Esztergom és Vidéke, 1990

1990. február / 2. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 ,A KULTURA ESZTERGOMI NAGYKÖVETEI": s. o. s. Azok, akik járnak a Városi Szim­fonikus Zenekar bérleti hangver­senyeire, ismerik a Balassa Bálint vegyeskar felkészültségét. Szeret­nénk azonban tájékoztatni nem csak a zenekedvelőket, hanem mindenkit, aki szimpatizánsként tekint a kultúra e területére, hogy mecénásunk, a Labor MIM nagy „katasztrófát" élt át és most keresi útját, lehetőségeit, így érthető, hogy a kulturális célok támogatása esetünkben hát­térbe szorul, vagy éppen ellehetet­lenül. így történt meg, hogy a Labor MIM Balassa Bálint vegyeskara tá­mogató nélkül maradt. Karnagyunk, Reményi Károly, több mint egy éve, mindenféle anyagi elismerés nélkül vezeti a kórust, mi több, hangversenyein­ken a meghívott szólistákat saját zsebéből fizeti. A kórustagoknak is mélyen a zsebükbe kell nyúl­niuk, ha a vidéki felkéréseknek, a vállalt kötelezettségeknek (mi­nősítő hangverseny, rádiószerep­lés) eleget akarnak tenni. Ez középiskolás tagjainkra ugyanígy vonatkozik. Nem említettem a külföldi meg­hívásokat. Tudni kell, hogy ezek az utak nem kirándulások. A kó­rus fejlődése szempontjából elen­gedhetetlen a megmérettetés. Egy­egy rangos külföldi versenyen pl. az angliai Llangollenben 16 or­szág 30 kórusából sikerült a me­zőny élére állni. Ilyenkor minden­ki felfigyel. Magyarok?!! Hon­nan?!! Hol van az???? Nyugodtan mondhatjuk, hogy az országban a rádió egyenesadásai révén (melyekre csak kiemelt kórusoknak van lehetősége) és or­szághatárokon kívül is felhívtuk a figyelmet városunkra, Esztergom­ra. Svájcban és Franciaországban tett őszi hangversenykörutunkról Allin­ges polgármestere, Gerard Duvant, a következő levelet írta az eszter­gomi tanácselnöknek: „Rendkívül nagyra értékeljük a kultúra Eszter­gomból érkezett nagyköveteit. Nagyszerű tehetségük és kedves­ségük feledhetetlen emlék szá­munkra. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy leendő kulturális kap­csolataink eredményesen szolgál­ják polgáraink és népeink ba­rátságát." Ez az ígéretes jövő most ve­szélybe került. A Balassa Bálint vegyeskar 40 éves. Évek, évtizedek kellenek, amíg egy ilyen együttes létre­jön. Szeretettel emlékezünk volt karnagyunkra, Szabó Tiborra is, aki 21 éves esztergomi munkájá­val sokat tett azért, hogy a kó­rust magas színvonalra emelje. Az Ő munkája is hiábavaló lett volna? A meglévő értékekre, az eddig elért eredményekre, a kialakult közösségekre, Esztergom hírnevé­re vigyáznunk kell!!! „Csivit" NAGY LASZLO NEPF0ISK0LA Korunk egyik legaggasztóbb tüne­te a teljes erkölcsi csőd, a csalá­dok felbomlása, az elanyagiasodás, a merkantil szemlélet, a Mammon terrorja. A morális válságból csakis az Evangélium újrafelfedezésével, a magyar nép ezer éves erkölcsi törvényeinek felelevenítésével jut­hatunk ki. Ennek tudatában szeretnénk lét­rehozni 1990. februárjától az Esztergom—Szentgyörgymezei 01-' vasókör klubkönyvtárában a Nagy László Népfőiskolát. Programjaink hétvégén (péntek, szombat, vasár­nap) kerülnek megrendezésre. Néptáncoktatás, nép daltanulás, etikai és illemtani ismeretek, vala­mint történelmi politikai és teoló­giai jellegű előadások és viták egy­aránt szerepelnek népfőiskolánk tantervében. Szeretnénk együtt­működni és bekapcsolódni az IGEN-klubhálózat tevékenységébe is. Ötleteket, javaslatokat, előadó­kat és hallgatókat, érdeklődőket, és leendő tanulókat egyaránt sze­retettel várunk! Jelentkezés szóban vagy írásban a KOMTURIST Utazási Irodában, valamint az esztergomi Szabadidő Központban. Az első foglalkozás időpontja: 1990. február 9-10. Nagy László Népfőiskola szervezői Eszter gom—Szentgyö rgymező FARSANGI MULATSÁGOK TÁNCRENDJEI AZ 1874-90-ES ÉVEKBŐL A karácsonyi ünnepek alatt uno­káim nagy érdeklődéssel kutatgat­tak az íróasztalom fiókjaiban, így került kezükbe mintegy há­rom tucatnyi régi táncrend. Ámu­lattal nézegették és kérdezték, mik ezek? Táncrendek, mond­tam, és mesélni kezdtem a régi mulatságokról, melyekről sokat hallottam. A bálokat, mulatságo­kat mindig farsangkor tartották, a farsang Vízkereszttől, jan.6-tól, hamvazószerdáig tartott, a nagy­böjt kezdetéig, tehát január és február hónapban. Minden egyesü­let rendezett ekkor egy nagy mu­latságot valamelyik vendéglőben. Megválasztották a rendezőbizott­ságot, amely a táncrendet meg­terveztette és el is készítette. A táncrend előlapját az egyesü­letet jelző kép vagy dombormű díszítette, a hátlapjával ezt vé­konyka ceruza fogta össze; ezt ki­húzva olvashatjuk a táncok rend­jét. A bálba lépő, meghívott csa­lád leányának a rendezők átad­ták a táncrendet, melyet a hosszú selyem báli ruhájára akaszthatott ISMÉT AZ UTCANEVEKRŐL Az utcanévadó bizottság utolsó decemberi ülésén végleges dön­tés született az utcanevek változtatási javaslatáról. Az Esztergom és Vidéke januári számában megjelent utcanév javaslatok az alábbiakkal bővültek, illetve változtak. Régi név Bajcsy Zsilinszky út (Bibliothékáig) Bacsó Béla utca Beloiannisz utca Berényi Zsigmond utca Eszperantó utca Győri János utca Hajabáts László utca Irinyi József utca Károlyi Mihály utca I. Mező Imre utca Mikszáth Kálmán utca Mundi József utca Munkácsy Mihály Öntöde utca Sallai Imre utca Szokob János utca Vasas utca Fecske utca A Vadrózsa utcából nyíló új Javasolt név Fő út Budapesti utca Sissay köz Ince pápa utca Szél utca Rényi Rezső vagy Lepold Antal utca Kopácsy József utca Csarnok utca Juliánus barát utca Scitovszky János utca Szent Anna utca . Kuklánder vagy Magyary Lásáó utca Mátyás király utca Prokopp János utca Mária Terézia utca Kühnel Pál utca Petz Lajos utca Feichtinger Sándor utca utca: Ipolyi Arnold utca Kérjük kedves olvasóinkat, a januári és a jelenlegi utcanév­változtatásokra tegyék meg észrevételeiket. A Városi Tanács Igazgatási Osztályára, vagy az Esztergom és Vidéke szerkesz­tőségébe írhatnak. EKE-rendezvény: A BAZILIKA ÁRNYÉKÁBAN Február 12-én 17 órai kezdettel az Esztergomi Kultúrális Egye­sület találkozóra, beszélgetésre hívja az érdeklődőket Esztergom város volt polgármesterével, dr. Bády Istvánnal abból az alka­lomból, hogy a közelmúltban jelent meg memoár kötete, A Bazilika árnyékában címmel. — Hová sietsz? — Az öreg templomba. — Hogy-hogy, hiszen ti a Szent Anna plébániához tartoztok! — Igen, oda járunk, de néha el­megyünk az öreg templomba is, mert ott kereszteltek bennünket, onnan indult el házasságunk, szüleink is ott esküdtek, ezért kötődünk az öreg templomhoz. A népnyelv „öreg templom"­nak nevezi a belvárosi templo­mot, amelynek hivatalos neve: Szent Péter és Szent Pál apos­tolokról nevezett plébániatemp­lom. Pecsétjén ez a felírás olvas­ható: S.ECCLES PAROCHIALIS STRIGON REG CITTIS, magya­rul: Esztergom királyi város plébá­niatemplomának pecsétje. Ősének a Szent Péter plébániát tekinthetjük, amelyről már 1294­ben történik említés. Néhány év­vel ezelőtt dr. Horváth István ré­gész ásatásokat végzett a plébánia kertjében és ráakadt ennek a templomnak az alapjaira. A XVII. század eleji oklevélben Szent Pé­ter és Pál kettős titulussal él emléke. Esztergom város mai területén a középkorban több különálló település volt. A jelenlegi törté­neti és régészeti leletekből a ki­rályi városnak 8 plébániájáról tu­dunk. Szent Lőrinc, Szent Miklós, Mária-Magdolna, Kozma és Dám­ján, Szent János apostok, Szent Mihály, Szent Péter és Szent Pál plébániák. Volt idő, amikor 33 templom emelkedett ki a város látképéből. A középkorban a királyi város falain belül teleped­tek le a templomosok, a ference­sek, a domonkosok, az ágoston­rendiek, a johanniták, az ispotá­lyosok, a ciszterek, továbbá a ben­cés apácák. Itt volt még a feren­cesek temploma is, ahova IV. Béla király temetkezett feleségé­vel és kisebbik fiával együtt. Az egyházi épületekben és a hitéletben gazdag királyi várost a tatárok pusztították el, majd 1541-től 1683-ig török uralom alá került Esztergom. Az 1685­ben megkísérelt török visszavé­tel során a még meglévő egyházi és polgári épületek is romhalmaz­zá váltak. A szervezett lelkipásztori szolgá­ni látogatás) nagyon dicsérőleg nyilatkozik. (Jelenleg egy szerény utca őrzi emlékét a városban.) Az 1699-ben épült templom ki­csinek és szűkösnek bizonyult. 1756-ban Oratsek Ignác budai épí­tőmestert bízták meg a mai temp­lom építésével. Barkóczy Ferenc hercegprímás 1762-ben felszenteli a hatalmas, barokk templomot. I. József császár 1708-ban szabad királyi város címmel ruházza fel az egykori királyi várost. 1895-ben pedig egyesítették a Várral, a Ví­zivárossal, Szenttamással és Szent­györgymezővel. Ettől kezdve Bel­városnak nevezik az egykori Kirá­lyi várost. (i) A BELVÁROSI PLÉBÁNIA lat megszűnt. Az Érsekség és a Káptalan Nagyszombatba mene­kült. Másfél évtized telt el a vá­ros felszabadulása óta anélkül, hogy akár temploma, akár saját lelkipásztora lett volna. A hívek gondozásával azok a Nagyszom­batból ideküldött kanonokok fog­lalkoztak, akiket az Esztergom környéki káptalani birtokok felü­gyeletével bízott meg az érsek­ség. 1699. a belvárosi plébánia szüle­tési éve. Ekkor új papot kapott a Belváros, Malonyai Pál szemé­lyében, akinek buzgóságáról az 1701. évi visitatio canonica (káno­A plébánia kegyuraságát a város magára vállalja szabad plébános­választási joggal. Az Esztergom­ban történt jelesebb vallási ese­ményeket ebben a templomban tartották. A templom díszítése és beren­dezése, anyagiak híján, a század végéig eltartott. A máig is meglévő értékesebb rendezések: a díszes szószék, Be­bó Károly óbudai szobrász műve 1771-ból. A főoltárkép Szent Pé­tert és Szent Pált ábrázolja, Vasza­ry János műve 1896-ból. A szent­ély mennyezetét Jelinek Ferenc festette 1779-ben, jeleneteket áb­rázol Szent Pál életéről. A közép­ső freskó Szent Miklósnak, a hajó­sok védőszentjének állít emléket, a másik Szent Lőrinc diakónus vértanúságát ábrázolja. Mindket­tőt Takács József festette 1937­ben. A templomkapu két oldalán lévő helyiségeket eleinte raktárnak használták. A baloldalit 1800 kö­rül Mária-kápolnának rendezték be. Az oltáron van a kis Jézust tartó Mária szobra két ezüst ko­ronával. A szoborhoz különféle színű ruhák tartoztak. A jobb oldali kápolna Szent Rita tisztele­tére van szentelve. Figyelemre méltó az ezüstözött rézből készült húsvéti gyertya­tartó. Török munka, talán vala­melyik esztergomi mecsetből szár­mazik. Barokk stílusú alapzatát Kóczy Feremc plébános készítet­te 1740-ben. A máig is használt vörösmárvány keresztkút 1786­ban készült. A barokk főoltár helyébe 1900­ban márvány főoltár került. Al­kotója Kiss György. Az új litur­gikus teret Kocsis Csaba mérnök tervezte 1979-ben. A rendkívül elhanyagolt, rossz állapotban lévő altemplomot (kriptát) az egyházközség 1987­ben rendbehozatta, azóta lehet ide temetkezni, koporsóval és ur­nával is. A templom külső felújítása 1983-ban, belső felújítása pedig 1989-ben történt a hívek adomá­nyából. Nagy László plébános a selyemzsinóron függő aranyo­zott kapoccsal. E táncrendekből itt csak né­hányat említek. Gyűjteményem­be a legkorábbi az Esztergomi Jótékony-Egylet báljának a tánc­rendje, 1874. febr.l8.-ról, mely 11 x 7 cm nagyságú, kék bár­sony kötésű, aranyozott díszí­tésű könyvet utánoz. Előlapját 9 cm hosszú, 2 cm átmérőjű pici ceruza fogja össze a hátlap­pal. Ha ezt kihúzzuk, akkor ol­vashatjuk a táncok rendjét. Leg­felül „Szünóra" áll, ami mindig éjféltől 1 óráig tartó vacsorát jelentett kisebb asztaloknál, a bá­lozó lány családjával: ha valaki udvarolt, akkor megkérhette, hogy odaülhessen. A táncok rend­je itt, mint később általában a következő: csárdás, keringő, né­gyes I., polka, négyes II., csárdás, négyes II, csárdás, négyes III, galopp, szünóra, majd csárdás, négyes IV, füzértánc, négyes V, csárdás virradatig. A csárdást és a keringőt ma is táncolják, a többit a zenei ismereteinkből elevení­tettük meg. A négyest francia négyesnek nevezték és a gyors táncok után, pihenésképpen, lassú tánclépésekkel lejtették a terem két oldalán felállított párok a különböző figurákat, amelyeket ismerni kellett. Oly sok volt, hogy itt 5 részre osztották azo­kat. Nézzük meg most a Vendég­lősök és pincérek 1885 jan.20-i báljának a táncrendjét. Ez 9 x 9 cm nagyságú, fehérselyemmel bo­rított, pajzsalakú. Előlapján kék­selyem félhordó domborodik, me­lyen nevető, ruhátlan kis Dioni­sios ül. A pajzs hátlapján bújik meg a 4 x 4 cm-es kis könyvecs­ke a táncok rendjével. Ennek elő­lapját az akkor Budapesten épült Palace-szálló finom művű rajza díszíti, mert Pesten nyomták, mint a többieket is. 1886 jan.25.-én volt a Zenei kör estélye. Ezt a kört Prokopp Já­nos városi mérnök alapította 1874-ben, a komoly zene műve­lésére. Ők rendezték az első hangversemyeket városunkban. E báljuk táncrendje a zene anyag­felettiségét jelzi. A 9 x 6 cm-es előlapján mandolin és rózsák kö­zött lebegő, tamburint rázó, tán­coló nőalakot látunk, hátlap­ján a rózsabokron ülő, hárfázó Ámor a földi szerelmet dicséri. Ebben a táncrendben jelenik meg a hölgyválasz kifejezés, amikor a lány is kimutathatta: kivel tán­col a legszívesebben. Az 1886 febr. 6.-án tartott Lövészbál táncrendjét is érdemes megnézni. Esztergomban a cél­lövészet fontos sport volt. Szék­házuk a Petőfi u.42. alatt épült, Prokopp János tervei szerint. Ma már csak a két szárnyas griffel díszített kapuja áll, mely­nek szakszerű restaurálását remél­jük, hogy a város hamarosan megoldja. A 10 x 7 cm-es tánc­rend közepén ezüst pajzson, 2 cél­lövő puska között, a céltábla, az egyesület címere domborodik. Áz Esztergomi polgári fiatal­ság bálja 1887. jan. 22.-én volt. A kékselyem pajzsalakú táncrend­jén, fehérbársony harántsávon, két egymásbafonódó rózsaszál dom­borodik. Ha a táncrendet kinyit­juk, itt nemcsak a táncokat, ha­nem a bálrendezőség teljes névso­rát is olvashatjuk. Megtaláljuk azo­kat a fiatalokat, akik később ve­zető szerepet vittek városunkban, közöttük Helcz Antalt, a későb­bi városi főügyészt, Dóczy Fe­rencet, a híres pékmestert, (4 év múlva már az Ipartestület elnöke), Lindtner Jánost, a Központi Kávé­ház tulajdonosát, Brenner Feren­cet, a Takarék későbbi igazgató­ját, a híres műgyűjtőt, Dr. Kőrösy Lászlót, az Esztergom és Vidéke alapítóját és főszerkesztőjét, Prokopp Gyulát, az Esztergom és Vidékének 1911-ig főszerkesz­tőjét, aki majd a város főügyésze lett. Prokoppné dr.Stengl Marianna

Next

/
Thumbnails
Contents