Esztergom és Vidéke, 1990

1990. március / 5. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 ARCKÉPCSARNOK JORDANSZKY ELEK Az esztergomi Bibliotéka féltett kincsei közé tartozik a Jordánszky­kódex, melyet a Helikon könyv­kiadó nemrég hasonmás kiadásban jelentetett meg. Névadója, egy tudós főpap, jeles szónok és ki­váló tanár 150 éve - 1840 február 15-én - távozott az élők sorából. 1765. szeptember 15-én született Kassán. A gimnáziumot szülőváro­sában kezdte el, majd Pozsony­ban folytatta, ahová édesapját he­lyezték, aki a magyar királyi ud­vari kamaránál volt hivatalnok. Jordánszky Elek szülővárosában megtanult magyarul, latinul, né­metül és tótul, majd Pozsonyban a francia és az olasz nyelvet is el­sajátította. Egyetemi tanulmányai első évét Nagyszombatban végezte, a máso­dik évet 1784. június elsejétől Pozsonyban folytatta, és a teoló­giát is itt fejezte be. 1792-98 között szentszéki jegy­ző, a prímási levéltár őre, majd Batthyány bíbornok titkára lett. 1805-ben avatták teológiai dok­torrá, és ozt követően a nagyszom­bati líceumban az egyháztörténet tanára volt. 1807. augusztus 10-én pozsonyi kanonok lett, majd a következő évtől 5 éven keresztül a pozsonyi akadémia aligazgatójaként dolgo­zott. 1816. október elsején esztergomi kanonokká nevezték ki, 1830. szeptemberében pedig tinnini püs­pökké szentelték fel. Az 1825. évi országgyűlésen az esztergomi káptalan követe volt, beszédet is tartott, s erről az or­szággyűlésről latin naplót írt. Ven­dégszerető volt, szerette a tudó­sokkal való társalgást, azokkal ki­terjedt levelezést folytatott. Szá­mos alapítvány örökíti emlékét, hagyatékának harmadát a szegé­nyekre hagyta. Az esztergomi Szenttamás-hegyen Packh János prímási építőmester által kálvária­hegyi státiókat építtetett, és hozzá szobrokat készíttetett Andreas Schrott bécsi szobrásszal. 1820-ban Fába Mátyás, az esz­tergomi érseki káptalan akkorjegy­zője egy kódexet ajándékozott Jordánszky Eleknek. Ez a kó­dex egyike legnagyobb és legbe­csesebb nyelvemlékeinknek, ben­ne maradt fenn második nagyobb bibliafordításunk a XVI. század második tizedéből. E kódexet három darabban fe­dezték fel. Eredete, készítésének helye ép­pen úgy ismeretlen, mint ahogy nem tudjuk, kik voltak első tu­lajdonosai. Csak 1782-ben buk­kant fel először a kódex fő része, amikor a II. József-féle kolostor - feloszlatások alkalmával a kla­rissza apácák nagyszombati zár­dája is megszűnt, könyvtáruk szét­szóródott. Ekkor szerezte meg a kötetet Fába Mátyás, s tőle került évti­zedek múltán Jordánszky Elek tulajdonába, ez kiderül Jordánsz­kynak a kódexben található lap­széli bejegyzéséből. A kódex ekkor már csonka volt, hiányzott az eleje. A 26. levél pedig nyilvánvalóan külön állt, ezért írt Jordánszky Elek a 28. levélre. A 26. levél később elkallódott, nem is került elő többé! Meg­került ellenben, jóval később a többi hiányzó rész, majdnem teljesen. Előbb Jankovich Miklós régi­ségbúvár- és gyűjtő, az Akadé­mia történettudományi osztályá­nak tiszteletbeli tagja a kódex elejéből még két levélnek jutott a nyomára, amely részt róla Jankovich-töredéknek neveznek. E töredék Nagyszombat városára vonatkozó régi magyar levelek közül került napfényre. 1880-ban Csemez József bir­tokában Szombathy Ignác föl­fedezte nyelvemlékünknek har­madik részét is, amely 23 levélből áll, s ezt a részt Csemez-törekdék­ként ismerj ük. A két töredéknek a kódexhez való tartozását a Nemzeti Múzeum tudósai állapí­tották meg. Még ez évben Simor János bí­boros hercegprímás a töredéket 300 forintért megvásárolta és hoz­zácsatolta a Jordánszky-hagyaték­bői akkorra már az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár birto­kába került kódexhez. A kódex készítési helye teljesen bizonytalan. Készítésének idejéről annál többet tudunk. A kódex szövegében két helyen is van úgy­nevezett holofon, tehát az egyes részek befejezésére vonatkozó adat. Ilyen olvasható az ószövet­ségi rész végén, a kódex első felének 87. levelén, ami így hang­zik mai átírásban: „Et (itt) vagyon az bíráknak írásoknak való kenynek (könyv­nek) végezeti, minére mi idvessé­günkre szükség Szent Dorottya napján, (febr. 6.) ezer ötszáz tizen kilenc esztendőben", s utána még egyszer számmal is kiírva: 1519. Köszönet illeti ezért Jordánsz­ky Eleket, aki felismerte a kódex felbecsülhetetlen értékét, s meg­őrizte az utókornak. Bányomyné Kovács Ildikó Következő számunktól új sorozat! DÉLNYUGAT-PILIS HELYNEVEI A helynév: egy-két szóba sűrített történelem. Régen volt ese­mény, személy, tragédia, néha vidámság emlékét őrzi akárhányszor évszázadok óta. Nagyon közel áll a közmondáshoz, hiszen - tömör lényegre törő, - szerzőjét nem ismerjük és - az erdei ember logikája, természetes bölcsessége tükröződik va­lamennyiben. Nyelvünk kevésbé mutatós, de értékes gyöngyszemei. Ha jobban szemügyre vesszük és vizsgálni kezdjük eredetüket: elámulunk valódi tartalmukon. Keletkezésük idején és az azt követő néhány emberöltő alatt nem szorultak még magyarázatra. Mindenki tisztá­ban volt értelmükkel és születésük körülményeivel. A mindent elkoptató idő azonban a helynevet is kikezdi. Hol vannak már a hajdani barátok, akik a ma is meglévő Barátkáiról hordták a vizet? Régen nem legelnek már postalovak a Postaréten és a valamikor messze földön híres Klastrom romjait is a sok évtizedes bozóttól csak nem rég tisztították meg. A legtöbb helynév tehát már semmit sem mond a ma élő ember­nek. Pedig sorsok, tragédiák, nevezetes események örvénylenek mögöttük vagy a természet kis és nagy csodáit mondják ki emberi szóval; olykor ritka tüneménynek állítanak emléket. Mégis leg­többször már fölbesüllyedt kincsek. De ha felszínre hozzuk: akkor csillognak csak igazán! Ilyen kincs-kiásás szeretne lenni az alábbi néhány helynévmagyarázat, amely szűkebb működési területem, a Délnyugat-Pilis „amatőr" helynévkutatása során jutott a tudo­másomra. Szívesen adom közre - korántsem a teljesség igényével -, kérve minden kedves kollégámat a munka további folytatására és óhatatlan, de jóhiszemű tévedéseim kijavítására! Dobay Pál EGBOL ÁLDÁS... A kőfaragók patrónusa Szent Rajnold, vértanú, aki előkelő köl 'ni szülők gyermeke volt. Már meglett iíjúként lemondott a világ örömeiről és magára öltötte a szerzetesek ruháját. A kolostorban apátja az apátság számára dolgozó kőfaragók mesterévé nevezte őt. Ez lett halálának az oka, ugyanis egymaga többet dolgozott, mint amennyit a többiek, és azok fél­tékenykedésből kalapáccsal agyon­ütötték. Nemcsak a történet miatt, ha­nem azért is választották a kő­faragók védőszentjüknek, hogy megengeszteljék a gyalázatos bűn­tény miatt. A kőműveseknek is van egy ismeretlen szentjük, Szent Bálint, aki szintén vértanú. Életéről na­gyon keveset tudunk. Római vér­tanúként és Térni püspökként tisztelik. Claudius császár meg­hallotta, hogy Bálint betegeket gyógyít, vakokat tesz látókká, maga elé idézte és hite megta­gadására kényszerítette, de Bá­lint ezt nem fogadta el, ezért halálra ítélték. II. Gyula pápa a szent vértanú tiszteletére templomot építtetett, a „Via Flaminián", azaz a flami­niáni úton; ma már e templom nincs meg, de Szent Bálint erek­lyéiből számos részecske még ma is megvan Róma egyes templo­maiban. Theba, „a hatalmas", az ókori Felső-Egyiptom fővárosa, mely a kosárfonók és a kosárkötők védő­szentjének, Remete Szent Pálnak kündulóhelye. A „sivatagi reme­tének" - akit a magyar pálos­rend is őseként tisztel - igazi kultusza hazánkban Nagy Lajos korában alakult ki. A thebai remeték atyja 15 éves korában árván maradt, és a Decius-féle keresztényüldözés elől a thebai hegyek közé ment, és ott egy barlangban 60 évig élt. A hagyomány szerint 113 éves korában Szent Antal, a másik híres remete talált rá. E találko­zást a művészetben sokszor hasz­nálták, különösen kedvenc témá­ja volt a festészetnek. Pálmával, hollóval (mely neki, a legenda szerint, a mindennapi kenyeret hozta) vagy két oroszlánnal (akik sírját kiásták) ábrázolják Az egyiptomi remeték később is, amikor már közösségeket alkottak, kosáfronásból, ill. kosaraik eladá­sából tartották fenn magukat. Ünnepe: jan. 15. Jelentése: cse­kély. » A kútásók püspök, hitvalló szen­tet választottak égi patron usuk­nak. Szent Mamert, vagy Mamer­tus az V. század közepe táján a franciaországi Dauphineban szü­letett. Claudianus Ecdicius költő fivére. Egy legendát említenék életéből: SzimpUcius érsek halála után viennei érsekké választották. A húsvéti ünnepek alatt nagy tűz­vész puszított a városban: a temp­lomban éppen szentmisét mutat­tak be, mikor megérkeztek a hír­rel. Az érsek buzgó imája elol­totta a tüzet. Hálából elrendelte a 3 keresztjáró napot, mely a IX. században már Európa-szerte meg­honosodott. (Nálunk a község határában lévő kereszthez megy a körmenet, in­nen a magyar neve — keresztjáró napok.) • Szent Fiáker remete a művirág­készítők védőszentje. Előkelő skót családból származott, érdek­lődése a szerzetesi élet felé irá­nyult; de mivel Skócia területén csak a VIL századtól kezdett terjedni a kereszténység, Szent Kolumbán munkája következté­ben, így Fiáker átment Francia­országba. A meauxi püspöktől kolostor építésre telket kapott. E kolostor kertjében növényápolással és virágnemesítéssel foglalkozott. Szabad idejében is csak a virágok érdekelték. A templomban és a cellákban elhelyezett kereszteket díszítette virágaival. Mikor szülőföldjére az öröklés miatt visszavárták, az öröklött jogairól lemondott és még boldo­gabban szentelte életét az embe­rekért és virágaiért. (Fiáker = bérkocsi is az ő nevéből származik, ugyanis Párizsban, a St. Martin-utcában levő egyik házon képmása cégérül szolgált; itt la­kott Sauvage Miklós, a bérkocsi feltalálója. Csak a kétlovas kocsit nevezhetjük fiakernek, az egyfoga­túaknak komfortábli a neve!) Várady László A HÓNAPOK SZOKÁSAI MÁRCIUS Februárban járnak Szent Balázs katonái, márciusban pedig, 12-én Szent Gergely vitézei. Ezek szin­tén „katonákat", azaz diákokat toboroznak az iskola számára. A szokás a középkorba nyúlik vissza: ezen a napon kezdődtek az egyetemi előadások. Innét szi­várgott le a falvakba, ahol az is­kolás gyerekeknek lett a hagyo­mányos napjuk. Hosszú köszöntő­jük, mely már az 1696-os evan­gélikus énekeskönyvben megjelent nyomtatásban is, így kezdődik: Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján Régi szokás szerint menjünk Is­ten szerint iskolába: Buzdítja az iskolába még nem já­ró gyerekeket a tanulásra, többek között ezzel is: Nem jó tudatlanul felnőni pa­rasztul a világra Mert így emberségre, nem jut­hatunk tisztre ez országban Az énekek és versek végén ter­mészetesen az adománygyűjtés sem maradhat el. A középkorban Gergely pápa volt a tanulók véd­szentje, ezért is kezdődött az ő napján az egyetemi oktatás. Bod Péter, Erdély nagy pap-polihisz­tora így ír erről: „tudós és jó embernek tartatik, az oskolákra és tanulókra nagy gondja volt". Hozzáteszi még: ,J?zt a napot olyannak tartják, a melyből sokat lehet jövendölni a tudatlan em­bernek." Kétszáz év múltán ebből csak annyi maradt meg, hogy ha havazik e napon, azt mondják: megrázta Gergely a szakállát Közismert időjárási regula: Sán­dor, József, Benedek, zsákba hozza a meleget. Számos faluban a József napot nemcsak a Józsefek ünnepük meg, hanem mindenki félünnepnek tekinti: vagy csak ebéd után kezdenek dolgozni, vagy egész nap nem fognak be. Sok helyütt e napon eresztik ki először a méheket: Göcsejben a marhát e napon hajtják ki a legelőre. Tavasz első napján, 21-én, Bene­dekkor a gyerekek forognak, ug­rálnak s mondogatják: Benedek, jönnek a jó melegek 25-én van Gyümölcsoltó Boldog Asszony napja. Ezen a napon kell - a hagyomány szerint — be­oltani a gyümölcsfákat, hogy biz­tosan megfoganjanak. Ezenkívül több helyütt azt tartják, hogy — Jézus fogantatásának analógiájá­ra (kilenc hónap múlva van ugyan­is karácsony), — ha a házastár­sak e napon érintkeznek, biztos a gyermekáldás. Ha a medve gyertyaszentelőkor nem maradt volna kint, ma jön ki a barlangjából. Ha szép napsütés van, jó termés várható. HARC A SZAVAZATOKÉRT (4 ) - 1931. június 28-30. ­(Folytatás) A Keresztény Gazdasági és Szo­ciális Párt intézőbizottsága május első napjaiban végül megozta dön­tését, mely szerint Mátéffyt hiva­talos jelöltjeként indítja a válasz­tásokon. A választási küzdelmek­be maga a hercegprímás is bekap­csolódott, körlevélben kérve híveit arra, hogy választási jogaikkal él­ve a közjó és a keresztény erkölcs szellemét szolgálják. Miközben folyt a Mátéffy mel­letti agitálás, napvilágot látott a hír, miszerint Gróh József részt vett a Nemzeti Radikális Párt budapesti ülésén, ahol a választási küzdelmekre történő felkészülés­ről esett szó. Ezt követően Gróh is bejelentette indulási szándékát. Ám óvatosabb volt annál, hogy a Nemzeti Radikális Párt színeiben induljon. Ugy döntött, hogy pár­ton belüli ellenjelöltként veszi fel a harcot Mátéffyval. Huszár Ala­dár főispán - áttekintve és mér­legelve a két szemben álló fél esé­lyeit - arra a következtetésre ju­tott, hogy Esztergomban az adott pillanatban két Mátéffy-párt léte­zik. Az egyik a híveiből, a másik az ellenfeleiből áll. Voltak, akik „Több katolikus polgár" aláírás­sal, nyílt levélben próbálták Gróh Józsefet visszalépésre bírni. A vá­rosi közéletben mérvadó Szívós Waldvogel József mindkét jelöltet barátjának tekintette, de a képvi­selőségre Mátéffyt tartotta alkal­masabbnak. Az egyre élesedő küz­delemben június 24-én Mátéffy 2806, míg Gróh 2403 ajánlót tud­hatott magáénak. Gróh hívei azzal vádolták Mátéffyékat, hogy hivatalos ter­rort alkalmaznak az őket támoga­tókkal szemben. A csatározások­ban az „Esztergom" Mátéffyt, az „Esztergom és Vidéke" Gróhot tá­mogatta. A tömeg Gróh mellett álló része „Le a csuhással!" jel­szóval tüntetett Mátéffy ellen. A sajtó már „Őszirózsás" hangulatot emlegetett a végletekig kiélező­dött helyzetben. A nagy harcból a szavazatok szá­mát tekintve Mátéffy került ki győztesen. Ő 2466-ot, míg ehen­fele 2340-et tudhatott magádnak. Gróh pártolói, meg akarván aka­dályozni az eredmény kihirdeté­sét, tüntettek a város főterén. A fölbolydult tömeg betörte a szentgyörgymezői plébános abla­kát. Gróh hívei nem tur tak napi­rendre térni vereségii fölött. Nagy sokaság vonult a prímási pa­lota elé, követelve a választás semmissé nyilvánítását, s titkos szavazás elrendelését. Az ezzel kapcsolatos memorandumot, me­lyet a Budapesten megjelenő „Az Est" is leközölt, Vécs Ottó, az „Esztergom és Vidéke" munkatár­sa olvasta föl. Az ebben foglaltak szerint: „Ha nem találunk sür­gős orvoslást, és ha nem engedik a közakarat érvényesülését, el­tökélt szándékunk, hogy mind­nyájan alulírottak családtagjaink­kal református hitre térünk - új templomot építünk." Az emlék­iratot átvevő Serédi válaszában kifejtette: „Szomorú szívvel ve­szem tudomásul, hogy a hívek és a lelkipásztor között meghasonlás történt. Megnyugtatásul megígé­rem, hogy a lelkipásztori teendők végzését ideiglenes, vagy talán hosszabb időre adminisztrátorra fogom bízni." Serédi állta a sza­vát és Kurucz Mihály Budapest tabáni segédlelkészt nevezte ki helyettesévé. A város végletes megosztottságát jelezvén Palkovics László alispán és Glatz Gyula pol­gármester-helyettes vezetésével el­lenküldöttség ment a prímáshoz, biztosítva őt arról, hogy a hivata­los vezetés Mátéffyt támogatja. (Folytatjuk) Dr. Bárdos István

Next

/
Thumbnails
Contents