Esztergom és Vidéke, 1990

1990. szeptember / 16. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 HID AACHEN ES ESZTERGOM KÖZÖTT A közelmúltban 9 tagú aacheni küldöttség járt városunkban, Dieter Philipp polgármester - egyben a helyi iparkamara alelnöke — vezetésével. A küldöttség tagjai között találhattuk a szövetségi parlament egyik képviselőjét (CDU), valamint az aacheni püspökség dom-prépostját is. A meghívottak rangja jelzi, hogy a kapcsolatfelvétel nem csak a két város iparkamaráira korlátozódhat. . . A dr. Paskai László bíboros-érseknél, valamint Simon Tibor mb. polgármesternél tett tisztelgő látogatás után az esztergomi KIOSZ-székházban ünnepélyes szerződéskötésre került sor. A vendégek tarsolyukban nemes szándékra valló ajánlatokat hoztak magukkal, amelyek a magyar és a (nyugatnémet állam közötti gazdasági vérkeringés felfrissítésére szolgálnak — az egyes tartományok, illetve megyék közvetlen kapcsolatfelvétele révén. A mi esetünkben Észak-Rajna—Veszfália és Komárom-Esztergom megye fűzi szorosabbra kapcsolatait. A Simor János utcai (Zalka Máté u.) székházban a helyi szervezet elnöke, Juhász József köszöntötte a vendégeket, majd az aacheni küldöttség vezetője a következőket mondta: — Középosztály nélkül nincs fellendülés. Ehhez a közép- és kisipart kell támogatni. . . Meghívjuk az esztergomi iparosok 30 fős küldöttségét egy hétre. . . A szakmunkásképzést egy több darabból álló számítógép-parkkal támogatjuk. . . Szakértőt küldünk, aki 3 évig a helyszínen élve adhat tanácsokat. . . A későbbiek során szakemberek képzését és különböző technológiák átadását is tervezzük. . . Mindezt a (nyugatnémet fejlesztési minisztérium pénzelné — nem beavatkozva a magyar belügyekbe. Ehhez pedig egy tervezett önálló hazai ,,kisiparos"-bankrendszer megteremtése adhat segítséget. Beszéde végeztével Dieter Philipp átadott egy telefaxkészüléket, a kapcsolat élőségét biztosítandó. Az aláírást követően, kötetlen beszélgetésre is sor került. Ékkor az Esztergom és Vidéke tudósítója megkérdezte: — Elképzelhető-e, hogy a magyarokhoz hasonlóan — akik az aacheni székesegyházban lévő magyar kápolnába zarándokolnak el — az aacheniek is zarándokként járnak Esztergomba? — Igen, mi vagyunk az elsők — válaszolta nevetve a polgármester. Sebő József ALTAL A VILÁGON Ülök a határon átmentett, hajdan külön engedéllyel ellátott írógépem előtt, de a tervezett, iskolakezdéssel kapcsolatos „lírai hangvételű" cikk csak nem akar „kiszaladni" belőle. Valami mégis felsejlik, erősödik: peregni kezd a film. Úristen! Ötvenhét esztendős jelenetet vetít elém a képzelet mozija. Erdély egyik kicsiny falujában, Gencsen megyünk drága jó anyámmal Dancs tanító néni „elé", az első osztályba. Ruhám foltos, de tiszta, fejem kopasz (belül nagy a zűrzavar: mi lesz veled emberke?), oldalamon új vászontarisznya. Fogom, féltem, mint szemem fényét vigyázom. Anyám szabta, varrta. Maga fonta-szőtte a vásznat, aztán riszálóorsóval vállpántot sodort, ezt a tarisznya két felső végéhez varrta.... Indulás előtt két vékony karéj foszlósbélű kenyeret vágott, zsírral megkente, sózta, paprikázta, vászonkendőcskébe csomagolta — be a tarisznyába... Míg a gidres-gödrös főutcán ballagtunk, anyám mesélt: tanulni, okosodni, a világon is áthaladni segít a tarisznya, az iskola. Mire én azt találtam mondani, hogy ilyen lapos tarisznyával elég nehéz lesz majd átjutni a világon. . . Most újból számolok: ötvenhét esztendő! Két emberöltő! Rég temetőben a tarisznya készítője, a tanító néni és sok osztálytárs. Hol a kitűzött cél? Bizony, hosszú még az út. . . átal a világon! Tarisznyám ma is lapos, anyám biztos keze sincs már, egyedül, megfáradtan vonszolom magam az úton. . . Mások is járják ezt az útat, az ő tarisznyájuk is lapos. . . Nevetünk, örülünk, búsulunk, sírunk. . . de tarisznyánkat soha sem tömhetjük már degeszre, sem testi, sem lelki táplálékkal. Kiss József Érdeklődve kezdtem el olvasni az Esztergom és Vidéke legutolsó számában dr. Bodri Ferenc írását, amelyben a 12-13. számban megjelent Szent Imre Reáliskoláról szóló cikkemet „pontosította". Ezt most megköszönném néki, de sajnos nem tehetem, ugyanis nem egy és ugyanazon iskoláról írunk! Az az iskola, amelyik az én írásomban szerepel, 1857-ben kezdte meg működését, és a pecsétjén helyesen a következő olvasható: Esztergomi Államilag Segélyezett Községi Szent Imre Főreáliskola s nem gimnázium. Az az intézmény, amelyben dr. Bodri Ferenc 1950-ben érettségizett, nem ez! Ugyanis Esztergomban volt még egy középiskola, amely 1931ben nyitotta meg kapuit, mint a ferencesek ,,Páduai Szent Antal Reálgimnáziuma". 1948-ban államosították, s Temesvári Pelbárt Gimnázium néven működött tovább, mint reálgimnázium. 1950-ben az állami hatóságok és a magyar püspöki kar között létrejött megállapodás alapján az iskola Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium néven katolikus iskolaként folytatta működését, a ferencesek vezetése alatt. Tehát nem ezt a gimnáziumot vonták össze a Bencés Szent István Gimnáziummal! Bánomyné Kovács Ildikó VALTOZNAK AZ IDOK ,,Minden szeptemberben visszatér. . . évek óta az iskolás gyermekek szüleit gyötrő gond és kellemetlenség, amelynek oka az iskolakönyvek beszerzésével kapcsolatos sok zavar és nehézség. Az iskolai könyvek évről-évre változnak és vannak olyan tankönyvek, amelyek kiadása annyira késik, hogy a diák még akkor sem tud hozzájuk jutni, amikor már tanulni kellene belőlük. . . Jogosan kérdezheti a szülő, hogy ugyan mi az oka ennek a kellemetlen és a tanulóifjúság számára is hátrányos helyzetnek és hogy miért ne lehetne a bajon segíteni ! A szülő nehezen tudja józan ésszel megérteni, hogy ha már változtatni kell a könyveken és évről-évre újakat kell kiadni, akkor miért ne lehetne ezt idejében megtenni, hogy a szeptemberi torlódás és beszerzési nehézség elkerülhető lenne. Gondolkodóba esik az ember, hogy egyáltalán mikorra készülnek el végre az új tanterv alapján azok a tankönyvek, amelyek legalább pár évre megfelelnek. Ha pedig mindenképpen változtatni, újítani kell évente, akkor ezt tessék idejében megtenni." — olvashatták ezeket a sorokat azok, akik kezükbe fogták 1939. szeptember 17-én az Esztergom és Vidéke számát. BKI Taxirendelés: ÉJJEL-NAPPAL! (33)-11-355 AUTÓMENTÉS, CMDITÓSZOLGÁLAT 0-24 ÓRÁIG ! Nem volt szirénázó járőrkocsi, nem volt fegyveres kíséret. Egy szokványos járgány csomagterében és csomagtartójában, minden feltűnés nélkül érkezett haza, Esztergomba, a másfélszáz éve kezdődött és kereken ötven éven át húzódott „nagy per" iratanyaga. Annak a pernek, illetve perek százainak majd teljes dokumentuma, amelyeknek immáron sem a tanúi, sem a bírái, sem pedig a fel- és alperesei közvetlenül nem faggathatok: hogyan is történt? E dokumentumok birtokában mégis megtudhatjuk, miként zajlott le az esztergomi járásban élt egykori jobbágyok földhöz juttatása. A juss forrását őrzi tehát az a 23 doboz, csomó, illetve az a 34 térkép, amely néhány napja került a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár féltve őrzött kincsei közé, Ortutay András levéltár igazgató fáradozásainak köszönhetően. Nem kell kérdeznem, látom az arcán, hogy most mit érez; manapság ritkán adatik meg a levéltárosnak, hogy ilyen „anyag" gyarapítsa intézménye gyűjteményét. . . nak Esztergomban 20 hold szántóval kell rendelkeznie. A tényleges helyzet — és gyakorlat — viszont más volt: ez figyelembe vette a földek termőképességét — a vidéken sok volt a hegyes-völgyes, dimbes-dombos, agyagos, vízfolyás-szabdalta terület, ahol korábban az elvetett mag terméseredményét vették számításba —, így a jobbágy az esztergomi járásban több földet használt, mint amenynyit az úrbéri rendelet előírt. Eme ősi Jog" alapján a jobbágy nem a törvénv betűjét érezte magára néz— Miért oly értékesek ezek az iratok ? — Megértéséhez az 1848.évi áprilisi törvényekhez kell visszamennünk. E törvények ugyanis egy régóta vajúdó kérdést oldottak meg a jogi szabályozás szintjén, nevezetesen a Mária Terézia-féle Urbárium alapján a jobbágyok által használt földek vagyoni tisztázását, azaz e földeknek a jobbágyok tulajdonába való átadását. Mint az közismert, a törvények két nagy kérdést fogtak át: a nemzeti függetlenség kérdését és a polgári átalakulásét. 1849 után a függetlenség ügyét „letörölték a térképről", de nem így a polgári átalakulásét. Ezzel az átalakulással kapcsolatos kérdéseket volt hivatott rendezni az Esztergom Megyei Császári Királyi Úrbéri Törvényszék, amely 1857-ben kezdte meg működését. És nem sokára be is fejezte, 1860-ban megszűnt, a folyamatban levő ügyek más bíróságokhoz kerültek. Hogy milyen sokáig vajúdott egy-egy ügy, szemléletes példát találunk erre a most haza került iratok között. A legutolsón az 1909-es dátumozás látható. . . A hosszúra nyúlt perek magyarázatát is szintén az iratok maguk adják, illetve a csaA LEVÉLTÁR ÚJ KINCSE ITTHON A „NAGY PER" IRATANYAGA tolt térképek magyarázzák: esetenként 1721-ig kellett visszamenni az időben, s megtalálni a jogos tulajdonost. Sőt Bajna esetében ehhez egy 1777-es térképet is felhasználtak. Ezen a térképen rögzítették Bajna belterületét és egész határát, mi több, ábrázolták az idős emberek emlékezetében még élő, a középkori településviszonyokat tükröző állapotokat is. Esztergom szempontjából pedig különösen érdekes lehet, hogy itt találjuk meg Szentgyörgy mező mezőváros — 1756 és 1899 között zajlott — úrbéri peres iratanyagát, valamint az 1860-ból származó határtérképét.. — Tulajdonképpen mi volt a per oka? — Az úrbéri rendelet egy elméleti egységet alakított ki, előírván például, hogy egy telkes jobbágyve kötelezőnek, hanem csupán annak szellemét, ami polgári tulajdont teremtett. Ugy gondolkodott: az a terület, amelyet ő eddig használt, az az ő jogos tulajdona! Csakhogy: a földesúrnak ezzel épp ellentétes volt az érdeke, nyílván azt szerette volna elérni, hogy minél nagyobbat tarthasson meg saját magának az eddig különböző jogcímeken a jobbágyok által használt földekből. A viták általában kompromiszszummal végződtek.. . — Miért, hogyan kerültek el az iratok Esztergomból? — Mert a pereket végül továbbvitték a Pest Megyei Törvényszékre, ahol a végső döntés megszületett. Amelyeket viszont 1857 és 1860 között lezártak, azok itt maradtak, azokat eddig is a levéltárunkban őriztük. Amelyek Pestre tétettek át, azok később a Pest megyei Levéltárba kerültek. Onnan pedig a váci levéltári osztályba. De hadd nyugtassam meg az olvasókat: eddigi őrzőik sajátjukként vigyázták mind az hatokat, mind a térképeket, sőt ha szükséges volt, restauráltatták is. Tehát csak köszönet illeti mind a korábbi levéltárosokat, mind pedig a mai Pest Megyei Levéltár igazgatóját, Egei Tibort és váci osztályának vezetőjét, Horváth Ferencet. — Miért tartja annyira értékesnek ezt az anyagot? — A periratokhoz sok esetben jóval korábbi iratokat is kiemeltek a vármegye levéltárából, vagy a földesúri, illetve a községi irattárakból és most, hozzájuk csatolva, ezeket is tanulmányozhatjuk. így Esztergom járás 19 községéről kapunk az eddiginél teljesebb képet. Helytörténészeink tehát fehér foltot tüntethetnek el munkáikból, az újabb adatok, tények lehetővé teszik, hogy árnyaltabban mutassuk be a XVIIIXIX. századi gazdasági folyamatokat. Ugyanakkor az iratok részben pótolják azokat a nagy veszteségeket is, amelyek 1956-ban keletkeztek a Magyar Országos Levéltárban, többek között az e megyében élt Sándor-Metternich család levéltári anyagának elégése révén. E család birtokában volt tudniillik Bajna, Epöl, Sárisáp, Nagysáp község. — A nagyközönség mikor találkozhat ezzel az értékes dokument um-gyűj te mén nyel ? — Reméljük, még az idén; szándékaink szerint okt. 4-én nyitjuk a Mátyás-kiállítást, majd ezt követően a Levéltár Vörösmarty utcai épületében bemutatjuk a hazatért periratokat is. Bencze Cs. Attila KRÓNIKA 1740. október 1: Esztergom város tanácsa megtárgyalja a beszállásolt katonaság panaszát, a kenyér minőségéről. A megoldást abban látják, hogy a katonák parancsnokának, a hadnagynak jutalmat kell adni. 1490. október 4: Az esztergomi várban II. Ulászló király és Beatrix ,Mátyás király özvegye, titokban házasságot kötött a: győri püspök előtt. 1500. április 2-án Ülászló a titkos házasságot, kényszerre hivatkozva, érvénytelennek nyilvánította. 1890. október 9: Esztergom város képviselőtestülete a Budai utcában területkijelölésről tárgyalt a katonaság részére, ahol a tervek szerint két zászlóalj részére, valamint csapatkórház számára épültek volna kaszárnyák. 1920. október 16: Esztergom vármegye közgyűlésén a főispáni székbe iktatták Czobor Imrét. A beiktatás során dr. Groh József arról beszélt, hogy ,,A bányamunkásság szociális helyzetének megjavítása által nyerhető meg legkönnyebben a magyar nemzeti eszme szolgálatának." 1740. október 21: Esztergom vármegye Nemesi Közgyűlése Érseki Vízivárosban tartott gyűlésén a pestis által sújtott szegény nép megsegítésének lehetőségeiről tárgyalt. 1840. október 31: Gróf Széchenyi István Esztergomban a prímást keresi, hogy tárgyaljon vele, de csak titkárával, Viber József kanonokkal tud beszélni. Komáro m -Esz tergom m egyei Levéltár