Esztergom és Vidéke, 1990

1990. február / 2. szám

MOSTANTÓL HAVONTA KÉTSZER JELENIK MEG AZ ALAPÍTVA 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Művelődési, helyismereti, idegenforgalmi tudósító 1990. Február 2. szám ARA: 14,50 Fi „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért W Ezekben a napokban ismét Mindszenty József hercegprímás, bíboros érsekre emlékezünk. Sok megpróbáltatást hozó és sok vihart kavaró életét mindvégig a kettős hivatástudat hatotta át: egyházáért és a magyarságért élt! Emlékirataiban így vall erről: ,Mindaddig, amíg a magyar népben él a hit, ez a hit nagy erőt ad a nemzetnek a taplraálláshoz. Ami az én szerény személyemet illeti, nem tekintem magamat egyébnek, mint nemzetem és népem szolgálattevőjének. Ezt a szolgálatot teljesíteni akarom, akármilyen árat követeljen is. Tinektek pedig azt mondom: az Egyházhoz való ragaszkodásban, az erkölcsi elvek tiszteletben tartásában és a magyarsághoz való ragaszkodásban legyetek rendületlenek!... Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos." A hivatalos rehabilitáció még mindig késik, székvárosát azonban ez nem befolyásolhatja. A városi tanács végrehajtó bizottsága az 1990. január 11-i ülésén egyhangúlag úgy határozott, hogy térelnevezéssel és emléktáblával adózik méltatlanul meghurcolt főpapja emlékének. A primási palota előtti tér elnevezését Mindszenty hercegprímás terére változtatja. Az ünnepélyes névfelvétel időpontjául 1990. február 8-át - a főpap elleni törvénytelen ítélet kihirdetése 41. évfordulójának a napját — határozta meg. A megemlékezés 10 óra 30 perckor a Bazilikában tartandó requiemmel kezdődik, majd 13 órakor a palota előtt, az emléktábla leleplezésével folytatódik. Az egybegyűlteket a város nevében Simon Tibor köszönti, a táblát, emlékező gondolatok keretében dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke leplezi le. Dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek szavai után a koszorúzások következnek. Közreműködik a Monteverdi Kórus, Hunyadi Zoltán karnagy vezetésével. 15 órakor a Keresztény Múzeumban emlékkiállítás megnyitására kerül sor. Az ünnepi megemlékezéssel egybekötött térelnevezésen részt vesz Casaroli bíboros, a Vatikán államtitkára is, valamint a magyar kormány több tagja, illetve az egyház és a közélet számos kiemelkedő személyisége. Nagyon reméljük, a megemlékezéssorozaton részt vevő esztergomi polgárok szép száma is bizonyítja majd, hogy a sokat üldözött főpap végleg hazatalált! Az emléktábla szövege a következő: Itt élt és küzdött a magyar nemzet és az egyház szabadságáért 1948 december 26-án történt letartóztatásáig MINDSZENTY JÓZSEF bíboros hercegprímás, esztergomi érsek. Elítélésének 41. évfordulóján ESZTERGOM VÁROSA e tér elnevezésével állít emléket nagy főpapjának 1990. február 8. ESZTERGOM ROMÁNIÁÉRT 1989. december 22-én a kórház és a városi tanács által felajánlott gyógyszereket dr. Antalics Mihály Kolozsvárra szállította. December 27-én Gyergyószentmiklósra szállítottuk a város lakosságának adományát, mintegy 200 000 Ft értékű élelmiszert: mosószert, cukrot, lisztet, rizst, konzerveket, édességet, levesport, lekvárt; Tihanyi Frigyes tehergépkocsiján 15 zsák ruhaneműt, könyvet, gyógyszert, kötszert szállított. Az adományok között voltak a Dorog város lakossága által gyűjtöttek is. A Metál Gmk adományát, 50 mázsa lisztet és ruhaneműt Schleifer Miklós szállította Romániába. Január 5-én Petrozsényba indult az OKTÁV autóbusza Dorog és környéke, valamint Esztergom lakossága adományával. Bajótról az összegyűjtött ajándékcsomagokat január 3-án a plébános és néhány lakó személySZENT ISTVÁN-1 ÖRÖKSÉG Az esztergomiak nagy örömére a könyvesboltok kirakatában ismét ott díszeleg a „Borovszky", a Magyar Vármegyék sorozat Esztergom-kötete - az 1908-as kiadás hasonmása. A míves és tartalmi teljességre törekvő mű sokáig köz- és magánkönyvtárak féltett antikvái közé tartozott. Időtálló könyv, egyetlen szépséghibával: 980 Ft —most, a fenyegető gazdasági csőd előestéjén! Azt írtam, időtálló. Vajon milyen üzenete lehet egy helyi érdeklődésre számot tartó, három emberöltővel ezelőtt született műnek? Ahogy hófehér lapjait forgatjuk — tollam hegyére itt a megsárgult kívánkozott, de idejében észbe kaptam - a rég porrá lett esztergomiak arcképei, szó-portréi, elevenednek meg. Tetteikről, indítékaikról szépen elábrándozhat az olvasó. Az „üzenet" bennem akkor fogalmazódott meg, amikor a vármegye régi térképét betűzgettem. Furcsa egy alakzat volt ez az Esztergom vármegye: szélei megrajzolásakor a természet határvonalaira - látszólag — fittyet hánytak: mit számított Duna, Pilis, Garam! S még egy „furcsaság" a kötet elején: a „túloldali" falvak nevét szlovákul is megtaláljuk. Ez annál is inkább hasznos, mivel „odaát" ezeket magyar nyelvű táblák nem jelzik. A történelmi megye térképét a Duna kék vonala osztja ketté. Rápillantva,Ortutay András levéltár-igazgatónak az új megyenév, /Komárom-Esztergom/ kapcsán írt gondolata jutott eszembe: Szent István-i örökség ez; a Duna nem elválaszt, hanem összeköt? Az államalapító, aki itt született, nyilván tudta mit tesz, amikor a megyehatárokat kijelölte: a folyó rév-helyei (Komárom és Esztergom) a kapocs szerepét töltsék be a két országrész, a Felvidék és a Dunántúl között. így aztán a következő századokban az „odaát" volt a város hátországa. Jórészt a Dunán túliakkal népesült be Esztergom, de tanulni is idejártak a Felvidék fiai. Eme átkelőknek — „hidaknak"— a hadászati jelentősége is nagy volt. A komáromi erődrendszert járva ma is elhűl az ember: mire voltak jók ezek a több kilométernyi vaskos, bástyakiszögellésekkel, ágyúállásokkal ellátott falak?-Az átkelőt védték. A Duna azonban — akarata ellenére — határfolyó lett. Partjairól két politika nézett farkasszemet egymással. Az esztergomi Primás-sziget öreg Duna felőli oldalán „Nem, nem soha" nevezetű sétány futott végig. Odaát a hivatalosak c bizonyára hasonlókat gondoltak — ellenkező előjellel. A második világháborút követően, a „hontalanság éveiben" magyarok ezreit toloncolták ki odaátról. Olyan is volt, aki télviz idején egy fateknőben menekült át. (Ezekről az időkről megrendítő tudósítások olvashatók a Szabad Esztergom korabeli számaiban. Szerkesztője, Muzslai Zsitva János szülőföldjéről híven tudósított.) Aztán következett a szocializmusként emlegetett korszak. A Híd ugyan ekkor sem épült föl, de a két kompkikötő között a „Barátság" motoros közlekedett. A protokoll szerint a jobb és a balpart népe a legnagyobb barátságban élt - csak az átkelés volt kissé „nehézkes". Az esztergom— párkányi kulturális kapcsolatok például szépen elsorvadtak az elmúlt években — az internacionalizmusjegyében! A vámháború mostanság is dúl, ám Bős—Nagymaros gondja — a jelek szerint — már nem olyan vízválasztó, mint a „prágai forradalom" előtt volt. A régi sebek felszaggatását -egykét ortodox nacionalistát leszámítva - nyilván senki sem akarja, se ott, se itt. Ám a Híd csonka kaijai mostanság mintha egymás felé nyúlnának. Vagy csak káprázat volna?. ., S mint ahogy a „Határőrváros" feliratú tábla nagy csöndben való eltüntetése a városvégről egy korszak lezártát jelzi (noha nem volt mit őrizni egymástól, hacsak dogmáinkat nem), úgy most, az általános európai közeledésben Esztergom egy értékközvetítő kompváros szerepét töltheti be, mint azt Szent István elgondolta. Ugy legyen. Sebő József gépkocsikon szállította Inocu faluba. Január 5-én ugyanide vittek 35 000 Ft értékű élelmiszert és Esztergom adományából 8 zsák ruhát. Tudomásom szerint Gyergyószentmiklós és Esztergom testvérvárosi kapcsolatot szeretne fenntartani. Vezetőségünkhöz pénz és könyvadományok továbbra is érkeznek. Pénzadományokat a Magyar Vöröskereszt városi vezetősége számlájára is lehet fizetni: OTP Esztergomi Fiókja (360-98058) 741-361. sz. A Magyar Vöröskereszt városi vezetősége megköszöni Esztergom és környéke lakosságának önzetlen segítőkészségét. Farkasné Darányi Erzsébet a Vöröskereszt városi vezetőségének titkára SZ. ISTVÁN KIRÁLYNŐI, NKYE35ETT E8ZTKRO0MI <>#RH<í] PAPNÖVELDE IM LAKHAZA íolavatvH HHi.V okloli.H. Hosszú tárgyalássorozat eredményeként az esztergomi Szeminárium és a kapcsolódó egyházi épület helyiségeit, melyeket a Magyar Néphadsereg közreműködésével visszaadott tulajdonosának, az esztergomi főegyházmegye és az államosított épület kezelőjének, az Esztergom Városi Tanács képviselőjének. Az átadott főépület az igénybevétel előtt a római katoliküs egyház rendszerében oktatási célokat szolgált. Az épület ilyen célú hasznosítása nagy ráfordítást igényel, melyre fedezet nem áll rendelkezésre. Az egyház saját erőforrásain túl számít azonban az állam segítségére, mely a bíboros, primás érsek és a miniszterelnök között folyó tárgyalássorozat eredményeként tisztázódik. A Tanács által átvett épületrész hasznosítása, további sorsa az egyház és az állam között folyó megállapodások eredményétől függ. Az átadások végrehajtása térítés nélkül történt és megfelelő légkörben zajlott le.