Esztergom és Vidéke, 1990

1990. augusztus / 15. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 ... és vidéke DICSÉRET AZ ÖRKÖDÖKNEK „Nincs egy árva fűszál a torzs közt. . ." — önkéntelenül is Arany János szavai jutnak eszembe, miközben gyalogtúrázom az utak mentén, a legelőkön, a pázsitokon vagy taposom a fákkal borított domboldalak avarát. Aszott, élettelen, csöröge-száraz a táj a Dunakanyarban, a Pilisekben, a Visegrádi-hegységben, Tát, Tokod irányában egyaránt.. . Elég egy gondatlanul eldobott cigarettacsutka, s máris lángra lobban -a féltve őrzött táj. Válogatás nélkül égeti az idejekorán lehullott levelet, a fonnyadt-elsorvadt növényzetet, de belekap a fatörzsekbe, ,Jegel" a gyümölcsösben, szőlőben - mindenütt, ahol útja vezet. A minap Európa egyik legnagyobb védett területén, a Hortobágyon, a gyönyörűséges pusztában láttam bozót-tüzet. A recsegő-ropogó lángnyelvek több méteres magasságban fenyegették az eget a két-három méteres nádrengetegből. A sírás fojtogatta az ember torkát, amint látta miként menekül a pusztító tűz elől a védett terület rengeteg (sok közüle ritkaságnak számító, kivesző félben lévő) élőlénye. A vidéket való járásom közben szinte minden faluban, községben elmondták a helyhatósági illetékesek: Esztergom környékén is gyakorta kellett már mozgósítani a helyi önkéntes és hivatásos tűzoltókat. Keletkeztek is károk az útmenti martokon, a termesztett növényekben, erdőkben egyaránt, de . . . a megfigyelők, a tűzoltók mindig résen voltak. S még a nagyobb kár bekövetkezése előtt teljesítették feladatukat. Dicséret az őrködőknek, különösen azoknak, akik napi munkájuk után még önkéntes szolgálatra is vállalkoznak! SZALMAVÁSÁR Esztergom vidékén éveken át tartotta magát az a rossz szokás, hogy a termelőszövetkezetekben magántermelőknek nem lehetett szalmát vásárolni. A kombájn eljárt a gabonaföldeken, annak rendje s módja szerint kicsépelte a magot, hagyta a szalmarendeket. Majd jött a bálázógép, az is tette, amit tennie kellett. A szalmahordó fogatok, járművek gyűjtötték a jószágok telephelye közelébe a bálákat, de a farmvezetők egyszer csak kiadták az utasítást: több szalmára nincs szükség, mert több nem fér a telephelyen. A magántermelők, persze, ezután sem vehették — vihették a tarlóról a szalmabálákat. Jöttek az arra kijelölt személyek a mezei brigádokból, s meggyújtották az ott hagyott, úgymond fölöslegessé vált szalmát. A hoppon maradt magántermelők gyönyörködhettek a tűz játékában, a gazdaság pedig jókora pénzbevételtől esett el. Az idén nagyot változott a helyzet. Legtöbb Esztergom környéki szövetkezet még az aratás előtt meghirdette: bálázás után lehet szalmát vásárolni a gazdaságtól a magántermelőknek is! Egy bála ára legtöbb helyen 25 forint körül volt. Bár a szokottnál gyorsabb iramban került le a szalma a gazdaságok tarlóiról, ám mégsem olyan gyorsan, hogy általában lehetne dicsérni. Sok helyen még ma is százával áll a szalmabála a tarlókon. Jöhet tehát a további vásár! Ennyi esztendei tiltás után néhol elszokott a tömeg a szalmavásártól. Avagy a vásár népszerűsítésével is lehet baj? Sorainkkal vevőnek, eladónak egyaránt segíteni szándékszunk: tessék tehát igyekezni, mert következik a tarlóhántás és akkor már nem kegyelmeznek a bálázott szalmának sem! ESZTERGOM-KERTVÁROS KETRECEKET TESSÉK! Annak idején már megírtuk, hogy Esztergom-Kertváros ama táján, ahol a Zöldért raktára jókora területet mondhatott magáénak, most az Esztergom és vidéke ÁFÉSZ egy zárt területen mezőgazdasági gépek eladására rendezkedett be. Fazekas István, a telep vezetője a minap arról tájékoztatott, hogy a megrendelt mezőgépek beérkezéséig sem tartják üresen a telephelyet. - Mit kínálnak addig a vásárlóközönségnek? — Különböző méretű és rendeltetésű ketreceket. - Milyen állatok tartására alkalmas ketrecekkel rendelkeznek? — A válasz előtt talán annyit: az utóbbi időben ezen a vidéken is sokan kaptak kedvet kisállat tenyésztésére. Hasznos, jól Fizető, nem különösen nagy munkát — inkább egy kis hozzáértést, türelmet — igénylő ez a jószágtartás. Nos, elsősorban házinyúl tenyésztésére gondoltunk. Ebből rendeltünk többet. De nyérc, róka, prémgörény, csincsilla tenyésztéséhez is tudunk ketreceket biztosítani. No, és a tyúkfarmok kialakításához szükséges felszerelésekről sem feledkeztünk meg. Ezt is bármely mennyiségben szállíthatjuk. - Milyen a ketrecek minősége és ára? — Valamennyi tűzihornyozott, ponthegesztett kivitelű, egy kisszövetkezet sorozatgyártásából kerül hozzánk. Az árak kedvezőek, a ketrec a helyszínen megvásárolható. KIÉ AZ „. . . ÉS VIDÉKE" ROVAT? Nyilván az érdekelt olvasóé — szinte hallom a címben feltett kérdésre a választ. Hát kedves így gondolkodó! Nemet kell mondanunk! Mert amint jelen számunk is bizonyítja, immár nem csak a szokványos három hasábos rovatot, de — havonta egyszer — egész oldalt szentelünk az „. . . és vidéke" olvasóinak. Sajnos, a vidéken lakók nem igénylik olyan mértékben a lapszámokat (legalábbis eddig nem), ahogyan azt elvárnánk. Reméljük, ez csak eddig volt így. Most már valóban azok is olvassák majd az „. . . és vidéke" híreit, akiknek szántuk, s akiktől egyre több visszajelzést (véleményt, hirdetést, üzenetet stb) várunk a jövőben! Az oldalt írta és szerkesztette: Kiss József PILISSZENTLÉLEK MIÉRT CSAK MI? MIÉRT? Hallottuk, olvastuk, hogy Esztergom környékének falvaiban, községeiben záros határidőn belül megoldódik az ivóvíz-ellátás. Egyetlen egy falu, Pilisszentlélek lesz a kivétel. Itt marad minden a régi. Azóta sokszor tettük fel a kérdést egymásközt a faluban: miért csak mi? Miért? Feleletet egyikőnk sem tud rá adni. Egyszerűen nem értjük a halogatás okát, hiszen mi kiáltottunk már esztendőkkel ezelőtt gyors segítségért, mi mondtuk el számos fórumon, hogy napról napra apad kútjaink vízszintje. Van, ahol már nem ér vizet a veder a kávás kútban, nem dolgozik a szivattyús kutak többsége. Csak a közeli erdő egy-egy gyér erecskéjéből tölthetjük meg kannáinkat. De sokszor ez a víz is ihatatlan! Ilyenkor aztán csak jön a kérdés: miért csak mi? Miért? TÁT ÚJABB LÉPÉS Szép község, rendezett község mondja esztergomi, de Táton is gyakran megforduló barátom. Az ő „szemüvegén" keresztül próbálom hát szemlélni a települést,amikor ideérek. Nyári nap fürdeti a helységet, az utcák szinte néptelenek, csak a községet átszelő, Dorogról Győrbe vivo-hozó főúton rohannak szüntelenül a gépjárművek. A helységet járva, csakhamar megállapíthatom: nem túlzott tájékoztatóm. Valóban szép és rendezett község benyomását kelti ez a duna-menti nagyközség. Házai, portái, utcái rendezettek, gondozottak. S mennyi virág a hízzak előtt, a kiskertekben, az ablakokban! A lakók, akikkel szóba állok, nem dicsekszenek, inkább a panaszokkal, sérelmekkel hozakodnak elő. Hiába sorolom, hogy ritka helyen asztalfoztak, korszerűsítettek ennyi utcán; hogy híres sváb énekkarukat messzi földön ismerik, dicsérik; ugyanide sorolható a fúvószenekar, a zeneiskola létesítése; épül, befejezés előtt áll a városba is beillő művelődési ház. Ők csak azt fájlalják—emlegetik, ami még nincs, ami még hiányzik. A legfájóbb pont: az ivóvíz-gond megoldása. — Már jóformán a kertek öntözésére sem merjük használni, olyan nitrátos, meg ki tudja menynyi fene idegen keveréket tartalmaz — fogalmazza meg egy középkorú hölgy az új tanácsháza körül lakók véleményét. Nem vitathatom, mert Prohászka Tibor tanácselnök is többször elmondta már ezt, de azt is hozzátette: végleges megoldáshoz pillanatnyilag nincs pénz. Még a lakosság hozzájárulása is csak egy részt fedezne. Mondom, hogy a minap a rádióból hallottam a szenzációs bejelentést, miszerint Esztergom környökén - Pilisszentlélek kivételével — záros határidőn belül mindenütt megoldódik a vezetékes ivóvízellátás. . . A körülöttem álló táti hölgyek mosolyognak, hümmögnek, hogy ők is hallották ezt a rá dió bejelentést, de. .. ők már nem a fülüknek, csak a szemüknek hisznek. - Akkor talán a CROSBARtípusú telefon bevezetésében és a földgáz-hálózat bővítésében sem hisznek? - kérdezem a hölgyeket. Ezekkel kapcsolatban majd az avatási ünnepségen nyilványítunk véleményt — replikáznak. Ezek után már a KÖGÉP gmk telephelyének átköltöztetését is félénken említem meg, ami szintén újabb lépést jelent a község szépítésében, fejlődésében. S lám, csodák csodája, ezzel már egy húron pendülünk. Beismerik, hogy a lakosság kezdeményezésére a tanácsülésen jóváhagyott lépés nagyjelentőségű lesz Tát életében. Ez a gmk évekkel ezelőtt jött létre, a termelőszövetkezet területén. Nőtt, fejlődött, s bizony most már a lakók nyugalmát zavarja, a levegőt szennyezi. Nagy vita után a tanács anyagi fedezettel járult hozzá a KÖGÉP telephelyének megváltoztatásához. Áz Esztergomi út végén kap helyet, a lakott területen kívülre költöztetik. Persze, az óriási munka (az új helyet elkészíteni, a régit felszámolni) talán két esztendőt is igénybe vesz. Abba mindenki beleegyezett, hogy megéri a két esztendei nagy munkát is. Csend, nyugalom lesz a községben. A KÖGÉP helyén szép, tetszetős pihenőzónát alakítanak ki, s a gmksok is zavartalanul fejleszthetik telepüket.. . KÉTÚJNYI MŰVÉSZET A HALHATATLANSÁGHOZ Éreztem, tudtam, már beszélgetésünk kezdetén, a riportalany hamar letéteti velem golyósirónomat. Addig még csak jegyzeteltem valahogy, míg szűkebb pártiájáról, szülőföldjéről, Dömösről, a földműves elődökről faggattam, de. . . azután csak bámultam a paradicsomi szépségű, rengeteg fával, díszcserjével, virággal beültetett kertet, s közepében a tetszetős kivitelű hétvégi házat. Vertei József grafikusművész úgy beszélt életéről, hogy ezt nem jegyezni, hanem szájtátva hallgatni kellett dömösi vikendportáján. Itt, a festői szépségű hegyoldalban, az életregény gyönyörű fejezeteinek hallgatása közben, döbbentem rá: ezt a nagy művészt, ezt a hetven felé közeledő, örökmozgó, ma is százfelé szakadó csodálatos embert sok tucat tollforgató kérdezte, faggatta már előttem. Ismerik hazájában, a határainkon túl, valamennyi kontinensünkön. Akkor mi újat, érdekeset kérdezhetek tőle én, aki csak néhány hónapja ismerem? Jöjjön hát ízelítőként egy-egy töredék, amit a művész az árnyas fák alatti tölgyfa asztal mellett a minap elmondott eieteooi, a nem mindig rózsákkal szegélyezett, de felfelé ívelő útról. — A szó szoros értelmében szerencsés csillagzat alatt születtem 1922 január másodikán. Ha ugyanis két nappal előbb látom meg a dömösi napvilágot, én is a Donkanyarnál kötöttem volna ki. így Kelet helyett Nyugatnak indítottak a második világháborúban. Ott meg (most már bevallhatom) szintén szerencsémre, amerikai fogságba kerültem. Onnan szabadultam, s jöttem vissza a hazámba, szeretett kisfalumba — Dömösre. Hozott-vonzott a sok gyermekkori emlék. Itt szerettem meg a Dunát, hajójait, hajósait, az egész környéket. Itt tanultam rajzolni a füzes parton. . . Itt láttam szelíden folydogálni, tajtékozni, ködbe burkolózni, napfényben fürödni ezt a csodálatos folyót, a Dunát. Minden állapotában lefestettem, mert ismertem, hiszen éveken át ,,jártam" hullámain télen, tavasszal, nyáron és ősszel. Nem révvel, ladikkal. Volt úgy, hogy hajnalban indultunk a nagymarosi polgári iskolába, de a ködben eltévedtünk, ismét Dömösön kötöttünk ki. . . újra vissza a túlsópartra. .. Iskola, katonaság, fogság. . . Hömpölyög a csodálatos életrajzi folyam. Aztán a főiskola, Aba Nóvák Miklós művészi bűvköre. .. Tanárkodás három évig abban a fővárosi iskolában, ahol annak idején tanult. Közben egy-két pavilon megtervezésére, a nemzetközi vásárokra, s ezek grafikákkal való díszítésére kapott megbízást. Ezután két évtizeden keresztül az Állami Pénzjegynyomda tervezője. Egy bélyeg-tervpályázatra való nevezés teljes és (úgy látszik) végleges fordulatot hozott Vertei József életébe. Ő is pályázott 1949-bén a Lánchíd-avatás emlékbélyegének tervezésére. A bélyeg, ez a kétujjnyi művészi ^alkotás,, az út kezdetét jelentette számára a halhatatlanság felé. Voltak ugyan ezen az úton is akadályok, buktatók, de páylájának, művészi fejlődésének felfelé ívelése immár töretlen: 1950-ben virágsor bélyegeivel siker itthon, siker külföldön. 1952: helsinki ohmpia, 1953: Metró, Erdei állatok, Népstadion, 6:3, Anya és csecsemővédelem. .. Nem folytatom a felsorolást, mert félek, a művész elmarasztal a kihagyásokért. írjuk inkább a felsorolás helyett, hogy neve fogalommá lett a miniátorok sorában, a kétujjnyis művészet birodalmában, mert ahova benevezett, rendszerint nyert. De amint a lombos árnyak alatt elhangzott életrajzából kivettem, Vertei József nem a díjakért, az elismerésekért festi és alkotja bélyegeit. Azon a színvonalon, amelyiken azt ő műveli, az alkotást már nem lehet abbahagyni. Azt vallja: a bélyegkészítés nem egyszerű művészet. A bélyeg tanít, mert egyrészt a múltra, történelműnkre, hagyományainkra emlékeztet, másrészt jelenünket tükrözi, de ugyanakkor jövőnket is elénk vetíti, feszegeti, sejteti. Vertei József tanítani akar alkotásaival, s ezt mindig a legmagasabb színvonalon teszi. — A művészetben nem a számadatoké a döntő szó, egy mégis ide kívánkozik: mióta ezzel a művészeti ággal foglalkozik (s ennek immár négy évtizede), hazánkban közel két és fél ezer bélyeg látott nyomdafestéket, s ennek mintegy negyedrésze Vertei József névjegyét viseli. S micsoda alkotások! A Visegrádi-blokk! Beleszőve a Fellegvár, a Duna-part, a Salamon-torony, a királyi palota. Ámulva nézi az ember! A művészi vízió ide varázsolta dicső múltunkat. A Budapest-panoráma blokk fővárosunk szépségeit láttatja, csodáitatja. .. — . . . utaztam Északtól Délig, Kelettől Nyugatig bejártam a világot. . . sok mindent láttam, tapasztaltam, magamba zártam. .. Nem csak járt-kelt, nem csak nézelődött, alkotott is. Nem kevesebb, mint kétszáz külföldi bélyeget készített az algiriaiknak, libanoniaknak, csádiaknak, mongoloknak. . . Számos ENSZ-bélyegpályázat nyertesének mondhatja magát. — . . . tegnap hajnali négy órakor még ültem a műtermem asztalánál. Rajzoltam. Esztergom város címerét tervezem. Nagy munka, mert nagyságához, méltóságához, jövője vázolásához mért alkotást szeretnék kiadni kezem alól... Várjuk Esztergom város címerét, s a többi sok-sok Vertei József-féle neves, veretes, gyönyörű alkotást!