Esztergom és Vidéke, 1991

1991-09-13 / 36. szám

4: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Huszonhét fiatalember vállalkozott arra, hogy a nyári szünetben elutazzon Assisibe, Szent Ferenc születési helyére. Végiglátogassa azokat a helyeket, városokat, kolostorokat ahol munkálkodott, prédikált, vagy éppen remeteségben élt, követőivel. Assisi Rómától északra fekszik - 200 km-re van az olasz fővárostól-, népszerű zarándokhely. Kerékpárral vágtak neki a nagy útnak, fizikailag és lelkileg is felkészülve a megpróbáltatásokra. Ok, név szerint: Jáki Ákos és Kiss Didák ferencesek, Rátkai Péter tanár, Marék Vilmos, Turi Lajos, Velmovszki Boldizsár, Hurai Ferenc korábbi diákok, Buday Krisztián, Ébner László, Ekmann László, Érsek Csaba, Földes Vilmos, Gréczi Zoltán, Nagy László, Pető Szilárd, Poncsák István, Rozmann Viktor, Szabó Csaba, Szerencsés Tamás, Zajdon Géza, Zakariás Balázs, Jánosi Balázs, Kántor István, Kárpáthy Zsolt, Kiss Norbert, Kóbor Miklós, Nagy Ákos harmadikos gimnazisták. Az út élményeiről, Kiss-testvér naplójának köszönhetően, mi is beszámolhatunk: " Július 7-én indultunk Esztergomból. (Vasárnap kora délután volt, amikor éppen az Olasz Köztársaság elnöke, Cossiga tett látogatást városunkban - Szerk.) A ferences gimnázium udvarában gyülekeztünk, és bepakoltuk csomagjainkat a VW mikrobuszba. Az autóra felragasztottuk támogatóink reklámmatricáit. (Ezúton köszönjük meg minden nagylelkű támogatónknak, hogy ez az út lehetővé vált!) Háromkor indultunk útnak. Aznapi célunk Budapest, pontosabban szólva: a pasaréti rendház volt; itt csatlakoztak hozzánk a túra többi tagjai. Másnap, kiegészült létszámmal, vonatra szálltunk; a felpakolt kerékpárokkal levitt a vonat Balatonakaliba. Akaiiból 62 kilométernyi " tekerés" után érkeztünk Hévizre. Kilencedikén, már a harmadik napon akadt szerelni, javítani valónk. így késő este lett mire átléptük a magyar-osztrák határt. Aznap 105 km-t megtéve értük el Jennersdorfot, ahol nagyon szívesen fogadtak minket. Július 10-én gyönyörű napsütés volt, útközben egy tóban jót fürödtünk. Aznap Eibiswaldban szálltunk meg. A gyorsan összeszokott társaság már gondok nélkül haladt tovább. Az Alpok lábánál az út alaposan kivette erőnket. Vendéglátóinknál tudtuk meg, hogy akkor éppen nyugodt az osztrák-jugoszláv határövezet. A könnyebb útszakasz miatt léptük át a Szlovén Köztársaság határát, néhány óra kerekezés után tértünk vissza. Aznap Klagenfurtban aludtunk. A hatodik napon, 12-én kerekeztünk át Ausztriából Olaszországba. Olasz földön négy nap után magunk mögött tudtuk Tarvisiot, Fiumicellot, Caorlét, és mintegy 310 km-t. Fiumicelloban tartottunk egy pihenőt, a bicajokra is ráfért már egy nagyobb szerviz. Grádo: a borongós idő ellenére, fürödtünk az Adriában. Minden szálláshelyen - amelyek legtöbbször plébániák, ferences rendházak volta - nagy szeretettel fogadtak minket. Július 16-án érkeztünk Mestre városába, ami közel van már Velencéhez. Másnap végig Velencében jártunk. Megcsodáltuk a napfelkeltét, amit fényképen is megörökítettünk. Feledhetetlen emlék marad számunkra a sok látvány, a sikátorok, a csatornák a gondolákkal, a Szent Márk-tér a Székesegyházzal, a Palotával, a hatalmas torony. Igaz, Velence hatalmasabb annál, hogy egy nap alatt megnézhessük. De zsúfolt programunk ellenére is megéreztük ennek a sajátos módon épült, eredetiben megmaradt ódon városnak a hangulatát. A napok tevékenyen és - sajnos - gyorsan múltak. Padovában, majd Porto Garibaldiban szálltunk meg. Időközben átkerekeztünk az indulástól számított ezredik kilométeren. A hozott élelmiszerekkonzervek, tészták, félkész ételek - még tartottak. Legtöbbször a kempingfőzőn melegített zöldborsó, vagy sóletkonzervet ettük. Már 14 napja úton voltunk, és hozzászoktunk ehhez az élethez. Mindenki bírta az iramot, és izomlázon, vagy kisebb sérüléseken kívül másra senki sem panaszkodott. Buzgón írtuk a képeslapokat az otthoniaknak, és egyre közelebb éreztük Assisit. Ravena hatalmas templomai után, július 22-én érkeztünk La Vernára. Ez a néhány száz fős település, ami szintén nagy búcsújáró hely, 1140 m magasan fekszik. Nekünk erre a magasságra 400 mről kellett felgyűrkőzni. A 19 kmen tartó emelkedő mindannyiunkat kifárasztott. Energiatartalékunkat bevetve, szerencsésen felértünk. A 17-ik napon sem hagytuk ki a hegyeket, Cortona ugyanis egy 600 m magas domb oldalán van. Esténként egyre fáradtabban bujtunk be hálózsákunkba. Tudtuk és ez tartotta bennünk az erőt hogy túránk 18-ik napján elérkezünk Assisibe. Délelőtt megnéztük a hegyeken lakó kapucinus ferencesek rendházát, ahol remeteségben élnek. Napközben a szokottnál melegebb időben haladtunk, de már mindenki nagyon várta a megérkezés pillanatát. Lábunkban, kerékpárunkban ekkor már 1456 km volt! Július 24-én, szerdán este, negyed tízkor megérkeztünk Assisibe. A várost jelző táblánál megálltunk, leszálltunk a bicajokról. A tábla köré gyűltünk egy énekre. Késő estig ott álltunk Assisi bejáratánál. Az ünnepélyes hangulatú pillanatokban az egész csapat csak mosolyogni, örülni tudott. Éjfél után volt, amikor fáradtan szállást találtunk egy tisztáson. Már sátrat verni sem volt erőnk. A hátralévő napokat is hasonló lelkesedéssel töltöttük el Assisiben és környékén. Megcsodáltuk a háromszintes Szent Ferenc bazilikát, a Szent Klára templomot, San Damianot, a várat. Meglátogattuk a ferences remetéket Carceriban. Sokat bolyongtunk a kővel kirakott utcákon, a kőből épített házak között, meredek sikátorokban. A tisztásról átköltöztünk az Angyalos Boldogasszonyról nevezett plébániára. Július 27-e volt, amikor a kis busz és a teherautó megérkezett értünk, hogy hazaszállítson. Kerek egy napi, azaz 24 órás autózás végén, szerencsésen érkeztünk haza - Esztergomba! A biciklit „fának támasztottuk" egy hétig, de már akkor, gondolatban, a jövő évi utunkat tervezgettük. Egyébként hat órányi videófelvétel és nyolcszáz színeskép készült a túránkról A túrázókkal beszélgetvén meggyőződhettem, hogy ez a három hét számukra több volt „ egy túránál". Az állandó együttlétben, egymásra utaltságban saját bőrükön érezhették, hogy csak a szeretetben, egymást segítve, és türelemmel lehet élni. Ettől volt jó ez a megpróbáltatásuk, ettől lett erősebb e baráti társaság! (Pálos)