Esztergom és Vidéke, 1991

1991-04-19 / 15. szám

6: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE NYOMOT VA^Á^L 7 1^1 I V/iVlwJLi £tm Hálaadás Köszönöm, hogy ismét megmentettél. Ez alkalommal reggelimre helyeződik a hangsúly, pedig a tájékozódási futás magyar módszereiről akartam írni. Hát igen. Ember tervez, Isten végez. Szóval a reggeli. Az éhes gyomor mozdulása tárgya iránt. Szelet kenyérke volt, szalámival. - Szokásomhoz híven komótosan képeztem belőlük katonákat. Az utolsó előtti szalámiszelvényből próbáltam eltávolítani a porcogót, mikor késem megcsusszant, s a már evés közben elkészített három katonából tálcabillenéskor kettő kórházi ágyam alá röpült. Kioperáltam a porcogót, végeztem az evéssel, de a „dezertőr"-öket szemétkosárba dobtam. Nem csupán a sterilnek aligha mondható műanyagpadlóval történt érintkezésük miatt. Csernobil óta az élelmiszertartósító szerek hatása mellé „fölzárkóztak" a sugárféleségek is. Tenéked magyarázzam? Tartok tőle, neheztelsz reám babonásságom miatt, ahelyett, hogy feltétel nélkül Benned hinnék. Itt van a bökkenő. Eszemmel és ösztöneimmel fölfogom létezésed, de a hittel hadilábon állok. Hányszor kisegítettél pedig a bombatölcsérből. Legutóbb a mai reggelinél. Lehet, hogy éppen az a tálcámról leperdült, két falat tette volna viszszafordíthatatlanná esetleges betegségemet. Véletlen? Szerencse? - Nem vélem habókos bölcselőkkel törvényszerűnek a dolgot. Egy lépéssel azonban közelebb kerültem Hozzád, és le a kalappal előtted, Uram. Lehetséges-e összefüggés esetem és az azt megelőző álmom között? Egy ismeretlen valakivel kezdtünk hatvanhatozni. Ő osztott, és a tök filkót vágta föl adunak. Bal kézzel vettem magamhoz a lapokat, s jobbról széthúzva, emelkedő sorrendben a következő kártyákat szorongattam: tök alsó, tök király, tök tizes, tök ász és zöld ász. Lapjaimat fölmutattam az ismeretlennek. „Hármat írsz" - mondta rezignáltán. Csak a reményszínű ászt vittem magammal. Anomániák - 5. A nagy visszhangú februári Közmeghallgatáson, amely ellentmondásosságával még nagyon sokáig fog bennünket izgatni - elhangzott egy furcsa kérdés, valahogy így: Milyen viszony várható a Polgármesteri Hivatal és a rendőrség között? A kérdés engem azóta is izgat. Természetesen nem a Hivatal és a rendőrség közötti viszony, mert az csak egyféle: korrekt lehet. A rendőrség és az állampolgár viszonya érdekel, ez érint „testközelből": vannak-e még rendőrök Esztergomban? Itt a tavasz, kinyitjuk az ablakokat tudunk-e aludni? Megfékezi-e valaki a péntek-, szombat esti üvöltözőket, a lepusztult kocsikkal vágtatókat? A dicséretes Akció után kis ügyekben is kapunk-e valamit a helybéli kapitányságtól? A Városközpontban elviselhetetlenek a hétvégi esték, éjszakák. A Lőrinc utcán (Mártírok útja) hetvenes, nyolcvanas tempóban vágtatnak át a Szigetre kiégett kipufogójú Ladák, rozzant Dáciák. Éktelenül csörögnek a förtelmes Honecker-koporsók (kétütemű Trabantok és Wartburgok); a Zöldház diszkójából zárás után üvöltve távozik a „közönség," nem törődve mások nyugalmával, békéjével. Talán nem is tudják, hogy jelenleg nem létezik semmilyen csendrendelet, de tartani sincs kitől: rájuk szólni ki mer? Rendőr pedig nincs az utcán. Az el- és lepusztított Városközpont lakóházait hatalmas parkolóval vették körül a zseniális terveket megvalósító építők - süket ember is megbolondulhat itt, nemhogy épfülű, épagyú. Dől a benzin-, az olajgőz; nem elég a szellemi környezetszennyezés, az üvöltő demagógia, a valóságos földi mocsok, - a zaj is belerágja magát széteső agyunkba. Jönnek a feltupírozott Simsonok, időnként egy hatalmas söröslovon vágtat valaki végig a városon, éjjel, télen-nyáron félórákig járatják a motorokat ablakaink alatt, mint Kányádi Sándor kegyetlen versében, „A ház előtt egész éjszaka" kezdetű látleletben, s nem vigasztal, hogy az a kocsi Marosvásárhelyen állt és állami rendszámú ARO volt... Mi itt nem tudunk pihenni. És itt akarunk élni. Rafael Balázs Az Esztergom és Vidéke 11-es számával teijesztett Esztergomi Fórumban jelent meg Horváth Zsolt cikke, amelyben csupa igazat, jót és megszívlelendőt ír. Minden józanul gondolkodónak egyet kell értenie vele. „...ha a pártok nagyjából egy irányba történő útkeresésében a viszály és ellenségkeresés háttérbe szorítja az együttműködési szándékot, akkor a Gáti professzor úr által említett sötét erők és hazai ötödik hadoszlopunk úgy hatol majd be zsenge demokráciánk testébe, mint kés a vajba." Olvasom a mellette közreadott és sajnos éppen a fenti mondanivaló igazát megcáfoló tartalmú és stílusú Kardos Tamás írást. Úgy tűnik, ez az ellentmondás már túlmutat az egy párton belül meglevő egészséges nézetkülönbségen. Vádaskodó, meggondolatlanul gáncsoskodó írás ez, amely nem az együttműködést, a közös útkeresést szolgálja. Talán valaki megakadályozta, hogy egy másik, hitelesebb, kiválóbb, nemzetibb stb. Gazdasági Kamara jöjjön létre? Talán ezek az emberek meggátolták több nagyszerű Gazdasági Kamara létrehozását? Miért ez a gyűlölködő ellenszenv a Munkanélküliek Egyesülete (és nem Klubja) iránt? A szerző ismeri a programját, alapszabályát? Elment talán arra a közgyűlésre, melyre - személyhez címzetten - minden pártot meghívtak, kérve, hogy segítsenek, kapcsolódjanak be az egyesület munkájába? Vagy úgy gondolja, hogy nincs szükség a munkanélküliek érdekvédelmére, érdekképviseletére? (Ugye, még nem munkanélküli?) Vagy esetleg szerinte is szükség van rá, csak ne „ezek" - mármint a Szocialisták - kezdeményezzék? Azon az egyesületi ülésen senki szájából el nem hangzottak a cikkben írott kitételek: „A kialakult helyzetért, természetesen a Kormány és az önkormányzat a felelős. Ki lenne más?" Azon annyi hangzott el, hogy miképp segíthetünk egymáson, embertársainkon, akik - mindegy, hogy a saját hibájukból, a jelenlegi vagy a múlt rendszer zavarai miatt - bajbajutottak. Hogyan tehetik emberibbé kialakult, néha megalázó helyzetüket. Erről volt szó és nem másról. A rovat címe: Bogáncs. Hát persze, hogy ránk akaszkodnak a bogáncsok, ha nagy kínnal összehordjuk őket, aztán jól belemegyünk a halomba, meg is hempergünk benne. Talán észre kellene venni azt a másik, igen széles utat, amin már elég tűrhetően végig lehet menni, megúszva egypár karcolással, és ahol - gyanítom találkozni is lehet tisztességes, őszintén jót akaró - bár valóban másképp gondolkodó - emberekkel. - szegfű Óda az új telefonkönyvhöz Hozsanna néked, hogy eljövél közénk. Veled - ha nem tudnád - Esztergom az informatikai kőkorszakból a telekommunikációs középkorba lépett! Tegnapelőtt még csak fohászkodtunk: mikor jön el a Te időd? Kiváltképp akkor, amikor inkább fél napot talpaltunk, mert telefonvégre kapni valakit - néha a legnagyobb művészettel ért föl. Igaz, áldásodban még most sem részesülhet mindenki, hiszen harmincezer kemény (puha?) forintba kerültél, s így sokan szívszorongva és fogcsikorgatva lemondtak rólad. Máshol ugyan - boldogabb tájakon - filléres háztartási kellék vagy, nálunk - életünk egyik legnagyobb ajándéka, hiszen van aki 1936 óta (!) vár reád - a város szívében. Tökéletességed még nem az igazi: itt-ott rossz számot nyomtattak beléd, máshol pedig a megadotton nem jelentkezik senki. S voltak egyéni kérések is, például férj és feleség a foglalkozás okán külön akart szerepelni, ám kiadóid az írásbeli kérést sem vették figyelembe. Majd - ugye mennyire ismerős ez a szó? - a következő kiadásban, ami már készül - érkezett a válasz. S hogy miként leh^t hozzád jutni, azt is csak egy kis hirdetés adta tudtul a megyei lapban. Kiadód - Esztergomról lévén szó - a városi újságra nem is gondolt. (Lásd: a város lakosságának tájékoztatásáról-tájékozottságáról szóló lesújtó szociológiai felméréseket!) Hiába, ami van, még azt sem használjuk ki... Testvéred, amely megyei változat lesz, már megfogamzott. S ő is szaporodni fog, hiszen a telefonfejlesztés második üteme rajtra kész. S az előfizetők újabb hullámai jelentkeznek. Megalkotásod - bárki is bagatelizálja - történelmi léptékű tett. Általad született meg az igazi kapcsolat Európával, s nem a politikusok nagyhangú szlogenjei eredményeként. Te vagy a köldökzsinór, amely (a huszadik század végén élünk!) az éltető információkat eljuttatja hozzánk. Esztergom az Árpádok alatt szinkronban élt Európával, majd a századok múltával a távolság csak nőttön nőtt, míg általad ismét a fejlettség közelségébe kerültünk, mégha szegényen is. Most már nem adunk ki a kezünkből, mindig velünk leszel. Te vagy a biztos pont az életünkben, csak soha ne hagyj cserben minket! (s.j.) I Az 5. és 6. oldalakat ! ! KODITEK PÁL szerkesztette !