Esztergom és Vidéke, 1991

1991-08-02 / 30. szám

-1991. AUGUSZTUS 2

. * 30. szá

m * ÁRA: 19,50 Ft Zene öregedvén, „lélekben szakállasodva", a viszonylagos zajszünetekben, hétköznap délelőttökön és késő éjszakákon azon kapom magam, hogy lemezeim közt válogatva már csak Bachot és Mozartot hallgatok, s az előadók közül legtöbbször Glenn Gould az, akinek a muzsikálására vágyom. Mint a nagy keleti bölcsek, olyan njélységekbe ásott le ez a magányos kanadai farkas. Utolsó évtizedeiben nem állt közönség elé, zavarta a prucc. Saját stúdiójában, éjjel-nappal dolgozott. Talán két hónapja, hogy Szvjatoszláv Richter, a moszkvai Mester újra pódiumra lépett - és éppen Budapesten, visszatérve indulása színhelyére, ő nem csak a közönség mocorgását, de az erős fényt sem tűri. Zongoráján gyertya, intim fénykör tonzúrája körül. Gould lemezei mellett Richter felvételeit veszem elő gyakran, elsősorban a Wohltemperiertes Klaviert. Mindketten olyan bensőséges viszonyban vannak Bachhal, mint Bach Istennel. Richter Pesten most Mozartot is játszott, a századvég nagy felfedezését. Persze, minden század - minden kor - megtalálja a maga Mozartját. Éppen csak hangzó bizonyítékaink nincsenek. Nem tudjuk, milyen lehetett a zeneszerző híres zongorajátéka, hiszen csak tiszteletreméltó, de mai szemmel nézve gyerekjátéknak tűnő korabeli zongorák maradtak fenn utána, felvétel egy sem. Persze, azért szívesen hallgatnám mégoly recsegő lakklemezeiről a csodagyerek Mozart játékát! De hát Edison nem akkor született, amikor kellett volna. Pedig már minden készen volt: zene, zongora, fiatal zseni - mint Karinthy Együgyű lexikonában: „... és aztán, miután le voltak rakva a sínek, jött Stevenson és feltalálta a vonatot," Mire ez a hosszú bevezető egy esztergomi „anomániában?" (Folyt az 5. oldalon)