Esztergom és Vidéke, 1991

1991-01-31 / 4. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ...és vidéke Ökumenikus istentisztelet Az utóbbi időben egyre gyakrabban szólítják közös istentiszteletre híveiket a különböző vallásfelekezetek. Legutóbb, környékünkön, az esztergomi református eklézsia szervezett ilyen közös imahetet. Meg­hívottként szerepelt itt dr. Szeifert Ferenc pilisszentléleki főtisztelendő úr is, aki a híveknek beszámolt decemberi temesvári útjáról, ahol dr. Paskai László bíboros úr megbízottjaként vett részt az európai szintű ökumenikus összejövetelen. Mélyen átélt szavakkal szólt ottani élmé­nyeiről, az ökumenikus istentisztelet és tanácskozás óriási jelentőségé­ről, a Tőkés László püspökkel való találkozásának felejthetetlen emlé­kéről. Arról, hogy a Pilisek lábától egy szlovák népviseletbe öltöztetett babát, eredeti szlovák népi varrottast ajándékozott a szentlélekiek nevében az immár világszerte ismert erdélyi személyiségnek. A már említett esztergomi programban szerepelt Pilisszentlélek ró­mai katolikus templomának meglátogatása, s ott közös istentisztelet megtartása is. így tehát másnap, január 26-án megtartott ökumenikus összejövetelre sokan utaztak ki Esztergomból. Már a kora reggeli órákban érkeztek autóbusszal a hívek, s a vendéglátók a művelődési házban fogadták az istentiszteletre érkezőket. A délelőtt tíz órára meghirdetett összejövetelre különjárat is indult az esztergomi refor­mátus parókiától, hogy viszonozza a pilisszentlélekiek 25-én este itt imádkozok látogatását. Megtelt a különböző vallásfelekezetek híveivel a pilisszentléleki kis templom. A bensőséges hangulatú istentisztelet után a hívek egy cso­portjának útja nem haza, hanem a közeli erdőbe vezetett. Kiadós sétát tettek a Pilisek szép, téli erdejében, majd testben és lélekben felfrissülve indultak vissza a városba. Azzal búcsúztak vendégfogadóiktól, hogy máskor is rendeznek ilyen közös istentiszteleteket. foglalkoztunk már a pilisszentléleki ^tévénézők panaszával, hogy eny­hén szólva gyengék a vételi viszonyok a település minden pontján. Ezzel azt sze­retnénk hangsúlyozni: nem valami „leár­nyékolásról", nem is valami időszaki zavarról, hanem sokkal komolyabb baj­ról van itt szó! Ezért kérelmezik már fűtői-fától az ittlakók, hogy valahogy se­gítsék a tévékészülékek tulajdonosait a hiba, a zavar, a leárnyékolás, vagy az "akármi" akadály leküzdésében. Most arról tájékoztattak bennünket a lakosok, hogy a székesfehérvári za­varkiszűrő állomást is értesítették a tűrhetetlen helyzetről, de ... a hetekkel ezelőtt postázott panaszukra még csak megnyugató, ^^^^^ vagy elutasító vá­laszt sem kaptak. Azt mondják a szentlélekiek; lassan megszokják már azt, hogy senki sem hallgatja meg panaszaikat... A türelemnek azonban az erdőszéli jó levegőben, a pilisszentléleki völgy­ben is van határa! Most éppen arról tudatják szerkesztőségünket, s ezúton az ügyben illetékeseket, hogy ha már­ciusig sem kapnak megfelelő választ, s ha addig nem kezdik meg a hiba elhárítását - tovább nem hajlandók fi­zetni a tévé havi illetményét. Mit tehet ehhez a szerkesztő? Tes­sék, Illetékes Úr intézkedni, mert a nem kapott szolgáltatásért valóban furcsa dolog még fízettséget is köve­telni! ~M"emrég alakult, de folyton gyarap­^ ^ szik, s egyre gyakrabban hallatt magáról a pilisszentléleki pávakör együttese. Az otthoni fellépésein túl hol itt, hol ott hallat magáról a szlovák asz­szonykórus. Gyűjtik, betanulják, s to­vább adják falujukban, s a környék szlováklakta településein az őseiktől re­ájuk maradt dallamokat, szövegeket. Lelkes, odaadó tanulásukra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az elmúlt esztendőben az országos megmérette­tés során nem várt előkelő helyezést értek el. Önerőből, segítség nélkül aligha ju­tottak volna ilyen hamar, ilyen magas fokra a páva­kör tagjai. Pilisszentlélek Sokat segí­^ tett és ma is segít rajtuk a Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetsége. Előbb értékes népviseleti ruhákat juttatott számukra, majd az együttesnél nélkü­lözhetetlen hangszerrel látta el őket. Ez lehetőséget nyújtott a további fejlő­déshez is. A kör tagjai igyekeztek, s igyekez­nek most is rászolgálni a kapott aján­dékokra. A kör taglétszámának gyarapításán kívül Urbanics Bernadett könyvtáros-népművelő szervezi a gyermekkórust. A cél a gyermekeknél is ugyanaz, ami a felnőtteknél: a kiha­lófélben lévő szlovák népdalok össze­gyűjtése, éneklése, az utókornak való átadása... Az erdő tele „Eddig gondolkoztak helyettünk"... Dömös, Pilismarót, Esztergom határá­ban nem kevesebb, mint 7200 hektár te­rületet foglal magába a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság pilismaróti erdészete. Cseh János műszaki vezető mosolyog, amikor azt mondom: ekkora területen alszik az erdő. - Ez csak a látszat - igazít ki -, mert messziről szemlélve valóban nyugalmat áraszt ez a roppant terület. Pedig a vág­tereken duruzsolnak a favágógépek, so­kasodnak az összeaprított fahasábok. Van, ahol általános a terület letakarítása, de a ritkítás, úgynevezett erdőtakarítás zöme is most történik. Végzik ezt a mi embereink, de ... alkalmaztunk erre a munkára két maszek brigádot is, ugyanis a tizenhétezer köbméter fakitermelése sok, nagyon sok munkát igényel... - Gondolom a másik nagy téli munka a vadállománnyal való foglalkozás? - Jó a "foglalkozás" kifejezés, mert ez a szó sokmindent takar. Kezdjük azzal, hogy e nagy területen élő vadállomány télen gondozást igényel. Etetjük, abra­koljuk. Az idén alig hullott hó, így az etetés nem olyan gond, mint amikor mé­teres hótakaró alól kell a vadnak az enni­valót kikaparnia. Azért a nyáron, ősszel begyűjtött szénát, süót, abraktakarmányt most már rendszeresen visszük az etető­helyre. így az állomány, modhatni, jól telel. - Háborítatlanul? - Értem a célzást, nem pihennek a fegyverek sem. Eddig a tervezett létszá­mot kilőtték a vadászok, de ezután is lehet még fegyverek ropogását hallani majd erdészetünk területén. - Hallhatnánk-e néhány számadatot a vadállományról? - Kevés plusz-mínusz eltéréssel mint­egy 200 szarvas, 120 őz, 200 vaddisznó, 150 muflon telel erdeinkben. Ebből kí­vánatos lenne még ritkítani. Elsősorban a vaddisznókra és a muflonokra gondo­lok. Ezek néha komoly károkat okoznak az erdőben és annak környékén is... Hónapok óta szénát, abrakot ropogtat­nak a vadak a körülöttünk elterülő erdők­ben. Széna, siló a főeledel, de... az abrakot is várja a közel ezerre tehető nagy vad a pilismaróti erdészethez tartozó körzetben. Ki hinné, hogy az évente elfogyasztott 200 mázsa kukorica alapanyagából készült ab­rak fó keveréke: a vadgesztenye! Pedig így igaz. Nem csoda hát, ha ősszel előszeretet­tel vásárolják az erdészek ezt a mi vidékün­kön is gazdagon termő, a vadállomány szá­mára keveréknek valót. A Dunakanyar szépsége egyrészt ab­ban rejlik, hogy a folyó partját legtöbb he­lyen fák, összefüggő erdők szegélyezik. Dömös és Esztergom közt az idén nem kevesebb, mint tizenöt hektár területen er­dősítenek a szakmabeliek. Nagy munkát ad ez a telepítést végző csoportoknak, mégis úgy határoztak: legkésőbb május elsejeig talajba kerül minden facsemete. Rovatszerkesztő: Kiss József ; Mióta ezen a vidéken vertem tanyát, rendszeresen járok Dömösre, s ilyenkor mindig benézek a községházára is. Reggel, délben, délután egy személlyel mindig találkozom itt: Anna Istvánnéval, született Újlaki Iloná­val, a mostani jegyzővel. Kissé molett, jó megjelenésű, nem mosolygós, de nem is morcos, kedves teremtés. Azt mondja, az emberek formálták több, mint három évtized alatt ilyenné. A pilismaróti születésű, munkás és paraszti családból jött tisztviselő már 19 évesen jegyzői (akkor vébé-titkári) teendő­ket látott el. Nem lehetett sem durva, sem fennhéjázó, de túl engedékeny sem... így alakult benne a mindig igazságos döntésért dolgozó közigazgatási tisztviselő. Szerette az embereket, védte igazságukat, de a törvényesség keretein belül... -Nem szeretném, ha félre értene, nem a döglődő oroszlánba való bele­rúgást jelenti, amit most mondok - mentegetőzik - de eddig gondolkoztak helyettünk, sokkal könnyebb volt a közigazgatási munka... Megmondták, körlevélbe adták, útmutatásba fogalmazták a tennivalókat. Most magunk kell döntsünk úgy, hogy a népnek tetszetős, nekünk törvényes legyen... Több mint három évtizede végzem az effajta munkát, mégis most tűnik a legnehe­zebbnek... De nem panaszkodni akarok A megválasztott önkormányzati testület tagjai mind-mind rátermett, hozzáértő, Dömösért élő emberek. Ezekkel a legnehezebb feladatokat is meglehet oldani... Polgármesterünket „egyhúron pendülve" hívta haza idegenből a község népe, s állt melléje a választásokon... ha eddig gondolkoztak helyettünk, most mi kell a legmeg­felelőbben használjuk szürkeállományunkat... -A magánéletem? - kérdez vissza a jegyző. - Lehet, nem hiszi el, pedig így van: a paraszti munka a mindenem. Ezt, tudom, jó anyámtól örököltem, talán azért is ragaszkodom így hozzá. A sok irodai munka után ki a szabadba, a kertbe, dolgozni ami sorba jön... Ha nem szaladt volna így el felettem az idő, bizony mondom: földművelő lennék, állatokat tartanék és csak akkor mennék az irodába, ha nagyon muszály lenne, ha hívatnának. Aki nyolc-kilenc éves korában markot szedett, kapált, veteményezett, az a földművelést soha sem tudja feledni...

Next

/
Thumbnails
Contents