Esztergom és Vidéke, 1990

1990. augusztus / 15. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TÁRSADALOM • POLITIKA • MŰVELŐDÉS • HELYISMERET® IDEGENFORGALOM IDOS/AKI LAP 1990. augusztus 15. szám ÁRA: 19,50 Ft fc.* MOSOLY „Visszaadni a nemzetnek a mo­solyt" — fejezte be Göncz Árpád a televíziónak adott interjút, vá­laszolva a riporter kérdésére: mit szeretne elérni elnöksége alatt. A mosolyt, mely oly természete­sen árad el Göncz Árpád arcán, tükrözve egy sokat próbált, töre­tett, de meg nem tört ember belső harmóniáját. Ez a mosoly tette őt már első televíziós szereplése­kor egy csapásra a nép kedvencé­vé. Ha voltak is fenntartások más élretörő politikusainkkal szemben, Göncz Árpádot fenntartás nélkül fogadta el az egész társadalom. Ösztönösen éreztük, hogy közü­lünk való, ahogyan ő mondaná: ,,megérzik rajtam a maguk sza­gát", és megéreztük, hogy egy nemes, gerinces, elveihez és népé­hez hű, igaz ember került a leg­első közjogi méltóságba. Mennyire hiánycikk nálunk a mosoly! Felnőtt társadalmunknak alig vannak róla emlékei. Néha nevetünk - egyre nagyobb inger szükséges a kiváltására —/röhö­günk is humornak alig nevezhető malacságok hallatán, talán kacará­szunk is, de a szelíd, őszinte vará­zsos mosolyt, mely megszépíti az arcot, hiszen a lélek ül ki rá, csak kevesen ismerik. Régóta nem látott barátom hívta fel rá először a figyelmemet jó húsz évvel ezelőtt. Budapest egy forgalmas pontján figyelte a járó-kelőket. Fokozódó szoron­gás kerítette hatalmába. — Nézd! — mondta. Mind mi­lyen komor, rosszkedvű, gondter­helt. Mereven tekintenek maguk elé. Milyen nemzet lettünk? Sehol derű, vidámság, az élet szereteté­nek öröme. Attól kezdve én is figyelni kezdtem. Magamat, környezete­met, az utca emberét. Egyre fo­gyott a vidámság, az arcokról le­kopott a mosoly. Lettünk egy gyászos, búsképű nemzet. Nem sok okunk volt mókára, kacagásra. A rövid konjunktúra idején az anyagi tollasodás lehető­ségének bűvöletében igyekeztünk önkizsákmányolni magunkat. Ter­veink soha nem a jövőre voltak, csak a holnapra. Á pénz, jöve­delem hajszolása — mindegy mi­lyen áron, mindegy milyen mó­don — vált életünk első mozgató­jává, és bár belőle csak kevesek­nek jutott igazán sok, mindannyi­an beszálltunk ebbe a hajszába, közben észrevétlenül elvesztettük más, ennél nagyobb értékeinket. Szétestek a családok, meglazult a közösségek kohéziója, eltűnt az egymás iránti szolidaritás, az er­kölcs ereje meggyengül. Válságba került társadalmi létünk. Vége lett a rövid konjunktúrá­nak. A gazdaság válságával teljessé vált előző társadalmi rendszerünk csődje. Az összeomlás szélén álló gazdaság kiváltotta sokk először megrendítette a nemzet felett négy évtizede uralkodó klikk ha­talmát, majd az első szabad válasz­tások egy új, demokratikus társa­dalom létrejöttének ígéretét hoz­ták el. Most kellene az öröm. Olyat tettünk, mely tettünkre joggal lehetnénk büszkék. Csodálattal néz fel ránk a világ jobbik fele. Történelmünk fényes lapjait ír­juk. De arcunkra nem ül ki a mosoly. Rosszkedvű forradalom rezignált „harcosai" vagyunk. Ta­lán tudjuk, hogy jövőnk nagysze­rű lesz, de félünk a holnaptól. Elnök Úr! Tanítsa meg ezt a nemzetet tovább látni a ma és holnap nyomasztó gondjainál. Mutassa meg, hogy van oka a hit­re, optimizmusra, bizalomra. Isten, úgy segélje! Horváth Zsolt NYILATKOZAT Esztergom Város Tanácsa, politikai pártjai, szervezetei és egyesüle­tei a város lakossága nevében kijelentik, hogy a roncshíd (volt Mária Valéria híd) megépítését - gazdasági, társadalmi és politikai indokok alapján - feltétlenül szükségesnek tartják, s a tőlük tel­hető minden eszközzel támogatják. Tudomásul veszik, hogy a megnövekedett forgalom időlegesen problémákat okoz majd a városközponti közlekedésben, más­részt környezetszennyezési következményekkel jár. A végső meg­oldás, az elkerülő út megépítése érdekében az új önkormányzat­nak mindent meg kell tennie majd. Amennyiben nem lehetséges más módon a hidat felépíteni, el­fogadják annak lehetőségét, hogy az építtető a használat fejében valamilyen anyagi ellenértéket szedjenek (pl. hídpénz). Nagyon remélik, hogy az utóbbi időszak erőfeszítéseivel, a mi­nisztériummal kötött megállapodással a sok évtizede húzódó kér­dés elindult a megoldás útján, s a Mária Valéria hidat megépíté­sének centenáriumán végre eredeti formájában köszönthetjük. Esztergom, lyyv. Esztergom Barátainak Egyesülete Esztergomi Kulturális Egyesület FIDESZ Keresztény Demokrata Néppárt Magyar Ellenállók Antifasiszta Szövetsége Vállalkozók Pátja Magyar Demokrata Fórum Magyar Szocialista Párt Magyar Szocialista Munkáspárt Szabad Demokraták Szövetsége Városi Tanács testülete képv. dr. Arató Géza országgyűlési képv. ÁBEL Erdélyi Közösség Megjegyzés: a Független Kisgazda és Polgári Párt külön nyilatkozat­ban foglalt állást. Ezt lapunk 5. oldalán közöljük. A Szent István ünnepét megelő­ző napokban az Esztergomban működő pártok lázban égtek: eldördült a választási küzdelem rajtpisztolya. Az elmúlt más­fél—két évben lezajlott forrada­lom most teljesedik ki: a vidék — így Szent István városa is — újakra készül. Ez a fordulat, egy kis költői túlzással, az ezer évvel ezelőttihez is hasonlítható. A küzdelem itt, az ország egyik szegletében azonban ke­vésbé patetikus. A lényeg: a városházán kiadó 27 képviselői hely: 14 az egyéni választókerü­letekben, 13 pedig a pártlistákon — no és egy makulátlan polgár­mester is kerestetik. Milyen is az ideáltipikus esz­tergomi képviselő? — Az előzetes vélekedések szerint az MSZMP-s múlt semmiképpen sem jó aján­lólevél; ha vallásos, az annál jobb, s lehetőleg diplomás kell. Nők elvétve jöttek szóba. A tőzsgyökeres esztergomiság sem rossz, csak szakértelemmel páro­suljon. E sorok írója felkeresett né­hány erősnek ítélt pártot, s ahol nyilatkozatképesek voltak, ott igyekezett szóra bírni egy-egy fontos embert. (A többiektől ezennel elnézést kér, a közeljö­vőben igyekszik őket is fölkeres­ni.) Az MDF házatáján Kardos Tamás a ,Jcampányfőnök". Sze­rinte a Fórumot nem a pártszem­pontok vezérlik, az összefogást tartják szükségesnek. A nem szö­vetséges pártokkal is megpró­bálnak kiegyezni. A közigazga­tásban dolgozókra — ha azok rátermettek - úgyszintén számí­tanak. A polgármester esetében azonban nem tesznek engedményt: volt MSZMP-s nem kell! A jelen­legi párttagságot sem tartanák előnyösnek, továbbá olyan ember legyen, aki a korábbi városi vezetés munkájában sem vett részt. Rendezett családi háttérrel rendelkező, vallását gyakorló em­bert keresnek, aki minden gyanún felül áll. Szeretnék visszaadni a városért vállalt közösségi munka becsületét. Ha nem sikerül a város gondjait a lakosság szívügyévé tenni, akkor bármelyik válasz­tott testület — helyhatóság — munkája eredménytelen lesz. Képviselő kerestetik! Az SZDSZ részéről Miavecz Jenő, az ötfős ügyvivői testület tagja nyilatkozott. Szerinte, pártja népszerűsége a tavaszi választások óta csak nőtt, tehát nyerő hely­zetből indulhatnak. Á jelöltek esetében a legfontosabb az erköl­csi hitelesség és a szakértelem; volt MSZMP tagokat nem kívánnak indítani. A párt elsősorban a Fidesszel fog együttműködni. Szeptember elsején az Erzsébet — parkban a színvonalas — nem bóvli - kirakodóvásáron Tamás Gáspár Miklós lesz a díszvendég. Az irodalmi műsort követően a lakos­ság itt kaphat részletes tájékozta­tást. Részben idekívánkozik: dr.Ara­tó Géza a közeljövőben több esztergomi vonatkozású témában kíván felszólalni a parlamentben. A kereszténydemokraták a Ba­lassa Múzeum új épületének (a Prímási palotával szemben) ih­letett könyvtártermében tanács­koztak. A lázas vita közepette a tudósítóval alig tudtak foglalkoz­ni. Egy dolog biztosnak látszik: sok a jelöltjük - bíznak önma­gukban. Érdekes mozzanata a küzde­lemnek, hogy több köztisztelet­ben álló polgártársunk nem kíván indulni, vagy még nem adott határozott választ. Az indokok között leginkább ,,ha tudnám, kikkel ülök majd egy testület­ben"; „nem akarok dilettánsok és hordószónokok közé kerülni"; „a pénztelenség úgyis mindent lehe­tetlenné tesz" — s más efféléket lehet hallani. A pártlistákról egyébként csak néhány ember juthat be a helyi parlamentbe, hiszen csupán 13 széknek kell gazdát találni. A legtalányosabbnak a pol­gármester személye Ígérkezik: e sorok írója hosszas nyomozás után sem jutott igazán, egyönte­tűen támogatott személyiség nyo­mába: az egyik nem vállalja, a másik elvállalná, de határozatlan személyiségnek tartják, a harma­dik önjelölt hírében áll, a negye­dik tőzsgyökeres, jó szakember, de pártmúltja lehúzza, a hatodik gazdag, de a butik-vagyon ön­magában édes kevés. .. A választópolgárokat a nyil­vántartásba vételről augusztus 27 és szeptember 6. között értesí­tik. A jelöltek nyilvántartásba vételének és közzétételének ha­tárideje: szeptember 17. Az aján­lóívek megnyitása — a jelö­lők és a jelöltek részéről — augusz­tus 27-től szeptember 12-ig tart. Sebő József ESETT ESŐ KARIKÁRA... ... de most a passaui nagyharang­ra. Augusztus 8-án, szerdán déle­lőtt az esztergomi hajóállomáson az időjárás és a hangulat hasonló volt ahhoz, amikor Kossuth Lajos városunkba érkezett. Hazafias lel­kesedéstől áthatott tömeg várako­zott a Nagy-Dunaparton. Átuta­zott ugyanis itt az osztrák luxus­turistahajó, a ,,Mozart" fedélzetén az a kilenc-autónyi súlyú nagy­harang, melyet a Bildpost szer­kesztősége felhívására összegyűj­tött pénzből Szent István, Szent Imre és Boldog Gizella tiszteletére Németországban öntöttek és a­mely a budapesti Szent István Baizilikában hívja majd imára a hí­veket. Elődjét, mely Szlezák Lász­ló harangöntő mester műhelyében készült, a második világháború alatt hadi célokra szerelték le a németek. Míg a hajó utasai megtekintet­ték Esztergom nevezetességeit, mi megszemlélhettük az orrfedélzet balján elhelyezett pompás haran­got, sőt a kapitány kedves meghí­vására 15 fős csoportokban fel lehetett menni a ,,Mozart"-ra a menetrendszerű indulási időpont­ig. Nekünk, hátrébb állóknak, igen csak fogyott a reményünk, mivel az előbb álló csoportok bi­zony jócskán elnézelődtek a ha­jón. Nem kis izgalmak után, mivel a hajó utasai késtek, végülis sike­rült feljutnunk. Megnézhettük kö­zelről a harangot, elolvashattuk feliratait, közülük az egyik így szól: „Beata Giesella et Sancte Emerice orate pro nobis. Ez a harang hirdesse Isten dicsősé­gét, vigye imáinkat Isten elé: élőkért és holtakért népünk áldo­zataiért és Magyarország feltáma­dásáért". A szöveg közt Szent Istvánt ábrázoló dombormű látható. A nagy hajóablakban magyar nemzeti színű zászlóra írva volt: Herzliche Grü/?e von Deutschland nach Ungarn. Felemelő élményben volt ré­szünk. Ez alkalommal még egy élmé­nyem, illetve tapasztalatom volt. Feljuthattam volna a hajóra soron kívül is. Fényképező géppel a nya­kamban mondhattam volna, hogy valami helyi lapnak, vagy gyári híradónak a munkatársa vagyok, csatlakozhattam volna valamelyik ismerős notabilitáshoz. Nem tet­tem,, mert egyszerűen jól esett ebben a mintegy 200 főnyi lel­kes, meghatott tömegben szoron­gani, cserkészek, koronás-címeres nemzeti szín zászlók között esz­tergomi ismerősökkel és ismeretle­nekkel beszélgetve, a vaskorlátnak préselődve, izgulva várni, hogy fel­jutunk-e. Egyszer csak feltűnik Reisz Páter, a Ferences Gimná­zium igazgatója,barna csuhájában. A tömeg szó nélkül utat nyit, udvarias hajóstiszt siet elé, felve­zeti és az atya már lépdel is saruival a harang felé. Ugyanúgy vissza. Kisvártatva négy szürke öl­tönyös úr nyomakodik előre, mondván, hogy a harang kísére­téhez tartoznak, engedjük fel őket. Az idegesen várakozó tömeg­nek tudvalévő külön lélektana van, nem is igazán tárgyilagos mindig. Feljutottak ugyan a hajó­ra, de voltak megjegyzések: „Mi­nek tolakszanak ezek itten" és fűszeresebbek is, a zöld és fehér vaskorlátoknak is igencsak oda­nyomogatták őket. Mikor vissza­felé jött a csoport a hajóhídon, vettük észre páran, hogy köztük van a mi egyik Püspök Urunk is. -Becsületesebb, ha nem tartom ti­tokban, amiről a továbbiakban vá­rakozva beszélgettünk, hanem ide­írom. Krisztus Urunk a jó pásztor­ról szólva többek között kijelen­ti: „. . . ismerem enyéimet és enyéim ismernek engem, . . . (Já­nos 10.14.) Itt most sajnos ez nem jött össze. Jobb lett volna mindnyájunknak, ha a Tisztelen­dő Urak reverendát viselnek, nem kerültünk volna kellemetlen hely­zetbe, ők se, mi se. A lelkipásztor nem jó oldalunk­ról ismert meg minket, mi pedig nem tudtuk megadni a kellő tiszteletet. Tudom, volt idő, mi­kor hátrányos volt a reverenda viselése, KISZ-ben, vagy annak elődjében nevelődött, esetleg egy­általán sehol sem nevelődött ifjak rákiáltottak a papra: büdös csu­hás — de gondolom ez a múlté. Tisztelettel és szeretettel bátorí­tom egyházi személyeinket, ve­gyék elő és viseljék a reverendát, ha lehet nyilvános helyen és a TV-ben is. Hívő - nem hívő bizo­nyára méltányolni fogja. Ugyanazt hirdeti, mint a harang: Isten di­csőségét, hitünk megvallását. (o.i)

Next

/
Thumbnails
Contents