Esztergom és Vidéke, 1991

1991-07-19 / 28-29. szám

222: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE IDŐLAPOZÓ flfl lllll fi A kőhídgyarmati viselet hason­ló a szomszédos benyihez. A rövid szoknyásnak nevezett női viselet volt a különösen jelleg­zetes. Nyáron, hétköznap általá­ban kékfestőben jártak a lányok, asszonyok. Alsószoknyát meleg időben egyet hordtak. A felső szoknyán felköteny díszlett. " Ami elődeinknek vászoningük volt - mondja az egyik idős asz­szony -, nekünk már gyolcs." Később pargetból ( barhet ) varrtak inget, rakott ujjal, és " né­metes ing "-nek nevezték. Al ingre pruszlikot vettek. A pruszlik aljára varrták rá a pofánd­lit vagy pufándlit, amit ruhafélé­ből csavartak kolbásznyi vastagra, rátekertek a pruszlikra, és ez tar­totta a szoknyát. Nem ment ritkaságszámba, ha hét-nyolc szoknyát is egymásra vettek: volt zöld aljú, barhentból varrták és zölddel szegtek be. Ebből hármat-hatot is fölvettek. A közvetlenül a felső szoknya alatt lévő alsószoknya különbö­zött a többitől: ez volt a fehér aljú, csipkés. Fekete vagy barna cérnaharis­nyátviseltek, lábbelinek pedig fű­zős cipőt vagy szép bényi csizmát. csizmadiának tizenegy pár jegy­csizmát is el kellett készítenie egy esztendő alatt. A piros csizmát csak a jómódú­ak engedhették meg maguknak, mivel az többe került, mint a feke­te tiklis csizma. Mindkétfajta csiz­NŐI VISELETEK KŐHÍDGYARMATON ( Alsó-Garam mentén ) A piros vagy fekete tiklis (cser­gős) csizmát a lányok jegyaján­dékként kapták jövendőbelijüktől, mely ajándék szépségével és drá­gaságával méltó volt a sorsfordító eseményhez, az esküvőhöz. A csizmákat Bcnybcn csináltat­ták a kőhídgyarmati lányok, ahol három csizmadia is dolgozott, de időben meg kellett rendelni a láb­belit, mert volt rá eset, hogy egy mára olyan patkót vert a kovács, melynek a vege be volt görbítve, és erre lyukas húszfillércseket fűz­tek, hogy szépen cseregjenek járás közben, ez a magyarázata a cser­gős csizma elnevezésnek. Haj- és kendővisclet A lányok hátrafésülve és három ágba fonva viseltek a hajukat. A haj csak félhosszig volt befonva, ahol masnit kötöttek bele. A menyasszony már kontyba fogta a haját, hogy a koszorút meg a fátyolt bele lehessen tűzni. Hu­szonöt-harminc hajtűt is felhasz­náltak a kontykészítéshez. Az asszonyok a kontyra hátra­kötő kendőt tettek. Már a me­nyasszonytáncot is kendőben kel­lett eljárni, ami rózsaszínű se­lyemből készült. A " hajnal tüzére a hajnali menyecsketáncra megint más ken­dőt, " piros bécsit " kötöttek fel a menyecskék. Aztán később is ezt hordták az új asszonyok, a fiatalasszonyok jódarabig. A piros bécsinek neve­zett kendő piros, fehér pettyes volt, koszorú mintával a végén. Az idősebb asszonyok más szí­nű kendőt, sötétebbet, szürkét, barnát hordtak. Tisovszki Zsuzsanna -Az Obermayer házzal már be­leptünk a volt Duna majd Halá­szok-utcájába, amely 1903-tól Deák Ferenc nevét viseli. Ma az egész utca, szép fáival és kockakö­ves járdáival,műemlékileg védett, mert híven őrizte meg XlX.száza­di jellcgct.Műcmléki házai közül kiemelkedik a 7. szám alatti , amely Esztergom egyik legkoráb­bi és legjelentősebb romantikus családi háza. 1860-ban Etter Lő­rinc, az esztergomi "Sergyár" tu­lajdonosa építette Prokopp János budai építésszel, aki ugyanebben az évben kezdte el a Takarékpénz­tár nagy bérházának építését, Hild Józseffel együtt. Etter Lőrinc (1823-91) édesap­ja, Etter János (1787-1848), a né­metországi Thalhauscnből 1837­ben jött Esztergomba. Etter Lőrinc 1847-ben kapott polgárjogot a vá­rosban mint serfőző. 13 év múlva már megengedhette magának az apjától örökölt Serház vagyoná­val, hogy megbízza Prokopp János neves pest-budai építészt, hogy nyolcgyermekcs családja részére házát megtervezze. Levelezésük Prokopp János hagyatékában fennmaradt. Etter Lőrinc mély­nyomásos levélpapúján fejezte ki örömét, hogy igényességének megfelelően tervezte házát,és szobrászaü díszítésére Marschal­kó Jánost (1812-77) is megnyerte. Az ő műve: a Lánchíd négy orosz­lán szobra, a fóti templom teljes szobordíszítésc, a Vigadó pár­kányzatán a magyar történelem nagyjait ábrázoló ideálportresor, a Magyar Tudományos Akadémia és a Rudas fürdő dekoratív szobor­díszítése, amelyekkel az ország legszebb romantikus epületeit gazdagította. A Deák Ferenc u. 7. szám alatti épület kétszínű - sötétebb és vilá­gosabb színre égetett - téglahom­lokzala ma egyedülálló Esztergom belvárosában! A ház két szélén két, ugyancsak téglából falazott fél-pillcr a toronyszerű, edikulás záródással a kaput, illetve a két ablakot fogja közre. A szegmentí­ugyancsak szegmenü'vcs, keresz­tosztású ablakok összekötő övpár­kányon ülnek, amelyek alatt, az ablakkötényeket egy-egy csúcsra állított négyzet díszíti. Az ablakok felett jelennek meg a pesti Viga­dóról cs Feszi Frigyes Nádor utcai szálloda-épületéről ismert roman­tikus, történelmi arcképcsarnok portréi. Itt Esztergomban a meg­határozását nehezíti, hogy a nevek felirata nem szerepel, de a Viga­dón látható Marschalkó szobrok alapján valószínűsíthető, hogy a Szólaljatok meg, régi esztergomi házak! (16) -Deák Ferenc u.7. ves, pálcataggal profilozott kapu­nyílás felett, a középpontban négyzetes kőlapba vésve EL mo­nogram olvasható. Fölötte szőlő­leveles kerámia-fríz húzódik, épp­úgy mint az épület jobb szélén, a kapuval szimmetrikusan elhelye­zett két ablak felett. A párkányza­tot sötétebb színű téglából, plasz­tikusan felrakott vak-árkádsor dí­szíti, hangsúlyozva a romantika középkori motívumkincsét. Maga a fa kapu is eredeti. Reméljük, a mielőbbi restauráláskor, szaksze­rűen fogják pótolni a középső osz­tósudár gótikus fejezetét. A ház legdíszesebb rcsze a hom­lokzat negyablakos főrésze. Az baloldali a kortárs Garibaldi egyik hazai, esetleg esztergomi harcosát ábrázolja. Mellette, a szabad­ságharcos Bercsényi, továbbá Széchenyi István, majd egy kuruc föveges szabadságharcos portréja jelzi Etter Lőrinc bátor magyarsá­gát éppen a rettegett Bach halála utáni évben, és még messze a ki­egyezés előtt! A fejek felett, a keskeny pár­kány alatt, élére állított fűrészfo­gas motívum fokozza a romanti­kusjátékosságot. Felette, a két-két kis ablak, amelyek a padlásteret világítják meg, a nagy ablakok fe­lett a függőleges tagolást hangsú­lyozza a homlokzaton. A falat le­záró sakktábla-díszítés a tégla adta geometrikus dekoráció lehetősé­geit aknázza ki. Mi lett a szép ház sorsa Etter Lőrinc után, aki éppen száz évvel ezelőtt, 1891-ben halt meg? 1872-ben, miután gyermekei önállósultak és elköltöztek Eszter­gomból - akik nevüket később Esztergomira magyarosították ­Etter Lőrinc bérbe adta házának nagyrészét az akkor alakult Járás­bíróságnak. ő maga feleségével ­az ősi esztergomi Muzsik család­ból származó Franciskával - az ud­vari részbe költözött. Halála után a házat dr. Nieder­man Pál ügyvéd vette meg, a bíró­ság bérletével együtt. 1898-ban ugyanígy vette meg Horn Mór. 1910-ben, a bíróság elköltözése után, a házat elárverezték, és Vie­bermann Imre vette meg. 1920-óta a Borz családé. Ekkor vette meg Újvári József Anna leánya és veje, Borz Kálmán halászmester részé­re. Majd ezek fiai, László és Tibor örökölték. Etter Lőrinc féltestvére, a 16 év­vel fiatalabb Nándor /1839-93/ nem tartott igényt e házra, mert feleségül véve Meszéna Etelkát, mint társtulajdonos, a Meszéna­ház emeletére költözött. Ödön fia, a Takarékpénztár későbbi vezér­igazgatója öt gyermekével is a Meszéna- házban lakott, amíg a Takarék-házban szolgálati lakást nem kaptak. Leszármazottai a ma is Esztergomban élő Euerek. Prokoppné dr. Stengl Marianna

Next

/
Thumbnails
Contents