Esztergom és Vidéke, 1991

1991-08-02 / 30. szám

2: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE AZ UJ DOBÓBAN AZ UJ IGAZGATÓVAL A bánomi lakótelep geometriai központjában modern vonalú, az átlagosnál gondosabban megtervezett és kivitelezett középület, a Dobó Gimnázium tűnik la. Kitűnik annál inkább, mert környezete ápolatlan, rendezetlen, sőt elhanyagolt és szemetes is: méltatlan a több mint félszázados és két éve az új épületbe költözött gimnáziumhoz. Odabent viszont nincs ilyen ellentmondás; több az öröm, mint a gond. A tanárok, akik riportkészítésre meghívtak, büszkén cs boldogan kalauzoltak bennünket. Már a belépés szokatlan. Udvarias, de éber porta-szolgálat fogad, amire az értékes felszerelés, berendezés miatt szükség is van. A nagy múltú iskola történetében új adottság az aula, amelynek mérete és elrendezése nemcsak iskolai ünnepségekre, diákbálokra alkalmas, hanem színi előadások, énekkari, zenekari koncertek megtartására is. Voltak is már itt színháztörténeti előadások, felléptek diákszínjátszók, közöttük a Párkányi Gimnázium műkedvelői. Az aulát a földszinti részen övezi a könyvtár, az idegennyelvi laboratórium, a számítástechnikai oktatási terem, a rajzterem és az előtte kiképzett kiállítási traktus, az ének-zenei terem, a tanári szoba, a gazdasági hivatal szobái, az igazgatói iroda. Az ebédlő kialakításában és méretében is olyan elegáns, hogy akár a közétkeztetés reklámja lehetne. (Mint hallani, jól is főznek). A büfé szerényen húzódik meg a sarokban, árai is mértéktartóak, és minden kapható benne, ami egy diáknak igénye lehet. A felső szinten a 19 plusz 1 tanterem átlagos méretű. Emiatt zsúfoltak, a tábla túl közel van a tanulókhoz. Ezt az építészeti hibát - sajnos - csak a sűrűbben tartott szemészeti szűrővizsgálatokkal lehet „orvosolni"... A szaktárgyak oktatása biológiai, fizikai, kémiai előadótermekben folyik, amelyek mindegyikéhez laboratórium és szertár csatlakozik. A földszinti aulához hátul szervesen kapcsolódik a szokásos gimnáziumi tornatermet meghaladó méretű sportcsarnok. Kétségtelen tény, hogy cz a nemzetközi sportesemények lebonyolítására alkalmas csarnok nem csak a gimnázium számára hatalmas értek, hanem a városnak is az. A területi tornász bajnokságot profi módon rendezték meg, műsorközlésscl, tájékoztatással, zenével. Az egyes tornaszerek forgószínpad-szerűen voltak telepítve. A lelátó közönsége kényelmes üléséről jól belátja a terem minden négyzetméterét. Ez a sportcsarnok adott otthont a városi és megyei diáksport keretében a kosárlabda bajnokságnak. A testnevelési órákon túl sportköri foglalkozások vannak; munka után a tanárok is kihasználják az üdítő mozgás lehetőségét. A férfiak főleg labdajátékkal, a hölgyek acrobic-kal. Ezen kívül a szülők - gyermekek közös tornájának is itt van a helyszíne. Reggeltől estig foglalt a sportcsarnok, dc mindeddig sikerült megőrizni jó állapotában, köszönhetően a Szekeres házaspárnak cs Tóth Kálmánncnak. Az órák közötti szünetet 650 nappali tagozatos diák az ízléses kerítéssel körbezárt tágas udvaron töltheti el. Itt tartják meg a szabadtéri testnevelési órákat is. A 200 méteres futópálya, a kézilabda-, a kosárlabda-pálya, az állandóan és szépen nyírt zöld gyep ugyancsak nagy értéke az iskolának. Mikor látogatásunkkor az udvaron sétáltunk, és megpihentünk kicsit a pályát övező, domboldalba illesztett lelátón, kesernyésre fordult a testnevelők szava. Azokról a fiatal és középkorú „illetéktelenekről" beszélnek, akik átmászva, vagy lyukat vágva a kerítésen, odabent szándékos rongálásba kezdenek. Motorkerékpárral „crosszoznak" a futópályán, szétszedik a kosárlabdapalánkokat, tépdelik a hálókat; konzerves dobozokat, törött üvegeket hagynak maguk után. A kertészelaiek hetente több talicska hulladékot kell összeszedniük. Óvjuk meg értékeinket! - szól a tanárok felhívása. Akik szervezetten akarnak sportolni, azok kapnak rá lehetőséget, hogy tandíj ellenében, felügyelettel, kihasználják az iskola nagyszerű adottságait. Az is meggyőződése a pedagógusnak - és ezzel az újságíró is egyetért, - hogy a szép épület elhanyagolt környezetét kellene felemelni a kerítésen belüli igényes szintre. Ha parkosítanánk, ha ott is létrehoznának játékra és sportolásra alkalmas területet, - biztosan javulna a helyzet. Gimnáziumi sétánk végén, betértünk elköszönni a tanáriba, ahol Orbán Ferenc, az immár új igazgató fogadott bennünket. Megkértük, hogy mutatkozzon be olvasóinknak: - Budapesten, pedagógus családban születtem, a Kölcsey gimnáziumban érettségiztem. Az ELTE bölcsészkarán szereztem francia-magyar szakos tanári diplomát. 1965-től tanítok a Dobó Gimnáziumban, 1980-tól igazgatóhelyettesi beosztásban, czévtől pedig igazgatóként. Szaktanári munkámban a francia nyelv tanítására volt nagyobb igény, akkor indult a tagozatos oktatás. Több diákcserénk volt Franciaországban. Később, a 80as évektől csökkent a francia utáni érdeklődés a tanulók között, az angol és német nyelvet választották inkább. Bízom benne, hogy a Cambrai városával épülő kapcsolatok újra fellendítik az érdeklődést a nyelv iránt. Magyar tanári működésem kiegészítéseként színjátszókört és filmklubot vezettem. Osztályfőnök voltam három cikluson át, ehhez kapcsolódott a rendszeres egy-két hetes nyári sátortábor. 17 alakalommal rendeztem meg diákjaim számára. Számomra ezek az együttlétek a legmaradandóbb pedagógiai élményt jelentették. Igazgatóhelyettesi működésem fő állomásai: az iskolatanács megalakulása és a Dunanarti iskolánkból történőátköltözés, berendezkedés. Ez meglehetősen idegőrlő korszak volt. A két évvel ezelőtt megnyílt új iskolaépület „felfedezése" és kihasználása még nem fejeződött be. A látogatók tapasztalhatják a nagy mozgásterét, mind fizikai, mind pedig szellemi és szociális értelemben. A természettudományok, a készségtárgyak (ének, zene, rajz, testnevelés), a humán tárgyak, a nyelvoktatás lehetőségei látványosan megnőttek, önképző, diákmozgalmi, kultúrális tevékenységeinktől sokat várok, kitűnően alkalmas erre az új épület. Szeptembertől 20 osztállyal folytatjuk, és a hagyományos 4 éves szisztémában gondolkodunk. Fö feladatunk a továbbtanulásra való felkészítés. Igazodunk az évről-évre módosuló igényekhez. A tanórán kívüli tevékenységi formákat is bővíteni tudjuk, ezt a diákönkormányzattal együtt alakítjuk ki. A felnőttoktatás négy osztállyal működik, e területen is az igények növekedését tapasztaljuk. Feladatainkat a tanári kar felkészültségének köszönhetően el tudjuk látni. Változatlanul kulcsfontosságúnak tartom a tanári egyéniség szerepét. Az iskolavezetés és a szakmai közösségek jobb együttműködését tervezem. A gimnáziumok rangsorolását tekintve az országban az első harmadhoz tartozunk. Ezt a színvonalat kell megőrizni, jó tanulással, a tanulmányi versenyeken és az egyetemi felvételeken való jó szerepléssel. Ilyen 21. századi módon felszerelt épület, ilyen jó adottságok birtokában igazán csak rajtunk , a testületen múlik, hogy ez az intézmény valóban „alma mater" legyen, és minél több „kiművelt emberfőt" adjon hazánknak és Európának* közős jövőnk számára. j Pálos Imre