Esztergom és Vidéke, 1991

1991-06-01 / 21. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE MAGANVELEMENY Nyomolvasás 4. Lé(le)khalászat • | ! Aki alatt legalább egyszer beszakadt a jég, és megúszta szárazon, az alkalomadtán, kényszerűségből a jég hátán is megél. Lékhalászat azóta dívik, mióta az ember találkozott a mérsékelt égöv évszakainak Tél tételével. Megéhezvén, barlangjából állatbőrökbe burkolódzva befagyott folyók, tavak jegére merészkedett, és kőbaltával lyuggatta a viz páncélzatát. Nem ismerte még a kempingszéket s a szuper horgászfelszerelést. A halak légszomjáról sem tudott, ám bizonyos volt benne, hogy a baltacsattogás megszűntével hemzsegni fognak a lékben. O pedig prima reflexekkel kapkodta ki a peches pikkelyeseket. A pikkelysömört sem ismerhette, mert még szennyezetlenek voltak a vizek, szükségletei szerint táplálkozott, nem kapott csömört, és nem volt allergiás. Manapság persze más a helyzet. Nincs kutyaütőbb szórakozás a lékhalászatnál. A lé(le)khalászatnál - Játszom a szóval. Ott van például a milliószor emlegetett televízió, a folyamatosan mCíküdtethető világablak. „Lék" az évszakoktól független, sok magányos „hűtőház"-on. Kocsányon ülő szemekkel csüggünk a magakellető áruféleségek látványán. A szó, kép és zene együttes csábításának ellenállni szinte lehetetlen. Én a Sanodent fogtisztitó zselének dőltem be, no és a vitaminozott Delma margarinnak. Legszívesebben a Margaréta csomagküldő szolgáltatásait venném igénybe, esetleg a tisztes kamatot fizető Posta Bank-ét. Ezekhez azonban pénz kellene, sok pénz, amiből a magamfajta tollforgatónak mindig kevés volt. Fellegjárók vagyunk mindanynyian, akik beharapjuk a reklámocska horgát, hiszen függő viszonyba kerülünk egy dologgal, mely számunkra tartósan és egészében nem birtokolható. A dolog kisiklik, mint lélekhalász kezéből a hal. Sárándi József Ha újra itt a nyár kinyílnak a virágok és az ablakok. Az előbbi tiszta öröm, az utóbbi csupa üröm. Mert jobbról bömböl a magnó, balról a rádió. Sré vizavé szemközt visítás: elevenen nyúznak valakit. Egy csukott ablakon keresztül ufóként repül ki egy piros tepsi, csattanva landol minden kóbor kutya és macska örömére. Alattam harsog: „...aludj hát, te is, fiam"...! mire a IV. emeleten szótfogadóan lehunyja szemét egy frissen operált beteg: örökre.. A műtét ugyan sikerült, de a gyógyuláshoz nyugalom nincs, még receptre se. A cserebogarakkal együtt megjelennek az autók is. Sokuk olyan, mint a faltól-falig szőnyeg: érkezés, látogatás, vissza az autóba, fordulás, indulás a szemközt i, szembeni alig pár méterre levő épülethez. (Ha lehetne, a lépcsőn is felmennének!) Érkezéskor hangos dudaszó; nyolc, istencsapásnak is jó ajtócsapkodás: négy a kiszálláskor, négy a beszálláskor. Fékcsikorgás, szállongó por, füst, gáz. Kit érdekel? Az autóst nem. Ö a kocsiban van. „Kedves" látogatók a kerék- és motorkerékpárosok is... No és a fotbalozók. Kicsik és nagyok. Mert a bőrlabda egyformán dübörög, csattog, bufog, bárki üti, veri, rúgja. Teszik ezt nagyok, 20 éven felüliek is, 8-10-en, mikor mennyien vannak - este még 9 órakor is. Miért ne tegyék? Hiszen ők a „szebb jövőnk" ígéretes reménységei. Pedig már a Nyugathoz tartozunk mi is. Igaz, kicsit vadul: tősgyökeres vadnyugat lettünk. De mit tehetnénk? Csak azt, hogy idevárjuk a bölcs indián Winnetout, a jókat mindig védő és segítő Buffaló Bilit összes segítőtársával együtt. Szerintem már csak ők tudnának rendet teremteni. Itt nagyon kell a szigorúság, a gyors és kemény ítélet, és igazság... igazság. Mind, ami kell az emberi együttéléshez. S ami ma még nincs. S holnap? Hát ha így marad, holnap se lesz !... Trexler Béláné Ki korán kel Bodrogai Sándor "elvtárs"! és elsétál a Liszt Ferenc és Pázmány Péter utca sarkán található Főszékesegyházi Könyvtár, ismertebb nevén a Bibliotheca felé, az megcsodálhatja a felkelő Nap visszatükröződő fényét ódon ablakain, legalábbis ha jó a képzelőtehetsége, mert e ház bizony-bizony igencsak megkopott kívülről és belülről is. Minap, ahogy az épület szomszédságában lévő Hangyabolt nyitására vártam és barátommal beszélgettem, egy csoport turista állt meg és tanakodott: - Ugyan miért van ennyire lepusztulva e jobbsorsra érdemes épület? Talán a papok hanyagolták el a karbantartást? Hát bizony nem ! Városgazdálkodási Vállalatunk igazgatóját Engelbreht Józsefet és tisztelt elődeit kellene megkérdezni: ugyan mennyit költöttek az épület karbantartására azokból a milliókból, amit a főhatóság utalt át? Igaz, egyszer festettek és az utcafronton lévő tetőcsatornát is javították. Tették mindezt 40 év alatt ! Viszont, ha benézünk az udvarra, tetőcsatornát nem látni, a falak a lezúduló esővíztől állandóan nedvesek, a tető az összeomlás határán „áll" és csak a JÓ ISTENNEK köszönhető, hogy a katasztrófa még nem következett be! Ezt Kund Ferenc alpolgármester úr is igazolhatja, mint szakértő, hiszen ő látta az épületet. Az épület előtt lévő bokrokkal beültetett terület szemétkupacairól már nem is szólok ! De talán sétáljunk beljebb és gyönyörködjünk el Magasi Németh Gábor festményén, illetve a falakon „található" szép falikarokon, amik nincsenek is, hiszen leszerelték és elvitték őket! Helyükbe új, modern, de oda nem illő világítótesteket szereltek... Fontos lenne, hogy a város jobban odafigyeljen erre a ritkaságokkal teli könyvtárra. Mert hiába van a szorgalmas személyzet, ha a kor technikája hiányzik. De ehhez pénz is kell - és pénz ugyebár nincs! Ötletem: egy számítástechnikai cégnek, vagy másoknak nem érné-e meg, ha munkájukat - akár alapítvány formájában is - a Bibliotheca neve fémjelezné Magyarországon, de természetesen külföldön is?! Ki korán kel, az nemcsak korán ébred, de elgondolkodhat azon is: szabad-e elhanyagolni olyan felbecsülhetetlen értéket, mint a Bibliotheca?! 1991-et irunk, a pápa jön, a pápa megy, de a Bibliotheca marad! Adorján Tamás Ón Sebő Józsefnek adott interjújában azt mondja: „Király Zoltán is lehetnék..." én ezt az alábbiakban módosítanám: Ón kiskirály is lehetne, ha az a politikai rendszer, melynek Ón oszlopos tagja, nem megy csődbe - világ viszonylatban is. Az 1956-os eseményekre emlékezve elmondott olyan dolgokat is, melyeket Bády István: A Bazilika árnyékában c. könyvében nem említ - gondolok itt arra, hogy Ón szerint „...a buszsofőrt szerelővassal-kalapáccsal arra kényszerítették, hogy a vétlen emberekkel teli buszt odavezesse" - Ezek az elvetemült kalapácsos emberek előre tudták, hogy ágyúval fognak a buszra lőni... Arra nem kivánok kitérni, hogy mint sorkatona, aki az épületben tartózkodott, mit tett a tűzparancs idején. Ezzel kapcsolatban megelégszem Bády István visszaemlékezéseivel. Ón azt mondja, hogy: „Mivel tőlünk mindent elvettek, szegényebbek vagyunk a templom egereinél." - Erre vonatkozólag megjegyzem, hogy nem vagyok jogosult arra, hogy felmérjem a volt MSZMP vagyon jelenlegi mibenlétét, és az átmentésre vonatkozó különféle vállalkozások felsorolását. Erről épp eleget olvastam a sajtóban. Mivel szegényebbnek érzik magukat a templom egerénél, talán forduljanak az egyházakhoz tanácsért, mit tettek ők, mikor az MSZMP - illetve ennek jogelődje, egy rendelettel elvette az ingatlanjaikat, feloszlatta a szerzetesrendjeiket, bebörtönözte a papjaikat. Es mindezek ellenére, nem tudták megszüntetni, és működésképtelenné tenni az egyházakat. Ón azt mondja: „Az utca hangja is egyre hallatja: Kádár alatt jobb volt!" Kérdésem: Kiknek volt jobb, mert én egyszerű polgár, nem vettem észre, sőt mivel édesanyám a Bazilikában énekelt, nem lehetett vezető állásban, és én sem kaphattam a minimál bérnél többet-. A Munkásrőségről én nem tudok nyilatkozni, mivel csak egy alkalommal láttam, az Országos Munkásőrparancsnokság egy illusztris képviselőjét, mikor vendégségbe jött a Labor MIM-be, és ketten kisérték a kocsijához, mivel olyan részeg volt... Bodrogai elvtárs, azt hiszem, a jövő nem Ónöket fogja igazolni. Pappné Muzslai Zsitva Ágnes