Esztergom és Vidéke, 1990

1990. szeptember / 16. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE DÖMÖSI NAPOK — AUGUSZTUS 17—20. ^^annak helyek e földgolyón, ahol a táj első pillantásra valami különös bűvöletbe ejti az embert. Áll, bámészkodik az emberfia, s ügy érzi #maradnia kell. Nem szabad mozdulni, csak mélyen emléke­zetébe vésni a látottakat, s hordozni hosszú-hosszú időn át.. . Magam Dömössel vagyok így. Mikor először kapaszkodtam fel a Nyalka-bércre, s tekintettem át a Börzsöny nyúlványára, a Szent Mihály-hegy erdőborította tájára, s e két emelkedő közt lábam alatt megcsillant a vén Duna ezüst csíkja - úgy éreztem, ezt a látványt míg élekbe m feledem. . . Azóta sok mindent megtudtam a Dunakanyar eme szépségének településéről, múltjáról, jelenéről, s bevallom: így méginkább szí­vembe zártam. Éppen ezért nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy a Községi Tanács meghívót küldött számomra az augusztus 17-től 20-ig tartó Dömösi Napok '90-re. Következzenek hát a négy napon át látottak-tapasztaltak, melyek nem csak bennem, de minden részt­vevőben mély nyomot hagytak az immár hagyománnyá vált ünnap­ség-sorozatról. Fensőséges dömösi látkép oha sem tapasztaltam,hogy rendetlen, szemetes lett volna a dömösi főutca (még a bekötő útak sem). Most, augusztus 17-én azon­ban a korábbiaknál is feltűnőbb a rend, a tisztaság, zászlódíszben a helység. Igazi ünnapkezdeti a han­gulat a lakótelepen. Pontban 12,30 órakor ünnepé­lyes zászlófelvonás ad jelt a négy napon át tartó esemény kezdeté­re. Aztán ünnapélyes tanácsülés a Községi Tanács dísztermében. Nincs bőiére eresztett beszéd, ke­vés a hozzászólás. Ünnep van. Ün­neplőben a tanácstagok, a han­gulat meghitt, s a szemek sarká­ban könny csillan, amikor a 200 esztendeje született költő-politi­kusra, Kölcsey Ferencre, a him­nusz szerzőjére emlékezve zen­gik: , Jsten áldd meg a magyart". . Míg zeng a csodálatos szövegű-dal­lamú himnusz, jómagam gondolat­ban a szerző bölcsőhelyén, az er­délyi kis dombvidéki településen, Sződemeteren járok. Ott, ahol ma is hangtalan a himnusz, csak a sze­mek telnek meg könnyel, ha a rádióból, tévéből felhangzik a ti­zenötmillió magyar fohásza. Né­mán esedezik az egek urához az erdélyi magyar... dunai kikötőben egyenletesen pöfög a Dömös vén hajó mo­toija. Ragyogó tisztaság a feljárón, a fedélzeten, a kajütökben. Ünnepi vendégfogadásra köszült a „legénység" napokon át. Jön, szakadatlanul tódul Dömös lakossága a hajóra. Igyekeznek helyet foglalni a vízijármű zegében-zugában, mert több eseményre is ké­szülődnek a hajón. Az eseménysorozatból a legfontosabb az új kenyér megszentelé­se, s aztán megszegése. Pontban 14 órakor, amikor már kétszáz-há­romszáz-személy is tartózkodik a hajón, szépen, csendesen elindul a néppel megrakott vízijármű. A dunabogdányi általános iskola nö­vendékeinek fúvószenekara andalító dallamokat játszik. A hangulat meghitt, családias és ünnepélyes. Fehér Károlyné, Dömös Község Tanácsának elnöke ezt a felemelő hangulatot használja ki, s veszi elő a nemzeti szinű pántlikával átkötött hat kilós, ropogósra sült foszlósbélű kenyeret, s nyújtja át Bér Miklósnak, a község római katolikus plébánosának, aki megáldja, szenteli az új magyar kenye­ret, benne a dömösiek egy évi munkáját, szorgalmát. Másfél órán át síklik, ring a Dömös-hajó ünnaplő utasaival a Du­nán. A szentelt kenyeret megszegik, közösen fogyasztják. Bor, üdí­tő, gyümölcs is kerül a terített asztalra és ... a hagyományos dömösi öröm kalács. Zene. . . jókedv. . . megelégedés. Már az első napon bebizonyosodik: a '90-es Dömösi Napok meghozták a várt sikert a Dunakanyar csodálatosan szép településére .. . u grin Emese: — Évek óta is­merem Dömöst, hiszen már ása­tást is vezettem itt, sajnos nem nagy eredménnyel. Áz itteni em­berek kedvesek, szolgálatkészek, műveltebbek, mint az ország átlag falu lakói. A képviselőválasztások előtti időszakban többször meg­fordultam itt, okos dolgokat hal­lottam választóimtól, amit továb­bítottam a Tisztelt Házban. Most, a helyhatósági választások előtt azt ajánlom, hogy ne a pártokra, ne is a személyi kapcsolatokra ala­pozzák szavazatukat, hanem a köz­ügyek tevékenységére, a nép érde­keinek képviseletére legalkalma­sabb személyeket keressék. Akkor nem csalatkoznak majd választott­jaikban. . . IM ézem a Dömösi Galéria cso­dálatosan szép emiémáját, s egy kicsit büszke is vagyok rá, hogy milyen sok nagy művésszel talál­koztam már a kiállítóteremben rö­vid egy esztendő alatt. A nagy mű­vészek sorába illik Nyilasi Tibor, Kanadában élő (megyénkből 34 éve elvándorló) festőművész is, akinek a Dömösi Napok alkalmá­ból nyílik itt tárlata. Micsoda pompával! Itt van Msr. Derek Freser úr, Kanada Nagykövete, sok szakmai kiválóság és Dömös művészetttisztelő-értő népes kö­zönsége. A tárlatot dr. Ugrin Emese művészettörténész, országgyűlési képviselő nyitja meg a tőle meg­szokott egyszerű, de mégis sokat­mondó szavakkal. Mondandójából érezni, nem csak a szakember, de a művészt, munkáját, életét jól ismerő tárlatnyitó beszél ezekről a falon függő, üveges szekrényekbe zárt gyönyörű munkákról. Óriási örömmel vegyült megle­petés, amikor Msr. Derek Freser úr, Kanada nagykövete magyar nyelven szól az egybegyűltekhez. Jó volt hallani, hogy ismeri a művészt, munkásságát, s örült, hogy ebben a festői szépségű kör­nyezetben részese lehetett az iz­zó légkörű tárlatnyitásnak. A tár­lat megtekintése után egy Kana­dában készült film vetítése követ­kezett. . . Persze a riporter egy­-egy nyúlfarknyi inteijut sem tu­dott elszalasztani a fehér asztal mellet. M sr Derek Freser: (magyarul mondta) — Bejártam a világot, de kevés ilyen gyönyörű tájat láttam. Nagyon örülök, hogy Nyilasi mű­vész úr tárlat megnyitójár a én is meghívót kaptam. Ugy érzem, ez a kiállítás még szorosabbra vonja a két ország egyre bővülő jó kapcso­latát. Kívánom, hogy minél többen jöjjenek el a kiállított képek megtekintésére. . . . dr. Horváth István és Nyilasi Tibor a kiállításon A művészt ilyenkor nehéz ki­ragadni a tárlaton hemzsegő- szak­emberek gyűrűjéből. Nem is törek­szem hosszabb beszélgetésre. Elé­gedettség tölt el, hogy vele, és kanadai származású feleségével magyarul beszélgethetek. Két ap­ró kislánya is kezdi jól ismerni apanyelvét. A nagyobbik azt mondja, már számolni is tud százig. Nyilasi Tibor hangsúlyo­zottan kéri, írjam meg a lap ol­vasóinak: 34 esztendei távolléte alatt ő soha sem szakította meg kapcsolatát hazájával. Ö magyar volt, ma is az, holnap is az ma­rad. Most már egyre gyakrabban jön haza családjával együtt bölcső­helyére, Késztölcre, ahol nyolc­vanadik életévük felé közeledő szülei élnek. Boldog, ha a Pilise­ket, a Visegrádi hegyeket látja, ilyenkor szeretné keblére ölelni az egész tájat. Hiába élt 34 esz­tendőt a tengeren túl, igazi ott­honának csak Kesztölcöt mond­hatja. Itt elakad a szava, kezével ösztönösen beletúr őszülő szakál­lába, s szónélkül faképnél hagy.. . Férfi embernek nem illik könny a szemébe. . . *»** Az oldalt írta és szerkesztette: Kiss József Fotó: Bánhidy László HIRDESSEN Amit az „Esztergom és Vidéké"-ben hirdet, azt Esztergom és vidéke OLVASSA! Az altemplom felszentelése A ki a Dunakanyarban járt, s Dömösön soha sem kapaszko­dott fel az árpádházi királyaink családi birtokterületére, az magára vessen, amiért az ország egyik leg­szebb tájától, küátásától fosztot­ta meg magát. Az ide felkapasz­kodó lába alatt domb, hátamögött a Visegrádi-hegység, előtte a Bör­zsöny, s ebben a hegyek közti szo­rosban ott hömpölyög hatalmas patkóalakban a Duna. . . Augusz­tus 20-án tömegek álltak a Nyal­ka-bérc alján, s nézték átellenben a Szent Mihály-hegy sziklás-er­dős vonulatát.. . Aztán lassan, méltóságteljesen indult a tömeg a prépostsági al­templomba, arra a szent helyre, amely a magyar építészetben egyedülállóan és eredeti állapot­ban őrizte meg első árpádházi királyaink magántemplomát. . . Nem szólt harang, sem orgona, zsolozsmát sem zengett a föld alá lépkedő tömeg, de az áhíta­tottságot a meghittségét sugá­rozták az arcok. Az altemplom felszenteléséhez méltó volt itt a külsőség és a benső lelki felké­szülés egyaránt. Tömegek préselődtek a szűk­re szabott ősi szentélybe. Bér Miklós dömösi plébános bevezető szavai után a csöppnyi oltár mel­lől a Marosvásárhelyről származó népszerű művésznő, Kontúr Má­ria és L. Kecskés András lantmű­vész hangjától, zenéjétől zengett a felszentelt altemplom ódon fa­la, minden zege-züga. Az énekek nagy többsége Szent István királyt dicsőítette, s azokat a nagy elődö­ket, akik kimagasló tetteket haj­tottak végre e sokat szenvedett kis nép érdekében. Végül együtt fo­hászkodott az altemplom felszen­telésére összegyűlt tömeg az egek urához. Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról.".. . Kontúr Mám, a Marosvásárhelyről származó híres énekesnő Szent Istvánt dicsőítő énekeket ad elő az altemplomban Emlék-rézkarc az év legszor­galmasabb, a lakóhelyért legtöb­bet tett embernek. Ez is hagyo­mány már Dömösön, amit a ko­rábban leírt hajóút alkalmával kap­nak meg az erre illetékesek. A rézkarc Vertei József grafikusmű­vész munkája, amit az idén Árvay Istvánnak, Baló Andrásnak, Heré­di Zoltánnak nyújtott át a hajón nagy taps közepette Fehér Károly­né^ Községi Tanács elnöke. .. KÖLCSÖNZÉSI IDÖ Felnőttek részére: kedd 9—18 óráig szerda, csütörtök, péntek 11—19 óráig szombat 9—16 óráig Gyermekek részére: kedd, csütörtök 9—12 óráig 14—17 óráig szerda, péntek 13—17 óráig szombat 9—12 óráig 14—18 óráig B*Liu Mihály Várod Ktayvtár

Next

/
Thumbnails
Contents