Esztergom és Vidéke, 1991

1991-05-10 / 18. szám

142 ESZTERGOM ES VIDEKE BOGÁNCS- ÜGYBEN KARDOS TAMÁSHOZ Kedves Tamás! Az a bizonyos elefánt hozzád képestjói nevelt angol lord. Ilyen dilettáns módon nem lehet politizálni! Ha ellenfeleiddel akarsz leszámolni, akkor a lovagiasság szabályai szerint küzdjél, és ne tetszelegj a mindentudó igazságosztó szerepében. Ezt az elmúlt évtizedekben mások is megpróbálták. Az eredményt azt hiszem, nem kell részletezni... Ha autodafét, nyilvános égetést akarsz, eltévesztetted a századot... Ha bogáncs akarsz lenni, ám legyél, de ne köztiszteletben álló emberekre - dr. Sinka Gáborra, Demény Sándorra, dr. Mersány Gézára és másokra - ragadj, mert mögöttük egy tartalmas, munkás élet áll. S ezt nem mint rokonuk és ismerősük mondom, csak mint némileg tájékozott városlakó. S lehet, hogy Homor Imréné kiszolgálta az általad nagy pével írt pártállamot - bizonyára nem is hibátlanul az még sem elég ok arra, hogy egy nálad jóval idősebb hölgyet egy újság hasábjain csak úgy per „Mónikaiként említs. Ehhez még egy vizsgálóbírónak sincs joga, nem hogy egy politikai tojáshéjat még a fenekén viselő pártfunkcionáriusnak! Meggyőződésem, hogy e másokat eláztatni kívánó irományaiddal csak ártasz az MDF ügyének, s az Esztergomban nem túl népszerű párt még hátrébb szorul. Ne feledd, a görög poliszokban a demagógokat száműzetésre ítélték. Vigyázz, nehogy erre a sorsra juss, s legalább egy csipetnyi bölcsesség legyen benned! Csak így, elkerülve a fölösleges és mindenkinek ártó vagdalkozásokat lehetsz a Város politikusa. Még nem késő! Köszöntlek: Sebő József mint az MDF tagja Kardos Tamás „Adalékok a kórház kórképéhez" című és az Esztergomi fórumban 1991. április 15.-i számában megjelent cikkében bírálta a kórház igazgatóját és bírálatában eszközök válogatása nélkül belegázolt az emberek becsületébe. A cikk velem kapcsolatos részéhez kívánok én is adalékot szolgáltatni. Ön a velem foglalkozó részt úgy kezdi, hogy „jelenthetem". Kinekjelent? Talán vannak megbízói akiknekjelenteni kell? Tehát jelenti, hogy én tanácsi funkcionárius voltam. Ez igaz és tény. De vajon bűn az, ha egy ember nem tett semmi rosszat amikor funkcionárius volt? Vagy az már az Ön véleménye szerint eleve nem lehetett tisztességes ember, aki funkcionárius volt? Talán nem lett volna káros, ha e tekintetben a cikk megjelenése előtt e témakörben szavahihatő emberektől érdeklődött volna. De ezt Ön nem tette meg, hanem imformátora mondásait, mondhatnám pletyka szintű információit teljesen elfogadja. Véleményem szerint helyes lenne, ha informátora jelenéről és múltjáról is érdeklődne. Iija, hogy rövidesen megkezdem rendes nyári szabadságomat. Ha megkérdezte volna tőlem, én a nyári szabadságom megkezdésének pontos időpontját is közöltem volna Önnel. Nem járt utána viszont annak, hogy a munkaadó és én milyen munkaszerződést kötöttünk a munka végzését és időtartamát illetően. Pedig, ha a vezetőimtől vagy a munkaügyi osztálytól érdeklődött volna, akkor ilyen bakira nem került volna sor. Javaslom, hogy a jövőben a bíráló cikkeinek leírása előtt ne csak a hamis informátorától szerezzen értesülést, hanem azoktól is, akik abban az ügyben elfogulatlan véleményt tudnak adni. Demény Sándor Szomorú szívvel olvastam az Esztergomi Fórum áprilisi számában Kardos Tamás rovatát, a Bogáncsot. Most a Városi Kórház vezetőit és dolgozóit tűzi fel a bogáncs tüskéire. Miért, és milyen jogon ír le olyan kijelentéseket amelyek megalapozott, jogos kritika helyett személyeskedésnek tűnnek. Ez a hang, melyet alkalmaz írásaiban a Bo-gáncsoskodó Kardos Tamás, nem annak az MDF-nek a hangja melynek vezetője az ország Miniszterelnöke Antall József. És ahogy a Magyar Fórumot olvasom, úgy tűnik, hogy e laptól is távol áll a megalapozatlan, pletyka stílusú gáncsoskodás. „Csak tiszta forrásból"- megalapozott tények alapján közöljünk kritikai véleményt - vagy sehogy. Én az esztergomi MDF szervezet tagja vagyok 1989januártól,-deazt hiszem, hogy ez a „bo-gáncsoskodás" nem fogja az esztergomi szervezet körébe hozni az embereket, hanem a régi tagokat is eltávolítja. Pappné Muzslai Zsitva Ágnes A saját otthont kereső családnak 1990 tavasza óta útravaló bíztatása összesen 300.000 Ft kölcsön, amelyet „az első lakáshoz jutók" 150.000 Ft-ja növelhetne meg. Ezt idén januártól vásárláshoz már nem, csak építkezéshez lehet igényelni. Sárköziék találtak Tokodon egy félig kész házat, tulajdonosával sikerült 450.000 Ft-ban megalkudniuk. Megkötötték rá a szerződést; a hiányzó 150.000 Ft-ról majd képviselő-testületünk fog dönteni. Előtte azonban el kell készülnie e támogatás új szabályozásának: - így kérdés, hogy az eladó hajlandó lesz-e kivárni a határozatot, hiszen a pénz neki is mielőbb kellene. Mindenesetre a Polgármesteri Hivatal meghosszabította Sárköziék átmeneti lakhatási engedélyét, amíg Tokodon használhatóvá építenék a földszint két szobáját. Sárközi bizakodik, hogy ezt a szociálpolitikai kedvezmény jóvoltából véghez tudnák vinni. Csak hogy időben jön-e a segítőkész döntés? Ha nem, akkor kezdheti újra a „házalást" a - közben csak dráguló lakáspiacon... És egyáltalán megszavazzák-e - a sok pályázó közül - számukra is a 150.000 Ft-ot? Ha nem, akkor az ácsingózás hosszabbodik - ki tudja, meddig? - az egyre kevesebbre elég támogatásért... Most már az lenne a legjobb - „vallja be" Sárközi -, ha egy szociális lakást tudnának nekik kiutalni Esztergomban. Annál is inkább, mert Tokodra költözködve, hogyan maradhatna ő az itteni cigányság képviselője? - És mit remél a többiek, a kisebbsége javára attól, hogy ott ül velünk a testületben? - kérdezem. Az a legsürgetőbb gond, hogy fel kellene újítani a cigánytelep házikóit - feleli. A szemetet nagyritkán viszik el, nincs konténer sem. A marógépgyár felől ágazik a telephez a vízvezeték, mi lesz, ha elzárják a gyáriak, bosszúságukban, hogy néhány cigány lopkodja a rezet? Ki azért, mert valóban kerüli a munkát - s egyre többen lesznek, akik nem is találnak. Munkahelyén egy falrészen húsz cigány nevét számolta össze, akik az évek során fölírták, hogy ott dolgoztak. Most az egész gyárMennyire ismerjük egymást, mi, akikre a hivatalos önkormányzás bízatott? Eléggé ismerjük, értjük-e az embert, az egyént ahhoz, hogy ne csak ügyeket rendezgessünk, intézgessünk? Hogy az „ön" ne városházi sziget-magányosságot jelentsen, hanem a harmadik személyekből fölépült és folyton újraépülő, változó városi közösséget: Önt, Önöket... Megbízóinkat, akik mindenkor egyszerre Képviselek egy képviselőt (3.) Sárközi Sándort ban ő az egyedüli... Aggódik iskolás gyerekeiért is: öt jár közülük a Kossuthba. Ha az új tanévtől egyházi intézmény lesz, maradhatnak-e ott? Szeretnének, hiszen az esztergomi cigányok római katolikusok - mondja. De őket, cigány szülőket - szerinte - nem kérdezték meg szándékaikról. (Vagy megint egy „felülről" küldött s elhányódott irat?... - gondolom.) Egyébként jó lenne - teszi hozzá -, ha Pongrácz Imrénének is jutna rendszeresen a tanácskozási jogból: ő közelről, hosszú évek gondozói tapasztalatából ismeri a cigány családokat. - Dehát ő a törvényes képviselő, ő mit remél elérni? - kérdezem makacsul. - Legalább látnak - mondja. De láttuk-e - gondolom -, látjuk-e valóban? Akárcsak én is, aki mellette ülök. többség is, kisebbség is. Akárcsak mi magunk, testületbeliek. Szükségünk van egymásra: egységünk ismeretére, belátására. Ez az egyetlen lehetőség a valóságos önkormányzatra, ami az önkormányzó várost kell hogy jelentse. Amíg nem ismerjük egymást, magunkat sem fogjuk. Addig megbízatásunknak, választásainknak és döntéseinknek nem lesz biztonságos alapja. .Átmenetiek" lesznek, mint amilyen egy lakás lehet... Vagy egy hosszúra nyúlt „lakásügy", egy történelmien hosszú „cigánykérdés" tüneti kezelése... Vagy egy képviselői mandátum, akár szavazati, akár tanácskozási joggal... Város és képviselői: életrajzukat csak közösen írhatják meg. Együtt keresve hozzá a megfelelő szavakat, a megfelelő kérdéseket. Próbára téve a közhelyeket: üresen hallgatnak-e akkor is, ha emberi személyességgel, történettel, sorssal - érintjük meg őket? Magam is erre tettem kísérletet több folytatásban. És abban a reményben, hogy együtt folytatjuk: Önökkel. Kérem - lapunk nevében is - hogy próbájuk sorozattá formálni a közös mérlegelést, amelynek alapkérdése: mit tett, mit tehet (tehetett volna) az önkormányzat, és mit tenne (tett volna) Ön? így kíséreljük meg közösen gyakorolni az igazi önkormányzást: választások és döntések állandó kényszerhelyzetéből olyan megoldáshoz jutni, amely viszonylag értelmes. Vagyis többség és kisebbség számára egyaránt tartalmaz valamilyen-jó esetben kedvező, de legalább elfogadható - eredményt. Várjuk tehát válaszaikat, először ebben az ügyben. Természetesen szívesen fogadunk-néha válaszokkal is fölérő -jó kérdéseket is. Például ilyeneket: mit tett ezúttal az önkormányzat? Kit támogatott, kölcsönnel, sőt - átmenetileg - lakással is? (Már megint) egy hivatalbélit, egy képviselőt? Egy erőszakkal lakásfoglalót? Egy cigányt?... Egy embert?... Akinek, mert - mellékesen vagy ráadásul - cigány, az átlagosnál erősebben kell akarnia, hogy kikapaszkodjon hátrányai mélyéről? Akinek ezért több, nagyobb segítségre is van szüksége, jogosultsága?... (Folytassák Önök.) Nagyfalusi Tibor