Esztergom és Vidéke, 1990

1990. február / 2. szám

\ ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 BEMUTATKOZIK A Párkányi Balassa Bálint Közművelődési Klub 1982 januárjában határozta el néhány párkányi értelmiségi, hogy a magyarlakta vidék kisvárosaiban működő klubok mintájára létre­hoz egy kisközösséget, amely le­hetőséget ad a város és környéke polgárainak a művelődéshez, az identitástudat megőrzéséhez. Az ötleg gazdája Dávid Mihály peda­gógus volt, aki a klub első vezető­je lett. A stafétát később, 1984 februárjában e sorok írója vette át. Párkány közel 14 000 lakosának mintegy 72%-a vallja magát ma­gyar nemzetiségűnek. Ebből adó­dik, hogy itt szépszámú művelőd­ni és közösségre vágyó, a kisebb­ségi és egyetemes magyar kultúrá­hoz tevékenyen kötődő ember él. Itt található Dél-Szlovákia egyik legnagyobb magyar tanítási nyelvű általános iskolája, egy közös igaz­gatású gimnázium, egy papíripari szakintézet, és egy, a városban lakó műszaki értelmiség java ré­szét foglalkoztató papírgyár. Re­ményeink nem voltak alaptalanok, viszonylag rövid idő alatt sikerült szépszámú közönséget toboroz­nunk. A klub megalakulása óta arra tö­rekedett, hogy művelődési feladat­körén kívül fórumot teremtsen a kisebbségi magyarság és a szlovák­ság számára. A rendszeres havi összejövetelek száma mára átlag­ban háromra szaporodott. Mint­egy 50-60 tagot számláló törzs­gárdánk van. A klubnak ugyan nincs tételesen leírt programja, hanem különbö­ző - aktualitásánál vagy témájá­nál fogva érdeklődésre számot tar­tó témákból szervez előadásokat, vitaesteket. Sűrűn lát vendégül irodalmi és zenei előadókat. A meghatározó azonban a kisebbségi lét és tudat, a nemzeti és nemzeti­ségi történelem, az együtt élő népekhez való történelmi és társa­dalmi viszony. Ez a kérdéskör a kovásza a klubban történő együtt­gondolkodásnak és közösségfor­málásnak. A klub működésének kezdeti éveit az útkeresés jellemezte — és egyfajta képzőművészeti beállí­tottság. Ennélfogva helyi vagy a környékről származó amatőr vagy félhivatásos festők, grafikusok al­kotásaiból nyitottunk kiállításo­kat. Később ezt a feladatot át­vette egy, a művelődési ház mel­lett működő képzőművész kör, így tevékenységünk 1984-től más irányt vett, illetve más formák felé fordult. Csupán csak a visszatekintés miatt említünk meg néhány olyan nevet, melyek érzékeltetik érdek­lődésünk irányait. Mint említet­tük, élénk figyelem követi a tör­téneti témákat, melyek legemléke­zetesebb előadói voltak: Püspöki Nagy Péter, László Gyula, Hor­váth István, Bende Kálmán, Szom­bathy Viktor, Vígh Károly és so­kan mások, némelyek közülük több alkalommal is. Nem kisebb érdeklődés kísérte a néprajzi té­májú előadásokat. E témakör elő­adói voltak: Kósa László, Domo­kos Pál Péter, Halász Péter, Liszka József. . . Az irodalmi előadások közül hadd említsük meg a Forrás Kör, Bánffy György, Gálán Géza, Szentpál Mónika est­jeit, a zenei rendezvények közül a Kecskés Együttes, Kobzos Kiss Tamás vagy a Landini Együttes műsorait és népdalénekeseinket, akikre talán a legnagyobb szere­tettel emlékezik a klub közön­sége: Szvorák Kati, Budai Ilona, Marosi Júlia. A klubba a csehszlovákiai ma­gyarság ismertebb képviselőit is meghívtuk: Turczel Lajost, Gren­del Lajost, Dobos Lászlót, Bauer Győzőt, Zalabai Zsigmondot, Végh Lászlót, Koncsol Lászlót, akik a csehszlovákiai magyar va­lóság feltérképezésére vállalkoz­tak. Nem hagyhatjuk ki a szám­vetésből a szlovák-magyar kap­csolatok kérdéskörét, amely ál­landóan visszatérő témája rendez­vényeinknek. E témakörben Kafer Istvánt, Vojtech Kondrót­ot, Karol Wlachovskyt, Szarka Lászlót és másokat láthatta ven­dégül a klub. A közösségteremtés funkcióját a klubban a hagyományos klub­műsorokon kívül a különböző túrák, kirándulások, hétvégi össze­jövedelek töltik be. Ezek főként a város környékének helytörténeti és irodalmi emlékhelyeit, termé­szeti nevezetességeit veszik célba. Az ilyen túrák általában piknik­szerűen, gyermekfoglalkozásokkal tarkítva szerveződnek, bő teret biztosítva a személyes kapcsolatok ápolására. Ennek kapcsán külön kell szólni arról a kezdeménye­zésről, amely 1988 októberében vált valóra első ízben: a Balassi­emléktúráról, melynek fő célja a Balassi-kultusz ápolása, a Balassi­emlékhelyek felkutatása, s ezenkí­vül természetesen más jelentős magyar vonatkozású és egyetemes kultúrtörténeti értékek, irodalmi emlékhelyek megtekintése, első­sorban a történelmi Felvidéken, vagyis a mai Szlovákiában. Em­lítést érdemel még, hogy az 1987-es (XIII.) honismereti ke­rékpártúrát szintén a klub szer­vezte, az Alsó-Garam és az Ipoly mentén. 1986-ban rendezte meg a klub első ízben (és azóta folyamatosan, minden év márciusában) a Balassi Bálint kulturális napokat. A ren­dezvénysorozat megvalósításának vágya régóta élt a városlakók kö­rében, és a magyarlakta vidék példaadó kezdeményezéseinek mintájára (Kármán-napok - Lo­sonc, Czuczor-napok — Érsek­újvár) valósítottuk meg. Tevékenységünkben fontos helyet foglal el a népzene és nép­táncmozgalom ápolása. Évente két alkalommal: a Balassi-napok keretében és karácsonykor kerül sor táncház megrendezésére. Eze­ken fellépett már a Kalamajka és a Varsányi Együttes, az Ifjú Szívek tánccsoport, a Gutenberg tánccsoport, a Ghymes zenekar, Bige József és mások. Párkányban működik a szlováki­ai magyarság egyik legsikeresebb gyermektánccsoportja, a „Kisboj­tár", mely több országos verseny babérjaival dicsekedhet. A szlovákiai magyar klubmoz­galom iránti magyarországi érdek­lődés felpezsdülése az utóbbi években lehetővé tette a konkrét kapcsolatteremtést. A Balassi-klub jó kapcsolatot alakított ki a Szent­endrei Petőfi Kulturális és Hagyo­mányőrző Egyesülettel, ami csere­látogatások, klubrendezvények kölcsönös látogatása formájában valósult meg. A klub irodalmi mű­sorral és parasztzenekarával, a „Rajcsúros"-sal szerepelt Szent­endrén. De jól alakulnak kapcso­lataink a váci Madách-körrel és a testvérvárosi Esztergomi Kulturá­lis Egyesülettel. Ez utóbbi szinte kínálja magát — a közvetlen szomszédság és Balassi révén. A névválasztást esetünkben nem­csak Balassi életéenk helyi vonat­kozása motiválta, hanem nevének a tájainkon élő népeket össze­kapcsoló szimbolikája, hirdetve azok sorsszerű együvé tartozását és egymásrautaltságát. Himmler György OLVASONAPLÓ Olvasom dr. Bády István köny­vét, s otthon vagyok. Ismét rö­vidnadrágos gyerek lettem, s száj­tátva hallgatom anyai nagyapám lenyűgöző szépségű igaz meséit a mások számára semmitmondó, az ő számára viszont mindent jelentő Érmeilékről. Pedig nem cifrázta, nem tarkí­totta mesterkélt kifejezésekkel, sem tudományos elmélkedésekkel mondandóit. A betűvetést nem ismerte. Erre a kommenciós mun­ka, a részes aratás, a kubikos targonca nem igen adott lehetősé­get. . . Évtizedek távlatából is látom mint ül a görnyedt hátú kisöreg a maga eszkábálta kecske­bakon, a nagy eperfa alatt, gyepes udvarunkon. Vasárnap van, csön­des, eperérlelő vasárnap. Édes jó anyám tyúkhúslevest főz, Íny­csiklandozó illata belengi a portát. Nagyapám fényesre koptatott lajblija zsebéből előhúzza rojtos kostökzacskóját, belemeríti egye­nesszárú debreceni cseréppipáját, akkurátosan megtömi, majd kovát és taplót fog annak rendje-módja szerint, csihol, pöfékel. .. mesél...: „Hát az megy úgy vót, hogy jött... ... jött a szovjet hadsereg... aztán fordult a hadiszerencse, jöttek a németek. . . halott itt, halott ott. . . gránáttölcsérek, lövedék­nyomok. .. A Bazilika 40 000-nél is több lövést kapott. . . Szentgyörgy­mező Esztergom-tábor. . . Mind­szenty-bíboros levele.. . Felkapom a fejem. Te jó Isten! De hiszen ez már nem a nagyapám története! De történeteket mondó képessége, bűvölete akár a nagy­apámé!. . . Már nem a kívülálló szemével pásztázom a sorokat, ha­nem úgy érzem, igazi dunántúli vagyok. . . Jegyzetfüzetem is elő­kerül, rögzítem a fontosabb ada­tokat az olvasás közben jött gon­dolatokat, gondolat-töredékeket. Nagyapám történeteiből az Ér­mellék tájegységét, lakóit zártam örökre szívembe, Bády István kötetének olvasása által viszont a Dunakanyar eme szép vidékének, történelmi levegőjű városának let­tem a szerelmese. Sietek kijelen­teni: nem a könyv elolvasása után, hanem már az első fejezet birtokbavételével döntöttem: az őslakók megelőzésével mondok véleményt a szerző munkájáról. Elmondom, hogy az, aki Eszter­gomban él azért is olvassa el a „Bazilika árnyékában" című köte­tet, mert büszkébb lesz szűkebb pátriájára, lakóira, a helység bará­taira, önmagára. Sok mindent másként ítél meg a város közeli és múltbeli történelméből! Kiss József HARC A SZAVAZATOKÉRT (3.) -1926. december 14-15 A helyi pártélet élénkülése szerve­sen illeszkedett az országgyűlési választások előkészületeinek so­rába. A nemzetgyűlés 1925. júli­us 7-én a XXIV. törvénycikkel rendelkezett a választás körül­ményeiről, a nyílt és titkos szavazások rendjéről, s a kétka­marás országgyűlés felállításáról. Az 1926. december 14-15-i választások előtt ismét felröppent a hír, miszerint a hercegprímás ez alkalommal nem engedélyezi Má­téffy számára a választáson való indulást. A pletyka valódiságát látszott alátámasztani a Pesti Napló írása is, mely szerint: „Ismeretes, hogy a ... püspökök nem nézik jó szemmel egyház­megyéjük papjainak politikai sze­replését, és az is, hogy a követke­ző választások alkalmával papkép­viselőként fellépjenek." Külön szakaszban foglalkozott az emlí­tett írás Mátéffy Viktor képviselő­ségével, azt állítva, hogy kétséges­nek látszik: „a bíboros herceg­prímás megengedi-e jelölését a kö­zelgő választások alkalmával." A helyi sajtó kommentátora hatá­rozottan tagadta a hírt: „Illetékes helyről nyert értesüléseink szerint a Pesti Napló közleménye szemen­szedett valótlanság." A cáfolat igaznak bizonyult, s Mátéffy a KGSZVP hivatalos jelöltjeként megkezdhette az aláírások gyűj­tését. A népszerűsége teljében lévő főpap 3200 ajánlót mondhatott magáénak, míg az ellene - való­színűleg Egységes Párt-i színek­ben — fellépő Tormássy Béla nyu­galmazott tábornok mindössze 703-at. Ez kevés volt az indulás­hoz. így Mátéffy a választások eredményeként 3172 szavazat bir­tokában vehette át a Keresztény Nemzeti Gazdasági és Szociális Párt 35 képviselőjének egyike­ként mandátumát. Ez a választás egyébként szinte a vármegye egész területén Máté­ffy páijának győzelmét hozta. Egységes Párt-i képviselőt mind­össze Tata és Nagyigmánd kül­dött az országgyűlésbe. - 1931. június 28-30. ­A gazdasági válság hatására, mi­ként országosan, úgy Esztergom­ban is megbolydult a közélet. A városi képviselő-testület életét megrázta az 1916 óta polgármes­terként működő dr. Antony Béla felfüggesztése, majd Glatz Gyula polgármester-helyettessé választá­sa. Az egymásnak feszülő indula­tokat csak fokozta a képviselői mandátumért megkezdődött harc. Ekkoriban már ötödik évét töltöt­te a prímási székben Serédi Jusz­tinián, aki elődjéhez hasonlóan támogatta képviselő főpapját, Má­téffy Viktort. A város polgárai közül azon­ban sokan érezték úgy, hogy el­érkezett az ideje Mátéffy és a keresztény párt városi közéletből való kiszorításának. Erre utal a Keresztény Egyesülés esztergomi helyzetét értékelő következő gon­dolat is: „A szó politikai értelmé­ben a keresztény nemzeti egyesü­lés nem népszerű. Közeleg az idő, amikor a keresztény egyesülés és a keresztény politikai elvek nyílt hirdetéséhez bizonyos fokú bátor­ság és önmegtagadás kell." (folytatjuk) Dr. Bárdos István Vállunkat egymásnak feszítve, cselekedeteinket egyesítve a városért, dolgozó lakosságáért! A Magyar Szocialista Pártba tömö­rült elkötelezett baloldali emberek tiszta közéletben és tiszta kör­nyezetben akarnak élni! Ennek érdekében a mindenkori teendők megfogalmazására, egy hiteles és a megvalósítást minden hitével előmozdító országgyűlési képviselőjelöltet indítunk. A szocialistáktól mindig is távol állt, hogy egyszer s mindenkorra adottnak véljük feladataikat. Al­kotó-helyzetelemző munkánkat arra a törekvésünkre építjük, hogy ezzel is segítsük a város előre­vivő és a dolgozó lakosság érde­keit szolgáló gondolatok integrálá­sát! Mondanivalónk alakítása a folytonos párbeszédet tételezi fel, ezért szándékunk a békés átme­net programját elkötelezetten szolgáló minden politikai erővel együttműködni! Meggyőződésünk, hogy a jövő azé, — aki az egysé­ges — közös érdekek mellé áll, — aki képes a részérdekek népesség­csoportokat szembeállító túlhajtá­sa ellen fellépni, — felismeri, hogy a sok-sok jogos részérdek kifejeződése és vállalása mellett kell lennie egy olyan célnak is, amely a közöst, az összehangolt cselekvés lehetőségeit is tartalmaz­za. Mi a fő célt ma abban látjuk, hogy a társadalom és a gazdaság elkerülhetetlen és velünk egyet­értésben megcélzott változása konfliktusok, katasztrófák nél­kül valósuljon meg. Nem lehet célja egyetlen felelősen gazdálko­dó politikai erőnek sem, hogy a bérből és fizetésből élők, a kis­nyugdíjasok, a saját személyük te­hetetlenségére - munkájára - ala­pozott kisvállalkozók a politikai erők napi működéséből kirekedje­nek. Napit mondunk, vallva, hogy olyan társadalmi tevékenységben is tapasztalatokkal rendelkező né­pességcsoportokról beszélünk, a­kik mélységes lebecsülése, megalá­zása, ha őket csak egy választás szavazatleadó technikai eszközé­nek tekintjük! E csoportok a ko­rábbi években a szűk önmegvaló­sítási keretben is bizonyították, hogy képesek és készek a város­jelöltünk HALLER ZOLTÁN ért, a helyi közösségért is tevé­kenykedni. Nekik, Értük, Velük akar a Szocialista Párt dolgozni! Őket vállalja, akarja képviseltetni egy tiszta kezű - hiteles, tiszta fejű — hozzáértő képviselővel, akinek munkája révén is vannak tapasztalatai a dolgozó emberek gondjairól. Mögötte a város olyan gondolkodó embercsoportja áll, melynek tagjaitól távol áll az egyéni karrier hajszája, akik nem kívánnak korlátolt gondolkodású, szélsőséges csoportok szószólói lenni, akiknek van felkészültsé­gük és élettapasztalatuk egy humánus társadalmat szolgáló vál­tozások megvalósítására. A mi jelöltünk már bizonyí­totta, hogy városunkban olyan programot képes ajánlani, amely alkalmas a lakosság összefogására. Esztergom politikai-kulturális-gaz­dasági rehabilitációjának követelé­se megfogalmazásában, az ezt szol­gáló javaslatok megvalósításának szervezése terén jeleskedett. Hisz­szük, hogy: - E program megvalósítása a Szocialista Párt számára is gyöke­res szakítást jelent a régi párt­állam ideológiájával és munka­gyakorlatával. — Toleráns fellépést kíván e ne­mes célért küzdőtérbe álló politi­kai csoportokkal! A mi jelöltünk rendelkezik elég energiával a helyi társadalom de­mokratikus rendje építéséhez és működtetéséhez. Támogató párt­ja révén olyan kontrollal, amely védi őt a mások felé való szélső­séges fellépés veszélyeitől! így párosulhat szerencsésen a politiká­ban nélkülözhetetlen dinamizmus és ami ma egy falat kenyér mód­jára szükséges, a megfontoltság! Valljuk, hogy: „Csak az a valóságos bölcs Haza­fi, Ki lehetőt kíván, s jól tudván, hogy az ember gyenge léte miatt se felette boldog, se határtalanul boldogtalan nem lehet, a közép­úton jár." (Széchenyi íscván: Hitel) MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT ESZTERGOMI SZERVEZETE (x)

Next

/
Thumbnails
Contents