Esztergom és Vidéke, 1991

1991-09-13 / 36. szám

3: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ,Jlabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - " Petőfi Sándor vérpezsdítő sorai majd másfél évszázaddal korábban tették fel e kérdést a kor polgárainak. A válasz nem lehet ma sem kétséges. Igen - szabadok kívánunk lenni. De mit is jelent ez a csodálatos szó? Petőfi korában egy idegen nemzettől való függést, idegen hadsereg magyarországi jelenlétét takarta, e feltételek megszüntetését követelte. Majd következet a XX. század és a szabadság helyett újabb hadsereg uralma következett. Boldogan szavaltuk az örökbecsű sorokat, pedig dehogy voltunk szabadok. Hazánk újabb elnyomói és magyar kiszolgálóik ugyan mindent elkövettek, hogy megteremtsék a szabadság látszatát, a valóságot nem lehetett eltakarni. Bár a hivatalos köszönésünk is ez a szent szó volt: „Szabadság" és rendeletileg megünnepeltük összeomlásunk napját: április 4-ét, a szabadság nyomait sem lehetett fellelni. A magyar nemzet viharos és kalandos történelme tovább íródott. Ma végre magunkra maradtunk. Pontosabban egyedül, de nem magunkra! A fejlettebb társadalmak segítőkészségét napról napra érezzük. Szinte az a történész érzése, hogy ha az elmúlt századok alatt Magyarország volt Európa védőbástyája, most a Nyugat lesz Magyarország védője! Szép remény. Csakhogy így van- e? így lesz- e? Szabadok vagyunk! Több párt zászlai alatt megválasztottuk az új magyar parlamentet A képviselők szólaltatják meg akaratunkat az Országház üléstermében, a nagy elődök kihűlt helyén. De csakugyan ami érdekeinket képviselik- e? Ha bepillantunk az ülésekre - erre a televízió jóvoltából alkalmunk van - sok esetben nem ezt tapasztaljuk. A pártok közötti terméketlen viták legalábbis nem ezt mutatják. Mintha a szabadság eszméje csak azt jelentené, hogy jogunkban áll - állampolgári jogunk - képviselőket állítani. De jogunkban áll-e a képviselőket visszahívni, ha nem választóik akaratának megfelelően nyilatkoznak, vagy ha szereplésük öncélú a viták során? Jogunkban áll! És vajon élünk ezzel a joggal? Nos kijelenthetem: nem. Miért nem? Mert a magyar állampolgár, azonkívül, hogy figyelemmel kíséri a politikai életet nem politizál helyesen. Nem nyilvánítja ki véleményét fennhangon és nem vesz részt az ország politikai életében. Ezt egyértelműen mutatja az az érdektelenség, mely a választások egy-egy részletét kíséri. A magyar állampolgár még alapvető állampolgári jogaival sem él. Nem járul az urnákhoz, hogy szavaegyén szabadságát törvények - a fejlettlenebbekben szokások - szabályozzák. E törvények az egész társadalom melynek mindenki egy-egy láncszeme -javára formálják az egyén lehetőségeit. A törvények megalkotásában ilyen módon minden embernek a szerepe igen fontos. A vélemény-nyilvánítás, a beleszólás természetesen nem lehet közvetlen, hiszen arra nincs mód, hogy több millió polgár elmondja véleményét a törvényalkotó testületek előtt, de erre nincs is szükség. A képviseleti rendszert arra hívták életre, hogy a közös véleményt hangoztatva, a közösséget képviselve segítsen kialakítani a közösség érdekeit leginkább szolgáló törvényeket Egy példa, hogyan ütközhet össze az össztársadalmi érdek a képviselőtestület határozatával, csupán azért Hogyan váljunk állampolgárrá? Politika régen és ma. zatával jó irányba mozdítsa hazánk belső életét. A televízió előtti káromkodás, mely egy-egy hibás, vagy hibásnak vélt döntést követ, nem tekinthető helyes megoldásnak. Politizálás ez is, de nem építő, mivel passzív bírálat csupán. Nem juthat el azokhoz, akik így magukra hagyva kénytelenek döntést hozni. Ha ezek után a döntések érzésünk szerint nem a mi érdekünkben történnek, vagy érdekeinket sértik: magunkra vessünk! A szabadság, mely magadatott, csak látszólagos, ha képtelenek vagyunk élni vele. Miért szükséges, hogy az irányításban, ha közvetve is, de részt vegyünk? Azért mert a szabadság nem kézzel fogható, hanem nagyon is összetett fogalom. A fejlett emberi kultúrákban az mert az állampolgár hivatalosan nem él beleszólási jogával. Majdnem mindenki - a gépkocsitulajdonosok kivétel nélkül - ellenszenvvel fogadta a kötelező gépjárműbiztosítás bevezetését. Baráti társaságban kizárólag ellenérvekkel találkozhattunk. Az érintettek egyöntetű véleménye volt hogy az új törvény kizárólag a biztosítótársaságok javát szolgálja az egyén kárára. A meglátás jogos. Mi köze a parlamentnek ahhoz, hogy egy vállalatnak nyereségesek, vagy veszteségesek-e a pénzügyei? Ha veszteségesek, legfeljebb tönkre megy. Ez az általános kapitalista gyakorlat. Akkor mi miért a régi - nevezzük szocialistának - elv szerint, amely a veszteséges vállalat megsegítésére egy másik vállalat vagy a közösség rovására tesz kísérletet? Azért, mert a polgárok morogtak ugyan és káromkodva fogadták a határozatot szidva a kormányt és a saját képviselőjüket de egy esetről sem hallottam, hogy a választók megkeresték volna képviselőjüket utasítva, hogy a vitában ellentmondással éljen! Ha ezt a lehetőséget kihasználjuk, két lehetőséget is teremthettünk volna. Vagy a képviselő győzi meg választóit az intézkedés szükségességéről - ez esetben nyugodt szívvel vállaljuk az újabb áldozatot tisztán látva a célt -, vagy ő fogadja el érveinket, és javaslatával - különösen, ha nem elszigetelt esetről van szó befolyásolhatja, esetleg meggátolhatja a döntést. A biztosítótársaságok pedig rákényszerültek volna, hogy saját erejükből, jobb gazdasági intézkedésekkel gazdálkodjanak. Szabadságunk adta jogainkat tehát nem intézményesen sértették meg. Saját közönyünk áldozatai lettünk. Megszoktuk, hogy vezetőink gondolkodjanak helyettünk. Most szokjuk meg azt, hogy mi is gondolkodjunk! Vegyünk részt a vitákban! Csak így adhatunk lehetőséget hogy bennünket meggyőzzenek és csak így teremthetünk lehetőséget hogy a mi érveink diadalmaskodjanak. Ahogy „Az ember tragédiájáéban Lucifer oktatja Ádámot: Nagy kényelem a megnyuvás hitünkben, Nemes, de terhes önlábunkon állni.Álljunk a saját lábunkra! Társadalmunk így nőhet igazi demokráciává és mi magunk így válhatunk egy szabad ország igazi állampolgár aivl Bánhegyi Péter Az Esztergom és Vidéke olvasóit tájékoztattuk a kárpótlási törvény hatálybalépésekor, hogy milyen levéltári segítségre számíthatnak. Egy hónap óta ketyeg az óra a kissé körülményesen megfogalmazott - "A tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról" - 1991. évi XXV. törvény végrehajtásánál. Azt hiszem, egy hónap után kötelességem tájékoztatni az olvasókat, az állampolgárokat az eddig felmerült gondokról, tapasztalatokról. Tudom, hogy a levéltárban megforduló állampolgároknak vegyesek lehetnek a benyomásaik, de fogadják el, hogy legjobb tudásunk szerint munkálkodunk, nagy szakmai gyakorlattal rendelkező munkatársaim becsületesen, nagyon komolyan dolgoznak. A korábbi évek ilyen jellegű feladatainak ötvenszeresét (!) kell ellátnunk, s a megkeresések nem csak Esztergomból és környékéről, hanem - az egész megyére vonatkozólag - Dunaújvárostól Jeruzsálemig érkeznek az igények. Több kárpótlással kapcsolatos fórumon vettünk részt; meg kell mondani, hogy a polgármesteri hivatalok, a földhivatalok, a kárrendezési hivatal munkatársain kívül segítséget egyetlen párt nem ad a környékünkön a rászorulóknak. S ha tanácsot adgeit kell megfizetni, amely oldalanként 10 Ft. A korábbiakhoz hasonlóan, személyesen az Esztergom, Deák Ferenc utca 2. szám alatt lehet érdeklődni hétfőn és szerdán 815, pénteken 8-14 óra között. Elnézést kérünk mindenkitől, hogy egyébb alkalommal nem tudunk foglalkozni a hozzánk forduló helybeliekkel és környékbeliekA kárpótlási tőrvény végrehajtásának ' levéltári tapasztalatai nak... - nem akarok rágalmazást elkövetni, de gondolják végig a mondatot. Több mint három hét alatt sikerült tisztázni a kárpótlási- és az illetéktörvény közti ellentmondások egy részét. A kárpótlási törvénnyel kapcsolatos másolatok kiadása illetékmentes, mindössze a másolás, m int szolgáltatás költsékel, de egy-egy megkeresés tisztázása általában 4-6 órát vesz igénybe, s a megkeresések a megye másik 7o százalékából is folyamatosan érkeznek. Levélben a Komárom-Esztergom Megye Önkormányzati Levéltára, 2501 Esztergom, Pf. 51 címhez lehet fordulni. A már korábbiakban említett sokszoros túlterheltség miatt az egyébbként is törvényben előírt 28 napos ügyintézést próbáljuk megtartani. De azt megígérhetjük: a levéltár túlterheltsége miatt senki nem fog kicsúszni a kárpótlási igény beadásának határidejébőll Amit eddig írtam, azt mint a Komárom-Esztergom Megye Önkormányzati Levéltára igazgatója írtam. A befejező mondat már a magánemberé: az egyébként is igen nehéz anyagi helyzetben levő közgyűjtemény, a megye levéltára, ennek a pluszfeladatnak a megoldására eddig egyetlen fillért sem kapott! ígéretet, persze, igen, de az ígéretből nem tudunk telefonszámlát, postabélyeget, nyomtatványt, géppapírt, borítékot - folytathatnám a sort - fizetni. S egy utolsó kérés: az elmúlt évtizedekben szenvedett károkért, hátrányokért ne munkatársaimat hibáztassák, akiknek többsége 1949 után született. Én 1942-ben - de ez valóban már magánügy... Ortutay András