Esztergom és Vidéke, 1991

1991-09-13 / 36. szám

2 ESZTERGOM ES VIDEKE mRUMSTRIGONIENSE Az igazgató úr dolgozószobájában fogad,amely kicsit repedezett. Mint mondja, az egész hegy mozog, sőt évekkel ezelőtt arra ébredtek, hogy a transzformátorház „lecsúszott" a domboldalon. Titkárnője nincs, afféle mindenesnek tekinti magát. A kemence tetejére is fölmászom, ha kell - teszi hozzá. Régi szentgyörgymezei családból származik, s ő maga nagy kanyarról lett vegyészmérnök. Eredetileg a „HeH"-ben végzett gépészként. ezután szilikátvegyész felsőfokú technikumra járt, majd a Veszprémi Vegyipari Egyetemen fejezte be tanulmányait. Ezután a tokodi üveggyár laboratóriumának vezetőjeként dolgozott, onnét került 1983-ban a Kályhacsempegyárba. Nem szereti a helyváltoztatást. Innen szeretnék nyugdíjba menni, de nem feltétlenül igazgatóként - mondja. Három gyermek apja, a legidősebb egyetemista, a legfiatalabb általános iskolás. - Ön negyven éve él Kertvárosban. Kósza hírek szerint e városrész szeretne elszakadni Esztergomtól. Mi igaz ebből? - Ez inkább gazdasági kérdés. Egy tény: sokan elégedetlenek. Úgy vélik, ha önállósodnának, több pénzük lenne. Esztergomot a Kertvárosiak pénzéből is fejlesztik, abból, ami a lélekszám alapján nekik járna. Hadd soroljam föl a legégetőbb gondokat! Az utcákat legalább portalanítani kellene. Néha kerítéstől kerítésig áll a víz. Előfordult, hogy egy iskolásgyerek cipője bennragadt a sárban, mezítláb ment haza és a cipót alig találták meg. Kertvárosban egyetlen méter szennyvízcsatorna sincs, ráadásul az oroszok szennyvize is a mi rétünkre folyt. Nincs parkosítás. A Palatinuszt is jobban ki lehetne használni. Talán magánkézbe kellene adni. A Gyilkostó környékén úgyszintén szabadidő központot lehetne kialakítani. Több üzletre is szükség volna, gondolok itt ruházati és vegyes műszaki boltra. Szerencsére jelenkezett néhány magánkereskedő. Például a Wesselényi utca sarkán szép üzletsort lehetne építeni. Aztán ilyen-olyan bűzöket is kénytelenek vagyunk elszenvedni: Dorogét, a szeméttelepét, a párkányi papírgyárét, a sertéshizlaldáét... A Kögyó páldául délutánonként a patakba enged valamit, amitől habos és bűzös lesz a víz. Néhány jó lehetőséget is hasznosítani kellene, például a szovjetek elköltöztével szabaddá vált Strázsa-hegyi kilátót, de említhetem a cseppkőbarlangunkat is. Jártam bent: gyönyörű. Az orosz laktanya épületeinek egy része egészen jó állapotban maradt meg. Ott bútorraktár, vámszabadterület, kisüzemek egyaránt kialakíthatók. Természetesen a gázellátást is fölemlíthetem: Dorogon van, nálunk egy utcával odébb: nincs. S akkor még oylan apróságot, mint a kábeltévé, még meg sem említettem. - Hallottam, hogy az önkormányzati testület a minap a Polgármesteri Hivatal átszervezéséről tárgyalt. Miért vált ez szükségessé? - Elsősorban azért, hogy szűnjön meg a szakadék a hivatal és a testület között. A testület tagjai úgy érzik, óriási felelőség van a vállukon, s nekik kell megoldani a szakmai dolgokat is. Néha bizalmatlanok a szakmai munkát illetően, és mindent ők akarnak vezédanom, hogy a pénz felhasználása nem mindig történik helyesen. A pazarlás még mindig tetten érhető, például a fejlesztési ügyek kapcsán. Ma már javul a helyzet, pályázat nélkül ma már nem lehet nagyobb munkát kapni. Tudok olyan ügyről, hogy az ajánlatok húsz és hatvan millió közöttiek voltak, és egy-egy ilyen esetben sok milliót veszíthet a város, ha pályázat nélkül nem a legkedvezőbb ajánlatot választja, miközben százezer forintot sem tudunk adni nemes célokra, például a Várszínház vagy a városi tévé számára. Súlyos hiba, hogy a városnak nincs műszaki ellenőre, aki a kivitelezők számláit átnézné, s az irreálisakat visszaadná. - Egyes vélemények szerint hatalmas pénzeket lehetne nyerni a városi telkek eladásából... - A testület egy részének az a véleménye, hogy a város ne adja Hűséges marad-e Kertváros? Beszélgetés Vilmos Péterrel, a Kályhacsempegyár igazgatójával, Kertváros képviselőjével nyelni . - Önt mint a pénzügyi ellenőrző bizottság elnökét kérdezem, mennyire szegény a város? - A lehetőségek meglehetősen szufkösek. Korábban a biztos működési fedezet előteremtése és ami megmaradt, az fordítható fejlesztésre elve működött. Ha még a működésre sincs elég pénz, akkor ezt az elvet nem lehet követni. Ezért az Önkormányzat intézményeinél szűkítettük a működésre szánt pénzforrásokat. Azért, hogy legyen egy minimális fejlesztési lehetőség. Munkahelyteremtő beruházásokra is gondolnunk kellett. E téren a Suzuki hozhat lényeges változást. Jelenleg is folytatódik Szenttamás csatornázása. A költségek felét a város állja, a másik felét állami pályázaton nyertük. A Bottyán iskola felújítására úgyszintén nyertünk hétmillió forintot. A zeneiskola építésére sajnos nem kaptunk állami támogatást. - Ön a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke. Voltaképpen ki ül a város pénzesládáján? - A pénzesládán a testület ül. A pénzt a testület osztja el, már amit lehet. Azonban azt is el kell monel vagyonát. Ők joggal emlegetik a városközponti bisztró esetét. A testület sokszor tipródik, s elnapolja ezeket a nehéz ügyeket. Inkább tíz döntés, de abból négy-öt legyen jó, mint hogy kettőn sokáig tipródjon. Tiszteletreméltó ez a felelőség-érzet. Ebben persze a szakmai gárdái is részes. - Mostanában sokat vitatkoznak a képviselők / fizetéséről. Mi erről a véleménye? - Ez inkább csak költségtérítést jelentene, a jövedelemkiesés pótlására, gépkocsihasználatra. Havi három-négyezer forintról lenne szó átlagosan. A bizottsági elnökök ennél többet kapnának. És szankciók is lennének: ha valaki hiányzik az ülésről, levonnák a tiszteletdíjából. - Mi várható adóügyben? - Az adókkal mostanában nagyon sokat foglalkozunk. Előkészítettük az adónemek meghatározásához szükséges javaslatot. Az adók mértékéről még szó sincs. Az iparosokkal, a helyi gazdasági kamarával egyeztető tárgyalást folytatunk, és az ő érveiket is meghallgatjuk. Egy dologban egyet is értettünk: a város adó nélkül nem élhet. Az így képződött összegről azonban szigorúan számot kell adni. Az érdekegyeztetést folytatjuk. E munkában az érdek-képviseletekre továbbra is számítunk. Természetesen behajthatatlan nagyságú adóról nem is akakrunk tárgyalni. - Úgy tudom, a Dobó gimnázium beruházási költségvetését még mindig nem sikerült lezárni... - A tervezővel közösen tizenegymillióértpereskedünk a kivitelező, a Kultúrinveszt ellen. - Ön a Kályhacsempegyár igazgatója is. Milyen most a vállalat helyzete? - Már többször eltemették. A Labor MIM-hez is akarták csatolni,de máshova is. A vállalat közösségének köszönhető, hogy ezek a tervek elhaltak. Most - ha nem is vidáman -, de igyekezünk magunkat összeszedni. Az elmúlt években egy olyan partnert keresgéltünk, aki hosszabb távon is piacot biztosít. Az látszik, hogy Magyarországon is szükség volna kályhacsempére, csupán a fizetőképes kereslet hiányzik. Termékeink minősége az elmúlt években sokat változott; az önálló külkereskedelmi jogot kihasználva,divatos nyugati mázakat használunk. Szeretnénk tudatosítani, hoj>y a cserépkályha alakjában és színében illeszkedik a lakáshoz, tehát nem kell feltétlenül hasáb alakú kályhát fölállítani. Újabban muzeális kályhák hasonmásait is gyártjuk. Ezeket főként Ausztriában tudjuk eladni. Az elektromos és gázfűtésű kályha úgyszintén újdon ságaink közzé tartozik. Ezeket a grazi vásáron is bemutattuk. Természetesen bármiféle kályhába tudunk elektromos fűtést építeni. A privatizáció révén egy új lehetőség teremtődött számunkra: egy német vállalkozó-csoport, melynek tőkéje egy ammkai részvénytársaság része, mozgatná a mi ügyünket. Az Állami Vagyonügynökség a szándéknyilatkozaton kívül egy szerződést is kötött velük, melyben vállalták, hogy gyárunk nyolcvan százalékát megveszik. Ez egyben jó piacot is jelentene. Mielőbb szeretnénk pontot tenni az ügy végére. Egyébként optimista vagyok. Hiszek abban, hogy a város sorsa jobbra fog fordulni. Ez a hit hajt. Sebő József