Esztergom és Vidéke, 1990

1990. december / 22. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 r—, • # » VI D E: IC E L E V E L TÉLAPÓNAK Kisunokám, az ötödik esztendős Mátyás adta az ötletet: írjak a Télapónak Ő az, aki mindenkin segít, aki mindenkinek teljesíti (nem három, csak egy) kívánságát. Azt már másoktól is hallottam, hogy rövid, tartalmas kell legyen a levél, mert Télapónak ilyenkor rengeteg borítékot, levelezőlapot, képeslapot visz a postás, s ha az írást hosszúlére engedjük, félő, hogy a lengő szakállú olvasatlanulhagyja, akkor pedig fuccs az áhított ajándéknak. Pedig én nem magamnak, nem családomnak kérnék osztalékot a puttonyból, zsákból, szánkófarából, hanem sokaknak Azoknak, akikről, s akiknek írtam idestova egy kerek esztendőn át az esztergomi lap „és vidéke" rovatában... Hogy miért sietek a levél írásával? Hiszen a karácsonyfa alá még sokára kerülnek az ajándékok Hát azért, hogy Télapó is idejében rendezhesse ügyes-bajos dolgait, mert ilyen ínséges időben neki sem könnyű az ajándékozás megszervezése. Több a levél, gyakoribb a kérelem, mint más esztendőkben volt. Lehet, hogy a „fölülrőljövő" nagyobb segítségre - akárcsak a frissen megalakult önkormányzatok - ezúttal Télapó sem számíthat. Maga kell előteremtse, kiokoskodja, „ kigazdálkodja ", a privatizáció segítségét kérje, netán a tejútiak hosszú lejáratú kölcsönét is igénybe vegye az ajándékozók kielégítésére... ígérem, én így sem leszek nagy igényű. A dömösiek számára például mindössze annyit kérnék, hogy a pilismarótiaktól különvált iskola zavartalan beindításához, az évzáróig mindig meglegyen a szükséges parázspénz. Pilismaróira legalább egy hajóállomást igényelnék abból a fene nagy puttonyból, zsákból, mert régebben három ilyen hajóállomás volt itt, -smost egy sincsen... Tátra legalább egy-két utcai csizmáskutat vigyen a Télapó, amiből fogyasztható ivóvizet (most ihatatlan, nitrátos) kaphasson a település... Pilisszentlélekre? Ide bizony többször is fordulnia kellene az öreg Télapónak, mert: itt sincs ivóvíz, jó lenne fakasztani valamelyik sziklából... De immár esztendők óta időszerű lenne a csatornázás, a művelődési ház rendbetétele, a bőségesebb áruellátás, a gyorsabb ütemű telekosztás és még más hasonló ajándék.. Magamnak csak azt kérném - ha Télapónak rám is jut egy villanásnyi ideje - teljesítse a falvak kérését, hogy a jövő évi „és vidéke" csupa elégedett emberről írhasson, minél nagyobb terjedelemben... Kettős haszon Mikor dömösön „falunézőbe" indult a képviselő-testület, kevesen hitték, hogy mindjárt „egy fordulattal" nagy jelentőségű közérdekű munkát is találnak, s ehhez a megoldás „kulcsát" is adják. Pedig a felsőfalui lakótelep esetében ez így történt. Ott, a helyszínen tárgyalták, s fogalmazták meg: sürgős tenni való két hosszan elnyúló árok betömése. Ahogy kiokoskodták, a betömés nem is kerül pénzbe, sőt ezzel újabb nagy szolgálatot tesznek azoknak, akik régi épületeket bontanak, s újakat építenek ezek helyébe. Eddig gondot okozott, hogy hova kerüljön a törmelék. Hát ide, ebbe a két árokba! - hangzott a testületi tagok javaslata. De nem akárhogyan! A törmelékszállító gazdák (akiket ezúton is kér az előírtak betartására a polgármesteri hivatal!) kötelesek törmelékhordás előtt a hivatalban jelentkezni. Innen valaki a lerakodás helyszínére megy, s megmutatja hova kell üríteni a törmeléket. A munka befejezése után a gazda köteles a törmeléket gép segítségével elsimíttatni. Mikor pedig mindkét árok teli lesz majd, út kerül az árok helyébe. Vagyis kettős a haszon a község lakói számára... Ismét pereg a film Rég nem volt mozielőadás Dömösön a „hideg" időszakban. Csak nyáron a kerthelyiségben nézhetett filmet az ifjúság, a szórakozni vágyó lakosság. Hogy miért? Erre most ne keressük a választ. Fontosabb az, hogy mostmár hetente négy alkalommal téli időszakban is pereg a film a dömösiek számára. Az egyéni vállalkozást ösztönözve a művelődési házban két magánszemélynek adtak lehetőséget az előadások megtartására. A mozilátogatók hálásak a jó ötletért, a vállalkozók elégedettek a munkalehetőséggel, a művelődési ház ilyenképpeni kihasználása pedig pénzt hoz más kiadások fedezésére. Bizony, ez utóbbi lehetőség sem elhanyagolható most a polgármesteri, önkormányzati hivatal számára. DOMOS W Betlehemi játék Mikor Dömösön jártam, az utolsó próbákat tartották a karácsonyi ünnepekre készülő „betlehemesek". A mintegy 25 tagot számláló szereplők és énekesek gyülekezete a dömösi elemi iskolából és a jelenleg még Pilismaróira járó nyolcosztályos iskolásokból verbuválódott. Szívvel-lélekkel tanulták a szerepet, zengték az énekeket, hogy szereplésükkel örömet szerezhessenek szüleiknek, hozzátartozóiknak. A karácsonyra való készülődéshez tartozott a dömösi gyermekek rajzkiállításának megnyitása is. Nagy esemény volt ez az apróságok számára, hiszen egész esztendőn át csupa hírességeknek, ezek alkotásainak adott otthont a Dömösi Galéria kiállítóterme. Most az iskolások alkotásaiban gyönyörködhetnek a szülők, családtagok, s a be-be látogató turisták. Ahonnan annyi kiváló művész került ki az elmúlt időkben, talán most is indul valaki a piktúra művészetének csúcsai felé,.. Jurta és hajó Hányszor leírták már, hogy Dömös a Dunakanyar egyik ragyogó gyöngyszeme. A bel- és külhonból évente egyre nagyobb számban ide zarándokoló vagy csak itt áthaladó turisták is viszik a hírét, az itt eltöltött idő szép emlékét a szélrózsa minden irányába. Van itt nyáron sátortábor, napozó, fürdőhely, jó ellátás, sok érdekes hajdani és mostani nézni való, de ... nincs olyan rakott szekér, amelyikre még ne lehetne tenni legalább egy villa szénát. A dömösiek is így vélekedtek, a közelmúltban, amikor jelentkezett náluk egy bátor (s nyilván teli bukszás) vállalkozó: álló hajónak kért helyet a Duna-parton. Alkuba elegyedtek, s létrejött a megállapodás, írásba foglalták, hogy jöhet a jelenleg Balatonfüreden készülő luxushajó, a helyét kijelölték. Sőt, Makovecz Imre, az immár világhírnévre szert tett tervező a tulaj kérésére, a dömösiek beleegyezésével egy könnyűszerkezetű jurtát tervez a parton, a hajó közelségében. Jöhetnek hát a pénzes szórakozni vágyók, a jövő nyaralási idénytől kezdve egy színfolttal ismét szebb lesz Dömös és a szolgáltatása is jelentősen bővül. Nem tudom, hogy Pilisszentléleken mind a három kocsma kitártae már kapuját. De az tény, hogy ennyi szórakozóhelyet hagytak jóvá a közelmúltban az illetékesek. A „szárazabb torkúak" örültek a hírnek, de nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem: többen vannak azok, akik aggodalmaskodnak az ily „gyorsan szaporodó", nem éppen a közjó érdekeit szolgáló „létesítmények" hallatán. Mert ha számot vetünk azzal, hogy a falu összlakossága alig éri el a 350 főt, akkor bizony előkelő helyen állnak az „egy főre eső" kocsmai ellátottság dolgában. De ne legyünk nagyon szigorúak! Deha más „szolgáltatásokat", például a kereskedelmi „hálózatot" vizsgáljuk, abban talán a legutolsó helyen áll a falu. S emiatt már jogos a kérdés: miért csak kocsmával kell gyarapítani a kereskedelmi hálózatot?... Gyakran találkozom Esztergomban szentléleki ismerőseimmel. Csak úgy szokásból, „illendőség! Pilisszentlélek ből" szoktam kérdezni őket, hogy no, mi járatban ismét a városban? Ilyenkor csőstől-csomóstól jön a panasz. Mondják, sorolják, hogy mi mindent kell rendszeresen a városból bevásárolni, mert ott, a völgyben, távol a világ zajától nagyon de nagyon kevés az olyan áru, amire szükségük lenne. Van viszont kocsma, lehet a bút feledni, poharazgatás közben nagyokat elmélkedni, trágár szavakat hallatni, keresetet elverni... Már szinte hallom a népi bölcselletet: „Kend keresi, kend issza". Van benne valami elfogadható. De azokat is meg kellene érteni, akik szüntelenül csak az autóbuszokat várják. (Ez is ritkítottabb járatú, mint más vidéki helységben.) Bosszankodnak, mert tudják: másként is lehetne. A kocsmába járók viszont nem váiják a buszt. Számukra most már kitűnő az ellátás. Vagy talán egy kicsit jobb is a kelleténél?... Rovatvezető: KISS JÓZSEF Látszatra csendes, gondok nélküli napjait éli Esztergom közvetlen szomszédságának, Pilismarótnak lakossága. Csak látszat ez, mert a községháza előtt elhelyezett hirdetőtáblán ott a felszólítás. Tessék az EURO-ART-alapítvány írásos üzenetét tanulmányozni, s mielőbb választ adni erre. Több személyt is megszólítottam jártamban-keltemben, hogy mondaná el, mire buzdít az EUROART-alapítvány közszemlére tett szövege, s mi a lakosság véleménye erről? íme, röviden az összegzett tapasztalat: az alapítvány igen nemes célt, a hírközlő-szolgáltató hálózatot szándékszik kibővíteni oly mértékben, hogy az európai színvonalhoz mérhető legyen. Elsősorban a kábeltévé-hálózatot bővíteni a Dunakanyar-térségben (a második lépcsőfok a Tata és környéke). A kábelrendszer kiépítése egyben lehetőséget ad még: automatikus tűzés betörésvédelmi rendszer kiépítésére; egészségügyi hívórendszer bekapcsolására; számítógépek közötti összeköttetés létrehozására; körzeti telefonrendszer meghonosítására (amely az országos telefonhálózathoz csatlakoztat, de lehetőséget ad a távhíváson kívül telefax alkalmazására is). Ez röviden annyit jelent, hogy a Dunakanyar térsége e tervek valóra váltásával valóban az európai színvonalhoz zárkózna fel a hírközlő szolgáltatásaival - kaptam az alapítvány értékelését a polgármesteri hivatalban. így végleg megszűnne a televízióantennák, a telefonok és más ehhez hasonló napi ügyek-gondok intézése. A képviselő-testület „falujáró" útja alkalmával az egyik legégetőbb feladatként tüntette fel a szemétlerakó telep kialakítását. A régi ugyanis már-már betelt. Ide rövidesen nem lehet szállítani. Új hely nem áll a község rendelkezésére. Egyik megoldási változat, hogy más helység szeméttelepén bérelnének helyet a portákról kikerülő szemétnek. Csakhogy így a szállítási, bérleti költség igen nagy lenne. Fő tehát a fejük az ügyben illetékeseknek, hogy mielőbb jó és gazdaságos megoldást találjanak az égető közérdekű feladat megoldására. Nincs tornatermük a maróti iskolásoknak, fiataloknak. Nincs, pedig nagy szükség lenne rá. Ottjártamkor is tapasztaltam, az iskolások a művelődési házban, annak úgynevezett nagytermében tartották a testnevelési órákat. Ne részletezzük, hogy mennyire áldatlan állapot ez, hiszen úgy véljük, mindenki számára világos: a művelődési háznak más a rendeltetése. A község „véneinek tanácsa" máris talált megfelelő területet az iskola és a sportpálya között a tornaterem megépítése számára. így az iskolások és a sportolni vágyók egyaránt igénybe vehetnék majd a létesítményt. Most a képviselő-testület, s a polgármesteri hivatal együttesen keresi a megvalósítás lehetőségét a tornaterem mielőbbi létrehozása érdekében. Fogyóban a beépíthető telek a községben. Az ilyen irányú igénylés pedig folyton gyarapszik. Nem csak a helybeliek, de a környékbeliek is szívesen jönnek erre a tájra építeni. A képviselő-testület már tárgyalt az új telkek szükségességéről, a kijelölés napirendre tűzéséről. A jövő esztendő első negyedében minden bizonnyal sor kerül a beépítésre szánt területek kijelölésére. Természetesen, a kiosztásnál a helybeli rászorultak részesülnek majd előnyben. Élénkül, szélesedik a klubélet az utóbbi időben, amióta az időjárás fedél alá szorította a fiatalságot. A Lutra-klub a gyermekek körében népszerű. Mese- és ismeretterjesztő filmeket néznek, majd kicserélhetik képeiket, matricáikat és albumokat vásárolhatnak. A Heckenast-klubban a videomozi is működik szerdán, szombaton és vasárnap. TÁT Mióta az „és vidéke" rovatot szerkesztem, elég gyakran megfordulok Táton. Bevallom, szeretem ezt a községet, mert utcái, portái messziről hirdetik: szorgos nép lakja. Szorgalmasok, közlékenyek, könnyen mozgósíthatók. Ez utóbbi megállapítást igazolandó, soha sem felejtem el azt az idei április 21-ét, amikor a helyi tűzoltó egyesület 100. évfordulóját ünnepelték. Nem fért be a hatalmas tömeg a főutcái öblös gyűlésterembe. Akkor láttam először, hogy mekkora fúvószenekaruk van. Remegtek az ódon falak, amikor a Szózatot játszották, s szemembe könnyeket csaltak... „Áldjon vagy veijen sors keze..." Mindenki teli torokból énekelt (csak az én torkomból nem jött ki hang). Igaz hazafiként is elkönyveltem akkora tátiakat... A minap Kátai Ferenc polgármestert kerestem. Az új helyhatósági testület „indulásáról", Tát jövőjéről szerettem volna beszélgetni vele. De fontos ügyben házon kívül volt. S mert üres kézzel, tisztán maradt jegyzetfüzettel sehogy sem akartam távozni, Emmer Józsefnéhez, a jegyzőhöz irányítottak, egy földszinti szobába. Kopogok, belépek. Vannak nála. Nem mordul rám, hogy „tessék kint várakozni", hanem kedves mosollyal fogad, pár perc türelmet kér... Távoznak az ügyfelek. Arcukon látszik, a jegyzőtől emberi szavakat kaptak, plusz a kézfogásnál ráadásként egy kis mosolyt... Ebből nekem, a belépő ismeretlennek is jut, közben hellyel kínál, s pár perc múlva már osztjuk-szorozzuk a táti önkormányzati testület híreit, gondjait, elképzeléseit. Engem azonban roppant kíváncsivá tett ez a kedves, kedélyes jegyző, mert őszintén megvallom: eleddig csak mogorva, komor, szemüvege mögül reám tekintő tanácsi titkárokat tudtam elképzelni, s legtöbbet ilyenekkel tárgyaltam a köz ügyeiről. Arra kértem hát Emmer Józsefnét, mutatkozzon be olvasóinknak. - Hajdúhadházán születtem, munkás családból származom, Debrecenben érettségiztem. Szüleim a jobb kereseti lehetőség reményében 1959-ben Tát-Kertvárosba költöztek. Magam a környéken helyezkedtem el, majd hat év múlva féijhez mentem Emmer Józsefhez, aki most maszek lakatos. Két gyermekünk van. Az egyik a faluban tanító, a másik a Dobó Gimnázium IV. éves tanulója... Nem éppen csitrifejjel vágtam neki az államigazgatási főiskolának, de 1983-ban sikerrel diplomáztam. Most látom igazán: megérte a sok álmatlan éjszakát. Enélkül ugyanis most nem ülhettem volna a jegyzői székbe. - Mikor történt a székfoglaló? -Alig két hete tettem le az esküt, de a munka mégsem ismeretlen előttem, mert a tanácsnál is hasonló volt a munkaköröm. Megvallom: tetszik amit csinálok. Szeretem, tisztelem az embereket, megértem panaszaikat, kéréseiket, szívesen intézem ügyes-bajos dolgaikat, nem is kell túl sokat magyarázkodniok: ismerem a község minden lakóját. Úgy vélem, hogy Kátai Ferenc polgármester úrral, aki szintén helybéli, nem lesz gond az együttmunkálkodás. Tudnunk kell, hol szorít legjobban a cipő. Az Önkormányzati testületnek 13 tagja van. Mind rátermett, a közösségért élő-dolgozó, közmegbecsülésnek örvendő ember. Miért is tagadnám: Táton sem virágosabb a helyzet, mint a környékbeli településeken. Csak az nem mindegy, mekkora az összetartás...