Esztergom és Vidéke, 1991

1991-09-20 / 37. szám

3: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Kedves felebarátaim! Elgondolkodtatok-e már ennek a naponta elénk kerülő szónak az értel­mén? Az az érzésem: nem! Pedig min­denki közlekedik. Sőt! Mindenki ál­landóan változó minőségben. Hiszen az autós, ha kiszáll kocsijából, gyalo­gossá válik. A gyalogos, ha villa­mosra, vagy autóbuszra ül, utassá. En­nek ellenére, vagy talán ezért, nem tudjuk megbocsátani egymásnak a másik létezését A gyalogos üvöltve követeli magá­nak az elsőbbséget a zebrán, elfelejtve, hogy tegnap a kormánykerék mögött ülve hisztérikus rohamot kapott egy „tolakodó gyalogos arcátlansága" mi­att A járműtulajdonosok pedig egyene­sen kasztokra oszlanak. A „Trabanto­sok", a „keleti", a „nyugati" kocsival utazók mind egy-egy külön tábor. Legkülönb fajta a motorosok rendje. Őket mintha a többi közlekedő halan­dó bosszantására találták volna ki. A szabályokat - talán az egyetlen piros lámpát kivéve - nem tartják magukra nézve kötelezőnek. A legnagyobb csúcsforgalomban is haláltmegvető bátorsággal bujkálnak a kocsisorok között, nem törődve a többiek nem éppen vidám kívánságaival, melyek­kel manővereiket kísérik. Ha csak tö­redéke igaz lenne annak, amit ilyenkor az autóvezetők a motorosok felmenő­iről állítanak, még az érintettek ükuno­kái is elpirulnának szégyenükben. Bevallom, én sem vagyok kivétel, már ami az autós-gyalogos kettősségét illeti. Talán azért nem vagyok képes autóban ülve gyalogosként vagy gya­logolva autósként gondolkodni és vi­selkedni, mert a taglalt hibás felfogás társadalmi jelenség. A közlekedés szinte tükörképe a társadalomnak. Amennyiben egy társadalom polgárai egymásra képesek odafigyelni, mond­juk azért mert egymástól függenek, ez a gondolkodásmód megjelenik az élet összes területén, beleértve a közleke­dést is. Nekünk most kell megtanul­nunk, hogy körülöttünk emberek tevé­kenykednek, akik nem csak önmagu­kért de értünk is élnek. Ezt pedig ne­künk is viszonoznunk kell. Ne azt akarjuk bizonyítani, hogy a többiek­nek nincs joguk a létezéshez, hanem azt, hogy mi is hozzájuk tartozunk! összetartozunk! Vegyük figyelembe a saját lehetőségeinket és ne kísérle­tezzünk azzal, hogy a többiek rovására mára valami komoly változást csak annyira, hogy azonos sebességet pro­dukáljon, mint a mellette prüszkölő Trabi. A Trabant persze előnytelen helyzetbe kerül. Gyorsabban nem tud menni, csak a füstöt okádja jobban. Vezetője visszatérne a Lada mögé, an­nál is inkább, mert már jó ideje küsz­ködnek egymás mellett a háta mögött pedig villog egy őt előzni készülő. Visszatérni azonban lehetetlen! Fé­kezni nem mer, nehogy belecsattanjon a mögötte jövő, a Lada viszont nem megy gyorsabban, hogy a visszatérést lehetővé tegye. A Lada tulajdonosa rendkívül elégedett Mellényén kez­denek feszülni a gombok. Megmutatta a kollegának, ki az úr az autópályán! A mellényfeszülés tart egy-két napig. Hogyan váljunk állampolgárrá? Közlekedünk előnyre tegyünk szert! Ami a velünk szemben állónak kellemetlen, az más partnertól nekünk is kellemetlen lehet. Vizsgáljunk meg egy példát! Magányos Trabant üget az autópá­lyán. Kényelmes tempóban halad, ki­használva optimális utazósebességét. Egy idő múlva utolér egy Ladát. A ladásnak nem sietős, ráérősen porosz­kál. A Trabant behúzódik és szeretne elhúzni mellette. A Lada tulajdonosá­ban felágaskodik az öntudat. Eddig nem volt neki sürgős, de most rájön, hogy kocsijának van egy pedálja, amit, ha megnyom, a kocsi gyorsab­ban is tud gurulni. Meg is nyomja. Nem annyira, hogy ez jelentene szá­Barátunk akkor kezd káromkodni, amikor vele is eljátszadozik hasonló­képpen egy Volkswagen-tulajdonos. Bár későn, de rájön, a dicsőség múlan­dó. Saját arcátlanságát íme visszakap­ta. Természetesen a másik fél sem tar­tozik az angyalok csapatába. Sokszor a kis kocsik gazdái sértik meg leginkább a közlekedési morált. Egy-egy Trabant gazdája - kerül, ami­be kerül - be akarja bizonyítani, hogy az ő négykerekűje is autó. Nyomja a gázpedált, a padlón már kilóg a lába, előzgeti a nagyobb kocsikat. A Tra­bantreszket az erőlködéstől. Gyorsab­ban menni ugyan nem tud, de a túlhaj­tott kocsi hátborzongató manőverekre képes. A többiek imát mormolva me­nekülnek a közeléből. A tulajdonos boldog: észrevették! Csak ő nem vette észre a közeledő akadályt Meg kelle­ne állni! Az már nem is olyan egysze­rű. De sebaj! Egy fa, vagy egy másik kocsi „megfogja". Hősünk, ha túlélte, elátkozza a magyar utakat a közleke­dést csak az nem merül fel benne, hogy talán valamit ő sem csinált egé­szen sportszerűen! Felebarátaim! Nem érdemes arra játszanunk, hogy kellemetlenkedjünk embertársainknak, mert a számla na­gyon hamar kiegyenlítődik. Az egész élet egy hatalmas körforgalom. Az el­adó, akinél a fogorvos vevő, a fogor­vosnál páciens. Az emberi kapcsola­tok lánca végtelen. Bárkivel, bármikor ismét találkozhatunk. Történjék ez az újabb találkozás emelt fejjel, ember­hez méltón! Merjük vállalni, hogy egyszer gya­logosok vagyunk, másszor autósok, és rá fogunk ébredni, a kettő ugyanaz! Most még csupán mi teszünk kü­lönbséget. Bánhegyi Péter A párkányi Polgármesteri Hivatal közli Az október 11-13 között tartan­dó Simon Júda vásár ideje alatt a kompjárat pénteken és szom­baton 7,3o-tól 19 óráig, vasár­nap 7,3o-tól 17 óráig üzemel. Ebben az időszakban a CSE­DOK Utazási Iroda eképpen tart nyitva: csütörtökön 8-17, pénteken és szombaton 8-12 és 13-17, vasárnap 8-12 óra között Mindenkit szeretettel várunk! GRAN TOURSBAN MÉG KAPHATÓ! - Cserkészkönyv MI. (300 Ft) - Csoóri Sándor: Esztergomi töredék - Dr. Bády István: A Bazilika árnyékában - Komárom megyei helytör­téneti olvasókönyv - Balla András : Esztergom (új, művészi fotó­album) - Esztergomi Helikon 1. kötet (a második kötet október végén, november elején jelenik meg!) Utazáshoz, olvasáshoz: GRAN TOURS Arany Elefánt Elefánt csak egy van Esztergom­ban, de az arany, ó t. i. étterem. És nem is akármilyen. Ha nem volna, ki kellene találni. Ezt onnan tudom, mert nem volt és kitalálták, valahogy úgy ahogy az Isten a semmiből megterem­tette a világot. Az Elefánt menüje csak 60, -Ft. A minősége pedig kiváló: príma csontle­ves, ízes gulyásleves, fennséges zöld­bab, de még a sárgaborsóleves is ínyenceknek való. Imádom azt a fi­nom fokhagymaízét. És a főzelékek! Szerintem a főzelék az ételek királya, egészségünk táplálója. Bizony többet ér a drága húsoknál; bár a hagyomá­nyos nehéz ételek is megtalálhatók itt, akkora adagban, hogy egy elefántnak is elég. Csak tudnám: ki az a kitűnő szakács? De ezt titokban tartják. Csu­pán annyit árultak el, hogy hárman főznek. Az egész étterem mindössze egy kis helyiség. Kissé szűkös is. Mégis sokan megfordulnak itt mert a kiszolgálás gyors. És az egész olyan házias, olyan kedves. Ez kell a dolgozónak, eggyel kevesebb oka van, hogy lógassa az orrát. Hála az Arany Elefántnak! „Gyalogjáró" Szomszédolás Az Esztergom és Vidéke 1991. aug. 23-i, 33. számának 6-os oldalán Sebő József riportja Szomszédolás a híd túloldalán - Beszélgetés Ján Oraveccel, Párkány város polgármesteréver olvasható. A beígért viszontlátás alkalmára szeretném javasolni, hogy az Esztergomi Vízrajzi Múzeum bejárati lépcsőze­tén helyezzék el József Attila „A Dunánál" című versének sorait szlovákul is, a német és orosz fordítás mellé. Valahogy így: A Dunánál ...Én dolgozni akarok, elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának mely múlt, jelen s jövendő egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk: és nem is kevés. U Duna ja Já chcem pracovaf.je dostatok boj, Ye sa minulost uznáva. Ak veVná minulost, prítomnost, budúcnost objímajú seba jemné vlny Dunaja. Boj v kiorom súperili naSi predkovia spomienky na blahy mier roztopia, zriadifkomcom ndXe spolotné veci: to je naSa práca, a ani nie malá. Jónéhány évvel korábban már próbálkoztam ezzel, de azt a választ kaptam, hogy ha bemutatom a fordítást valamilyen szaklapban, elhárulna az elkészítés akadálya. Én csak felsóhajtottam magamban: Oh szent Bürokráciusz, de nagy étvágyad van! - és továbbra is csak az idegenvezetés során rámbízottaknak mondogattam az esztergomi kisdunaparti József Attila téren a szlovák fordí­tásomat. És a múzeum feljáratánál ma sincs változás! Kétnyelvű (többnyelvű) lapoké a jövő, csatolok erre egy példát már most. A FORTUNA INFORM-ban az Elektra Servis (Búcsi) hirdetése szlovákul van kinyomtatva a magyaroké között! Rafael Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents