Esztergom és Vidéke, 1991

1991-01-31 / 4. szám

5 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 99 Rendszerváltó" egyesületeink A MÚLTRÓL A 70-es évek végén a pártállam a kultúra mezején is központosított „nagybirtokából" - kénytelen-kelletlen és a Hazafias Népfront felügyeletére bízva - kezdett átengedni egy-egy parcellát a helyi civil társadalmak „háztjyi" művelésébe. Városunkban a Balassa Bálint Társaság volt az első, amely a polgárok egy értelmiségi csoportjának elhatározásából, a hagyományőrzés, egyszersmind a jelen alakításának „önkormányzó" szándékával - 1980. március 21-én megalakult. Voltaképpen újjáalakulás volt ez, hiszen előzményként a két világháború közötti, nuyd két évtizedes működésre tekinthetett vissza. Céljául - ahogy elődje is - a városban élő és innét elszármazott, a tudományokat és művészeteket művelő polgárok összefogását tűzte ki. Az újjáalakuló ülést Hegedűs Raymund Népfront-elnök nyitotta meg. A Társaság elnökévé pedig Kollányi Ágoston Kossuth-díjas filmrendezőt választották, alelnökké dr. Gyarmati L^jos főiskolai tanárt. A titkár dr. Szontágh Csaba osztályvezető főorvos, a pénztáros dr. Pifkó Péter lett. (O az egyetlen, aki azóta is funkcióban van.) Hasonlóan jelentős hagyományok alapján szerveződött meg 1983ban az Esztergom Barátainak Egyesülete, hogy a városfejlesztés, -építés politikájában próbálja meg érvényesíteni a „beleszólás" - akkor még igencsak korlátozott - polgárjogát. Ahogy pedig a hatalmi monopólium már egészen töredezni kezdett, 1988-ban amolyan álcás reformpolitizáló „gyűjtőpártként" az Esztergomi Kulturális Egyesület, vagyis az EKE kezdett el szántani közéleti parlagunkon... pott meghívót, aki szűk körű közönsége, a művek kölcsönzői és rendezői a múzeum fent említett dolgozói előtt olvasta fel gondosan leírt szépen fogalmazott írását a modern festészetről. A műteremlátogatások alkalmával többnyire hallgatag művész most megnyílt és rekedtes, csöndes hangján beszélt saját ars poeticájáról, legbensőbb gondolatairól. Nyilvánosság előtt talán először, mióta katedráját odahagyta. A kiállítást a továbbiakban csak személyes meghívások alapján lehetett megtekinteni, két hónapon át. Leglelkesebb propagátora az illegáJEGYZETEK MARGÓJÁRA* lis kiállítás titoknoka, a középkori képeken-szobrokon nevelkedett ízlésű veterán teremőr, Pócs bácsi volt. A Gadányi-kiállítást alig egy év múlva ugyanitt, ugyanebben a teremben újabb műteremkiállítás követte. Gadányi Jenő az Európai Iskola hat tagjával együtt állította ki legújabb képeit. Ezúttal már legálisan, és olyan meghívókkal, melyeket a művészek sajátkezűieg készítettek és illusztráltak. A megnyitót itt is egy kiállító művész celebrálta: - népes közönség részvétele mellett Bálint Endre, aki a kiállításhoz egy színpompás plakátot is festett. Gadányi Jenő festményeiből 1959-ben rendezett újabb kiállítást az esztergomi Keresztény Múzeum. Ebből az alkalomból már katalógus is készült, helyesebben: a korábbi kamarakiállítás emlékére egy Gadányi Jenő 20 tusrajzát közlő kiadvány, a művész rajzról írott bevezető tanulmányával. A művész ezt a szerény képeskönyvet, az első önálló Gadányi-kiadvány első példányait 63-dik születésnapjára kapta meg. Gadányi Jenő halála (1960. febr. 29.) után hagyatékának java része az özvegy kívánsága szerint, egy állandó múzeumi bemutatás reményében Esztergomba, hosszú viszontagság után a Balassa Bálint Múzeum tulajdonába került. Számos kisebb kiállítás mellett, a hagyatéki anyag legteljesebb bemutatására a Balassa Múzeum 1978-as Gadányi-kiállításán került sor. A kiemelkedő életműveket megillető állandó bemutatás reményében rendezték meg - jórészt a Balassa Múzeum anyagából - 1986 augusztusában a Szentendrei Képtárban, 1990. decemberében pedig - a művész halálának 30. évfordulója alkalmából - a Vigadó Galériában Gadányi Jenő emlékkiállítását. Mucsi András A Balassa Társaság első évzáró közgyűlését 1980 decemberében tartotta; tízéves jubileumát pedig a múlt év december 10-én. Lapunk egy kishírben már tudósított erről a közgyűlésről, amelyen dr. Leel-Őssy Lóránt elnöki megnyitója után Kaposi Endre főtitkár adott összefoglaló értékelést. A társasági munkálkodás középpontjában természetesen a Város állt. Kezdeményezték az utcanevek megváltoztatását, a helytörténeti kutatások fellendítését, főképp az Esztergom évlapjai című, kétévenként megjelenő tudományos kötet kiadása révén. Megindítottak egy könyvtári találkozó-sorozatot (Esztergomi írószobák). Ami az egyéb rendezvényeket, eseményeket illeti, az évtized gazdag termésének válogatott dokumentumai a Városi Könyvtárban kiállításon megtekinthetők. 1990-hez érkezve, Kaposi Endre azzal zárta beszámolóját, hogy „az év mindent elsöprő viharai nem sok teret hagytak a társaság megnyilvánulásainak". Politikai kérdésekkel - mondta - a társaság nem kívánt foglalkozni, ezért kissé háttérbe szorult, de megőrizte hagyományos értékeit. A JELENRE térve - és újra a két fiatalabb egyesületre is - hozzátehetjük: kultúra-közvetítő vállalkozások életben maradásához az értékőrzés is kevés, ha zárva tartatnak az ajtók és ablakok. Pedig egyesületeink házatáján olyan csend honol, mintha ilyesmiről hallgatnának. . .Persze, aki belső köreikbe téved, az tudja: beszélgetve is tétováznak jövőjükről, szerepüket keresik. Érthető ez, hiszen a reform rendszerváltásba torkollt, a gyűjtőpárt-szerű egyesületek soraiból a választásra készülő pártok „gyűjtögettek"... Netán úgy tűnhet, mintha a demokratikusan fölhatalmazott képviselők, közöttük jónéhány egyesületi vezéregyéniség, bevonulván a „rendszerváltott" városházára, magával vitte volna a várospolitika civil képviseletét is. Méghozzá annyira „hitelesen", hogy a kintire semmi szükség... Mégsem érthető az egyesületek tartózkodó csendje, mivel „az új városatyák " többsége nem képzeli sem magáról, sem a testületről, hogy ők fogják egyedül a helyi társadalmat megváltani.Híján a prófétai elvakultságnak, világosan látja, hogy az anyagi szűkösség ugyanazt követeli, amit a törvény szelleme bőkezűen kínál: minél tágabb kört átható, eleven demokráciát. Tudván tudja, hogy képviselői jogosítványát csak egy harmadrésznyi kisebbség többsége állította ki. Már ez is épp elég ok hogy értse: csak az segít rajta, ha az egyesülési, társulási mozgásokat segíti feléleszteni. ÉS A JÖVŐ? A képviselő-testület jogszabály és párt-arányok matematikájára épülő - szakbizottságai csak az átmenetre valók. A lehető legjobb döntések előkészítését jóval szélesebb körre kell alapozni. Olyan testületekre (tudományos tanács, művészeti tanács, szabadművelődési tanács stb.), amelyekben - párt- és egyéb hovatartozásától teljesen függetlenül, egyformán szavazati joggal - minden helyzetelemzésre, felkészítésre alkalmas szakember jelen van. Egyszerűen a kölcsönös érdekeltség alapján, amely a hivatalbéli és a civil várospolgároknak egyaránt szükséglete. Ezért mindkettőnek egyszerre kell ösztönöznie, hogy összeműködjék. A városi képviselő-testület a régi és újabb társulásokkal együtt nyithatja magát önkormányzó várossá. Az egyesületeknek is nyitniuk kell: ha ebben segíteni tudnak, önmaguk megíyulását segítik. Önkormányzó és önkormányzásra ösztönző érdekeltségük, szakértő és közéleti készségük kinyilvánításával. Néhány - gondosan kimunkált cél- és pályázati rendszerű - alapítvánnyal, amelyhez a választott önkormányzat közpénzzel és bármely választó vagy nem-választó magánadománnyal csatlakozhat. Ahogy a 80as évek első felében, napjainkban is először az egyesületeknek kellene megszólalniuk. Mégpedig úgy - és ez a legfontosabb -, hogy a hallgató többséget is megszólítsák. Ilyesféle következtetésekig jutott az az eszmecsere is, amelyre január közepén a Balassa Társaság elnökségének kibővített ülése adott alkalmat. Esztergom tudományos közéletének helyzetéről és perspektívájáról váltottak szót. Megtörték tehát a csendet, ha egyelőre csak a sajátjukét is. A legidősebb társulásnak már most legalább ennyit teljesítenie: úgyszólván kötelező volt. Bízunk az EBE és az EKE vezetőségében is, nem fognak túl sokáig várakozni, hogy meggyőzzék magukat: másokat is meg kell győzniük. Arról, hogy szerepet válla^anak szegénységben cseperedő demokráciánk „segíts magadon"-játékában. Mert ez közérdekűjáték és életbevágó. Lapunk sem kívülálló drukkerként váija az egyesületi szándékok-régiek és íyak -jelentkezését. Reméli, hogy egy kibontakozó folyamatot mutathat be, és ezzel segíti is annak teljesedését. Amiben az Esztergom és vidéke jobb sorsa is benne van. ^ -jDinnyés József daltulajdonos Esztergomot is kiszemelte országjáró útjainak állomásául. Az általa életre hívott Tinódi Lantos Sebestyén Olvasóegylet rendezvényein irodalmi estjeivel szerepel. Január 24-én a Zöld Házban „Határtalanul" címmel adta elő a közeljövőben megjelenő új hanglemezének dalait. Februárban a Kárpátalján élő magyarság irodalmát mutatja be. Az év további részében az Erdélyben, a Délvidéken és a nyugaton élő magyarok énekei is megszólalnak. Az olvasóegylet különböző városokban lakó tagjai a nyár folyamán - terv szerint - közös kiránduláson vesznek részt. Az esztergomi rendezvényekre minden hónap utolsó előtti csütörtökjein kerül sor a Zöld Ház pincéjében. Szerkeszti: