Esztergom és Vidéke, 1991

1991-06-07 / 22. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE (Egy esztergomi barát szemével) Amikor egy évvel ezelőtt Antall Józse­fet, az addig alig ismert könyvtárigazgató orvostörténészt a második világháború utáni első független magyar kormány él­ére megválasztották, a meglepetéstől (majdnem) mindenki felkapta a fejét. Egy ilyen szakadékokkal szegélyezett útvona­lon, tapaszlalatokkal és hivatásos „jogosít­vánnyal" nem rendelkező vezetőt ültetni az ország rozoga volánja mögé, nem lehe­tett bizalmat keltő döntés az átlagállam­polgár szemében. Mert - közlekedési ha­sonlattal tovább haladva - az előző kormá­nyosok (Lázár elődei és utódai) nem csi­náltak töm egkatasztrófával járó balesetet, csak éppen a diszkréten lefüggönyözött konvojt vezették a szakadék legalja előtti utolsó kanyar kényszer-parkolójába. Fel­lélegezvén, hogy lejebb is kerülhettünk volna, vagy feljebb is kaphattunk volna durrdefektet. Ha pl. valahonnét a kerékre céloznak, vagy a gumiköpenyek minősé­gét nem nyugati cégek garantálják. Visszakanyarodva az eredetileg feltett kérdéshez, a mai magyar miniszterelnököt még ismeretlen orvostörténészként volt módomban megismerni. Egyrészt közös szakmai vonalon, másrészt 1974 és 1989 között mindketten Benedek István legszű­kebb baráti köréhez, az úgynevezett,.Hi­úzok Társaságához" tartoztunk, havi egy­szeri rituális összejövetellel. Ahol a tudo­mánytörténet régi kérdései mellet mai gondjainkra is megpróbáltunk választ kapni. Ezen jeles társaság tagjai voltak a polihisztor házigazda Benedek István professzor mellett: Antall József igazgató, Birtalan Győző orvostörténész profesz­szor, az ismert tudománytörténész Gazda István és Vekerdi László, végül szerény személyem, mint az egyetlen vidéki iva­dék, aki mohón lesi a nála okosabbak és műveltebbek minden szavát. A házigazda néhány mondatos üdvöz­lése után a „fő referátumot" mindig Antall József tartotta, s valahányszor megcso­dálhattuk logikus elemző készségét, mi­lyen bámulatos műszerként szuperál, ha az egyhónapos világpolitikai történések erővonalait regisztrálja előttünk. Akkor is úgy tűnt: szenvedélye a nagypolitika, amelyben igazán profi lehetne, más törté­nelmi körülmények között. A közismerten okos Vekerdi László nem egyszer kiáltott fel imigyen: - Jóska, Bethlen István óta te vagy az egyetlen született politikusunk!" Persze akkor még egyikünk sem gondolta, hogy ez a jóslatféle megállapítás egyszer még a mi életünkben valóságos próbaté­tellé válik, s az elméletileg felkészült sze­mélyiséget mennyire meggyötörheti a gyakorlat. Mert Antall József igazi politi­kus alkat. Ezt hozta a nagy erkölcsi tőkét f elhalmozó családjából, amelyből vétetett. Örökölte édesapjától, akiről Varsóban ut­cát neveztek el, Jeruzsálemben az üldö­zöttek mentéséért emléktáblát kapott a legkülönbek között; Alexander tábornok 1945-ben az angol foglyok megoltalma­zásáért brit királyi oklevéllel tüntette ki, mely érdemekből logikusan következik, hogy a saját hazájában éppen csak nem került a Hortobágyra kitelepítendők listá­jára. Örök tisztelet a svéd Wallenberg bát or ­ságának, a svájci Lutz követ úr embersé­gének, ám id. Antall József is tett azért „valamit", amiről Magyarországon nem lett volna szabad megfeledkezni. Ifj. Antall Józsefnek (aki mellesleg ma­ga is közelit a hatvanhoz) freudi értelem­ben pozitív apakomplexusa van, amennyi­ben magatartását és tetteit mindenkor az elsőszámú példakép emlékértékéhez való viszonyítás határozza meg. Adott esetben a „mit tenne az apám a helyemben" kérdé­se, amely egyáltalán nem jelenti az önálló­ság hiányát. Sőt, mindenről igen gyors és határozott véleményt alakít ki, s ha törté­nelmi dimenziókban történészhez illően Milyen ember is a miniszterelnök? 1986-ban a düsseldorfi orvostörténeti kongresszuson, egy sörözőben, ahol a következő párbeszéd hangozhatott volna el.: -„Jóska, nem egészen öt esztendő múlva miniszterelnök leszel!" Válasz: „Igazán nem akarok a szakmádba avatkozni, de nem vagy te véletlenül lázas?" kívánja kontrollálni önmagát, archiméde­szi pontjai: Eötvös József (akivel törté­nészként legtöbbet foglalkozott). Deák Ferenc, Jászi Oszkár és Bibó István, a ma­gyar nemzeti liberalizmus legnagyobb alakjai. Bibó Istvánhoz atyai-fiúi barátság fűzte, ezért hat bizarr módon, ha volt orto­dox marxisták ma Bibó Istvánból oktatják ki. Afenti neveket 1966 óta hallottam em­legetni a történész igazgatótól, olyan sza­vak kíséretében, hogy pluralizmus, tole­rancia, liberalizmus, vagyis a mai „divatot" húsz esztendővel megelőzve. Állításaimat megerőstíheti Benedek István és Vekerdi László, ha van egyáltalán értelme a bizo­nyításnak. Vagyis: Antall József indíttatása, jelle­me és eddigi magatartása ellenőrizhetően makulátlan, s nem tudom, ma Magyaror­szágon hány politikusról lehet ezt elmon­dani?Dehát a látszat hatalma ezt nem res­pektálja, miként a nemrég megjelent .Mi­lyen ember Antall József?" című kötet, ez a százhúsz olvasói levélből összeállított „reprezentatív felmérési kísérlet" oly le­hangolóan illusztrálja. Mert ezekben a kü­lönben értelmesen megfogalmazott leve­lekben alig található egyetlen jelző, mely a miniszterelnökre jellemző lenne. Még azt sem vették észre, hogy nem tagja a kor­mányszintű vadásztársaságnak, pedig ez kicsiny hazánkban Kádár, Fock és Grósz után valóságos formabontásnak tűnik. Ha ennyit érnek a reprezentatív felmérések, kár rájuk az időt és pénzt vesztegetni. Két legtöbbet emlegetett sztereotípia, hogy "fölényeskedő és humor nélküli". Hát kérem, kevés embernél tapasz­taltam (tapasztaltunk) ennyi finom öniró­niát és a fanyar humor iránti fogékonysá­got. Pl. amikor Hankiss professzor hivatal­ból meghívta Szombathelyre, az orvosirói találkozóra, gyorsan jött a válasz: "köny­nyen mondhatok nemet, mivel sem orvos, sem író nem vagyok". Ez utóbbit még sok résztvevőről el lehe­tettvolna mondani. Avagy szívesen mellé ­kelném azon oklevelet, amellyel engem 1979-ben az orvostörténeti ténykedése­mért kamuból "nemessé avatott". Csak­hogy annak szövege inkább egy sikamlós hangú vicclapba illene. Hogy a szűkebb haveri körét juttatta volna jó honi szokás szerint a hatalomba? Benedek István, Vekerdi László, sőt sze­rény személyem is bizonyíthatóan e körbe tartozott és tartozik, ám egyikünket sem kínált meg bársonyszékkel. Hiszen min­den józanesze ellenére köti az MDF párt­szokás-joga, a koalíció kény­szerzubbonya, az ellenzéki kódex kont­rollja, s mi valamennyiből kimaradtunk. Azon egyszerű ember, aki Antall József vibráló tekintetéből fölényesgőgötérezki, higyje el, hogy ennek a született vezető­nek a közérdek a legszentebb magánügye. Verebes Istvánnak pedig, aki humorista­ként kétségbe vonja az elnök humorérzé­két, szívesen elküldöm a „nemesi okleve­lem" másolatát. Leveszem előtte a kala­pom, ha szellemesebben tudja megfogal­mazni. Végül: a f eltett kérdésre nem tudtam rö­viden, pontosan és elég meggyőzően vála ­szólni, mert egyrészt Antall József (mint a legtöbb ember) bonyolult személyiség, másrészt mert szaggatottan és szenvedé­lyesen inkább az ellenkezőjét akartam bi­zonyítani annak, amilyennek látszik és lát­ják. Mégis: egyre inkább kezd kiderülni, hogy nagyformátumú egyéniségről van szó. Az meg a jövőben fog eldőlni, hogy utóda a miniszterelnöki kényszerpályán mit f og másképp (és remélhetőleg jobban) csinálni! Antall József alkatilag kétségtelenül külügyminiszternek lett volna a legalkal­masabb. Ám a sors igy hozta, s meggyőző­désem szerint itt sem mondott csődöt. Félő, hogy ez majd csak később fog kide­rülni. Amikor már - jó hazai szokás szerint -kezdik elfelejteni. A róla kialakult véleményemet baráti köröm régóta ismeri, nem mondtam tehát újat, csak rögzíteni akartam valamit. A megrögzött krónikások kényszerével, több évtizedes ismeretség és barátság bir­tokában. Mert orvosként féltem őt és ál­lampolgárként még nem látom az alter­natvíáját. A tévedés jogát is fenntartva, bár nem hiszem, hogy félreismertem volna. Szállási Árpád dr. TÁBOROZÁS Az esztergomi Egészséges Testért, Egészséges Lélekért Egyesület (ETELE) pedagógus munkacsoportja egy országos pályázatot nyert. Apályázat az általános iskolai biológiai tananyaggyakorlati f eldolgozását célozza meg, mely egyben segíti azokat a diákokat, akik ezen a szakterületen kívánnak továbbtanulni. Céljaink: - terepen végzett gyakorlati kutatás - a gyerekek növény és állatfaj ismereteinek bővítés - környezetvédelmi szemlélet kialakítása, bővítése - előadások lebonyoltíása megbízott szakemberek részvételével Pályázatunk tartalmi részét egyesületünik vidéki házában tábor jelleggel valósítjuk meg. Helye az Ipoly folyó s a Börzsöny hegységközött elterülő Kemence község. Atíznapig tartótábor 1991 .július 5-től július 15-ig tart. A táborban résztvenni kivánó felsős gyerekek jelentkezését még korlátozott számban várjuk. A tábor önköltséges alapon indul. Ennek irányára 3200 Ft tíz napra. Ez az irányár csökkenthető lenne a tábor céljaival egyetértő szülők és szponzorok anyagi támogatásával. Ajánlásaikat a Somogyi Béla Általános Iskola FÉNYSUGáR ALAPITVÁNY-ának az Országos Kereskedelmi Hitelbank 364-97519-7557 számlaszámán tehetik meg. Esetleges adományaikat előre is köszönjük! Kaló István és Baranya István táborvezetők

Next

/
Thumbnails
Contents