Esztergom és Vidéke, 1991

1991-06-01 / 21. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE NEW YORK LáNYAI - Esztergomban Ismét városunk vendége ROY M ITTELMAN, amerikai festőművész! Szívesen jön hozzánk: nem ez az első alkalom, hogy legújabb alkotásait Esztergomba is elhozza. Ezúttal egy 35 fotóból álló portrésorozattal jelentkezett, amelyben New Yorknak, szülővárosának lányait mutatja be otthonaikban, jellegzetes környezetükben. Élményszámba menő képek ezek! Nemcsak egyszerűségük és kulturáltságuk teszi őket azzá, hanem - „itt és most" - az az életmód- és felfogásbeli különbség is, ami annyira elválasztja az Egyesült Államokat (Kelet-) Európától. Talán ezt a távolságot jelzik Roy Mittelman fotói, talán ezért is olyan összetéveszthetetlenül egyediek ezek a New York-i lányok itt, a Duna mentén, Európában. Érdekes kiállítás - szokatlan megnyitó! Ez utóbbira - egyébként meghitt, családias hangulatban - május 25-én került sor a Vármúzeumban. Az „elkövetők": Balla András és Barcsai Tibor, ismert helyi művészek. A „páros" rendhagyó módon oldotta meg feladatát: mellőzve a formaságokat, kötetlen csevegéssel, magabiztosan „kalauzolta" a tisztelt hallgatóságot. Úgy, hogy nem bánta meg, aki ott volt. Es aki nem volt ott? Annak emlékeztetőül, még egyszer: a Vármúzeum előcsarnokában NEW YORK LáNYAI várják a „hódolókat"! - Balogh Az emberi idegrendszer, külső es belső megfigyelő hálózatának egeszet tekintve, mint valami körbefogó parabolaantenna, olyan óriási eszlelőrendszer, amely másodpercenként három milliárd ingert továbbit az agyba, amelyek nyomában ugyanennyi parancs cs válasz kel útra. Idegrendszerünknek azok az ismeretlen receptorai, amelyeknek a feladata a telepatikus üzenetek felfogása - hasonlóan a többiekhez - kiveszik a részüket az őrszolgálatból. Ezek a ma még ismeretlen „antennák" szüntelenül vadásznak az éterben, ismerős jelzésre ráállnak, követik a jeladót, begyűjtik az információt, elraktározzák, és alkalmat keresnek arra, hogy ezt az információt eljuttassák a tudatunkba. Erre nagyon sok esetben - mint azt a korábbiakban már láttuk - alvó állapot kínál alkalmat. Alomképek, éber viziók formájában juthat el tudatunkba a biokommunikációs „helyszíni közvetítés", de régebben felvett, tárolt információk „felvételről" történő adása is előfordul. Ez az érzékszervünk valóban különös, sok mindenben eltér a többitől. (Ezért nevezik hibásan érzékelésen kívüli, vagy fölötti képességnek.) Érdekes tulajdonsága pl. az, hogy a „vevő" képes az „adót" egészen különös kameraállásból; pl. akár nagy magasságból, a környezetével együtt érzékelni. Ez ellent mond annak, hogy kizárólag az „adó" által kibocsátott jelek felfogásáról lenne szó, hisz az „adó" nem képes önmagát ilyen helyzetből látni. Tehát ez is arra utal, hogy a telepatikus kapcsolatba lévők kiterjedt bioerőtere vesz részt az adott térrész letapogatásában. Vasziljevnél olvashatjuk a következő történetet: ...A családom életével kapcsolatos összes fontosabb eseményt rendszerint megálmodtam. Fiam össszezúzódott - megálmodtam. Férjem életében megjelent egy másik nő - megláttam álmomban. Nem emlékszem olyan jelentősebb eseményre a családomban vagy a gyermekeim családjában. amelyről ne értesültem volna, közvetlenül előtte, vagy ugyanaznap, de végül is mindig előbb, mint a valóságban láttam vagy hallottam. Erről beszelni szégyen, nem kommunistához méltó, de így van. Vannak emberek. akik „megmagyarázzák" az álmokat, de én sosem kerestem magyarázatot az álmaimra, mert mindig már indult is a rendőrségi járőrkocsi a megjelölt helyre és visszahozták az elveszett gyermeket. Vannak-e napjainkban is Kele Jánoshoz hasonló képességű emberek? Ritkán, de előfordulnak. Pelle János egy érdekes riportban számol be egy ilyen különleges képességekkel rendelkező nevelőintézeti tanárról, aki időről-időre feljelenti önmagát, mint aki bűnrészes valamilyen gyilkosságban. A gyilkosságról plasztikus képet fest, víziói vannak, kezét Az élet különös jelenségei Az antennák nem alszanak mindent pontosan űgy láttam, ahogyan történt; gyakran még a helyet is láttam, ahol a dolog megesetté. Kele János a harmincas évek vége felé hivatalos rendőrségi léleklátó volt. Feladata volt, hogy megszökött, vagy elveszett gyerekeket kutasson föl. A rendőrségen megjelenő szülők előadták, amit a gyermekük eltűnésének a körülményeiről tudtak. Kele egészen sajátos empátiával figyelte a szülőket. „Ráállt" lassan a szülőkről a keresett gyermekre. A szülő gesztusai. hangja, pillantásai voltak Kele tájékozódási pontjai. Olykor kezébe vette az eltűnt gyermek egy ruhadarabját, iskolai füzetét, nyakkendőjét, ezeket egy kis ideig forgatta, szemét behunyta, és amikor lelki szemeivel megpillantotta a gyereket, lassan, mintegy a gyerek után lopakodva mondta: itt és itt van ... az országúton látom ... Kecskemét felé gyalogol ... megriadt, leugrott a vonatról, megsérült a bal lába ... nincs veszélyben ... fáradt, fél, most leült egy fa alatt az árokparton és sír, elalszik. De ekkor véresnek látja. A bejelentett önvallomások különössége, hogy kissé mindig korábban történik, mint a tényleges bűncselekmény. Később mindig kiderül, hogy a bűncselekmény helyszíne, körülményei az önvallomásban szereplő információknak megfelelnek, amelyekhez - természetesen - az önmagát feljelentő, érzékeny idegzetű embernek semmi köze nincs. Mindössze az eseményt olyan „sztereo" képben látja, mintha ő maga is az esemény kellős közepén lenne, és ezért érzi önmagát is bűnrészesnek. Amikor az esetet elbeszélő rendőrtiszt felismerte, hogy egy különös emberi képességről van szó, gyorsan hasznosítani igyekezett azt, a szerencsétlenségek megelőzésében. Ilyen látomás alapján sikerült egy alkalommal 40, autóbuszban utazó gyermek életét megmenteni, ugyanis az autóbusz éppen egy vasúti átjárónál mondta fel a szolgálatot. Az utolsó jelzőt sikerült pirosra állítani, és igy a mozdony az útkereszteződés előtt mintegy 200 méterre állt meg. Kele Jánossal kapcsolatban elmondott történetben van egy új motivum. A telepatikus kapcsolat elősegítése érdekében egy használati tárgyat tart a kezében, amely a keresett személyé. Arra is gondolhatnánk, hogy a velünk érintkező tárgyainkon a saját bioerőterünk olyan jellegzetes „lenyomatot" hagy, mintha a hangunkat egy magnetofon szalagra rögzítenénk. Amint az ilyen magnófelvétel is segítene egy ismeretlen hangot azonosítani egy hangzavarból, úgy ez a különös lenyomat segít kiválasztani a keresett jeleket a háttérzajból. Szembetűnő a telepatikus kapcsolat jó minősége rokonok, de elsősorban szülők és gyermekek között. Ez azt sugallja, hogy a telepatikus ráhangoltságnak lehetnek örökletes, biológiai okai is. Ezeket az okokat ma még nem ismerjük. Addig, amíg valamit nem tudunk megmagyarázni, célszerű minden körülményre figyelni. Egy ilyen furcsa körülmény a legmodernebb fizikai felfedezések köréből adódik. A kvantum elmélet egy furcsa megállapítása szerint a világ valamennyi részecskéje, amelyek valaha kapcsolatban álltak egymással, bizonyos értelemben ma is össze vannak láncolva. Ezek a részecskék korlátlan távolságban - terjedési idő nélkül! tartják fenn a kölcsönható képességüket; hatni képesek egymásra akármilyen messze is távolodtak el. Vajon nem ilyen kölcsönhatások sorozatán keresztül képes egy szülő gyermekének vészjelzéseit felfogni? A válasz a jövő kutatóira vár. - Bányai Következik: A Yard és a jósnő.