Esztergom és Vidéke, 1991
1991-01-11 / 1. szám
sábjts Mihály V 2 5 aJ F°f l könyvtár Esztergom, Táncsics M u Pf- 106. Tel.: 11.945 " " ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ES VIDEKE TÁRSADALOM • POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET * IDEGENFORGALOM 1991. JANUAR 11 1. SZAM ARA: 19,50 Ft A törvényeknek is meg van a maguk •őrténete? Egy latin közmondás szerint a könyeknek megvan a maguk története, a maguk sorsa. Aki beleolvasott a Népszabadság 1990. december 27-i szánába, abban a törvényekkel kapcsolatban is ilyen gondolat merülhetett fel. A rövid hírből kiderül, hogy Békés vármegye székhelye 1950-ig Gyula volt, azóta Békéscsaba. „A két város viszonyát ez a ény azóta is erőteljesen beárnyékolta. \fost úgy tűnik, megszűnhet a régi elleniét. Békéscsaba tudniillik megyei jogú vá-osi rangot ért el és kapott, tehát nincs külön szerepe a továbbiakban a megyei önkormányzatban. Ezt mérlegelve a gyulaiak azt javasolják a pénteken megalakuló megyei közgyűlésnek, hogy Békés megye székhelye ismét az a Gyula legyen, ihol a megyei kórház, a megyei bíróság és ügyészség és a levéltár ma is működik." Az önkormányzati törvény, úgy tűnik, egyik végiggondolatlan része a megyei inkormányzat és a megye területén levő, zzal azonos jogokat küpó megyei jogú ' "árosok kapcsolata. Amegyei jogú városiá való nyilvánítást az önkormányzati örvény határidejében 20 olyan város kérte, amely megfelelt az önkormányzati törvény 61. §-a (1) bekezdésének, amely ezt 50 ezernél nagyobb lakosságszámhoz kötötte. Esztergom volt az egyetlen város, amely szoros kivételként egyedi minősítéstkért. Horváth Balázs belügyminiszter Esztergom kérését elutasította. Nem akarok idézni sem az Esztergom értékeit bemutató írásból, sem a képviselő-testület leveléből. A számaránnyal szemben, bármennyire is szeretnénk, nem lehet érv a történelmi múlt, az ősi dicsőség, Esztergom mai kiemelt egyházi szerepe? Logikusan gondolkozó, történelmet ismerő ember számára ezek természetesek, fel sem kell sorolni - de a hideg jogi gondolképes lenne erre! S ezek után jöhetnek a valós és tényleges érvek: a magyar történelem egyik legjelentősebb városáról van szó; arról a városról, amely fél évezreden át az Európához kötő kereszténység székvárosa volt, s amelyben a későbbiekben olyan főpapok tevékenykedtek, mint Simor János, Csernoch János, Serédi Jusztinián, Mindszenty József, Schwarz-Eggenhoffer Artúr, Lékai László. Gyűjteményei európai hírűek, a városCsaba helyett Gyula? kozás számára ezek nem érvek. Nem így Tatabánya város polgármestere, aki úgy vélte, hogy ilyen alapon 15-20 város kérhette volna a megye városi jogot, s ez avval leértékelődött volna. Szerény kérdés: ha mondjuk Bánhida és Felsógalla úgy döntene, hogy önálló akar lenni, akkor a lélekszám alapján Tatabánya ma megyei jogú város lenne? Az alapvető kérdés elsikkadt a vitában. Esztergom képes lenne-e ellátni saját és közvetlen környezetében a megyei szerepkört? Mert véleményem szerint a lélekszámnál ez lényegesebb kérdés, mind közigazgatásilag, mind jogilag, mind pedig gazdaságilag. Egy, a korábbi évtizedek szorításából szabaduló Esztergom ban élő kutatók és a várossal foglalkozó kutatók munkáit Európa-szerte ismerik. Történeti értékeinek egy része még a föld alatt rejtőzik, de szűkebb környezetével együtt így is áttekintést ad az őskor emberétől napjaink alkotóiig. Az elmúlt nehéz évtizedekben is mindig meg volt a szoros kapcsolat a kultúra, a magyarság területén az egyházi és nem egyházi intézmények között. Felidézhetnénk az országosnál jóval fejlettebb egészségügyi ellátást, középfokú oktatást; azt, hogy a városnak van évtizedek óta működő főiskolája, másfél száz éve működő egyházi főiskolája. Egy változó világban szorosabbra fűzheti kapcsolatait a Duna túlpartjának döntően magyar lakta népességével. Remény van arra, hogy ipara is talpra álljon. Ha az 1920-1930-as években megindult fejlődés nem törik meg - nem törik meg kisszerű pártcélokból! - ma nem ilyen várost látnánk magunk előtt. S egy törvény hogy alakul? Az önkormányzati törvény májusban készült változata két lehetőséggel számolt. Vagy 100.000 főben húzza meg a határt (ez 8 várost érintett volna), vagy esetleg 60.000 főben, „ami hazai viszonyainkat tekintve még nagyvárosi népességnek tekinthető". Ilyen város az akkori számítások szerint 12 lett volna. A hosszan elhúzódó vita eredménye lett az 50.000 fős változat. A törvény döntően számarányokhoz való kötése nem megnyugató: a szerepkörből és feladatvállalási lehetőségből kellene kiindulni. S ahogy Gyulán felmerült a gondolat, hogy a megye terheiből szerepet nem vállaló Békéscsaba helyett a megmaradt megyének érdemes lenne új megoldásokon gondolkozni, Komárom-Esztergom megye önkormányzata is elgondolkodhat. Esztergomnak viszont nem szabad beletörődnie a „nem"-be. Múltunk, jelenünk és a jobb jövőbe vetett reális hitünk alapján önkormányzatunknak, de az egész városnak mindent meg kell tennie, hogy kitűzött célját, a megyei városi jogot elérje! Ortutay András BEMUTATKOZOM... Örömmel vállalom az Esztergom és Vidéke „Bemutatkozó"-sorozatának folytatását, mely sorozatban előttem Balogh Péter alpolgármestertársam szólt önmagáról. Születésileg én sem vagyok esztergomi, de ideköltözésem óta, (1970) otthon érzem magam és ennek az az oka, hogy gyermekkorom a Dunához, a Pilishez: Leányfaluhoz - Szentendréhez - Visegrádhoz köt. Ez a tájék, ezek a dombhegy-vonulatok, és a víz jelenléte életemre meghatározó erővel hat. Akkor sem engedett vonzásából, amikor kedvező csábítás mozdított volna más vidékre. Szentendre mediterrán hangulata, szellemisége serdülésem legszebb pillanataival ivódott belém. Érettségi után kerültem Budapestre a Műszaki Egyetemre, ahol építészmérnöki diplomát szerezem. Friss diplomámmal néhány évig még a METROPOLIS légkörében mártóztam, míg íazaköltöztem a Dunakanyarba, letelepedtem váasztott városomban: Esztergomban. Ezt megelőzően csak diákként fordultam meg tt, ahol a várhegyi ásatások már akkor is időről időre izgalmas részleteket kínáltak az érdeklődőknek, no meg a várhegyi emlékek rekonstrukciója az építészhallgatók szinte kötelező zarándokhelyévé tették Esztergomot. Mióta a városban élek, építésztervezőként dolgozom. Ez a szerep, ez a tevékenység láttatja velem a VÁROST „belülről", és utazásaim (ide sorolom budapesti életemet is) láttatják „kívülről". Esztergom nem véletlenül lett időnk kezdetén őseink központja! Pompás és rendkívüli adottságú hely. Hogy mi pusztulhatott itt el a történelem viharaiban, nehéz felidézni. Az biztos, hogy a jelenlegi helyzet messze elmarad a történelmi mesék idézetében leírtaktól. Ezért merem bátran kijelenteni: hiszek a VÁROS sorsának jobbra fordulásában, mert ehhez megvannak az adottságai, csak ezeket ki kell használni. Ehhez bátorságra, hitre, akaratra van szükség! (Azért egy kis pénzre is, de az megteremthető!) De szükséges az is, hogy lássuk a lehetőségeink és elmaradásaink között feszülő különbséget. Lássuk azt, hogy hol kell továbblépnünk és hogyan! Először is nagyon jól fel kell mérni jelenlegi helyzetünket. E felmérés el kell viseltesse velünk arcunk pironkodását is, mert itt hibáink bevallása is elkerülhetetlen. Ha idáig eljutottunk, akkor az adottságokra leginkább illeszthető programot, valamilyen irányultságot kell meghatározni, amivel kezdődhet az építése. Úgy gondolom, hogy ehhez a munkához az önkormányzati forma lehetőséget kínál - a korábbi tanácsi rendszerhez képest. Á lehetőséggel természetesen élni kell, de korábban e lehetőségek behatároltak voltak, így a város lakossága számára döntési lehetőségek alig-alig maradtak. Az önkormányzat gazdálkodhat, és időről időre nagy nyilvánosság előtt - Esztergom lakossága előtt - el kell számolnia a kapott talentumokkal. Ezért elkerülhetetlen, de egyben kívánalom is - megítélésem szerint - a nyilvános működés. Ha tudjuk, hogy mit akarunk közös célkitűzésként elérni, ha tudjuk, hogy ezért mit kell vállalnunk (akár lemondásban is) biztosan más tartással tesszük, mintha csak céltalanul tennénk ugyanezt. (Feneketlen kútba felesleges bármit tölteni.) Hiszem, hogy szándékainkat illesztve, akaratainkat rendezve, igényeinket magas kultúrszintre helyezve elérhetünk valami olyan eredményt, ' ami Géza fejedelmünk méltó fiaivá tehet bennünket. Ez lenne a mi munkánk és ez nem kevés... - Esztergom, 1991. január 4. Kund Ferenc alpolgármester
