Esztergom és Vidéke, 1991

1991-06-07 / 22. szám

2 ESZTERGOM ES VIDEKE FORUM STRIGONIENSE : Szerkeszti: SEBŐ JÓZSEF Gergely Jenő egyetemi docens, számos egyháztörténeti mü szerzője: - A rendezvény legfőbb nóvu­ma az ökumenikus szellem. Né­hány évvel ezelőtt éppen itt, Esz­tergomban, a ferenceseknél ren­deztek egyháztörténeti konfe­renciát, de az jóval szűkebb körű volt. A kutatásokat sokszor élőről kellett kezdeni, s előrelépni csak összefogva lehet. Ez a világiakra éppúgy áll, mint az egyháziakra. Például léteznek laikusok számá­ra nem értelmezhető területek is. Az egyik a másik nélkül csak fél­oldalas lehet. Az emigrációból jöttek, ide­hozzák a korszerűbb kutatási módszereket. - Az előadók név­sora is imponáló; a magyar tudo­mányosság élvonala jött el ide. A tanácskozás révén a fiatalok is egyre inkább bekapcsolódhatnak a kutatásokba, s ez újabb impul­zusokat ad. A tematikából talán csak azt hi­ányolom, hogy nem kapott kellő hangsúlyt a mai egyháznak a mo­dern világ kihívására adott vála­Dr. Bárdos István társelnök: - A konferencia gondolatiságá­val rendkívül belesimult a korba. A résztvevők érezték, hogy szel­lemi teljestíményüket olyan do­loghoz adják, ami fontos a ma tár­sadalmának. A negyven évi kiha­gyás miatt az idősíkok egymásba csúsztak. Ahhoz, hogy egy polgári társadalom felálljon, fel kell tár­ni, pontosan mi is történt itt 1950-ig. A rendezőbizottság összetétele nagyon érdekesen alakult: az egyes speciális feladatokra a kü­lönböző egyházak adták a szak­embereket - a világi oldalt pedig én képviseltem. Talán e sokszínű­ség miatt tudott e rendezvény harmonikus egésszé formálódni. Nemcsak Baróti úr, a Bazilika orgonámvűvésze és Reményi Ká­roly, a Balassa Kórus karnagya állt első szóra mellénk, hanem a városi önkormányzat művelődési bizottsága is erejéhez mérten ál­dozott ránk. Takács Péter, az MDF Szabolcs megyei ország­gyűlési képviselője kezdeménye­zésére a művelődési minisztéri­ről is szép számmal jöttek: Auszt­riából, Németországból, Olaszor­szágból, Kanadából, Cseh-Szlo­vákiából, sőt Erdélyből is ketten.­Ezidáig számos publikáció nem jelenhetett meg, s most sokan él­tek a konferencia kínálta lehető­séggel. Maga a rendezv ény II. János Pál pápa látogatásának előkészítését is szolgálja. Ennek bizonysága, hogy Angelo Acerbi pápai nunci­us is megtisztelte jelenlétével a konferenciát, és a különböző fele­kezetekhez tartozó püspökökkel és a többi résztvevővel egy közös ima-áhítaton vett részt. Feltétlenül meg kell említeni, hogy itt nemcsak a tudo­mányosságot akartuk művelni, hanem a léleknek, a szellemnek is megadtuk azt, ami a mai ember­nek hiányzik. A kiállításon ezt kézzelfoghatóan, materiálisán próbáltuk bemutatni. A szervezés során bárkihez for­dultunk, mindenki első szóra se­gített: a művelődési minisztéri­um, a megye, a város. Az embe­rekben meglévő szabad energiák kisugárzását mindannyian érez­sza. Galambos Ireneusz atya a burgenlandi Alsóőrből/Unterwart/: Abból a községből jött el egy fél napra megtartani előadását, ahol a lakosságnak még ma is 88%-a magyar, s ahol a körmeneteket magyarul tartják. A plébános úr harmincezer kö­tetes könyvtára a burgenlandi magyarság „zarándokhelye". - A tanulmányok sokáig csak az asztalfiókok számára íródhattak. S tudnunk kell, hogy az élőszó is fontos! Csupán egyházi doku­mentumok alapján egészen bizto­san nem lehet megírni a magyar egyházak történetét.. Ezért fontosak az ilyen konfe­renciák, hiszen a hiteles élőszó részben pótolja a dokumentumo­kat. Tudom, hogy a magyar Sión városát, Esztergomot is szinte el akarták törölni a föld színéről, mintha nem is létezett volna. Ezt mi odakint nagyon jól lát­tuk. Egyet azonban el kell monda­nom: ne essünk át a ló túloldalára! - Magam is látom: az a bizonyos feketére-fehérre festés történel­mietlen. Az élet ennél sokkal gaz­dagabb, s ezért kellenek ezek a vizsgálódások. EGYHÁZAK A VÁLTOZÓ VILÁGBAN Vélemények a konferenciáról um is jelentős összeggel támoga­tott minket. A megyei múzeumi igazgatóság a szervezeti háttérről gondoskodott. Az Új Forrás című megyei kulturális folyóirat kü­lönszámot adott ki, amely pilla­natok alatt „lábon" elkelt. A konferencia a tudo­mányosság szempontjából is je­lentős: a történettudományoknak ez az ága eddig nem jelent meg; évtizedekig elhanyagolt terület volt. De korábban, a húszas-har­mincas években sem ilyen öku­menikus szemlélettel vizsgálód­tak, hanem ki-ki a maga feleke­zetének történetét kutatta. A különböző egyházak törté­nete most egymás mellé került. ­Ha valamire predesztinált Esz­tergom, akkor ez az. „ A pápalátogatásra felújított tü­körtermet is mi avathattuk fel a prímási palotában. Dr. Beke Margit társelnök -Meglepett, hogy milyen sokan jelentkeztek, hiszen még külföld­hettük. Ha mindenhol ezt tapasz­talnánk, akkor a magyar társada­lom felemelkedése meggyorsul­hatna. Fügedi Erik történész, az Árpád-korral foglalkozó szekció vezetője, aki politikai okokból kilenc évig volt konzervgyári munkás: - A legfontosabb, hogy a talál­kozó ökumenikus alapon jött lét­re, tehát a különböző felekezetek képviselői és a világiak egy széles spektrumot képviselhettek. Szű­kebb szakmámban, a középkor kutatásában sokáig úgy tűnt, hogy kihal a kutatók nemzedéke. Az itt látottak-hallottak viszont enyhítik pesszimizmusomat. Én fordulópontról beszélnék, hiszen sok fiatal érdekes témákkal jött el ide. - Maga a konferencia nagyon nehéz pillanatban jött létre, hi­szen beláthatatlan társadalmi át­alakulás közepette élünk, ráadá­sul a társadalomtudományok - a szociológiát kivévem - egy nem­zet luxusát alkotják. Csoda, hogy e nehéz gazdasági helyzetben ilyen jó eredmények születhet­tek. Tehát e téren optimistán te­kintek a jövőbe. -Van egy vállalkozásunk: sorra jelennek meg a magyar tájegy­ségek régészeti topográfiái. S meg kell mondanom, hogy az eddig el­készültek közül a legjobb az Esz­tergommal és környékével foglal­kozó, s ez Horváth Istvánnak és munkatársainak köszönhető. Módszere fejlettebb, mint az elő­zőeké. Nemcsak a lelőhelyeket ír­ták le, az ott találtakat a levéltári forrásokkal is összevetették. Számomra a legkedvesebb a prímási palotában tartott fogadás volt, amely nélkülözött minden­fajta protokollt és igazán meleg hangulatú volt. Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, a „Hegyet hágék, lőtőt lépék" című vallásos népi énekeket tar­talmazó könyv szerzője. (A kötet­nek, amely többszöri kiadása elle­nére antikváriumi ritkaság, most jelent meg hanglemez-„változa­ta"): - Esztergomban már ismernek. 1953 óta foglalkozom a vallásos néphagyomány kutatásával. Lé­kai bíboros úr még veszprémi püs­pök korában keresett meg, s már akkor megígérte, hogy minden­ben segít. Az ő támogatásával jö­hetett létre a Bazilikában a népi vallásos gyűjtemény. Annak ellenére, hogy az egyház teológice tiltotta ezeket a népi imádságokat, s az énekesek csak titokban mondták el. E kincsre én is csak véletlenül bukkantam rá, egy kilencvennyolc éves nénike énekeltetése végeztével, amikor megsúgta, hogy egyebet is tud: s ebből a „ráadásból" lett számos írás és konferencia. Magyaror­szágon a szóbeli kultúra- a közös­ségi emlékezet - nagyon sok iro­dalmi emléket őrzött meg. S ezek az archaikus imádságok a közép­kori nemzeti nyelvű költészet szóbeliségben, azaz a népi kultú­rában fönnmaradt emlékei. Ezek azért fontosak, mert segí­tik eltüntetni azokat afehér folto­kat, amelyek a mi nagyon viszon­tagságos irodalomtörténetünk során megmaradtak. Mivel nagyon sok konferencián veszek részt, ezért állíthatom, hogy az itteni kiemelkedően jól szervezett. Nincs zihálás, s az egé­szet az ökumenizmus szellem hat­ja át.

Next

/
Thumbnails
Contents