Esztergom és Vidéke, 1990

1990. október / 18. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 IGAZ-E, HOGY ATK VOLT A BOLSEVIKOK LERAKATA? Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, arra kértem Kaposi Endrét, a főiskola főigazgatóját, szólna néhány szót az intézménynek a helyi társadalomban betöltött szerepéről. — A város szellemi életében a kezdettől fogva jelen voltunk. Kollégáink közül többen a helytörténet jeles kutatóivá váltak. Itt talán elég Gyarmati Lajos

; Hegedűs Rajmund, Csiffáry Nándor nevét említeni. Művésztanáraink alkotásait országszerte ismerik; Hunyadi Zoltán kórusát pedig Európa-szerte. Pedagógiai szakkönyvtárunk az egész régió számára nyitva áll. Esztergom nyári nagyrendezvényeinek — gitárfesztivál, művészeti nyári egyetem — pedig helyet adunk. A József Attila iskolában folytatott integrált esztétikai kísérletünk kapcsán számos meghívást kaptunk. A Balassa Társaságnak, az Esztergom Barátai Egyesületének jónéhány kollegánk tagja. Az országos jelentőségű Szőts István szemináriumot úgyszintén mi rendeztük. A kosárlabda sport helyi újjászületéséhez anyagiakkal is hozzájárultunk, de a néptáncoktatást is említhetem. Gólyatábori diákjaink pedig a városi közmunkákból veszik ki részüket. — Többen úgy vélik, a főiskolára is ráférne egy kis erkölcsi megújulás. .. — Elsősorban magának a pedagógusképzésnek van szüksége erkölcsi megújulásra. Mi is ezzel küszködünk. Az elmúlt időszak művelődési miniszterei mind lebontottak valamit. Az eredmény: egy romhalmaz. Az új modellt pedig még nem sikerült felépíteni. A másik oldal: az oktatók erkölcsi hozzáállása. Erről csak annyit: néhányukra ráférne. Az érvényben lévő jogszabályok erős kötöttségeket jelentenek. Az elbocsátás több hónapig tartó procedúrát is jelenthet. Ugyanakkor új oktatókat sem könnyű találni, hiszen a középiskolákban jobbak a fizetések. Igaz, az átlagos óraszámok nem túl magasak, de a továbbképzésre és az egyéb feladatok ellátására több időt kell szánnunk — kinek-kinek saját lelkiismerete szerint. Hallgatóink sem makulátlanok. Az új kollégiumból például máris „eltűnt

5' a takarítóeszközök egy része, de a tányérokból, vasalókból, haj szárítók bői is néhány. Lopásról bizonyára szó sincs, csupán elfelejtették visszavinni őket. Köztudott, hogy hozzánk nemcsak a legjobb középiskolai tanulók jelentkeznek. Számos gondunk abból adódik, hogy nekünk kell(ene) a hozott hiányosságokat pótolni. Ezt az állapotot nehéz radikálisan megváltoztatni. E téren folyamatos átmenetre van szükségünk, elsősorban az erősebb belső szelekció révén. Az évek alatt erkölcsileg lepusztult értelmiség csak egy szellemileg alultáplált ifjúságot tudott felnevelni. Gondoljunk csak a nagymérvű levelező- és esti képzésre. Ebből az ördögi körből csak úgy léphetünk ki, ha a szakmailag, emberileg alkalmatlanok kezébe nem adunk diplomát. Hallgatóink egy része nincs tisztában azzal, mi vár rá a pályán. Ugyanakkor felnőtt emberek, személyiségi jogaikat is tiszteletben kell tartanunk. - A város egy felvételi botrányról is suttog. .. — Igen, valóban megtörtént. Egy hamisított felvételi dolgozat kapcsán négy dolgozónkat kellett felelősségre vonni. A jogerős ítélet meghozataláig azonban nem nyilatkozhatom. - Vannak akik az ön fejét követelik, mondván: bolsevik volt. .. — Az Uj Forrás nemrég közölt velem egy interjút, amely számvetés volt. Ott kimondtam: én marxistának, s nem bolseviknek tekintem magam. Akik bolseviknek tartanak, azok nem tudják, mi a kettő közötti különbség. Ha valódi marxisták vezették volna az országot, ma nem itt tartanánk. A marxisták egyetlen állapotot sem tekintenek véglegesnek; állandó kételkedés jellemzi őket, s tudják, a fény mellett ott az árnyék. A marxizmus egy életforma, egy magatartás- és szemléletmód. Azt kikérem magamnak, hogy bolseviknak, vagy leninistának tartsanak. A közvélemény személyében a marxizmus azonossá vált a bolsevizmussal. Ez műveletlenség. Sajnálatosnak tartom, hogy az elmúlt hetven évet Marx nyakába variják, noha tudom, bizonyos nézetei elavultak, de néhány tétele maradandó. Egyébként a pártállam szétzúzásában jómagam is tevékenyen részt vettem. Engem a főiskolai tanács egy évvel ezelőtt újabb öt évre megválasztott az intézmény főigazgatójának. Hamarosan föláll az új főiskolai tanács, amely hivatott lesz arra, hogy a vezetésnek bizalmat szavaz, vagy sem. A rövidesen megszülető új felsőoktatási törvény a rektorok és főigazgatók hivatali idejét várhatóan maximálisan három évben szabja meg. Ez azt jelenti, hogy egy-másfél év múlva mindenképpen új ember kerül az igazgatói székbe. A legkézenfekvőbb egy belső pályázat lenne. Hangsúlyozom: ez az intézmény belső ügye, külső beavatkozásnak nincs helye. Az autonómia megbonthatatlan. A megalakuló helyi önkormányzatoknak és a főiskolai-egyetemi autonómiáknak egymást kölcsönösen tiszteletben kell tartaniuk — az egyenjogúság jegyében. — Igaz-e, hogy a főiskola több volt pártfunkcionáriusnak teremtett munkaalkalmat? — Ide egyetlen olyan ember nem került, akit azért fogadtunk volna, mert megszűnt a helye a leköszönő pártapparátusban, hanem csak olyan, aki a feladat ellátására alkalmasnak bizonyult. A pályázatokat a főiskolai tanács bírálta el, és ezen a fórumon kívül senkinek sincs beleszólása abba, ki kerüljön ide. Az viszont tény, hogy az utóbbi hónapokban voltak átmentési kísérletek, de a főiskolai tanács ezt megakadályozta. — Többen szóvá tették, Süveges Mihály, a pártoktatási igazgatóság volt tanára, a megyei párttriumvirátus volt tagja miért pont etikát tanít? — A marxista etika még az egyház számára sem gyűlöletes, elismerik egymás pozitív elemeit. A marxista erkölcsöt is nagyon kevesen élték meg. Mint közösségi erkölcs nem vonta kétségbe az egyház képviselte értékeket. A marxista erkölcs humanista erkölcs, igaz, nem egyházi. Ha egy marxista elkötelezettségű ember etikát tanít, az nem jelent veszélyt, csak akkor, ha az illető erkölcsileg hiteltelen. . . És megkérdeztük az érintettet is.. . Süveges Mihály tanszékvezető, kandidátus: — Azt tudni kell, hogy az etika nem kizárólagosan marxista etika, hogy a filozófiatörténetben jelentőset alkotó gondolkodók etikai eszmérnek fölvázolása lényeges tanulságokkal szolgál. Személy szerint nagyra értékelem az etikai kérdések hegeli megközelítését, feuerbachi interpretálását és a marxi megoldástörekvéseket, ugyanakkor tisztelettel olvasom Sartre felelősségetikáját, de ide sorolhatnám a Biblia rendkívül tanulságos történeteit is, például a tékozló fiú esetét. Másodszor: Aki figyelmesen végigkövette életpályámat, annak egyértelmű, hogy nem Voltam híve a marxi gondolatok politikai elferdítésének, és ma is elismertem azok mély filozófiai tartalmát. Mindig is külön tudtam választani a filozófiát és a politikát, ugyanakkor olyan értékek alapján fejtettem ki véleményemet, amelyekre utólag visszanézve sem. kell szégyenkeznem. Etika dolgáfean a személyes találkozást is szívesen vállalom. Kérdezett: Sebő József ESZTERGOM ÉS VIDÉKE megvásárolható az alábbi helyeken: — Berda József Könyvesbolt — Babits Mihály Városi Könyvt. — Gran Tours Utazási Iroda Amit az „Esztergom és Vidéké' ben hirdet, azt Esztergom és vidéke OLVASSA! Nemrég a „Híres magyar könyvtárak" című szépen illusztrált kötet akadt a kezembe. Pannonhalma, Zirc, Debrecen, Sárospatak, Budapest, Keszthely könyvesházainak szebbnél szebb színes fényképen követték egymást — csupán Esztergom hiányzott a kitüntetettek sorából. Először úgy gondoltam, csupán merő véletlenségből maradt ki, mint annak a holland volvósnak az autótérkép-kötetéből Magyarország, akit annak idején Ausztriában stoppoltunk le. Hiába forgattuk a térképlapokat, az európai államok sorából egyszerűen hiányzott a Balaton országa. Mondanom sem kell: a holland is, mi is furcsán éreztük magunkat. A kezemben tartott kötetből azonban szántszándékkal hagyták ki a mi Bibliotékánkat! De miért? Talán nem volna itt annyi ritkaság, mint más, elhíresült magyarhoni könyvtárakban? Pontos listát ugyan bajosan tudnék fölállítani, de az esztergomi - 738 ősnyomtatvánnyal és számos kódexszel — az ország legrégebbi könyvtára. Például itt őrzik a Jordánszky-kódexet. (Hasonmás kiadása nemrég látott napvilágot.) Az aranybulla egyik korabeli másolata, Bakócz Tamás granduáléja, a Balassa család bibliája — benne Bálint fiuk születési dátumával — mind-mind itt őriztetnek. Értékei okán a mi gyűjteményünk az imént felsoroltak bármelyikével felveheti a versenyt. Hát akkor miért hiányzik a szép magyar könyvtárak kötetéből? — Valószínűleg egyszerű praktikus oka van: az országjáró vagy a kiránduló be sem teheti a lábát! Zárva van — immár számos éve! A másik ok ugyancsak gyakorlati lehet: nincs egy reprezentatív nagyterme, amit fűnek-fának lehetne mutogatni, mint azt a híres bibliotékákban teszik. A nyáron Bécsben, az osztrák nemzeti könyvtár belépőjegyére költöttem maradék schillingjeimet. Az egész egy nagy templomi belső-kereszthajóval, karzatokkal, barokk felhőkkel és angyalkákkal a mennyezetfreskón. Alant pedig az alapító császár és hadvezéreinek életnagyságú szobrai. Az igazán szívet melengető természetesen az egy tárlónyi Mátyás-korvina volt. Nos, a mi esztergomi könyMit volt mit tenni: gyorsan vasrácsot — és ajtót szereltek föl — és mostanság csak kutatói engedéllyel lehet látogatni, szigorú rendszabályok betartásával. Néha ugyan megáll előtte egy egy látogató, de az épületet körüllengő csend hamar megérteti vele: ide ugyan be nem jut! Egy Esztergomról szóló ;87ben kiadott útikalauzban ez olvasható: „A könyvtár kiállítása az 1980-as évek végén kibővített formában nyílik meg.,, — Nos, a nyolcvanas évek elmúltak. . . A könyvtárosok, a nagy tudású MI LESZ VELED BIBLIOTÉKA? vesházunk ezt a térélményt nem adja. Reprezentatív nagyterme nincs is. Tervezője, Hild József egy polgárian praktikus kor építészeként gondolkodott; a kihasználatlan üres tér nem az ő képzeletvilágába tartozott. Nálunk zsinórra fűzött szobák sorozata látható, hacsak a lépcsőház harmincas évekből származó falfestményeivel nem számolunk. Ugy látszik, a könyvtolvajok azonban mégiscsak tisztában vannak a gyűjtemény értékeivel, hiszen két ízben is loptak innét. Az egyik esetben hiteles könyvszakértő. A városi köztudat ugyancsak „hiteles" értesülései szerint a Széchenyi téri rácsos épületben töltötte megérdemelt büntetését. Erdős Mátyás a maga több mint nyolcvan évével és Várady László, lapunk állandó cikkírója ugyan mindent megtesznek a bebocsáttatást nyert kutatókért, de itt nemzeti katasztrófákat túlélt egyetemes értékről van szó ! Csak két mozzanat: már a török időket is Nagyszombatban vészelte át; az 1944-es bombázás során pedig az épület rongálódott meg. S itt meg merem kockáztatni a költői kérdést: tudja-e az esztergomi közvélemény, micsoda nemzeti értéket képvisel ez a többszáz éves, könyvekkel dugig rakott könyvesház? Most, amikor Esztergom régi fénye, rangja visszaszerzésének jelszavát majd mindegyik helyi párt zászlajára tűzte, bűn - sőt: hiba elzárni a gyűjteményt a nyilvánosság elől! S ha mégis: annak az a következménye, hogy még a hírverésre leginkább hivatott népszerűsítő kötetek is kihagyják. Pedig egy reprezentatív könyvtörténeti, kódex- és ősnyomtatvány kiállítás micsoda vendégcsalogató hatású lehetne! Úgyis örökké azon siránkozunk, hogy a kirándulók csak a Bazilikát meg a vármúzeumot nézik meg, s a városba le sem jönnek. A Bibliotéka megnyitása pedig csábító erő lehetne a Várhegyről való legyalogolásra. Nem nehéz megjósolni: évente sok ezer látogató keresné föl. Tudom, az egyháznak mint tulajdonosnak most számos fontosabb dolga is akad, mint leghíresebb könyvtárának megnyitása. Az azonban mégsem lehet megoldás, hogy a lopások okán — a világturizmus évszázadában — évtizedekre elzáijuk a kíváncsi világ elől! A megnyitás mellett még egy érv szól: az épületben albérlőként jelenlévő Balassa múzeum végleg kiköltözik. A helyszűke ezzel megszűnik. Szerb Antal írja egy helyütt: ha egy nő belép a könyvtárba, akkor ott a bagoly természetű férfinép rögtön elfelejti a tudományoskodást s zavartan pillant fel a vaskos kötetekből: az Élet érkezett meg. Ideje volna, hogy a mi Bibliotékánk csendjét is értékeket látni vágyó iskoláslányok- és fiúk zsivaja verje föl, s nem csak néhány megszállott filosz üldögéljen ot a középkor rejtelmeiben alámerülve. E nemzeti érték mindannyiunké! (s.j.) Lapszéli jegyzetek ERRŐL JUT ESZEMBE. .. Ha valakinek nyár folyamán — különösen a piaci napokon — a Párkányba induló és onnan érkező komp felé vezet az útja, tapasztalhatja, milyen nagy tömeg mozog az öreg folyam két partja között. Ilyenkor sokan jönnek a szomszéd város nyaraló vendégei közül is. Kevesen beszélnek magyarul, szinte bábeli a nyelvzavar a szigeten. Nézelődnek, vásárolnak városunkban, pedig náluk sok minden olcsóbb, no de az itteni az más. . . Mi is sokan járunk strandolni és vásárolni. Az utóbbi miatt gyakran izgulunk is. . . Az egyik alkalommal egy beszélgető hazai csoport a Duna kellős közepén — miközben az esztergomi parthoz közeledő komp a hullámokat szelte — már az októberi Simon-juda vásárról beszélgetett. E beszélgetést hallva ötlött fel bennem: Talán hasznos lenne — gazdaságüag és politikailag egyaránt —, ha többször és zavartalanabbul, tömegesen találkozhatnánk egymással, a Duna két partján élő emberek. Ha ezt a gondolatot elfogadjuk, akkor ehhez valamilyen alkalom is szükségeltetik. Nos, az egyik jó alkalom lehetne ez a bizonyos októberi vásár, mely átalakulhatna kétpartivá. Tehát megfontolandó, nem lehetne-e ugyanazt — a párkányival egyidőben — megrendezni Esztergomban is. Hadd jöjjenek-menjenek az emberek ide-oda. (Ha netalán a híd is megépülne, a mozgás egész könynyű lenne. No de „egyelőre" megfelel a hajó is.) Össze kell szoknunk, ha már egy házban akarunk élni. Indokolt lehet a vásár közös megrendezése azért is, mert hiszen közös az a történelmi emlék is, melyet idéz. (Ha egyáltalán akad még, aki tudja, hogy miért éppen ott és ekkor van eme nagy forgatag.) Valahogy fel kellene — lehetne — eleveníteni a történelmi múltat is e közös vásár alkalmával, és a határt évente legalább egy alkalommal nyitottá kellene tenni, melyet — ha jól esik — majdcsak követ még másik is. Nos, tehát az előbbi beszélgetésből ez jutott eszembe. Az idén már késő ugyan, de a következőig van még egy év, addig — ha elfogadjuk a gondolatot — porrá lehet zúzni az akadályokat. . . Dr

> Gábris József NEM MIND ARANY. .. Egy jó könyv sokféle feladatot betölthet. Lehet hű társ, szelid vigasztaló, léte gyakorta megbecsülhetetlen. Nagy nyelvészünk, Révai Miklós mondta, hogy ő sohasem volt egyedül, mert mindig volt nála könyv. Az is igaz, hogy sok mindent elmondunk arról, akiről ezt állítjuk: soha sincs könyv a kezében. .. De könyv és könyv között is van különbség, hogy mekkora, ahhoz elég tapasztalatot nyújt, ha végigsétálunk a városban a könyvárusok előtt, s megnézzük, hogy melyek azok a könyvek, amelyek nagyon gyorsan elkelnek. . . Nagyon maiak Maszlaghy Ferenc sorai, amelyeket a múlt században vetett papírra: „A könyvek sorsa olyan, mint a leányé a családban, gyakran a legjobb, legbecsesebb ülve marad, míg a könnyű portékát hamar elviszik." Szülőknek, nevelőknek ma fokozottan kell odafigyelniük arra, hogy kisebb és nagyobb gyermekeik mit olvasnak! A silány fércművek, a kedélymérgező, erkölcstelen könyvek helyett, az örökbecsű, tanulságos, de szórakoztató könyveket adjuk a kezükbe! Bánomyné Kovács Ildikó