Esztergom és Vidéke, 1990

1990. augusztus / 15. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TÁRSADALOM • POLITIKA • MŰVELŐDÉS • HELYISMERET® IDEGENFORGALOM IDOS/AKI LAP 1990. augusztus 15. szám ÁRA: 19,50 Ft fc.* MOSOLY „Visszaadni a nemzetnek a mosolyt" — fejezte be Göncz Árpád a televíziónak adott interjút, válaszolva a riporter kérdésére: mit szeretne elérni elnöksége alatt. A mosolyt, mely oly természetesen árad el Göncz Árpád arcán, tükrözve egy sokat próbált, töretett, de meg nem tört ember belső harmóniáját. Ez a mosoly tette őt már első televíziós szereplésekor egy csapásra a nép kedvencévé. Ha voltak is fenntartások más élretörő politikusainkkal szemben, Göncz Árpádot fenntartás nélkül fogadta el az egész társadalom. Ösztönösen éreztük, hogy közülünk való, ahogyan ő mondaná: ,,megérzik rajtam a maguk szagát", és megéreztük, hogy egy nemes, gerinces, elveihez és népéhez hű, igaz ember került a legelső közjogi méltóságba. Mennyire hiánycikk nálunk a mosoly! Felnőtt társadalmunknak alig vannak róla emlékei. Néha nevetünk - egyre nagyobb inger szükséges a kiváltására —/röhögünk is humornak alig nevezhető malacságok hallatán, talán kacarászunk is, de a szelíd, őszinte varázsos mosolyt, mely megszépíti az arcot, hiszen a lélek ül ki rá, csak kevesen ismerik. Régóta nem látott barátom hívta fel rá először a figyelmemet jó húsz évvel ezelőtt. Budapest egy forgalmas pontján figyelte a járó-kelőket. Fokozódó szorongás kerítette hatalmába. — Nézd! — mondta. Mind milyen komor, rosszkedvű, gondterhelt. Mereven tekintenek maguk elé. Milyen nemzet lettünk? Sehol derű, vidámság, az élet szeretetének öröme. Attól kezdve én is figyelni kezdtem. Magamat, környezetemet, az utca emberét. Egyre fogyott a vidámság, az arcokról lekopott a mosoly. Lettünk egy gyászos, búsképű nemzet. Nem sok okunk volt mókára, kacagásra. A rövid konjunktúra idején az anyagi tollasodás lehetőségének bűvöletében igyekeztünk önkizsákmányolni magunkat. Terveink soha nem a jövőre voltak, csak a holnapra. Á pénz, jövedelem hajszolása — mindegy milyen áron, mindegy milyen módon — vált életünk első mozgatójává, és bár belőle csak keveseknek jutott igazán sok, mindannyian beszálltunk ebbe a hajszába, közben észrevétlenül elvesztettük más, ennél nagyobb értékeinket. Szétestek a családok, meglazult a közösségek kohéziója, eltűnt az egymás iránti szolidaritás, az erkölcs ereje meggyengül. Válságba került társadalmi létünk. Vége lett a rövid konjunktúrának. A gazdaság válságával teljessé vált előző társadalmi rendszerünk csődje. Az összeomlás szélén álló gazdaság kiváltotta sokk először megrendítette a nemzet felett négy évtizede uralkodó klikk hatalmát, majd az első szabad választások egy új, demokratikus társadalom létrejöttének ígéretét hozták el. Most kellene az öröm. Olyat tettünk, mely tettünkre joggal lehetnénk büszkék. Csodálattal néz fel ránk a világ jobbik fele. Történelmünk fényes lapjait írjuk. De arcunkra nem ül ki a mosoly. Rosszkedvű forradalom rezignált „harcosai" vagyunk. Talán tudjuk, hogy jövőnk nagyszerű lesz, de félünk a holnaptól. Elnök Úr! Tanítsa meg ezt a nemzetet tovább látni a ma és holnap nyomasztó gondjainál. Mutassa meg, hogy van oka a hitre, optimizmusra, bizalomra. Isten, úgy segélje! Horváth Zsolt NYILATKOZAT Esztergom Város Tanácsa, politikai pártjai, szervezetei és egyesületei a város lakossága nevében kijelentik, hogy a roncshíd (volt Mária Valéria híd) megépítését - gazdasági, társadalmi és politikai indokok alapján - feltétlenül szükségesnek tartják, s a tőlük telhető minden eszközzel támogatják. Tudomásul veszik, hogy a megnövekedett forgalom időlegesen problémákat okoz majd a városközponti közlekedésben, másrészt környezetszennyezési következményekkel jár. A végső megoldás, az elkerülő út megépítése érdekében az új önkormányzatnak mindent meg kell tennie majd. Amennyiben nem lehetséges más módon a hidat felépíteni, elfogadják annak lehetőségét, hogy az építtető a használat fejében valamilyen anyagi ellenértéket szedjenek (pl. hídpénz). Nagyon remélik, hogy az utóbbi időszak erőfeszítéseivel, a minisztériummal kötött megállapodással a sok évtizede húzódó kérdés elindult a megoldás útján, s a Mária Valéria hidat megépítésének centenáriumán végre eredeti formájában köszönthetjük. Esztergom, lyyv. Esztergom Barátainak Egyesülete Esztergomi Kulturális Egyesület FIDESZ Keresztény Demokrata Néppárt Magyar Ellenállók Antifasiszta Szövetsége Vállalkozók Pátja Magyar Demokrata Fórum Magyar Szocialista Párt Magyar Szocialista Munkáspárt Szabad Demokraták Szövetsége Városi Tanács testülete képv. dr. Arató Géza országgyűlési képv. ÁBEL Erdélyi Közösség Megjegyzés: a Független Kisgazda és Polgári Párt külön nyilatkozatban foglalt állást. Ezt lapunk 5. oldalán közöljük. A Szent István ünnepét megelőző napokban az Esztergomban működő pártok lázban égtek: eldördült a választási küzdelem rajtpisztolya. Az elmúlt másfél—két évben lezajlott forradalom most teljesedik ki: a vidék — így Szent István városa is — újakra készül. Ez a fordulat, egy kis költői túlzással, az ezer évvel ezelőttihez is hasonlítható. A küzdelem itt, az ország egyik szegletében azonban kevésbé patetikus. A lényeg: a városházán kiadó 27 képviselői hely: 14 az egyéni választókerületekben, 13 pedig a pártlistákon — no és egy makulátlan polgármester is kerestetik. Milyen is az ideáltipikus esztergomi képviselő? — Az előzetes vélekedések szerint az MSZMP-s múlt semmiképpen sem jó ajánlólevél; ha vallásos, az annál jobb, s lehetőleg diplomás kell. Nők elvétve jöttek szóba. A tőzsgyökeres esztergomiság sem rossz, csak szakértelemmel párosuljon. E sorok írója felkeresett néhány erősnek ítélt pártot, s ahol nyilatkozatképesek voltak, ott igyekezett szóra bírni egy-egy fontos embert. (A többiektől ezennel elnézést kér, a közeljövőben igyekszik őket is fölkeresni.) Az MDF házatáján Kardos Tamás a ,Jcampányfőnök". Szerinte a Fórumot nem a pártszempontok vezérlik, az összefogást tartják szükségesnek. A nem szövetséges pártokkal is megpróbálnak kiegyezni. A közigazgatásban dolgozókra — ha azok rátermettek - úgyszintén számítanak. A polgármester esetében azonban nem tesznek engedményt: volt MSZMP-s nem kell! A jelenlegi párttagságot sem tartanák előnyösnek, továbbá olyan ember legyen, aki a korábbi városi vezetés munkájában sem vett részt. Rendezett családi háttérrel rendelkező, vallását gyakorló embert keresnek, aki minden gyanún felül áll. Szeretnék visszaadni a városért vállalt közösségi munka becsületét. Ha nem sikerül a város gondjait a lakosság szívügyévé tenni, akkor bármelyik választott testület — helyhatóság — munkája eredménytelen lesz. Képviselő kerestetik! Az SZDSZ részéről Miavecz Jenő, az ötfős ügyvivői testület tagja nyilatkozott. Szerinte, pártja népszerűsége a tavaszi választások óta csak nőtt, tehát nyerő helyzetből indulhatnak. Á jelöltek esetében a legfontosabb az erkölcsi hitelesség és a szakértelem; volt MSZMP tagokat nem kívánnak indítani. A párt elsősorban a Fidesszel fog együttműködni. Szeptember elsején az Erzsébet — parkban a színvonalas — nem bóvli - kirakodóvásáron Tamás Gáspár Miklós lesz a díszvendég. Az irodalmi műsort követően a lakosság itt kaphat részletes tájékoztatást. Részben idekívánkozik: dr.Arató Géza a közeljövőben több esztergomi vonatkozású témában kíván felszólalni a parlamentben. A kereszténydemokraták a Balassa Múzeum új épületének (a Prímási palotával szemben) ihletett könyvtártermében tanácskoztak. A lázas vita közepette a tudósítóval alig tudtak foglalkozni. Egy dolog biztosnak látszik: sok a jelöltjük - bíznak önmagukban. Érdekes mozzanata a küzdelemnek, hogy több köztiszteletben álló polgártársunk nem kíván indulni, vagy még nem adott határozott választ. Az indokok között leginkább ,,ha tudnám, kikkel ülök majd egy testületben"; „nem akarok dilettánsok és hordószónokok közé kerülni"; „a pénztelenség úgyis mindent lehetetlenné tesz" — s más efféléket lehet hallani. A pártlistákról egyébként csak néhány ember juthat be a helyi parlamentbe, hiszen csupán 13 széknek kell gazdát találni. A legtalányosabbnak a polgármester személye Ígérkezik: e sorok írója hosszas nyomozás után sem jutott igazán, egyöntetűen támogatott személyiség nyomába: az egyik nem vállalja, a másik elvállalná, de határozatlan személyiségnek tartják, a harmadik önjelölt hírében áll, a negyedik tőzsgyökeres, jó szakember, de pártmúltja lehúzza, a hatodik gazdag, de a butik-vagyon önmagában édes kevés. .. A választópolgárokat a nyilvántartásba vételről augusztus 27 és szeptember 6. között értesítik. A jelöltek nyilvántartásba vételének és közzétételének határideje: szeptember 17. Az ajánlóívek megnyitása — a jelölők és a jelöltek részéről — augusztus 27-től szeptember 12-ig tart. Sebő József ESETT ESŐ KARIKÁRA... ... de most a passaui nagyharangra. Augusztus 8-án, szerdán délelőtt az esztergomi hajóállomáson az időjárás és a hangulat hasonló volt ahhoz, amikor Kossuth Lajos városunkba érkezett. Hazafias lelkesedéstől áthatott tömeg várakozott a Nagy-Dunaparton. Átutazott ugyanis itt az osztrák luxusturistahajó, a ,,Mozart" fedélzetén az a kilenc-autónyi súlyú nagyharang, melyet a Bildpost szerkesztősége felhívására összegyűjtött pénzből Szent István, Szent Imre és Boldog Gizella tiszteletére Németországban öntöttek és amely a budapesti Szent István Baizilikában hívja majd imára a híveket. Elődjét, mely Szlezák László harangöntő mester műhelyében készült, a második világháború alatt hadi célokra szerelték le a németek. Míg a hajó utasai megtekintették Esztergom nevezetességeit, mi megszemlélhettük az orrfedélzet balján elhelyezett pompás harangot, sőt a kapitány kedves meghívására 15 fős csoportokban fel lehetett menni a ,,Mozart"-ra a menetrendszerű indulási időpontig. Nekünk, hátrébb állóknak, igen csak fogyott a reményünk, mivel az előbb álló csoportok bizony jócskán elnézelődtek a hajón. Nem kis izgalmak után, mivel a hajó utasai késtek, végülis sikerült feljutnunk. Megnézhettük közelről a harangot, elolvashattuk feliratait, közülük az egyik így szól: „Beata Giesella et Sancte Emerice orate pro nobis. Ez a harang hirdesse Isten dicsőségét, vigye imáinkat Isten elé: élőkért és holtakért népünk áldozataiért és Magyarország feltámadásáért". A szöveg közt Szent Istvánt ábrázoló dombormű látható. A nagy hajóablakban magyar nemzeti színű zászlóra írva volt: Herzliche Grü/?e von Deutschland nach Ungarn. Felemelő élményben volt részünk. Ez alkalommal még egy élményem, illetve tapasztalatom volt. Feljuthattam volna a hajóra soron kívül is. Fényképező géppel a nyakamban mondhattam volna, hogy valami helyi lapnak, vagy gyári híradónak a munkatársa vagyok, csatlakozhattam volna valamelyik ismerős notabilitáshoz. Nem tettem,, mert egyszerűen jól esett ebben a mintegy 200 főnyi lelkes, meghatott tömegben szorongani, cserkészek, koronás-címeres nemzeti szín zászlók között esztergomi ismerősökkel és ismeretlenekkel beszélgetve, a vaskorlátnak préselődve, izgulva várni, hogy feljutunk-e. Egyszer csak feltűnik Reisz Páter, a Ferences Gimnázium igazgatója,barna csuhájában. A tömeg szó nélkül utat nyit, udvarias hajóstiszt siet elé, felvezeti és az atya már lépdel is saruival a harang felé. Ugyanúgy vissza. Kisvártatva négy szürke öltönyös úr nyomakodik előre, mondván, hogy a harang kíséretéhez tartoznak, engedjük fel őket. Az idegesen várakozó tömegnek tudvalévő külön lélektana van, nem is igazán tárgyilagos mindig. Feljutottak ugyan a hajóra, de voltak megjegyzések: „Minek tolakszanak ezek itten" és fűszeresebbek is, a zöld és fehér vaskorlátoknak is igencsak odanyomogatták őket. Mikor visszafelé jött a csoport a hajóhídon, vettük észre páran, hogy köztük van a mi egyik Püspök Urunk is. -Becsületesebb, ha nem tartom titokban, amiről a továbbiakban várakozva beszélgettünk, hanem ideírom. Krisztus Urunk a jó pásztorról szólva többek között kijelenti: „. . . ismerem enyéimet és enyéim ismernek engem, . . . (János 10.14.) Itt most sajnos ez nem jött össze. Jobb lett volna mindnyájunknak, ha a Tisztelendő Urak reverendát viselnek, nem kerültünk volna kellemetlen helyzetbe, ők se, mi se. A lelkipásztor nem jó oldalunkról ismert meg minket, mi pedig nem tudtuk megadni a kellő tiszteletet. Tudom, volt idő, mikor hátrányos volt a reverenda viselése, KISZ-ben, vagy annak elődjében nevelődött, esetleg egyáltalán sehol sem nevelődött ifjak rákiáltottak a papra: büdös csuhás — de gondolom ez a múlté. Tisztelettel és szeretettel bátorítom egyházi személyeinket, vegyék elő és viseljék a reverendát, ha lehet nyilvános helyen és a TV-ben is. Hívő - nem hívő bizonyára méltányolni fogja. Ugyanazt hirdeti, mint a harang: Isten dicsőségét, hitünk megvallását. (o.i)