Esztergom és Vidéke, 1990

1990. március / 5. szám

ALAPÍTVA 1879-BEN ESZTERGOM ESVIDERE Művelődési, helyismereti, idegenforgalmi tudósító 1990. Március 5. szám ÁRA: 14,50 Ft MEGÚJHODÁS Ébred a természet. A Duna-völgyében, a hegyek lábánál, a fennebbi részeken egyre nagyobb mozgás a piciny portákon. Emitt avart takarít, tavaszi tüzet gyújt a gazda, amott szó'lőt metsz, gyümölcsfa-koronát alakig vagy éppen talajt porhanyít. Mindig türelmetlenül váijuk a tavaszi ébredést, a termés igéretét. Ám ezen a tavaszon a szokottnál is nagyobb az odafigyelés a megújhodásra. Nem csak a föld művelője, a kiskertek tulajdonosa, a természet barátja, hanem az egész nemzet várja-lesi a kikeletet. S ezt nem csak a riigyfakadástól, a mag csírázásától, a fű zsendülésétől reméli. Várja, hogy vége lesz a szócsatáknak, az egymást túllicitáló ígérgetéseknek, az ittott eldurvult korteskedésnek és a józanság, a népünkre jellemző megfontoltság kap ismét lábra a tavaszi megújhodásban. Ez a tavasz, ez a megújhodás számvetést is kér-igényel a nemzet fiaitól. Vessünk számot magunkban azzal, hogy megtettük, megtesszük mindazt munkahelyünkön, a társadalomban, a baráti körben, a családban ami reánk bízatott? Mert ez az igazi elszámolás. A felelősségre vonáshoz annak van joga, aki előtte alapos önvizsgálatot végzett, s e megmérettetésben nem találtatott könnyűnek. . . Az, hogy szavazatát kire, melyik párt melyik jelöltjére adja le a honpolgár, ma már mindenkinek szuverén joga. Ne rejtsük azonban véka alá, hogy az idei kikelettel, a természet megújhodásával egy idő ben azt is mindannyian reméljük: dúsabb lesz a zsendülő növényzet, gazdagabb az aratás, teltebb a hombár! De azt se feledjük most, a meghintés idején: ki mint vet, úgy arat. Ne csak nézzük hát a sarjadzó füvet, a duzzadó rügyet, ne csak gyönyörködjünk a tavaszi megújhodásban, hanem tegyünk is azért, hogy gazdag termést takaríthassunk be! Kiss József TÁRLAT Bambergi (NSZK) képzőművészek -Reinhard Kiesse, Edgár Stengele és Rüdiger Mühlinickel alkotásaiból nyílt tárlat a Balassa Bálint Múzeumban. A március 9-i megnyitón dr. Szatmári Sarolta, a Központi Múzeumi Igazgatóság igazgatója méltatta a német város művészeti életét, a most nálunk is bemutatkozó művészeket és szólt a két város történelmében fonódott közös szálakról. A kiállítás május 13-ig tekinthető meg. Gratulálunk... Bakó Tündének és Magyarovics Gyula Lászlónak; Karvai Krisztinának és Kovács Istvánnak; Liszi Katalinnak és Szegedi Gézának házasságkötésük alkalmából! Sok szerencsét, megértést és boldogságot kíván az Esztergom és Vidéke EGYÜTT EMLÉKEZTÜNK március 15-én délelőtt a szentgyörgymezei honvédtemetőben a 604 magyar honvéd és a 175 osztrák katona tömegsírjánál, ahol Kovács Tibor őrkanonok, a bazilika plébánosa mondott ünnepi beszédet. A megemlékezésen ott volt és koszorúzott dr. FRANZ SCHIDT úr, az Osztrák Köztársaság budapesü rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és RUDOLF STRIEDINGER úr, a nagykövetség katonai attaséja is. LESZ-E ESZTERGOMBAN SUZUKI ? Alig néhány hónapja, hogy a tömegkommunikáció hírül adta, a Suzuki Művek Esztergomban építi fel első magyarországi gyárát. A város lakossága nagy örömmel és megnyugvással fogadta a döntést, hiszen a Labor MIM szanálása, a hónapokon keresztül folyó tárgyalás erősen felborzolta a kedélyeket, felesleges és igazolhatatlan pletykákat szült. Örömünk azonban nem tartott sokáig. Kérésünkre február 12.-én találkoztunk a beruházás előkészítésével megbízott magyar szakemberekkel, akik elmondták, hogy a helyet illetően végleges döntés még nem született. Suzuki úr ugyan többször kifejtette, hogy Esztergom minden szempontból megfelelő számára azonban a szerződést még nem írták alá. A tömegkommunkáció tájékoztatása nem volt pontos. Ugyanakkor felkeltette vidéki városaink figyelmét, akik egymás után jelentették be igényüket,jobb és olcsóbb lehetőséget ígérve a japánoknak. Végül olyan döntés született, hogy a lehetőségeket versenyeztetik egymással - az UVATERV készítette el az öszszehasonlító táblázatokat - s aki a legjobb feltételeket biztosítja, az nyeri el az építkezést. A számba jöhető városok Esztergom mellett Székesfehérvár, Pécs, Dunaújváros, Szigetszentmiklós, Bátonyterenye. Azt hiszem, nem kell érzékeltetnem, milyen helyzetbe kerültünk. A városok nagyságrendjei, lehetőségei, kapcsolatrendszeri esélyeinket jelentősen csökkentették. Mindvégig mellettünk szólt viszont az, hogy Suzuki úr hármas feltételének (Budapesthez közelség, hajózható vízilehetőség, megfelelő szakmai kultúra) eleget tudtunk tenni. Az igazi harc az infrastruktúrával teljesen ellátott terület (víz, csatorna, villamosság, gáz, távhő, útviszonyok) biztosításáért folyt. Ha nem áll mellénk — komoly áldozatvállalásával is - a megyei tanács, ha a KOMTERV szakemberei nem vállalják az erőn felüli, megfeszített munkatempót és ha nem találunk megértő és előre látó partnerekre főként a Dorogi Szénbányák Vállalatban, akkor minden áldozatvállalásunk hiábavaló maradt volnaAz előkészítő munka befejeződött. A város ingyen biztosítja a területet(egy része Labor MIM, más része a szovjetek által használt (terület),ahol a telekhatáron megtalálhatók a közművesítés lehetőségei, a területen húzódik a használható villamosvezeték, néhány méterre a hőtáv, helyben a kiépített vasúti rámpa. Vállaltuk a gázvezeték megépítését is, ami a város számára azt jelenti, hogy már 1991-től hozzákezdhetünk a városi fogyasztás szervezéséhez és a hálózat kiépítéséhez. Március 11.-én népes japán küldöttség járt városunkban, vezetőjük Masayuki Ishiguro úr, a külföldi beruházásaik vezérigazgatója volt- Fogadásuk, kellemes ittartózkodásuk érdekében mindent megtettünk. Többször hangsúlyozták megelégedettségüket, s különösen nagy tetszést aratott a helyi összeállítású japán-magyar kéziszótár és az Esztergom-Suzuki fotómontázs, valamint a magyar-japán klub esztergomi csoportjának működése. A településeknek nemcsak a területet és az infrastruktúrális feltételeket kell biztosítaniuk, hanem a megfelelő munkakultúrát, szakemberképzési és továbbképzési feltételeket is. Városunkban e területen is minden adott. A japán nyelvoktatást akár holnap kezdeni tudjuk, az OKTÁV korszerű felszerelése, két szakközépiskolánk szellemi és technikai bázisa a rendelkezésükre áll. Március 19.-én újabb csoport érkezik japánból, az alkatrészellátás lehetőségeit vizsgáló szakemberek. Igen alapos felméréseik alapján a végleges döntés várhatóan március legvégén, április elején születik majd meg. Ezek után ismét visszaérkeztünk az alapkérdéshez: lesz-e Esztergomban Suzuki? Egyértelmű választ adni erre ma még nem lehet- Ugyanakkor - éppen az elvégzett munka alapján is — erősen bízhatunk nagyon jó esélyeinkben, amelyek feltételeit mi teremtettük meg. A döntést reménykedve és tiszta lelkiismerettel várhatjuk. Amit ebben az ügyben el lehet követni, azt elkövettük. Jóleső érzés számomra, hogy a város ismét bizonyította, a közös cél érdekében öszsze tud fogni és erejét nem kímélve vállalja a feladatokat- Akire, amiben és ahol szükség volt, legjobb tudása szerint segédkezettDöntés még nem született, de én máris sokaknak mondhatom: az egész város nevében köszönjük. Simon Tibor 1924 nyarán kezdte meg előhegyi honfoglalását Esztergomban Babits Mihály. Egy Európához kötő történelmi, kultúrális hagyományaira büszke magyar kisvárosban — egy magyarként is, európaiként is nagy alkotó. Már beérkezett író volt, a legrangosabbak egyike, - mégis „soha-meg-nem-elégedő" szökevény, akinek nyughatatlan törekvése a mindenség, az egyetemes emberség. Ezért futott „hősen, szüntelen, lélekzetlen", míg nemzete úgy támolygott ,,az idők sikátorán,/mint átvezetett rab a fogház udvarán / börtönből börtönbe". . . Egy értékrontással, - hamisítással fenyegető korszak elől keresett és talált itt menedéket. Egy határokkal megosztó, törvényekkel kirekesztő erőszakos ideológia és hatalom ellenében épített látóhelyet az Előhegyen a szellemi haza magaslatára. Ahonnan kertje „az egész táj": Európa teljességére határtalanul megnyüó panoráma. Esztergom ilyen felülnézetébe szeretett beleálmodni „magyar Firenzét", - de nem dícsfényesen fennhájázó „művárost" műcsarnokokkal, amelyben „halott a múlt lelke", hanem tájat, amelyben termékenyen él, működik. Babits szavaival: földet, „amibe vetni és ültetni lehet..." „Nagytávlatú, de mégis bensőséges" helyet - ahogy Babits is meghatározhatta volna; e jelzőket azonban a hetvenes évek végén írta le egy másik író: Csoóri Sándor. Háta mögött hasonlóan tekintélyes életművel: 15 kötettel (köztük verseinek első válogatott gyűjteménye is, továbbá kiemelkedő művészfilmek forgatókönyvei), és szintén értékmentő szökevényként. . . Abban a lelevében fogalmaz így, amelyben „tartós földhasználat" iránti kérelmével a városi tanács végrehajtóbizottságához fordult. ,JÉvek óta keresek magamnak olyan munkára alkalmas - zugot az országban, amely még hamisítatlan természeti környezetben húzódik meg: hamisítatlan fák, füvek, dombok között, a hétvégi Magyarország zsúfolt és szedettvedett díszeitől távol. (. . .) Egy ideiglenesen folállitott faházban az írói munkához szükséges nyugalmat és csöndet szeretném végre megteremteni, amelyre a közügyekkel s más lim-lom ügyekkel terhes budapesti életformám mármár alkalmatlanná vált." „Rossz föld, de megterem itt legalább a csend / virága" - szól ritka elégedettséggel a babitsi Dal az esztergomi bazilikáról 1924-ben. Első költői „birtoklevele" ez az új környezetről, amelyet gazda-szemmel fölmért. „Épen olyanok, mint otthoni dombjaim / alattam, fölöttem egy lds darab enyim. / Távolabb a város, és túlnan látszik a / szemközti dombról a komoly bazilika." Ez a tekintet egyszerre lát múltat és jövőt - Egy-ként jelen valónak. Nyitottsága az utána jövőknek is otthonos szellemi birtoklást törvényesít, mindmáig „hatályosan". Nemcsak ez a látvány fogadja ismerősen, de ez a látás kíséri, vezeti barátian és fogadja be az újabb honfoglalók legjavát is. Közülük a legméltóbbként Épületüket magasítja, fényüket növeli az a hagyomány-anyag is, amelyet a kisváros a nagy történelemből megörökölt, amely értelmiségének törekvéseiben, műhelyeiben valamennyire mindig forrásként bujkált, tűzként pislákolt. . . Amely éppen a két „szigetlakó" — személyük és művük - jelenlététől tört fel buzgóbb akarással, lángolt fel erősebb hittel. Tíz év - újabb tíz Csoóri-kötet: versek és esszék, melyeknek „nagytávlatú, mégis bensőséges" határtalanságát immár esztergomi ihlet is alakítja. Vele, méginkább: műveivel találkozva tanúi és részesei lettünk a „félig bevallott élet" - életünk — legújabbkori teljesedésének. E tíz kötet az érzelmi, gondolati erő és a nyelvi tisztaság teljében adta át nekünk íróját, hogy amit ő ÍGY LÁTJUK, ÍGY KÖSZÖNTJÜK A KOSSUTH-DÍJAS CSOORI SÁNDORT Csoóri Sándort: az ő európai távlatú magyarságának, sokféle műfajban egyaránt líraian személyes alkotóerejének 1980 óta vált Esztergom is - a városunk dombos határában lévő kis ház - termőhelyévé. „Kidöntött fák és bazilika-árnyak" veszik körül, s ahogy ebben a versében vallja: „Hazaérni én már csak itt érek haza (. . .) Minden porszem a házam népe itt s minden fűszál" Egy másikban pedig: Jdeje jött, Uram, hogy kiüljek ide eléd / a dombtetőre. / Látom, borul az ég már templomaid fölött." Babits ideje - Babits dombja, látóhelye. . . Végtelen tartományú idő és tér - a városhatár egy másik kies hajlatából feltáruló. Az európai emberlét mélytengere s változó politikai hullámverések fölött két világra nyíló kilátó, világítótorony-életmű. Talapzatuk a két esztergomi „sziget" is, a még valóban „hamisítatlan természeti környezet". „be nem mocskolt küldetéssel" véghezvitt, magunkban folytassuk. Hogy megváltódjunk a szótlan önfeladás szégyenétől. Hogy hazugságainkat megtagadva, védtelenségünk fegyverezzen fel — egyébként csakúgy, mint nemzetként is - önmegvalósításra: a lehetséges szabadságra. Hogy emberségünk romlásnak kitett legérzékenyebb anyaga egy-egy pillannatot létünkből mégis a végtelenhez kössön: így újra felmagasodjanak bennünk „a világ emlékmüvei". Ezt adta címűi legutóbbi kötetének Csoóri, aki romolhatatlan elégiáival éppúgy, mint „közéletével" így lett magáért és mindnyájunkért: ,Megfoghatatlan, mozgó tűz ( ... ) mozgó akarat, függetlenedő remény." ,,Lehettem volna léha szökevény itt / szemfüles világ-tanú, / de szavak, hóförgetegek és botorkáló / esők barátja lettem inkább, / aki hátracsavart fejjel is / a maga megtérithetetlen álmát / álmodja végig: / a félresiklott remény évszázadában / az erőtlen szabadok' ét." (így lásson, aki látni akar) Így láttuk, így hallgattuk, így olvastuk őt; így látjuk ma is, élete hatvanadik esztendejében köszöntve. Magunknak kívánjuk elsősorban, hogy még sokáig láthassuk, hiszen a kevesek közé tartozik, akik korfordító elszántsággal segítettek erőnk összeszedni, nekünk, „átvezetett raboknak" „erőtlen szabadoknak". . . Hogy elkezdenünk nem lett végzetesen késő: ehhez Csoóri Sándortól is a legtöbbet kaptuk. így volt ő közöttünk „a jövő szökevénye". Értünk is, helyettünk is, akik támolyogtunk „az idők sikátorán" - ,,e mostani végromlásban is": a babitsi metaforát ismét Csoóri határozójával együtt felidéző közelmúltunkig. Akik látni akaiják, így akarják látni. Nekünk, esztergomiaknak a Várhegy és az Előhegy alatt — ez annyit is jelent: úgy látni, mintha Babits házára, művére is feltekintenénk. . . ,,(. . .) Ugy érezzük, hogy amióta Esztergomban van, szeme van az Előhegynek. Rajtunk és életünkön a tekintete. (. . .) Ennél is többet ad: írásokat, mik fiainknak is szólnak." Az Esztergom és Vidékében jelentek meg ezek a sorok 1934 nyarán, amikor a város irodalmi esttel készült megünnepelni az 50. évét átlépő Babitsot, aki 10 éve lett előhegyi birtokos, 1928-tól pedig a helyi Balassa Társaság tiszteletbeli tagja volt. Most sem mondhatunk mást, — és legigazabb örömünk, hogy van kinek, van miért megismételnünk elődeink tiszteletadását, köszöntve a 60 éves Csoóri Sándort, a 10. éve esztergomi honfoglalót, a Balassa Társaság tiszteletbeli tagját. A Kossuth-díjast! Köszönjük - reményeink szerint még ez évben ünnepi esten is - nekünk és „fiainknak is" szóló írásait. Nem gépesíthető személyességünk, nem államosítható szabadságunk, ki nem árusítható érzelmi vagyonunk állhatatos őrizőit. A világ emlékműveit, - Esztergom emlékműveit. . . Nagy falusi Tibor