Esztergom és Vidéke, 1991

1991-06-07 / 22. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Nyomolvasás 4. Megkövetés Komonista vótál, és szadista vagy - mondta a nyugdíjas pos­tás, mikor látta, hogy a nem kí­vánt macskaáldást kertem végé­ben elföldeltem. Harminc éve vagyunk szomszé­dok, s ez elegendő idő egymás vi­selt dolgainak megismeréséhez. ­Kezdjek mentegetzőni? Vagdal­jam fejéhez, amit a múltjáról bi­zonyosan tudok? Legyintettem, és ásóval, lapát­tal vállamon leballagtam a domb­ra kapaszkodó kertből. Bezártam a szerszámoskamrát, ittam a konyhában egy pohár hideg vizet, de a kérdés nem hagyott nyugod­ni. Az öregnek ugyanis, noha mit sem tud a formállogikáról, félig­meddig igaza van. Huszonkét esz­tendő után, 1988. március negye­dikén törölték nevem az MSZMP tagjainak sorából. Párton belüli, majd kormány­párti (fából vaskarika) ellenzéki­ként tartottak számon jó ideig a közvélemény ilyen-olyan megbí­zott formálói. Ami játékterem volt, azt a lehe­tő legteljesebb mértékben kihasz­náltam. Sőt, ha a játékteret szem­léletesen kör alakúnak tekintjük, tágítottam rajta. Amikor azon­ban a magam tágította kör kor­donját is átszakítottam, fegyel­mivel, börtönnel, állásomból való kiakolbólitással, és közlési tila­lommal „jutalmaztak" azok, akikkel állítólag egy követ fúj­tam. Szabályerősítő kivétel lennék? - Nem hiszem. Ha példám egyedi volna, nem tartanánk ott, ahol tartunk. A mártírság sem fogható reám, bár több ízben „súroltam a lécet", az akadályokat mégis leküzdöt­tem. A legnehezebb években attól a Soros Alapítványtól kaptam tel­jestíményt számonkérő ösztöndí­jat, mely tiszteletre méltó testület tagjai a legkevésbé sem cimkéz­hetők „kommunista szimpati­zánsokénak. Miért vagyok mégis némelyek szemében szálka? Miért próbálnak bűntudatot ébreszteni bennem? Ha már az is bűnnek számít, hogy „szerencsésen" megúsztam a múltat, s a politikában lefelé nem lettem „sáros", bocsánatot kérek a makulátlanoktól... 9 A ii ctt ^-J Csak vándorok, csak bújdosók vagyunk" Jeles esemény tanúja és szerep­lője lehetett az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium leánykórusa 1991. május 19-én Ipolyszántón. A jeles esemény nemcsak e kis Ipoly-menti falucska legújabbko­ri történetébe, de - bátran állít­hatjuk - a szlovákiai magyarság históriájába is bevonul. Itt és ek­kor leplezte le Ipolypásztó közös­sége „az 1947-1948-ban szülő­földjükről kitelepített 178 ma­gyar testvérünk emléktábláját". Az emléktábla jelentősége abban áll, hogy első ízben került sor olyen eseményre a szlovákiai ma­gyarság körében. A megemléke­zésre az ipolypásztói református templomban került sor, ahová nemcsak a falu nagyszámú közös­sége, de a környék képviselői is el­jöttek: Lévától Párkányig, vala­mint az egykor kitelepítettek és azok hozzátartozói mintegy fél­százán: Vámosmikolától Bara­nyáig, akiknek nevében Pereszlé­nyi Gyula emlékezett, s mondta el szívbemarkoló hitvallását a szü­lőföldről. Kovács Géza reformá­tus lelkész csodálatosan meg­komponált, megemlékezéssé lé­nyegült prédikációja tévedhetet­lenül fogalmazta meg az ünnep­ség hangulatát Zakariás próféta szavaival: „Isten kegyelmét ne te­gyétek hiábavalóvá magatok­ban!" s tovább... a lényeg: hogy kö­rülményeink uralkodnak-e felet­tünk, vagy képesek vagyunk f elül ­emelkedni a körülményeken? Az ünnepség és a pillanat nagy­szerűségét Gyurcsó István - aki szintén e vidék szülötte - szülőföl­det idéző versei, a megemlékezé­sek, Bodonyi András (Ipolyság) megzenésített versei és a Dobós lányok csodálatos éneklése emel­te, s oldotta emlékezéssé e gyöt­relmes sorstragédiát, melynek megidézését lehetővé tette az idő. S végül nem feledkezhetünk meg a gondolat elindítójáról, Za­labai Zsigmondról, e falu szülöt­téről és krónikásáról, a szlováka­iai magyar köz- és irodalmi élet jeles egyéniségéről, aki csupán csendes résztvevője kívánt lenni e nagyszerű eseménynek. Ő az, aki kétkötetes falúszociográfiájában (Hazahív a harangszó, Mindenek­ről számot adok) feldolgozta e kis község történetét, népéletét s volt e megemlékezésnek is szellem­i szülőatyja. Reméljük, az ötlet, a példa nem marad követők nélkül! -hgy­PALYAZAT A Komárom-Esztergom Megyei Test­nevelési és Sporttörténeti Bizottság pályá­zatot hirdet olyan pályamunkákra, ame­lyek Komárom-Esztergom megye olimpi­konjainak életrajzával foglalkoznak. Javasolt témák 1. Valamely megyei város, település olimpikonjainak életrajza 2. Valamely sportág megyei olimpikonjainak életrajza A dolgozatok terjedelme: maximum 4 iv lehet, normál gépeléssel. A benyújtás határideje: 1992. március 1. A pályázatokat 2 példányban kell el­küldeni a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Sportigazgatóságára (2803 Tatabánya I.. Tóth-Bucsoki u. 3.) A pályamunka jeligés. A nevet és cimet lezárt borítékban kell mellékelni. A pálya ­munkákat a Magyar Történelmi Társaság sporttörténeti szakosztálya által felkért szakemberekkel kívánjuk értékeltetni. Az arra érdemes dolgozatok pályadíj­ban részesülnek: I. díj: 7000 Ft: II. díj: 5000 Ft; III. dij: 3000 Ft Egyéni és csoportos pályamunkák is be ­nyújthatók. A meghirdetett dijak számát és értékét a bírálóbizottság a beérkező pá­lyamunkák számától és színvonalától füg­gően megváltoztathatja. A pályamunkákat vagy kivonatokat publikálni kívánjuk. Esztergom. 1991. május 27. Esztergomi cserkésztiszt Az új magyar Cserkészkönyv szerkesztője 1926. december 22-én a sötétedő órákban - a szentjánoskúti Mattya­sovszky-ház kertjének hóval borított fe­nyőfái között - mintegy 30 alsós bencés gimnazista diák tette le a cserkész foga­dalmat. „Hiven teljesítem kötelességemet, melyekkel Istennek - hazámnak - és em­bertársaimnak tartozom". 65 év távlatából visszaemlékezve: egyikünk sem gondolta, hogy közülünk, az esztergomi 14-es Holló cserkészek közül kerül ki az az ember, akj a II. világháború után, 40 évi elnemzetlenített magyar ifjú­sági mozgalom egyik megindítójává, szer­vezőjévé válik. Csongrádi (Michels) Jenő esztergomi csekésztisztet még 1987. decemberében felkereste két ezredes a HM-ből a cseké­szet újjászervezése érdekében, mivel az ifjúság korábbi nevelése csődbe jutott. A két ezredes - mint térképészeti tiszt ­Csongrádi munkatársai voltak. Innen és ekkor indult el sok küzdelem és nehézség árán. lelkes magyar fiatal vezetők bevoná­sával. 1989. február havában a Magyar Cserkész Szövetség megalakulása, amelynek elnöke idős dr. Surján László or­vos porfesszorlett. 40 év után újból kellett elindulni. Nem volt egy egységes irányító cserkész sza­bályzat - cserkész könyv. Csongrádi Jenő két évi kemény munkával hatalmas anyag összegyjútésével. élettapasztalatának bölcsességével, hitével, a magyar ifjúság iránti ragaszkodásával, szeretetével meg­írta az eddig megjelent legnagyobb, leg­jobban szerkesztett, mindenre kiterjedő cserkészkönyvéi. A cserkészkönyv magában foglalja a múlt minden hasznos régi cserkész anya­gát. de már magában foglalja mindazt az új élet-elemet, az új tapasztalatokat, az új fejlődést, amelyre az elkövetkezendő időkben a magyar ifjúságnak is szüksége van. A cserkészkönyvből kisugárzik az esztergomi Holló-cserkészek iránti törté­nelmi ragaszkodás és az az őszinte szere­tet. amely az alapító esztergomi cserkész parancsnokok felé kisugárzik. Csongrádi Jenő Muraszentesen szüle­tett 1913-ban. tanító fiaként. Trianon mi­att 191 9-ben visszaköltöztek Esztergom­ba. mivel édesanyja esztergomi szárma­zásúvolt. Az édesapa itt tanított a rövidesen be­következett haláláig. Csongrádi Jenő a he­lyi gimnáziumban kitűnt közülünk kiváló képzőművészeti: rajzoló, szobrász és fő­leg a térképészet iránti tehetségével. Eme kiváló tehetségének köszönhette, hogy mint fiatal mérnök, kőbányát bérelt, kőfaragó üzemet tartott és munkáját szá­mos szobor és emlékmű, építmény dicséri, főleg Budapesten és Dunántúlon. 15 évig a Honvéd térképészeti intézetben dolgo­zott, majd a Nehézipari Minisztérium Ku­tató Irodájának vezetőjeként ment nyug­díjba. Négy felnőtt diplomás gyermeke van. Idős korában a cserkészet újbóli meg­indítása lebegett szeme előtt. A történeti idők ezt lehetővé tették szá­mára és ma már mintegy 280 cserkészcsa­pat működik, kb. 10.000 taggal. Ezeknek a fiúknak, lányoknak írta meg igen értékes cserkészkönyvét, amelynek serkentője ­saját bevallása szerint - a Holló-szív volt, kenyérül szánta a mai, kezdeti nehézsé­gekkel küzdő cserkész-fiatalságnak. A terv megvalósult, a nemes szándék magja szárbaszökkent. A könyv megjelenésével kapcsolatban városunk szeretettel köszönti a szerzőt és megköszöni azt a megemlékezést, amely könyvéből kisugárzik városunk és az esz­tergomi 14-es Holló cserkészek felé! A két kötet együttes ára 300,- Ft. Váro­sunkban a 14-es Hollók cserkész otthoná­ban - Dobozy M. u. 10. - a délutáni órák­ban, és a Gran Tours Utazási Irodában vá­sárolható meg. dr. Bády István

Next

/
Thumbnails
Contents