Esztergom és Vidéke, 1991

1991-04-26 / 16. szám

V árosunk földje - Babits sza­vaival élve - „múlttal trá­gyázott föld": tele látható vagy a feledés mélyén rejtőző érté­kekkel. Ilyenre derít fényt kuta­tási beszámolónk: AZ EINCZINGER­PRÉSHÁZ TITKA (4. oldal) Fénykép - mellékletén a régi esztergomiak leszármazottai bizonyára számos rokon, isme­rős kezevonását Fölismerik: Et­tfer Kálmánét, Rosta Józsefét, Vécs Ottóét, Walter Béláét, Ko­ditek Pirosét... AZ ESZTERGOMI NÉMET EG YESÜLET elkőkészítő ülésére - Etter Ödön dr. szervezésében - április 19-én a Korona Kávéházban került sor. A megalapítandó egyesület az Esz­, tergom iránt érdeklődő német vá­rosokkal való kapcsolattartást, a német kultúra helyi megismerteté­sét, valamint a németül tanuló diá­kok tanulmányútjainak megszer­vezését tűzte ki célul. A következő ülésre - a tervek szerint - május 10-én 18 órakor a Vitéz János Ta­nítóképző Főiskolán kerül sor. A szervezők minden érdeklődőt szí­vesen látnak. 1980-ban, amikor hazavihette is­kolai bizonyítványát - arról, hogy rendelkezik az általános műveltség alapjaival - már egy esztendeje olyan papírja is volt, amely a falak és a tető iránti szükségletét tanúsítja: lakásigénylést adott be. Termé­szetesen jártak is rendszeresen a ta­nácshoz, legtöbbet az anyja és a felesége, akik - mint mondja - őnála harcosabb természetűek, meg job­ban is ráértek. Nekivágtak, hogy ki­kapaszkodjanak a 4x3 méteres kamra-bugyorból; fogódzónak leg­inkább paragrafusok hurkai mutat­koztak előttük. Útjukat, magukat valamennyire felfelé kiegyenesíteni: -jogszabályok tekervényei. A hiva­talos papírok sajátos természetük szerint szaporodtak. Hol volt hely a kamrányi lakásban - gondolom ­annyi kisgyerek között rendben gyűjteni az iratokat, megőrizni őket? (Talán az iskolai bizonyítvány mel­lett?...) Nem kérdezem meg, hiszen abból, amit elmond, nyilvánvaló: a mindenkori jogszabályozást és gya­korlatot tetemes hátránnyal próbálja követni. Saját ügyében is hiányos a „naprakész jólértesültsége", héza­gos a „dokumentációja". 1979-ben adta be először a lakás­igénylést-meséli- '81-ben megújí­totta, '83-ban „nem mondták", hogy ismét meg kellene újítania. Csak 1986-ban közölték velük, hogy ké­relme „érvényét vesztette". (A hiva­talban, ahol utánanéztem ügyének, bizonyították, hogy a megújítás szükségességéről 1983-ban kiküld­ték az értesítést. Választ nem kaptak, így Sárköziék kérvénye 1986-tól számítva jogfolytonos.) Mivel arról is felvilágosították, hogy öt éven be­lül bizonyosan nem juthat szociális bérlakáshoz, rászánta magát az épít­kezésre. Azt mondták, ehhez igény­be veheti gyermekei után a szociálpolitikai kedvezményt. Kér­het a tanácstól kamatmentes köl­csönt is. Kért, de 1987-ben a sok pályázó közül nekik mégsem ítélték oda, pedig előzőleg az Öntöde utca Versenyre kényszerült, amelyben a jog és az árak egyre messzebb futnak el tőle, a versenybírák pedig akarva akaratlan felülről hozzák döntései­ket. Ezért Sárközi számára még se­gítőkészségük is tele van bonyolult, homályos idegenséggel. „A lakást támogatják, nem a családot" - ilyen sommásan a hivatal egyik tisztvise­lője nyilatkozik a szociálpolitikai jogszabályozás „elvi" alapjáról... 1990-ben felhívták, hogy újítsa meg kérését a kamatmentes kölcsön­re; áprilisban meg is ítélték javára a Képviselek egy képviselőt (2.): Sárközi Sándort végén telket is ígértek hozzá, meg azt is, hogy segítenek anyagot, kő­művest szerezni. Innentől kezdve egyre kuszábbak a tekervények. (Én sem igen látom át őket: - a hivatal készséges tájékoz­tatása szerint a lakáspolitikai ked­vezmények változékony szabályai vannak a háttérben, feltételek hol ki­nyíló, hol meg becsukódó nagy- és kiskapui.) Különböző kölcsönfajták sorjáznak: lehetőségek csak új lakás létesítésére, vagy vásárlására is. Az utóbbi esetben korlátlanul, vagy üresen álló vidéki (nem városi) házra korlátozva. A lényeg az, ami tör­vényszerűen következik a hátrányos elindulásból: állandó lemaradás. lehető legmagasabb összeget: 250.000 Ft-ot. Ez vásárlásra szólt, amihez címeket is kapott a hivatal­tól. Sikerült is Esztergomban egy másfél szobás lakásra megalkudnia, előszerződést is kötöttek. A vételár azonban 650.000 Ft-volt. A SZIM 50.000 Ft-os munkáltatói kölcsönnel segített. Az OTP ugyan megadta volna nekik - mint az első lakásukra pályázó vagyontalan, fiatal házasok­nak - a 150.000 Ft-os vissza nem térítendő támogatást, de a még így is hiányzó 200.000 Ft-ot már csak kedvezmények nélkül kölcsönként. Piaci - 30%-on felüli - kamattal, és alacsony jövedelmük miatt kezesség is megkívántatott. Erre azonban nem akadt vállalkozó... A reménybeli la­kást pedig eladták másnak. 1990 novemberében Sárközi fe­lesége hírét vette egy cigánygyerek­től, hogy megürült egy lakás Új-Szentgyörgymezőn, az átmeneti elhelyezés számára fenntartott eme­letes házakban. Felfeszítette az ajtót és beköltözött a gyerekekkel. Sárkö­zi csak utólag, a munkából hazatérve tudta meg mindezt. Egész cjjel nem bírt aludni: képviselő létére törvény­sértésbe keveredett. Bejelentette a hivatalnál, ahol közölték vele a szankciókat: karhatalommal kila­koltathatják, a gyerekeket állami gondozásba helyezhetik. Hazament, elmondta, sírt, sírtak együtt. Vallá­sos ember, péntekenként anyjával együtt eljárnak a Hit Gyülekezeté­nek helyi közösségébe. Azok vi­gasztalták, és segítettek is: leveleket fogalmaztak. Egyet parlamenti kép­viselőnknek, egyet a polgármester­nek. Balogh alpolgármester úr is közbenjárt az érdekükben. Decem­ber 14-én megkapták az értesítést: 1991 március végéig maradhatnak az elfoglalt lakásban. Közben botorkáltak tovább jog és pénz rögös pályáin, a saját „fedelük" irányában. (Befejezése május 10-ei számunkban) Nagyfalusi Tibor ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TÁRSADALOM * POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET * IDEGENFORGALOM 16. SZÁM * ÁRA : 19,50 Ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents