Esztergom és Vidéke, 1990

1990. október / 18. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 PILISMARÓTON JÁRT AZ ...ÉS VIDÉKE SOK SIKERT DEMOKRÁCIA AZ IRMA-LAK-LAK? Bárhogy kerülgetem a politizálást, bárhogy mellőzném a politikai pártállású kifejezéseket, az Esztergom szomszédságában elterülő', szép környezetben fekvő Pilismaróinak szánt külön rovatot nem tudom mással kezdeni, mint politikával. Igaz, hogy kéthetenként mégjelenő lapunk fejlécén is ott a megfogalmazás. „Társadalom. Politika. Művelődés. Helyismeret, Idegenforgalom." a választott fó'témánk. Az elmúlt napokban, hetekben pedig főleg a politikából, a társadalmi kérdésekből jutott bőven az ország lakóinak. Pilismarót sem volt kivétel. Későre nyúlt esti közös vitákban, utcai beszélgetésekben, istentisztelet utáni csoportosulásokon, mindenütt téma volt: ki(k) legyen(ek) az(ok), aki(k) biztos kézzel, gyors ütemű változást hoz(nak) e duna-parti szép település életébe? Mire e sorok megjelennek, a polgármesteri székre Pilismaróton is kitehetik a „foglalt" cédulácskát; együtt lesz a testület. Az eredményekig azonban még sok tonna sót és más élelmet kell elfogyasztaniuk a pilismarótiaknak. . . Most csupán azt kívánhatjuk: Sok sikert a demokrácia kiteljesedésének útján! Az idén felújított Művelődési Ház dekorációja: II.Rákóczi Ferenc, a Nagyságos Fejedelem A híres refi LEVELET VISZ A VÍZ . .. Két hónappal ezelőtt jártam a pilismaró ti sátortáborban. Repesett a szívem. Tiszta, forró föveny, hűs hullám, repülő motorcsónakok, parton lubickoló gyerekek hada, zsibongás. Sátor sátor mellett; a függőre akasztott bográcsban pörkölt rotyogott, illata nézősereget csalogatott. A nyárfa árnyékában habzó sört kortyolgatott a kocogásban megfáradt „vándor". . . Nyár, vígság, önfeledt szórakozás. ... ítus-domb Mekkora most a különbség! Ezen az októberi napon kóborló szél süvít a parton. Rozsdasárga levél pereg a vadul száguldó tarajos hullámokra. Nincs vígság, se tűz, se pörköltillat. Finom homokszemcsék _ ropognak a fogam alatt. Állig gombolom szvetteremet. . . Hajókürt, dohogó motor. Piros-fehér-zöld felségjelzésű vontató. Ez egy kicsit megdobogtatja szívem. Jó útat matrózok, levelet visz a víz. . . Jobb lesz beljebb vonulni a fedélzetről!. .. kastély ajtajában. Kölcsönös bemutatkozásunk után rövidesen kiderül: Erdélyből származó erdész család sarja, a Pilisi Parkerdő hosszú időn át volt főmérnöke, s valóban a község „tudora" áll előttem. S már vázolja is: a községről az első írásos feljegyzések 1118- ból származnak, s hogy a pálos rend ősi fészke volt. A mostani református templomot is a rend építtette, de miután II. József eltöröltette a rendet, a templomot a reformátusok kapták meg. . . A templom közelében lévő temetőkertre is felhívja figyelmemet: feltétlen nézzek be, mert ritka szép kopjafákat fogok látni. Tavaly még 48 régi kopjafát tudott itt számba venni.. . — Mit dolgozik Pilismaróton egy erdőfőmérnök? Elsősorban kertészkedik, hét unokával bíbelődik, a természet szeretetére, megbecsülésére tanítgatja őket; szerkeszti a Parkerdőgazdaság című évente hatszor megjelenő folyóiratot, továbbá az időközönként megjelenő Maróti Híradót; előadásokat tart erdőmérnököknek; megszervezte és négy éve vezeti a Pilismarót Barátainak Körét. .. . Itt félbehagytam a tevékenységét jellemző felsorolást. S csak azt kérdeztem: Hogy jut ideje minderre? Azt válaszolta: az idővel tudni kell bánni. . . A Dunaparton csend honol HAJÓÁLLOMÁST - LEGALÁBB EGYET! Süvít a szél, borzolja a hullámokat, de lám még sem vagyok sokáig egyedül a pilismaróti sátortábor szélén. Az omladozó mólón pecázók ücsörögnek, azt mondják, Ürömről jöttek. Mire megkérdezném, hogy megérte-e a 70 kilométernyi utat, irigylésre méltó süllőket mutatnak,' s intik, hogy ha lehet, csendet szeretnének. . . Duna-parti lakók csoportja közeledik felém. Látják, oldalamon táska fityeg, ,,hivatalbelinek" néznek, s így egyből nekem is szegezik a kérdést: - Mikor kap végre Pilismarót hajóállomást, legalább egyet a hajdani három helyett? Mert most még hajó sem lassít. . . Tudomásul veszem, le jegyzem, s ezúton továbbítom a népes csoport kérését. Talán a MAHART, talán az új önkormányzati testület tehetne valamit. . . AZ„ÖRÖKMOZGÓ" A Községi Tanácsnál, az utcákat járva, az ingatag fövényt taposva, de bárhol a településen egy nevet mindig le kellett jegyeznem. Igen, mert ha pontos választ nem tudtak adni, ha egy dátumra nem emlékeztek, mindig csak azt mondták: Márkosi Lajos, az biztosan tudja, ő ezt is, meg azt is nyilvántartja. . . A Heckenast-kastély udvarába irányítottak, ha „Lajos bácsi" iránt érdeklődtem. Kedélyes bizalmat keltő keskeny arcú, nyurga, fürge mozgású úriember fogadott a gyönyörű környezetben fekvő Sok munkát végeztek a marótiak a köz érdekében: felújították a művelődési házat, a Dobozi közteret, az emlékművet; a helységet átszeld patakot lefedték.. . Amikor a folytatásról kérdezősködtem, több helyen is a vállukat vonogatták az emberek. A nevüket sem adták a megjegyzésekhez, de . . , szinte mindenütt szóltak arról a bizonyos épületről, az Irma-lakról, amely ott éktelenkedik a község főutcáján. Jelenleg a téesz magtárának-raktárnak használja. Pedig ez a régi, hajdan szebb napokat látott kastély (villa?) is jobb sorsot érdemelne. Terveztek már ide fogadót, vendéglőt, ifjúsági szabadidő központot. Mindennek megfelelne, de. . . jelenleg senki sem ,4ép" az Irma-lak felújítása érdekében. Talán az új helyhatóságiak bátrabbak lesznek? Mert tegyük hozzá: nem csak az Irma-lak elhanyagolt Pilismaróton. Ott van például a sárisápi téesz fröccsentő üzemegysége. Valamikor a pálosrend kebelébe tartozott az épület. Mostani állagáról talán csak annyit: enyhén szólva ráférne egy kis felújítás. .. PINCÉJÜKNEK NINCS PÁRJA széles e vidéken. Ezt minden beszélgetés alkalmával lejegyeztették velem. A kíváncsiság vitt hát a Heckenast-kastély alagsorába. Míg kísérőimmel a komótos, felújított lépcsőkön lefelé ballagtunk, feljegyeztem, hogy nem is olyan régen még lomtárul szolgáltak ezek a ritka szép boltívű helyiségek. Most megilletődve állok meg a bejáratnál. Konyorcsik János szobrászművész alkotása, Petőfi Sándor szobra néz velem farkasszemet. A forradalmár költő talpig piros, fehér, zöld szalaggal átfogva. Lábánál koszorú, szintén nemzeti színű szalaggal ékesítve. Igen, Heckenast Gusztáv és Landerer lapkiadó nyomdájában kapott nyomdafestéket annak idején a népet tűzbe-lázba hozó, harcra búzdító költemény, a Talpra magyar!. . . A több teremre osztott-tagolt pince most Konyorcsik János szobrait, kisplasztikáit, rézvereteit tárja az ide belépő elé. A kincset érő sok szép művet, a magát most már pilismarótinak valló művész a helybelieknek adományozta. A marótiak kérték, ezúton is közöljem hálájukat... Konyarcsik János sok szép ajándékának egyike Petőfi Sándor szobra, a Heckenast-kastély idén megnyílt pincetárlatából Marót egyik (méltán) szép büszkesége, a Hofmann -fogadó tündéri környezetben AMIRE MINDEN MARÓTI BÜSZKE Jártamban-keltemben sok pilismaródtól megkérdeztem: mire büszke községében? Szinte kivétel nélkül azt válaszolták: a Hofmann-fogadóra. Maga az épület lenyűgöző látványt nyújt; csodálatos környezetben fekszik, a lakott területtől távol, a hegyek ölén. A fogadót Makovecz Imre, az immár világszerte ismert építőművész tervezte. A vendégek belföldről - külföldről egyaránt jönnek, s rendszerint azzal búcsúznak: jövőre ugyanitt! Az oldalt írta és szerkesztette: Kiss József Fotó: Bánhidy László