Esztergom és Vidéke, 1991

1991-05-04 / 17. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE mindszenty Józsefet életemben először a 1V1 prímási székbe történt beiktatása alkalmával láttam, a Bazilikában. A hivatalos ünnepségen mint városi tanácsnok vettem részt. Amennyire visszaemlékszem az ott elmondott székfoglalójára, a háború szörnyű erkölcsi- és anyagi pusztításairól, és a nyomor enyhítéséről beszélt. Egyszer használta azt a kifejezést, hogy „az ország közméltósága a Haza rendelkezésére áll!" Kétségtelen, hogy e szolgálati felajánlást személyére vonatkoztatta. (Serédi Jusztinián halála után 5 hónapig a prímási szék nem volt betöltve, mivel az akkori kormányzat Mindszenty kinevezésétől nagyon idegenkedett. Erre az időre az érseki helynök, dr. Drahos János vette át egyháza irányítását. Ő 1945. július végén egy latin nyelvű körlevélben fordult a főegyházmegye papjaihoz. Ebben hangsúlyozta: a Katolikus Egyház minden fenntartás nélkül szabadon és őszintén elfogadja a demokratikus államformát. Az államtól nem vár mást, mint igazságot és méltányosságot, és azoknak a jogoknak és szabadságoknak a zavartalan használatát, amelyek szabad államban az összes polgárokat megilletik!) Az első hivatalos találkozásom Mindszentyvel 1946. július közepe táján volt, polgármesterségem kezdetén. Dr. Laky József városi főügyésszel együtt jelentem meg nála. Mint új polgármester, a város nevében köszöntöttem és arra kértem, hogy - mint az ország első zászlós ura és Esztergom megye örökös főispánja - nyújtson támogatást Esztergomnak, a romos, elpusztult városnak. Mindszenty erre azt válaszolta: „Polgármester úr, Ön súlyos tévedésben van. Elmúltak már azok az idők, amelyek az első zászlós uraságra és az örökös főispánságra vonatkoztak!" Csendesen hozzátette: az ő támogatása az, amit imádságával az Úristennél el tud érni... De megígérte: mindenkor szeretettel fogja figyelni a város életét és tőle telhetőleg abban segíteni is fog. M

indszenty érseki székvárosában, Esztergomban, nagyon keveset mutatkozott, illetve tartózkodott, a legtöbb idejét Budapesten töltötte. Az egykori Szabad Esztergom helyi lap a székfoglalón kívül másodszor akkor említette meg névszerint Mindszentyt, amikor 1946. december közepe táján, a bencés gimnáziumban rendezett ünnepségen megjelent; a harmadik híradásra az adott alkalmat, hogy nagyobb mennyiségű gyógyszert hozott az esztergomi és a dorogi kórházaknak. Sajnos Mindszentyvel a városháza épületében soha nem találkoztam (...) A következő évben napirendre került a Katolikus Egyetem felállításának a kérdése is. A város képviselő-testülete az 1947. május 29-én kelt 123/47. sz. közgyűlési határozatával a bejelentést egyhangúlag tudomásul vette és elrendelte az „Esztergom megyei város várospolitikai programja, tekintettel az országos 3 éves tervre" című dokumentumba való felvételét. Ellenvélemény nem hangzott el. A 1947. május 29-i közgyűlési határozat nyomtatásban is megjelent, ebből idézem a vonatkozó bekezdést: „A Magyarországon létesítendő Katolikus Egyetem egyes tagozatainak (Orvosi Kar, Bölcsészettudományi Kar természettudományi része, a Műegyetemi Kar architect ágazatba, valamint az egyház zenei rész) Esztergomban való felállítása." Ezzel kapcsolatosan 1947. augusztusában másfélórás értekezlet volt a Prímás- palota fogadó termében, ahol részben egyháziak, részben pedig világiak jelentünk meg, mintegy 25-en. A korábbi, nem hivatalos hír szerint - amelyet dr. Gyomlay László egyetemi tanár terjesztett - Mindszenty bíboros a katolikus egyetem céljaira egymülió dollárt hozott Amerikából! Ezt azért bocsátom előre, mert a gyűlés megkezdése után Mindszenty felkérte dr. Gyomlay László professzort, ismertesse a jelenlévőkkel a katolikus egyetem létesítésének, s majdan felállításának a tervét, az anyagi forrásokat és az eddigi bevételeket. Gyomlay az anyagiakkal kapcsolatban csak azokat az összegeket említette, amelyek a pártoló tagságtól és némi adományból jöttek össze, viszont semmiféle utalást nem tett az ott hivatalosan megjelentek előtt az amerikai dollárokról. A hercegprímás Gyomlay szavaira kijelentette: ez bizony nagyon kevés! Mindszenty sem hozta szóba az állítólag amerikai adományt. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai egymillió dollárból egy centnyi sem igaz. Vagy ha mégis, ismerve Mindszenty bíboros segélynyújtó-nyomorenyhítő tevékenységét, ma is úgy vélem, ha bárminemű összeget hozott is Amerikából, azt ő célszerűbbnek, parancsolóbbnak tartotta a rettenetes nyomor enyhítésére inkább, mint katolikus egyetem felállítására fordítani (...) A

helyi sajtó, a Szabad Esztergom - amíg dr. Jócsik Lajos, az érsekújvárból kitelepített újságíró, a későbbi államtitkár volt a szerkesztője - röviden, minden ellenszenv nélkül írt Mindszentyről. Jócsik azonban 1946 tavaszán Budapestre költözött, a Szabad Esztergom ezután - különösen 1948-tól már inkább az utca irányított hangját vette fel, amely 1949-től még tovább fokozódott. Az újság nem hivatalos, de hangos szerkesztője Steiner László lett. Az érkező hercegprímást a templom bejáratánál köszöntöttem a város és az Esztergomhoz ragaszkodó hűséges városrész nevében is. De már akkor éreztem: az állam és az egyház viszonyában olyan változások történnek, amelyek egyaránt megkeserítik a főpap és a polgármester életét is... 1948 tavaszán, nyár elején országszerte megindultak a tüntetések Mindszenty ellen: először az egyházi iskolák államosítását, majd pedig ennek megtörténte után következő lépésként - magának a bíborosnak a letartóztatását követelve. Ebből a „mozgalomból", sajnos, az ősi székváros is kivette a részét. Az esti órákban több alkalommal fáklyás felvonulás is volt a palota előtt: lehettek vagy 150-en. A felvonulóknak volt egy szűkebb kórusuk, mintegy 20 fő, amely előzőleg a „Három Szerecsenhez" címzett vendéglőben italozott a vendéglős számlájára. A tüntetők megérkeztek a Prímáspalota elé, ahol az esti sötétségben, de fáklyafény mellett megkezdték az ütemes kiabálást: „Mindszentynek kötelet!" „Mindszenty, Mindszenty, Amerika fizeti!" „Jóska, Jóska gyere ki, ég a házad ide ki'!" A tüntetés nagy visszatetszést keltett, még a más vallásúak között is. Határozottan emlékszem két köztiszteletben álló izraelita esztergomi lakosra, Hirsch Gyulára és Müller Bernátra, akik erélyesen tiltakoztak a provokáció ellen. Köztudott volt az aláírásgyűjtés is; ÍGY LÁTTAM ŐT dr. Bády István, Esztergom akkori polgármesterének emlékirataiból Steiner az esztergomi Rákosi-éra félelmetes előfutára volt: a napi város politika „tudója" és a Mindszenty-ellenes hangulat irányítója, a tüntetések szervezője. A régi hagyományoknak megfelelően 1948-ban is két alkalommal tisztelgő látogatást tettem a hercegprímásnál. Mindszenty eléggé szűkszavú, zárkózott, befeléforduló ember volt: politikáról így nem beszélgettünk. Egyszer említette ugyan, hogy a posta egy budapesti beszélgetés alkalmával „véletlenül" összekapcsolta Gerő miniszterrel (a lehallgató készülék rosszul működött); mindketten meglepődtek, de az udvarias kimagyarázkodáson kívül más nem történt. Az egy-egy órás beszélgetésünkön általában Esztergom városi és egyházi ügyeit tárgyaltuk meg. Röviden családi ügyeket is. így esett szó testvéröcsémről, akit 1945. június 15én maga Mindszenty szentelt fel pappá az esztergomi Bazilikában. Ez persze nem jelentett semmiféle előnyt az öcsém számára: 35 évi papi szolgálat után mint káplán halt meg Budapesten (...) -» mindszenty szerény körülmények között iVlélt. Két szobás, Duna felé néző lakása volt, a Palota első emeletén. A belső szoba volt a háló, a külső pedig a dolgozó és a fogadó szoba. Igen egyszerűen berendezve. Étkezése is hasonlóan visszafogott volt, nem válogatott és sokat böjtölt. E

sztergom legfiatalabb - leghűségesebb - legszerényebb városrésze Esztertgom-Tábor volt (ma Esztergom-Kertváros). Az ostrom alatt a legtöbbet szenvedett - itt volt a legnagyobb a rombolás, a pusztítás. A templomtornyot csak azért nem lőtték szét, mert az új templomnak - a háború miatt-a tornya sem készült el. Nem volt mit szétlőni. A torony így csak 1948-ra épült fel, amelyet egyéb kegytárgyakkal együtt (Kis Szent Teréz szobra, Lurdi lotta) augusztus 8-án szentelt fel a Bíboros. többen szóvá tették, hogy Steiner László a Fürdő Szálló éttermében a jelenlévőktől aláírást követelt, Mindszenty ellen. Az aláírást megtagadók sok kellemetlenségnek, üldözésnek, sőt állásvesztésnek lettek kitéve. így vesztette el állását dr. Siráki István városi tanácsnok is, akiből erdei favágó munkás lett, majd később, éveken keresztül gyári munkás Lábatlanon. Hosszú időbe telt, amíg az esztergomi SZTK-nál el tudott helyezkedni. Az aláírások miatti zaklatások természetesen Mindszenty tudomására jutottak, aki rövid körlevelet adott ki, s ebben arra kérte híveit, hogy - az üldöztetések elkerülése végett - mindenki tiszta lelkiismerettel írja alá - meggyőződése ellenére is - az ellene szóló nyilatkozatot. Az aláírás gyűjtése - láss csodát! - ezek után megszűnt. Az események azonban peregtek... Mindszenty bíboros legutolsó, nyilvános egyházi szereplése 1948. október utolsó vasárnapján (Krisztuskirály ünnepén) volt Szentgyörgymezőn, a 150 éves, felújított templom megáldásán. Az egykorú História domusba történt bejegyzés szerint - amelyet dr. Bucsi József plébános írt -, „a hercegprímást Szentgyörgymező népe nagy tömegben, ünnepélyesen, fájdalmas örömmel fogadta, élén a köztiszteletben álló, közel 90 éves Bartus József egyházközségi templomatyával". A főpapi ünnepi istentisztelet után a fogadáson - mint az egyházközség világi elnöke magam ismertettem és számoltam be részletesen egyházközségünk életéről és működéséről. A

hercegprímás a látottakkal és a hallottakkal igen elégedett volt és azzal búcsúzott a plébánostól: „Vezesd így tovább a híveidet!". Eletemben nyolcszor találkoztam Mindszentyvel, háromszor négyszemközt, öt alkalommal pedig hivatalos összejövetelen. Mindszenty bíboros a szentgyörgymezői főpapi látogatása után teljesen visszavonult -bezárkózott. Nem azért, mert félt-hiszen tudta, hogy sorsa megpecsételődött! - hanem inkább azért, mert nem akart, puszta megjelenésével sem, másoknak ártani. A Mindszenty-ellenes tiltakozásokból az intézmények és szervezetek is alaposan kivették a részüket, a közben többször átalakított Nemzeti Bizottság is. A testület 1948. november 3.-i ülésén S. Gy., Nemzeti Bizottsági tag kemény hangon bírálta a főpap politikáját, holott néhány éve ő még az esztergomi Katolikus Legényegylet dékánja volt! S. Gy-nek nem kis része volt abban, hogy az ülés olyan határozatot hozott, amely bizony nem válik Esztergom történelmének fényes fejezetévé (...) Ám az érsek néhány hétig még közöttünk élt. A második világháború utolsó periódusában a németek minden közúti hidat felrobbantottak Esztergomban. így pusztult el először a párkányi nagy-Duna-híd, majd 1944. december 20-án a két, kis-dunai vashíd is. Nagy nehézségek közepette 1947 nyarán sikerült kiemelnünk a két kis-dunai vashíd roncsait, 1948-ban pedig megépítenünk az egyik új vashidat a Prímáspalota alatt, amelyet ünnepélyes keretek között 1948. december 5-én avattunk fel. •» mindszenty a híd építését szobája ablaIVlkából követte nyomon. Másnap, 1948. december 6-án egy levelet küldött nekem. Ereklyeként őrzöm ma is. 1948. december l-jével bezárult a kör Mindszenty József esztergomi érsek körül. A hercegprímási palotát minden oldalról látható és láthatatlan őrség fogta gyűrűbe. 1948. december közepén az éjféli órákban jöttünk haza Szentgyörgymezőre, a lakásunkra. A mai Irinyi utcában voltunk látogatóban feleségemmel együtt Perédy Ferenc igen kedves atyai barátoméknál. Lassan kocogtunk, nem a magas lejtőjű Vár úton, hanem a valamivel hosszabb, de sima Bajcsy-Zsilinszky úton, a Prímáspalota irányában. A volt apácák templomához közel, az éjszakai csendben lánccsörgést hallottunk. Nem tudtuk mire vélni, de rövidesen megláttuk: a palota előtti háromszögletű téren, az épülettől mintegy 20 méterre, egy lapos teherkocsiról egy bódét engedtek le csörlőn. Az ottlévők lehettek 8-10-en, de közülük senkit sem ismertem. A világítás is gyér volt, minden bizonnyal idegenek voltak. Gondoltam, igazoltatnak, de talán mert lassan sétáltunk tovább engedtek. A tér, a betorkoló utcák mind némán, üresek voltak. M

ásnap reggel úgy 8 óra tájban, a városházára menet, ott kerékpároztam el az éjszakai bódé mellett. Benne már rózsafűzéreket, kegyszereket árult egy férfi, szemben a palota kapujával. A különös „kegyszeres" mellett, a járdán, nagyon sokan elsétáltak, ám mivel az éjszakai eseménynek híre ment, vásárolni nem mertek. A bódé másnapra eltűnt. A Mindszenty-ellenes túlfűtött hangulatban 1948. november 19-én, templomból jövet, az utcán elfogták és elhurcolták dr. Zakar András prímási titkárt, akit aztán megfelelő előkészítés után felhasználtak a Mindszenty-ellenes utolsó „felvonáshoz". A napok rohantak - az események tornyosultak. Karácsony előtt néhány nappal átfogó házkutatás volt a palotában, természetesen Zakar András prímási titkár „irányításával". Karácsony másnapján, a késő esti órákban aztán nagy számú rendőr kíséretében lezárult Esztergomban - legalábbis külsőleg - a Mindszenty-ügy. Mindszentyt letartóztatták és édesanyja szeme láttára betuszkolták a lefüggönyözött fekete kocsiba és elindultak vele a szenvedések, a megaláztatások felé! Mindszenty József, Magyarország utolsó hercegprímása soha többé nem látta viszont székvárosát, Esztergomot...