Esztergom és Vidéke, 1990

1990. március / 5. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 DOBOZTETÖ Megdöbbentő híradást röpített szét az Aranyhegyi Parabola PJT képújsága „. . . a városközponti területen egyes lakótársak. . . durva módon megrongálták a felszerelt berendezéseket. . ." Nézzük, mi is történt valójában? Társasházunk lakóközössége mind az Aranyhegyi PJT-vel, mind egy budapesti székhelyű, műholdas vevőrendszerek kiépítésével foglalkozó KFT-vel tárgyalást kezdeményezett, ám a két különböző rendszer közül - a műszaki és gazdasági mutatóik figyelembevétele után - kellően megalapozott közösségi döntést nem tudott kialakítani. Ennek ellenére az Aranyhegyi PJT - mintegy véletlenül társasházunkat rákötötte műszakilag tökéletesnek csak jóindulattal nevezhető rendszerére. Véletlenül - valljuk —, mert 24 lakásos társasházunkba a lábukat sem kellett betenniük, hiszen egy 5 évvel ezelőtti döntés értelmében megvalósult rendszer minden belső szerelés és erősítőcsere nélkül fogadóképes valamennyi VHF rendszeren (1-12 csatorna) érkező külső jel fogadására, ill. szétosztására. Térjünk tehát vissza a képújság hírére: Mivel társasházunk nem lépett be az Aranyhegyi PJT-be, következésképp egyes lakótársakat sem lehetett „kizárni". Sajnálatos, hogy a PJT „szakemberei" egy meglévő rendszerbe durva módon beavatkoztak, előbb egy erősítő-panel kiszerelésével, később pedig egy számukra idegen épület meglévő erősítőjének lezárt doboztetejét eltulajdonítva, arra egy másik doboztetőt szereltek, majd egy szűrővel akadályozták meg a meglévő rendszer eredeti funkciója szerinti működését. Csoda-e, ha a készülék tulajdonosai — a társasház lakói - jogos felháborodásukban a doboztetőt felnyitották? E doboztető felnyitásán kivül semmilyen „rongálás" nem történt, melyre - meglepő módon éppen a PJT által a helyszínre hívott - rendőrségi megbízottak (!) a tanúk. A helyzet paradoxona, hogy a társasház képviselőjének korábbi bejelentésére — a PJT beavatkozásakor — a rendőrség nem reagált. Ismét feltesszük az 5 hónapja már többször elhangzott kérdést: Érdeke-e a PJT-nek, hogy 40-50 eFt-hoz jusson, miközben cserébe csupán néhány tíz méter kábelt kell kifeszítenie, illetve kinek áll érdekében ugyanekkora „munkáért" a fenti összegnek kétszeresét könyvelni el bevételként? Parabola-ügy ben a tyúkper tovább tart, azt azonban visszautasítjuk, hogy kívülállók félretájékoztatásával a PJT belső zavaros ügyeiről a figyelmet társasházunkra irányítsa. Az esztergomi városközpont II/C. jelű társasház lakói DUNAMENTES (2-) Időigényes, nagy munkára kell felkészülnünk. A deformálás megakadályozására, szelidítésére majd öt éven át egyeztettünk. A helyreállítás, a rekompenzáció nagyobb munka, öt—tíz évet is igénybe vehet. Esztergom térségében százmillió forint értékű szellemi munkát öltek a vízlépcső előkészítésébe. A rendbehozatalnál legalább ilyen igényességet kell megkövetelnünk. Tanulmánytervek, beruházási programok, kiviteli tervek garmadát kell a város szempontjából át meg átértékelnünk, hogy a lehető legjobb megoldást megtaláljuk. Az abbahagyott nagymarosi epitkezés helyreállítási, rekompenzációs munkái az esztergomi partszakaszon - melyeket ki kell kényszerítenünk - a következők: - A vízlépcső-építkezés eddig elvégzett munkáit alkotóan továbbfejlsztve tájrehabilitációt, tájrekonstrukciót kell elvégeztetni. (A szentgyörgymezői magaspart kiépítése, a Csenkei hídi üdülőterület és a város közötti partszakasz helyreállítása, a Rozmár telep anyagnyerő gödör tájrehabilitációja, a városon átmenő felvonulási forgalom által okozott károk helyreállítása, az eddig végzett munkák állagvédelme, például, hogy az árvizek ne moshassák el a Táti szigetek félkész gátját, eltemetve ezzel ivóvízadó rétegeinket.) - A város vízkörnyezete védelmére vonatkozó évtizedes követeléseit (amelyeket a vízlépcső építésekor is ismételten megfogalmaztuk) továbbra is szem előtt kell tartani. Így: az ivóvízbázis védelmét (Primás- és Táti-szigetek, Szentkirály), a szennyvízcsatornázást (Kertváros, Déli városrész, Szentgyörgymező, Szenttamás), a szennyvíztisztítást (Esztergom, valamint Esztergom-Kertváros Doroggal közösen), a szigetek (Táti és Primás szigetek) és a mélyen fekvő Esztergom-Tát közötti területek árvízvédelmét. - A Duna revitalizációját (életképessé tételét) is sürgetnünk kell. A Dunán eddig végzett munkák káros hatásának mérséklését kell szorgalmaznunk. (A nagymarosi erőmű alatt végzett mederkotrás hatására a mindenkori vízszintek 30-50 cm-rel alacsonyabbak, mint a kotrás előtt voltak. Ezzel nőtt a parti szűrésű kutak háttér felőli elszennyeződésének veszélye. E veszélyt csökkenteni kell. A betöltött Dédai- és a Csitri-szigeti Dunaágak a lezárt táti ágakban felhalmozódott iszap kotrása sem hagyható el.) A Bősi erőmű üzemeltetésének (esetleges felhagyásának) kárhatását minimálisra kell csökkenteni. Ne romoljon a Duna vízminősége, így ivóvizünk minősége sem. A Bősi, a szlovákiai munkálatok nem ronthatják árvízvédelmi helyzetünket. - A térség fejlesztését összhangba kell hoznunk a tájrehabilitációval, a rekompenzációval, a Duna revitalizációjával. (A vízlépcső által kisajátított területeket a városnak meg kell kapnia, hogy a Duna-part későbbi fejlesztésére meglegyen a lehetőségünk. A szállítási, a felvonulási utak hasznosításáról gondoskodnunk kell.) Bizonyára más partszakaszokon élők is hasonló listát állítanak össze. Ismeretek híján, más települések tájrehabilitációs programjának összeállítására mi nem vállalkozhatunk. De azt tudjuk, hogy az esztergomi partszakasz munkálatainak ütemezését a partmenti településeknek össze kell hangolniuk, hogy a dömösiek, a marótiak, az esztergomiak, a tátiak ne egymás kárára boldoguljanak. Ez ügyben Párkánnyal is egyeztetniük kellene. Balogh Ákos KOMTERV Gyakran felvittek minket a Bazilikába az akkoriban 9 órakor mondott főpásztori misékre. Afféle ebadták rendetlenkedtünk, nemigen figyeltünk. Kistermetű, vékony tisztelendő úr volt a szónok. Széles gesztusokkal kísért, olykor indulatosan mondott beszédéből egyetlen szóra sem emlékszem. Átható tekintetét viszont máig sem felejtem. Mise végén, sorfalaink között, szikár kis áldásokat osztva vonult ki. Szeméből féltő szeretet és aggodalom sugárzott. Ez utóbbi nem volt alaptalan. Ő volt Mindszenty József hercegprímás. Aztán már nem vittek el minket a főpásztori misékre, mivel a főpásztort vitték el a rend akkori őrei. Hazaárulással, népellenes tevékenységgel, valutaüzérkedéssel, miegyébbel vádolták. Fogvatartói, kínzói, börtönének pribékei tréfásan zalai lámának csúfolták. . . A két gyerek észreveszi, hogy elmélázok. Ővelük szórakozzam. Gyerünk a kriptába! Mi itt nem fizetünk. A jegyszedő tudja: nagybátyánk, Városi Pista bácsi sírját jöttünk meglátogatni. Gyereket nem nyomaszt a komor fal. Céltudatosan csörtetnek le a lépcsőn, jobbra vágódnak. Tisztelgünk a vörösmárvány táblánál. Valaki nemrég szép cikket írt a költő, szent Ágoston-fordító Városi Istvánról. Volt egy pap testvére is, Ferenc, szintén városunk szülöttje és kanonok. Budapesten plébános évtizedekig, a háború idején sokakat megmentett, nagy Fradidrukker. Mikor Feszty Masa Vianney szt. János portréját festette, ő volt a modell. Külső-belső hasonlóságot talált benne a művésznő. Persze belógunk az altemplomba is, ami állítólag a karnaki sziklatemplom mintájára készült. Régi érsekek síremlékei, újabbak sírja. Séta — kitérőkkel Valaki még hiányzik, találgatom: hová helyezik Mindszenty bíboros hamvait? Kedvenc sportegyesületem, a Granvisus S.E. túracsoportjának 1989-es autóbuszkirándulásait merő véletlenségből úgy sikerült öszszeállítani, hogy útközben egy-egy mártír pap, vagy főpap lakó, születési, vagy temetkezési helyét is felkereshettük. Júliusban Kárpátaljára utaztunk, hogy résztvegyünk a tiszaujlaki (Vilok) turulos kuruc-emlékmű felavatásán. Munkácson találkoztunk Csáti Czap József aranymisés esperes-plébánossal. Ő még él, de amin keresztülment, abba nyugodtan bele is halhatott volna. Augusztusban az Adrián üdülő csoportunk ellátogatott Velencébe, ahol a szt.Irmét nevelő, pogányok által hegyről letaszított csanádi püspök, szt. Gellért született. Ausztriai túránkon, október 21.-én, meglátogattuk Mindszenty hercegprímás sírját Máriazellben. Letettük koszorúnkat a többi sok száz közé, melyeket a magyar nép hozott volt „ellenségének". De nem is kell buszra ülni és messze utazni. Esztergomban éld. dr.Meszlényi Zoltán sinopei püspök. Elvitte az ÁVO az Andrássy út 60.-ba, többek között Őt is agyonverték. Vájjon megtudjuk-e valaha ki és miért verte agyon Meszlényi püspököt? Hancurozás az egyik oldalfülkében. Utánuk szaladok, mert átbujkálnak a zsinór alatt: prímások szíve pihen a padló alatt, szemben Csernoch János kardinális fehérmárvány szarkofágja, rajta felirat: „. . . az égben visszaírnádkozza, amit életében nem tudott megtartani . . " Segítünk imádkozni. De „imádkozzál és dolgozzál!" - tartja a mondás. Gyerünk gyerekek! Induljunk most már fölfelé, lássunk a dolgok után! (O.Í.J • 0« és vidéke VENDÉGVÁRÁS Járom Esztergom (és vidéke) utcáit, s amit lépten-nyomon látok, egyre inkább arról győz meg: ez még nem a Duna-kanyari vendégváró kép! Az élénk márciusi szél ugyanis nem csak „vizet áraszt", nem csak port kavar, de. . . szemetet is kerget. Őszi avar, papírfoszlány, göngyöleg és kitudja még mi minden hever szanaszét, háborítatlanul, vagy éppen gördül, tova sodródik mellettünk, körülöttünk. Szemetes a város, szemetes a falu főútja, mellékútja, gyalogjárója egyaránt. Takarítani kellene, de nem győzik a köztisztaságiak, mert úgy néz ki, hogy több a szemetelő, mint a tisztaság* szerető a városban; falun pedig nincsenek is utcaseprők. . . Mi hát a teendő? — hangozhat a szónoki kérdés. Válasz: segítsük a köztisztaságiak munkáját! Elsősorban azzal, hogy portánk, vállalatunk, intézményünk, üzletünk előtt ha kell, napjában többször is sepregetünk. De legalább ilyen fontos — ha nem fontosabb —, hogy ne szemeteljünk az utcán, útmentén, köztereken!. . . Ugy látszik, a sok évi átlagnál hamarabb köszönt ránk a tavasz. így vendégeink is korábban útra kelnek. Egyre több már az idegen nyelven beszélő kirándulócsoport a Duna-kanyarban is. Vendégszerető mosolyunkon kívül fogadjuk a hozzánk látogatókat jó gazdára valló rendezett, tiszta környezettel is. . . PILISSZENTLÉLEK NÉPVISELETI RUHÁBAN Régi vágya teljesült a pilisszentléleki népi énekeseknek: tetszetős népviseleti kórus-ruhát kaptak az Országos Szlovák Szövetségtől. Lapzárta előtt arról kaptunk hírt, hogy a Pávakör tagjai - Péter Dóra szakirányításával — már nem csak a próbákon jeleskednek, hanem műsorukkal szórakoztatják a falut is; már „színre léptek" tetszetős új ruhájukban, saját környezetükben, Pilisszentlélek lakói előtt. A kör tagjai nem titkolják, ha már megfelelő ruhával rendelkeznek, merészebb terveket is szőnek: például meghívásokat fogadnának el más helységekben való fellépésre is. Sőt, szeretnének rendszeresen részt venni a nemzetiségi dalos vetélkedőkön. Ehhez viszont bővíteni kell a kör létszámát. Főleg a fiatalságot szeretnék megnyerni a Pávakör számára, hogy megszakítás nélkül biztosíthassák a szlovák népdalok úgymond apáról fiúra való maradását. Ezen is munkálkodik most Péter Dóra, a kör szakirányítója és Minczér János szervező. PANASZ Nem annyira megoldhatatlan, mint amennyire kellemetlen és régi a pilisszentléleki lakosság panasza. Tavaly azért fogtak tollat, s írták le sérelmüket, mert a tévé 2-es adását csak igen gyenge minőségben tudták befogni. A panaszt illetékesebbnél illetékesebbek kezébe juttatták el, míg végül a székesfehérvári zavarkiszűrő állomáshoz is küldtek egy száz aláírással nyomatékolt panaszlevelet. Legutóbbi ottjártunkkor nem kis felháborodással mondták a pilisszentlélekiek, hogy a tisztelt címtől még csak válaszra sem mélp tatták százaláírásos levelüket. Elkeseredésüket csak fokozza, hogy ^ már az l-es műsor vételének minősége is erősen kifogásolható. ^ Lassan-lassan hasznavehetetlen tárgy lesz a tévé-készülék a pilis^ szentléleki lakásokban. Azaz, hogy nem egészen pontos a meg^ fogalmazás: ugyanis a díjbeszedők halasztást nem tűrő pontossággal ^ kérik az esedékes előfizetői díjat. Éppen úgy, mintha mindkét adó ^ műsorában zavartalanul gyönyörködhetnének! Említettük már, ^ hogy panaszukat több felé eljuttatták. Eredmény sehol. Most ^ abban reménykednek: hátha a sajtó nyilvánossága segít majd hoszá szan húzódó ügyük megoldásában. DÖMÖS A SZÉP FALUKÉPÉRT Hosszú időre visszanyúló hagyománya van Dömösön a faluszépítésnek. Kezdődik ilyentájt, rügyfakadáskor a tavaszi nagytakarítással és folytatódik jó fél éven át a falukép színesítésével, csinosításával. E „tisztasági akció" fénypontja minden évben augusztus 20-a, a Dömösi Napok kezdete, amikor értékelik és jutalmazzák a község szépítésében jeleskedőket. Ezen a napon veszi fedélzetére a Dömös nevét viselő hajó a lakosokat, s miközben Zebegény felé tartanak, kihirdetik a legszorgalmasabb gazdák nevét. Tavaly például Adorján Istvánné, Árvái István nyugdíjasok, valamint Herédi Zoltán fiatal kereskedő nevét rögzítette Dömös madártávlatú, nagy méretű fotójára Vertei József grafikusművész. Az idei vetélkedés már elkezdődött, reméljük, e rovat keretében majd mi is hírt adhatunk az 1990. évi győztesekről. TÁT TROMBITÁSOK Sváb falvak környékén születtem, nevelkedtem, így kitörölhetetlen élményt hagytak bennem az ott elmaradhatatlan fúvószenekarok. Faluünnepek, felvonulások, bálok, családi összejövetelek, temetések alkalmával mindig harsogtak a trombiták. Mozgósítottak, összetartásra ösztönöztek, szórakoztattak. A minap Táton, ebben az Esztergom-környéki vegyes lakosságú községben került szóba a fúvószenekar. Nem véletlenül. Az itt P lakók büszkék rá, hogy náluk ma is létezik a hagyományos rezes^ banda (Talán egyedül már a környék helységeiben). Ám azt sem ^ tagadták: immár esztendők óta inkább fogyóban, mint gyarapo^ dóban a zenekar „állománya". Minden tőlük telhetőt megtettek, ^ hogy biztosíthassák a zenészek utánpótlását, de jó ideig hasztalan^ nak bizonyult minden ilyen irányú lépésük. Csak a „munkahelyen ^ való továbbképzés útján" taníthattak be egy-egy fiatalt, az iskolai á képzés sehogy sem akart összejönni. Most végül is győzött a tátiak ^ kitartása, a zeneiskola ügyében való fáradozása: mintegy félszáz 0 gyerek járhat-tanulhat a kaputnyitó zeneiskolában. Laki Károlyné ^ igazgatónő szakirányítása, s a tanárok ügyködése mellett rövidesen ^ jön majd az utánpótlás trombitásokból is! Azt mondják a tátiak: ^ komoly terveik vannak a zenekar jövőbeni szereplésével .. Rovatszerkesztő: KISS JÓZSEF