Esztergom és Vidéke, 1991

1991-07-12 / 27. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE lilplllpil SEBŐ JÓZSEF s ..... ....... - Kérem, mondjon néhány szót önmagáról... - Az Ipoly mellett, Letkésen születtem, paraszti családban. Az öt gyerek közül én voltam a legidősebb. Apámat rábeszélték, hogy taníttasson. Szűkség lett volna a munkámra, de elengedett Vácon érettségiztem, 1959-ben. Az orvosi egyetemre egyből felvettek. Ugy gondoltam, ha egyszer felvesznek, az legalább komoly hely legyen. Noha a pálya nagyon misztikusnak tűnt Igaz, a kislány is oda ment, akit távolról csodáltam. Az egyetem alatt teli voltam kisebbségi érzéssel, mint általában a „lentről" jöttek. A barátaimmal az egyetemi évek alatt is jártunk templomba, ami akkor nem volt veszélytelen. Amikor pedig muszáj volt belépni a KISZbe, ötven forintért vettem egy tagkönyvet a szülőfalumban. Egyik alkalommal sikerült megakadályoznom, hogy aKISZ-titkárés kebelbarátai utazhassanak az NDK-ba. így jutottam ki először külföldre. Hatvanötben avattak föl orvosnak. Közben a család 1962-ben ideköltözött Esztergomba, egy szobakonyhás lakásba. Leendő feleségem is itt az utcában lakott A nyári gyakorlatokat úgyszintén Esztergomban töltöttem. A húgomtól, aki ápolónővolta kórházban, tanultam meg injekciót adni. Az egyetem után Sárisápra kerültem körzeti orvosnak, öt évet töltöttem ott A mozgalmi életet hamar megutáltam, emiatt a helyi vezetéssel összetűzésbe kerültem. Mint tanácstag állandóan ellentmondtam a szavazásokon. Éppen abban az időben váltották le a sárisápi származású nehézipari minisztert Környezetéből a sleppiét is hazaküldték. Otthon pedig alig tudtak nekik állást találni, ezért összevesztek, s kiteregették egymás szennyesét azaz: ki „mennyire" volt partizán 1945-ben. Még negyvenkettes születésű is volt közöttük. Vagy százötvenet tartottak számon közülük, noha annak idején csak hatan voltak összesen, abból is öt elesett a harcokban. 1970-benLitérre kerültem körzeti orvosnak. Ott tizenegy évig dolgoztam. Veszprém megyében akkor Papp elvtárs „uralkodott". Csupán egyetlen adalékot „magánerdejében" csak a vaddisznócsapdákra három milliót költöttek. 1981 és '85 között a líbiai Lumludában éltem, a sivatag szélén. Közben, még 1980-ban itt Esztergomban építettem házat így Líbiából már iae tértünk haza, s itt folytattam a praktizálást 1987 áprilisától karácsonyig pedig Nicaraguában dolgoztam. Érdekes módon egy kollegámtól ott hallottam először Lakitelekről. Ott döbbentem rá, hogy a szocializmus dögrováson van. Amikor hazakerültem, akkor érdeklődtem, mi is az MDF. Nem véletlenül csatlakoztam a Fórumhoz, hiszen még 1952hosszú ideig mi voltunk az egyetlen ellenzéki szervezet a városban. Eleinte sokan voltunk, kőztük sok sérült ember. De a lényeget sokan nem értették: az ország ügyei az elsődlegesek. Sokan hozakodtak elő a magánproblémáikkal, sőt karrieristák is előfordultak. Most - a választások után -„leült" az egész. Többen megsértődtek, inkább nem jönnek el. Az aprómunka sem látványos dolog. Ráadásul sok volt a veszekedés. Az időm jó része a békítgetésekre ment el. - A helyhatósági választásokon az MDF nem ért el valami fényes eredményt. Hogyan fogadta ezt a tagság? - Nem okozott örömet Én féligmeddig megkönnyebbültem: meg*Még nagyon kevés igazi döntés született.." Beszélgetés dr. Antalics Mihállyal, az önkormányzat tagjával, az MDF helyi elnökével ben visszaküldtem a vörös nyakkendőt amiért apám egy hónapig járt kihallgatásokra. Amikor 1988 őszén ismét fölverték a lakiteleki sátrat, Marton Kálmán, Komáromi Szilveszter, Söröss Jenő és én mentünk oda Esztergomból. - Hogyan alakult meg az esztergomi MDF? - Az alakuló ülésre hiába küldtük ki a meghívókat azok máig sem érkeztek meg. Végül - szóbeli értesítések után - a Varosküpu sörözőben alakultunk meg. Erre azonban Marton Kálmán nem jött el. Azt hittük, letartóztatták, de kiderült hogy nem kapta meg az üzenetet és Pestre utazott 1988. október 29-én, amikor megalakultunk, még nem merte mindenki aláírni az alapító okiratot - Abban az időben Mikó Balázs, az MSZMP városi titkára többször berendelt Volt, hoey a rendelőmbe is átjött Tudjuk, hogy figyelemmel kísértek bennünket Nem is csoda, hiszen menekültem a nagy felelősségtől. A kereszténydemokraták azzal a szavazatszámmal, amellyel az országgyűlési választásokon harmadikak lettek, a helyhatóságit már megnyerték. Mi a negyedét-harmadát kaptuk, mint előzőleg, noha jelöltjeink szorosan ott voltak a kereszténydemokraták nyomában. - És mi történt ezidáig az önkormányzatban? - A képviselőtestületben egyedül vagyok „emdéefes". Az egyik legfontosabb teendő a munkahely-teremtés. Ez ügyben a Suzukin kívül nem történt semmi. Nemrég itt járt nálunk az espoo-i polgármesteri hivatal külföldi ügyekkel foglalkozó referense, aki egy nyomdát és egy 80-100 főt foglalkoztató bútorgyárat ajánlott Szeptemberben ismét eljön, s megígérte, utánanéz, miben segíthetne. Őt az MDF hívta meg. Úgy érzem, még nagyon kevés igazi döntés született az önkormányzati üléseken. Sok vita volt, fölösleges dolgokon. A város vagyoni felmérése például még mindig nem történt meg. A szovjet laktanyákat a mi pártunkjavaslata szerint osztották szét - Most az egészségügyi bizottságban, áz öregek napközi otthonának létrehozásán fáradozunk. Ez egy nyugdíjas ház lenne, s mindenki külön szobát kapna. - S a kérdések kérdése: kapjanake fizetést a képviselők? - Egyikünk sem úgy indult hogy ezért nzetséget fog kapni. Még nem tettünk annyit a városért, hogy megérdemeljük. Ha kapok, én a magam részéről a felét az MDF-nek adom, a másik felét pedig a Nemzeti Alapítványba teszem. - Mi volt a legmaradandóbb az eddig eltelt időből? - Nem volt nagy élményem. Inkább csak negatívok. Például nem voltam ott a jegyzőválasztáson. Helybélit kellett volna találni. Jó, hogy három mérnök is van a vezetésben, de egy humán végzettségű is elkelt volna oda. - Mit csinál mostanában az MDF esztergomi szervezete? - Mivel a párt országos választmányának is tagja vagyok, tudom, hogy máshol is aprómunka folyik. Az esztergomi szervezet sajnos jórészt idősebbekből áll, ezért jó lenne fiatalítani. Nemrég hoztuk létre a Babits klubot Ebben az ifjúsággal, a nemzeti kérdéssel és kulturális kérdésekkel foglalkozunk - nem politikai alapon. Mint azt az Esztergom és Vidéke olvasói is tudják, újabban a sajtóval is bíbelődünk. Az Aradi vértanúk terére egy emlékművet szeretnénk állíttatni. Fölkértünk egy művészt s már az előzetes terveket is láttuk. Reméljük, lesz hol emlékeznünk október 6án... Az elfogadott kárpótlási törvényt illetően pedig néhány szakemberünk pár napos tanfolyamon vesz részt - a lakosság sikeres ügyintézését elősegítendő. De erről még szólni fogunk. Sebő József Üj iskolaigazgatók Városunkban a nyáron négy új iskolaigazgató kezdi meg működését. Közülük elsőként Gárdái Zoltánt, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola főigazgatóját kértük, m mutatkozzék be. Pályám kezdetén általános iskolában és középiskolában tanítottam. 1960-tól dolgozom a felsőoktatásban. A tanítóképzőbe 1974-ben kerültem. Korábban - hat évig - igazgatóhelyettes voltam, de elképzeléseimet nem tudtam megvalósítani, ezért lemondtam. Nem is szándékoztam többé vezető lenni. Akkor sem voltak, s most sincsenek karrierista ambícióim. Tavaly Kaoosi Endre kérésére ismét elvállaltam az igazgatóhelyettességet Időközben jött a rendszerváltás, amely a közoktatásra is kihatott és én ekkor sem rejtettem véka alá a véleményemet A hallgatók mellém álltak, hiszen az a tantervi szemlélet amelyet képviseltem, az ő érdekűket is szolgálta. Ezidáig elsősorban a matematika oktatásával, számítógépes rendszerszervezéssel és vezetéselmélettel foglalkoztam. Ezen belül amit igazán kedvvel csináltam, az a felsőoktatás módszertani fejlesztése. De talán az sem hangzik dicsekvésnek, ha az alsó tagozatos képzés módszertanában is otthon érzem maiam. A matematika tantárgy szeretetét egykori tanáromnak, dr. Péter Rózsának köszönhetem. A főiskola életében való változtatást az új felsőoktatási törvény szellemében tudom elképzelni. Itt az intézményben is sokan tartanak a változásoktól, de azt is tudomásul kell venni, hogy „pénzt csak akkor érdemes a felsőoktatásra áldozni, ha átalakul". - Ez utóbbit már Kupa Mihály pénzügyminisztertől idéztem (szabadon). Szeretném, ha a főiskola a város vérkeringésében is benne lenne. Továbbá szerencsés volna, ha a hittudományi főiskolával szövetségre lépnénk. Szabadidőmről annyit szeretek úszni.