Esztergom és Vidéke, 1991
1991-01-31 / 4. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ...és vidéke Ökumenikus istentisztelet Az utóbbi időben egyre gyakrabban szólítják közös istentiszteletre híveiket a különböző vallásfelekezetek. Legutóbb, környékünkön, az esztergomi református eklézsia szervezett ilyen közös imahetet. Meghívottként szerepelt itt dr. Szeifert Ferenc pilisszentléleki főtisztelendő úr is, aki a híveknek beszámolt decemberi temesvári útjáról, ahol dr. Paskai László bíboros úr megbízottjaként vett részt az európai szintű ökumenikus összejövetelen. Mélyen átélt szavakkal szólt ottani élményeiről, az ökumenikus istentisztelet és tanácskozás óriási jelentőségéről, a Tőkés László püspökkel való találkozásának felejthetetlen emlékéről. Arról, hogy a Pilisek lábától egy szlovák népviseletbe öltöztetett babát, eredeti szlovák népi varrottast ajándékozott a szentlélekiek nevében az immár világszerte ismert erdélyi személyiségnek. A már említett esztergomi programban szerepelt Pilisszentlélek római katolikus templomának meglátogatása, s ott közös istentisztelet megtartása is. így tehát másnap, január 26-án megtartott ökumenikus összejövetelre sokan utaztak ki Esztergomból. Már a kora reggeli órákban érkeztek autóbusszal a hívek, s a vendéglátók a művelődési házban fogadták az istentiszteletre érkezőket. A délelőtt tíz órára meghirdetett összejövetelre különjárat is indult az esztergomi református parókiától, hogy viszonozza a pilisszentlélekiek 25-én este itt imádkozok látogatását. Megtelt a különböző vallásfelekezetek híveivel a pilisszentléleki kis templom. A bensőséges hangulatú istentisztelet után a hívek egy csoportjának útja nem haza, hanem a közeli erdőbe vezetett. Kiadós sétát tettek a Pilisek szép, téli erdejében, majd testben és lélekben felfrissülve indultak vissza a városba. Azzal búcsúztak vendégfogadóiktól, hogy máskor is rendeznek ilyen közös istentiszteleteket. foglalkoztunk már a pilisszentléleki ^tévénézők panaszával, hogy enyhén szólva gyengék a vételi viszonyok a település minden pontján. Ezzel azt szeretnénk hangsúlyozni: nem valami „leárnyékolásról", nem is valami időszaki zavarról, hanem sokkal komolyabb bajról van itt szó! Ezért kérelmezik már fűtői-fától az ittlakók, hogy valahogy segítsék a tévékészülékek tulajdonosait a hiba, a zavar, a leárnyékolás, vagy az "akármi" akadály leküzdésében. Most arról tájékoztattak bennünket a lakosok, hogy a székesfehérvári zavarkiszűrő állomást is értesítették a tűrhetetlen helyzetről, de ... a hetekkel ezelőtt postázott panaszukra még csak megnyugató, ^^^^^ vagy elutasító választ sem kaptak. Azt mondják a szentlélekiek; lassan megszokják már azt, hogy senki sem hallgatja meg panaszaikat... A türelemnek azonban az erdőszéli jó levegőben, a pilisszentléleki völgyben is van határa! Most éppen arról tudatják szerkesztőségünket, s ezúton az ügyben illetékeseket, hogy ha márciusig sem kapnak megfelelő választ, s ha addig nem kezdik meg a hiba elhárítását - tovább nem hajlandók fizetni a tévé havi illetményét. Mit tehet ehhez a szerkesztő? Tessék, Illetékes Úr intézkedni, mert a nem kapott szolgáltatásért valóban furcsa dolog még fízettséget is követelni! ~M"emrég alakult, de folyton gyarap^ ^ szik, s egyre gyakrabban hallatt magáról a pilisszentléleki pávakör együttese. Az otthoni fellépésein túl hol itt, hol ott hallat magáról a szlovák aszszonykórus. Gyűjtik, betanulják, s tovább adják falujukban, s a környék szlováklakta településein az őseiktől reájuk maradt dallamokat, szövegeket. Lelkes, odaadó tanulásukra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az elmúlt esztendőben az országos megmérettetés során nem várt előkelő helyezést értek el. Önerőből, segítség nélkül aligha jutottak volna ilyen hamar, ilyen magas fokra a pávakör tagjai. Pilisszentlélek Sokat segí^ tett és ma is segít rajtuk a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége. Előbb értékes népviseleti ruhákat juttatott számukra, majd az együttesnél nélkülözhetetlen hangszerrel látta el őket. Ez lehetőséget nyújtott a további fejlődéshez is. A kör tagjai igyekeztek, s igyekeznek most is rászolgálni a kapott ajándékokra. A kör taglétszámának gyarapításán kívül Urbanics Bernadett könyvtáros-népművelő szervezi a gyermekkórust. A cél a gyermekeknél is ugyanaz, ami a felnőtteknél: a kihalófélben lévő szlovák népdalok összegyűjtése, éneklése, az utókornak való átadása... Az erdő tele „Eddig gondolkoztak helyettünk"... Dömös, Pilismarót, Esztergom határában nem kevesebb, mint 7200 hektár területet foglal magába a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság pilismaróti erdészete. Cseh János műszaki vezető mosolyog, amikor azt mondom: ekkora területen alszik az erdő. - Ez csak a látszat - igazít ki -, mert messziről szemlélve valóban nyugalmat áraszt ez a roppant terület. Pedig a vágtereken duruzsolnak a favágógépek, sokasodnak az összeaprított fahasábok. Van, ahol általános a terület letakarítása, de a ritkítás, úgynevezett erdőtakarítás zöme is most történik. Végzik ezt a mi embereink, de ... alkalmaztunk erre a munkára két maszek brigádot is, ugyanis a tizenhétezer köbméter fakitermelése sok, nagyon sok munkát igényel... - Gondolom a másik nagy téli munka a vadállománnyal való foglalkozás? - Jó a "foglalkozás" kifejezés, mert ez a szó sokmindent takar. Kezdjük azzal, hogy e nagy területen élő vadállomány télen gondozást igényel. Etetjük, abrakoljuk. Az idén alig hullott hó, így az etetés nem olyan gond, mint amikor méteres hótakaró alól kell a vadnak az ennivalót kikaparnia. Azért a nyáron, ősszel begyűjtött szénát, süót, abraktakarmányt most már rendszeresen visszük az etetőhelyre. így az állomány, modhatni, jól telel. - Háborítatlanul? - Értem a célzást, nem pihennek a fegyverek sem. Eddig a tervezett létszámot kilőtték a vadászok, de ezután is lehet még fegyverek ropogását hallani majd erdészetünk területén. - Hallhatnánk-e néhány számadatot a vadállományról? - Kevés plusz-mínusz eltéréssel mintegy 200 szarvas, 120 őz, 200 vaddisznó, 150 muflon telel erdeinkben. Ebből kívánatos lenne még ritkítani. Elsősorban a vaddisznókra és a muflonokra gondolok. Ezek néha komoly károkat okoznak az erdőben és annak környékén is... Hónapok óta szénát, abrakot ropogtatnak a vadak a körülöttünk elterülő erdőkben. Széna, siló a főeledel, de... az abrakot is várja a közel ezerre tehető nagy vad a pilismaróti erdészethez tartozó körzetben. Ki hinné, hogy az évente elfogyasztott 200 mázsa kukorica alapanyagából készült abrak fó keveréke: a vadgesztenye! Pedig így igaz. Nem csoda hát, ha ősszel előszeretettel vásárolják az erdészek ezt a mi vidékünkön is gazdagon termő, a vadállomány számára keveréknek valót. A Dunakanyar szépsége egyrészt abban rejlik, hogy a folyó partját legtöbb helyen fák, összefüggő erdők szegélyezik. Dömös és Esztergom közt az idén nem kevesebb, mint tizenöt hektár területen erdősítenek a szakmabeliek. Nagy munkát ad ez a telepítést végző csoportoknak, mégis úgy határoztak: legkésőbb május elsejeig talajba kerül minden facsemete. Rovatszerkesztő: Kiss József ; Mióta ezen a vidéken vertem tanyát, rendszeresen járok Dömösre, s ilyenkor mindig benézek a községházára is. Reggel, délben, délután egy személlyel mindig találkozom itt: Anna Istvánnéval, született Újlaki Ilonával, a mostani jegyzővel. Kissé molett, jó megjelenésű, nem mosolygós, de nem is morcos, kedves teremtés. Azt mondja, az emberek formálták több, mint három évtized alatt ilyenné. A pilismaróti születésű, munkás és paraszti családból jött tisztviselő már 19 évesen jegyzői (akkor vébé-titkári) teendőket látott el. Nem lehetett sem durva, sem fennhéjázó, de túl engedékeny sem... így alakult benne a mindig igazságos döntésért dolgozó közigazgatási tisztviselő. Szerette az embereket, védte igazságukat, de a törvényesség keretein belül... -Nem szeretném, ha félre értene, nem a döglődő oroszlánba való belerúgást jelenti, amit most mondok - mentegetőzik - de eddig gondolkoztak helyettünk, sokkal könnyebb volt a közigazgatási munka... Megmondták, körlevélbe adták, útmutatásba fogalmazták a tennivalókat. Most magunk kell döntsünk úgy, hogy a népnek tetszetős, nekünk törvényes legyen... Több mint három évtizede végzem az effajta munkát, mégis most tűnik a legnehezebbnek... De nem panaszkodni akarok A megválasztott önkormányzati testület tagjai mind-mind rátermett, hozzáértő, Dömösért élő emberek. Ezekkel a legnehezebb feladatokat is meglehet oldani... Polgármesterünket „egyhúron pendülve" hívta haza idegenből a község népe, s állt melléje a választásokon... ha eddig gondolkoztak helyettünk, most mi kell a legmegfelelőbben használjuk szürkeállományunkat... -A magánéletem? - kérdez vissza a jegyző. - Lehet, nem hiszi el, pedig így van: a paraszti munka a mindenem. Ezt, tudom, jó anyámtól örököltem, talán azért is ragaszkodom így hozzá. A sok irodai munka után ki a szabadba, a kertbe, dolgozni ami sorba jön... Ha nem szaladt volna így el felettem az idő, bizony mondom: földművelő lennék, állatokat tartanék és csak akkor mennék az irodába, ha nagyon muszály lenne, ha hívatnának. Aki nyolc-kilenc éves korában markot szedett, kapált, veteményezett, az a földművelést soha sem tudja feledni...