Esztergom és Vidéke, 1991

1991-01-31 / 4. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDEKE TÁRSADALOM * POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET * IDEGENFORGALOM 1991. JANUÁR 31. * 4. SZÁM ARA: 19,50 Ft RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY » Virágjáról ismerni meg 1991. január 24-én, a késő esti órákban az esztergomi Prímás-szi­geten (a Mária Valéria híd térségé­ben) az Esztergom Városi Rendőr­kapitányság veszélyes bűnöző cso­portot tett ártalmatlanná. A lakosság megnyugtatása érdekében közöljük, hogy az akció során elfogott szemé­lyek huzamos ideig tartó fogvatartá­sáról intézkedtünk, így további ag­godalomra ok nincs. A fogva tartott személyek között esztergomi illető­ségű lakos nem található. Az ügyben a sajtó útján a közvéle­ményt folyamatosan tájékoztatjuk. A rendőrkapitányság kéri a lakos­ság támogatását, hogy a város köz­biztonsága érdekében a szükséges további intézkedéseket megtehesse. Esztergom Városi Rendőrkapi­tányság Pintér László alezredes, kapitányságvezető 1991. január 28. hétfő, 17 óra. A nyirkos koraesti ködben mintegy negyvenen gyűltünk össze a Vármúze­umban. Visszafogott hangulat, történelmi atmoszféra, a „sokmindent tudók" enyhe izgalma a lelkekben. Né­hány percen belül ünnepélyes keretek között megalakul majd az „Esztergom-Cambrai Baráti Társaság". Pártok, egyesületek és társaságok korát éljük. Mind­mind a jószándék, az emberi kapcsolatok jobbátétele igényével születik és működik jól-rosszul, ki tudja min múlik? És mindnek vannak gyökerei és van előtörténe­tük. Ennek is. Majd egy esztendővel ezelőtt Cambrai - a belga határ közelében fekvő kisváros - hivatalos delegációja itt járt Esztergomban. Joggal mondhattuk akkor: „ezer éve nem láttunk Benneteket!" Ezer éve ugyanis láttuk őket, pontosabban ők látták a magyarokat, amint rettegett nyilaikkal felgyújtották és porig rombolták a várost. Ázután a „szent királyok nemzetségének" egyike, Ár­pád-házi Szent Erzsébet néhány száz esztendő múltán elzarándokolt Cambraiba egy láda arannyal, újjáépíteni a lerombolt katedrálist. Emlékét üvegfestmény őrzi és egy régi utca, mely rövidesen visszakapja „Elizabeth de Hongroi" nevét. Cambrai küldöttsége hazautazván Esztergomból, ha­ladéktalanul megalapította ott a Baráti Társaságot. El­nöke és legfőbb szószólója M. Jean Descarpentries úr. O fogadta decemberben az esztergomi delegációt; a küldöttség munkaértekezleteinek vezetője Mm Lancel­le alpolgármester asszony volt. De napjaikat együtt töltötték a küldöttséggel Cambrai magyarjai is: Diny­nyésék, Süléék és M. Kiss-Márton Róbert, a helyi Ke­rékpár Klub tagja. Az Ő kérésére teszem közzé a követ­kező felhívást: Aki alapító tagja kíván lenni az esztergomi Kerékpár Klubnak, jelentkezzék a polgármesteri Hivatal Művelő­dési Osztályán. Telefon: 13-451 Cambrai rövidesen Esztergomba küldi a város főmér­nökét és az ottani VGV vezetőjét, hogy segítségünkre legyen olyan épületek hasznosításában, amelyben nekik már gyakorlatuk van. De kínáltak városunk művészeinek kiállítást, és fel­ajánlották egy ottani kollekció esztergomi bemutatásá­nak lehetőségét. Zene- és énekkarok találkozóját remélik, és várják a franciául tanuló esztergomi diáko­kat. A kapcsolat tehát kulturális-, idegenforgalmi és gaz­dasági lehetőségeket egyaránt magában rejt. De legfő­képpen emberek és családok barátsága előtt tár kapukat. Hogy miként fog működni? Reméljük: jól! Ez rajtunk múlik és mindazokon, akik csatlakozni szeretnének hozzánk. Legközelebbi találkozásunk, melynek során megválasztjuk a tisztségviselőket és meghatározzuk a közeljövő legfontosabb teendőit, február 11-én 17 óra­kor lesz a Vármúzeumban. Egy várost szeretni annyit tesz, mint megszerettetni azt másokkal. Cambrainak fontos Esztergom. Remé­lem, Esztergomnak is fontos lesz Cambrai. Úgy legyen! Varga Péter E sorok írója - más párti lévén ­ellátogatott az SZDSZ által szerve­zett liberális klub legutóbbi rendez­vényére, melyet a városi könyvtárban tartottak. Némi szoron­gással ment, de örömmel fedezte fel, hogy piros-zöld madárkák egyálta­lán nem röpködtek a levegőben, sőt más hiten lévők is megjelentek, pél­dául a szocialista párt minapi képvi­selőjelöltje. A házigazda, Nagy falusi Tibor be­vezetője után először dr. Arató Géza válaszolt a hallgatóság kérdéseire. Elmondta, hogy a parlament már­már abnormális módon dolgozik, mert a rövid határidők rendkívül fe­szített tempót diktálnak. S ilyen kö­rülmények között kérdéses, lehet-e felelősséggel dönteni. Külön ki­emelte, hogy kevesebb plenáris ülés­re és hatékonyabb bizottsági munkára volna szükség. Ha ez nem így lesz, akkor működésképtelenné válik az országgyűlés. Egyébként képviselőnk naponta buszozik Pestre és vissza. Hétvégi olvasnivalóról a rendszerint péntek este megérkező futár gondoskodik, aki kétszáz oldalas tervezeteket ad át, melyekről hétfő reggelre már vé­leményt is kell formálni. Itt arra kérte a jelenlévőket, hogy a kormánynak szánt kritikákat ne az S hogy az esztergomi dolgok is jobban menjenek, kapott egy irodát a városházán, ahol Tóthné dr. Menc­zel Zsuzsanna lesz segítségére. A le­hetőség annyira új, hogy még ügyfélfogadási idő sincs. Arató Géza úgy vélte, hogy a me­gyei jogú városi cím elérése érdeké­A liberális klubban jártam ő fejéhez vagdossák, hiszen ő az el­lenzék soraiban ül. A nagyfokú lekötöttség miatt szin­te lehetetlen a kapcsolattartás a vá­lasztókkal, ezért képviselőnk önként lemondott az egészségügyi bizott­ságban viselt alelnöki tisztéről. He­lyére az előző rendszerben sokat zaklatott szociológus, Solt Ottília került - az MDF nem kis szomorúsá­gára. ben tett lépések kicsit előkészítetle­nek voltak, bár az önkormányzat ké­rése nagyon is méltánylandó. A kérés, sajnos, az önkormányzati tör­vény szerencsétlen paragrafusával összeférhetetlen. A szociálpolitikát illetően még egy fontos gondolat képviselőnktől: többekkel ellentétben nem tartaná szerencsésnek, ha a segélyezettek névsorát kitennék a városházán. Az est második részének vendége Mécs Imre, Arató Géza képviselő­társa volt, akit az 1956-os forrada­lom után halálra^ ítéltek, de kegyelmet kapott. Ő az ellenzéki mozgalmak születéséről, fejlődésé­ről, a különböző irányzatok kialaku­lásáról beszélt, az események sűrűjében mozgó résztvevő hiteles­ségével. Egy kép a múltból: a rendőri felügyelet alatt álló volt ötvenhato­sok rendszerint csak esküvőkön ta­lálkozhattak, fényképészeknek álcázott titkosrendőröktől körülvé­ve. A városi könyvtár munkatársai kellemes hangulatot teremtettek, gő­zölgő teával és süteménnyel kínálták a résztvevőket, akik a késő estébe nyúló beszélgetés végén is türelem­mel hallgatták a házigazda néha hosszúra sikeredett kérdéseit. (s.j.)

Next

/
Thumbnails
Contents