Esztergom és Vidéke, 1989

4 SZELLEM ÉS TETT ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Mit tehet egy építész Ünnepelt: a Bottyán úti óvoda Az alcímben jelzett É—11 elnevezés egy tervező és fejlesztő kisszövetkezetet „takar", melyet 11 mérnök alapított. Részben helybéliek, részben pedig budapestiek, illetve szentendreiek. A Kund Ferenc és Karácsony Tamás (elnök-elnökhelyettes) nevével jegyzett tervek a környéken hamar ismertté váltak, ötleteik, elgondolásaik egy része megvalósult, más része nem — mint az építészberkekben mostanában dívik. Az örömökről és a bánatokról a páros fiatalabbik tagját kérdeztem. — Milyen a nagybetűs Rend az építészeknél? — Létezik nálunk a szakmában egy úgynevezett etikai kódex, amely a mesterség rangját hivatott megőrizni. Ám egy olyan társadalomban, amely a különböző értékválságokkal Laokoon módjára ktizd, az építészet sem lehet kivétel. — Magyarországon ma a tervezés díja rendkívül alacsony; ugyanakkor a míves tervet kérő és azt megfizetni is képes építtető pedig ritka, mint az a bizonyos fehér holló. S a hithű építész halála pedig az, ha kap egy Fertig Haus (Kész ház) katalógust, s abból kér a Megbízó. — Egy önmaga hivatására valamit is adó építész hetekig-hónapokig együtt lélegzik a leendő háztulajdonos családjával, s megismeri annak szokásait, kedvteléseit, például: van-e fúrni-faragni szerető ember közöttük, szükség van-e könyvtársarokra, egy szobában alszik-e a férj a feleséggel... így tisztességgel 2—3—4 terv készíthető el egy évben. .. Nemrég hallottam egy kollégáról, aki már a 900. tervénél tart. Az ilyen, tucatszámra készült „terveknek" köszönhető, hogy az Esztergom környéki községekben is svájcitetős, vagy éppen hatalmas kockára emlékeztető „családi fészkeket" láthatunk, amelyeknek semmi közük a helyi hagyományokhoz, s a környezetből is kilógnak. Én még a funkcionalizmus virágkorában tanultam a szakmát, amiről a közvéleménynek csak a panel jut eszébe lapostetővel, sajnos nem alaptalanul, pedig az utóbbi eredetileg — Le Corbusier-nál — a lent „ellopott" földterület pótlását volt hivatva szolgálni — tetőtéri kerttel, mint azt néhány budai villánál láthatjuk. Nekem a funkcionalizmusból, a rossz példák ellenére, volt módom megtanulni a jót. — Látszólag komor a kép, dc azért ti — már amennyire ismerem megvalósult terveiteket — igazán nem panaszkodhattok... — Valóban, áll néhány általunk tervezett épület, melyeket bátran vállalhatunk: a városközpontban lévő „kék-ház" (Állami Biztosító, Gyógyszertár — Kund Ferenccel, Mujdricza Ferenccel), Beszélgetés KARÁCSONY TAMÁSSAL, az É—11 Szövetkezet tagjával a buszpályaudvar melletti Szépségszalon (amely tavaly az Év lakóháza lett — Kund Ferenccel), a Széchenyi téri söröző-teázó (Kund Ferenccel, Maros Tamással és Hámory Judittal) — és a Belvárosi kávéház külső felújításában is részt vettünk. De apróbb feladatokat is elvállaltunk, például a Szenttamás-hegyi kálvária-lépcső tervezését. Egyik utolsó munkám pedig a vaskapui túristaház újjáépítés-terve. (A házhoz egy L-alakú részt is hozzágondoltam, de ez — egyelőre — csak ötlet-állapotban létezik.) Megálmodott ötleteink egy része, sajnos, ilyen-olyan okok miatt nem valósult meg, vagy csak töredékesen. Keserű érzés, amikor rajzainkat — vélt vagy valódi hibákra hivatkozva — átdolgozzák, mint azt a Sípoló-hegyi továbbképző központ és sátortábor esetében történt; vagy amikor terveinket „kizsűrizik" — úgy, hogy a döntnökök esetleg nem is jártak a helyszínen. Nem szeretem, ha valamit csak a mássága miatt tesznek félre. Ilyenkor esetleg egy-másfél évi munkám jut ebek harmincadjára... Ugyanakkor pedig látnom kell, hogyan nőnek ki a földből az olyan házak, amelyeknél a szomszédok egymás tányérjába látnak, pl. a Vaskapui út környékén, amely — elvileg — kertváros... — Azért talán a siker is megmegcsillan néha? — Ügy hallottam, meghívtak az egyetemre. — Igen, ez évtől mellékállásban korrektor vagyok a műszaki egyetemen, azaz tanácsaimmal, ötleteimmel a leendő építészek munkáit gondozom. Ennyit a sikerről. — Egyébként mikor kerültél Esztergomba? — Nyolc éve. Titokban Finta mellé szerettem volna kerülni, de Pesten lakáshoz jutni nem volt reményem. Esztergomban ígértek, amiből aztán az albérletről albérletre vándorlás valósult meg, míg végül a Rákóczi téren kaptam egy tetőteret, amit beépíthettem. — Az itt eltöltött idő alatt megszerettem a várost, helyismeretet szereztem. E tapasztalatok alapján merhettem például részt vállalni a város arculattervének elkészítéséből. — Időközben, az építészek mesteriskoláját is elvégeztem. — Végezetül szeretném, ha a lakásra várókat is érintő munkátokról, nevezetesen a leendő Kossuth utcai OTP-házróI mondanál valamit. — Voltaképpen három telekről (14—18. sz.) van szó, a nemrég lebontott házak helyén. Ide 28 lakást és 4 üzletet gondoltunk. A pinceszinten pedig minden lakáshoz garázs tartozik, tehát összesen 28, melyeket az utcáról nem lehet látni. Érdekességként: az arra járók ma az üres telken egy, a lebontás során megőrzött lépcsőházat láthatnak csupaszon árválkodni. Ez a múlt század végén készült — süttői mészkőből; amit megőriztünk, s köréje terveztük az új otthonokat. Talán kibír még száz évet... Sebő Józsel' .. a' Városi Kormány jó tzélra való törekvésit tettleg is megmutatni el nem mulatta" Bensőséges ünnepségen emlékezett a város első óvodájának tisztes korára. Igaz, nehéz elhinni, hogy a Bottyán úti „kisdedóvó" már matuzsálemi éveket számol, de a tény ettől még tény marad. Hogy milyen volt az elmúlt 125 esztendő? A Komárom Megyei Levéltár féltve őrzött dokumentumai híven tükrözik — az óvodában megnyílt kiállításon bárki megtekinthette—, de bőven hallhattunk erről a levéltár igazgatója, Ortutay András előadásán is. Nem volt gondoktól mentes — summázhattuk —, ám ezeken mindig felül tudott kerekedni a közös igyekezet „...hogy a' kézi munkájával kenyerét kereső tehetetlen sorsú kebelbéli lakosok gyermekei, kik sokszor az otthon való bézárásnalt, vagy az Üttzákon való l'etrengéseikkel, szüleiktől tellyesen elhagyattván, különféle esetek által a' veszedelmek örvényébe tétetnek ki, menedék helyet nyernének.." Talán még ma is megszívlelendő elkötelezettség jellemezte hát az akkori esztergomiakat. Sőt „... a' Városi Kormány jó tzélra való törekvésit tettleg is megmutatni el nem mulatta." Az elődök tetteihez és a mai alkalomhoz egyaránt méltó gondolatokat fogalmazott meg — mintegy vállalva múltat és jövőt — Simon Tibor, a Városi Tanács elnökhelyettese. Többek között ezeket: Bajor Ágoston színes tusrajzai Néhány napja jelent meg a DOVIN Művészeti Kft. gondozásában Bajor Ágoston (t 1958.) esztergomi festőművész ,,Ismeretlen Esztergom" című grafikai sorozatának első, színezett tusrajz-másolata. A művész 1957-ben ajánlotta fel a városnak a több, mint 50 lapból álló grafikai sorozatát, mely ma a Balassa Múzeum gyűjteményének félted kincse. JELZŐ Esztergom Évlapjai SOROZAT INDUL! A múzeummal együttműködve a Gran Tours Esztergom Város Utazási Irodája vállalkozott arra, hogy Esztergom híres festőjének, solcak szeretett és tisztelt „Guszti bácsijának" színezett tusrajzait, rézkarcait mintegy újra „felfedeztesse" a város lakosaival. Az igényesen kivitelezett művészi másolatok sok esztergomi otthonnak lehetnek díszei, de alkalmasak arra is, hogy baráti, üzleti ajándékként szerezzünk velük örömet. Az első lap kedvező fogadtatása esetén tervbe vettük a továbbiak megjelentetését is. A most megjelent művészi másolat paszpartuval ellátva 300 Ft-os áron került forgalomba. Megvásárolható •— utánvétre előjegyeztethető — az utazási irodában (Széchenyi tér 25., tel.: 153) és a Balassa Bálint Múzeum kiállítási épületében (Bajcsy-Zsilinszky E. utca 65.) a nyitva tartási idő alatt. Koditek Pál Az „Esztergom Évlapjai" főszerkesztője, dr. Bárdos István arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy rövidesen — talán már karácsonyra — kikerül a nyomdából a Balassa Bálint Társaság újabb tanulmánykötete, amely mintegy 300 oldalon 15 szerző húsz tanulmányát, kutatási eredményeit vonultatja fel. A teljesség és fontossági sorrend igénye nélkül említjük a kötetben helyet kapott témákat: a vár, a várhegy, Lepold Antal, Ipolyi Arnold, az esztergomi fotográfia, nyomdatörténet, pénzverde, műA 75 esztendeje született Kollányi Ágostonra — Esztergom szülöttére és díszpolgárára — három kisfilmjének vetítésével emlékezett, emlékeztetett a televízió. Erre reflektált a Magyar Nemzet szeptember 9-i számában Lőcsei Gabriella. írásából idézünk: A szinte megmérheletlenül gazdag, és sokféleségével ámulatba ejtő életműből három olyan kis remekművet válogattak ki, amely külön-külön is, együttesen is az élet letörhetetlen diadalát hirdette. A Madarak emberközelben (amelyet Kollányi Judittal és Kosi Tamással közösen készített Kollányi Ágoston) azt a lenyűgöző és leleményes vitalitást mutatja be, amellyel az állatvilág a nagyvárosi élethez alkalmazkodik. Verebeket, galambokat, cinkéket és más, csöppnyi énekeseket láthattunk, aminl birtokba veszik a betonvilágot. Fészket raknak, fiókát költenek, nevelnek és röptetnek ott a madarak, — ahol úgy vélnénk — a természet lakóinak nincs maradásuk. Példának és bíztatásnak is tekinthetnénk a nagyvárosi madarakról fölvett, poétikus dokumentumfilmet, aminthogy annak kell tekintenünk a Musica prehumana című munkáját is Kollányi Ágostonnak. Ornitológusok és zeemlékeink sorsa-jövője, a reformkori népoktatás, az általános iskolák helyzete 1945 és 1949 között, a régi megyeház története stb. És: magyar nyelven most válik első ízben hozzáférhetővé Iíelischer József Jelentése, azaz Esztergom vármegye leírásának teljes szövege! Könyvesboltokban, utazási irodákban. közművelődési intézményekben, valamint a Balassa Társaság székházában az Esztergomi Évlapok előjegyezhetők, illetve majd megvásárolhatók. (abc) Számunkra ünnepi a mai alkalom, annak ellenére, hogy ez a nap nem piros betűs a naptárakban. Nem egy történelmi sorsforduló, hatalmi deklaráció vagy társadalmi közmegegyezés emelte ki a mindennapok egymásutániságából, hanem egy szűkebb közösség kegyeletes emlékezete. Egy oktatási intézmény, egy óvoda megszületésére és működésének 125 évére tekintünk ma viszsza, egyrészt azért, mert ezek az ünnepi alkalmak formálják életünket, ezek fejezik ki és erősítik a kisebb közösség, a benne résztvevők együvé tartozását, s ezzel — egy klasszikus gondolatát idézve — forradalmi értékű energiákat szabadítanak fel. Ezeket az energiákat kell megkeresnünk, alkotómunkánk szolgálatába állítanunk, hogy ínséges időszakokban legyen elég hitünk és lelkierőnk, hogy akkor se csüggedjünk el, amikor a kilátástalanság felőrölni látszik észérveinket. Másrészt azért tekintünk ma vissza, mert Kölcsey Ferenc költő-politikusunk szavai minden közösségre — nagyságától függetlenül — érvényesek: ^minden közösség, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé tenni hagyja, saját. .. életét gyilkolja meg.« Azaz: csak a múlt hagyományait ápoló, értékelő gondolkodás építheti a jelenben önmaga szebb jövőjét. Az ünnepi megemlékezéssor — köszönet érte a rendezőknek — nészek segítségével annak járt utána ez a film, hogy miként „építik föl" dallamvilágukat a madarak. és még előbb: az élettelen tárgyak. (. . .) Ami fontos, ami szép. ami életet ígérő, az a természetből származik — hirdette a harmadik kisfilm is, a Korallország. Abból Rólunk írják a közegből származik, amellyel végső soron dacosan megbonthatatlan egységet alkot az emberiség. „Az élet le fogja győzni önöket" — vágja embertelen vallatója szemébe Orwell megkínzott hőse filmben és regényben. Az élet le fog győzni mindent, ami életellenes — mondhatjuk mi, akik Kollányi Ágoston emlékműsorát végignézhettük. Ennél lényegesebb tudnivalót nem adhat az utókornak, alkotói életmű, művészi örökség. Ennél lényegesebb üzenetet nem is kell keresni XX. századi szerzők hagyatékában. Kollányi Ágostonnak — ki matematika-fizika szakos tanárként indult neki a világnak, reklárr^ilmesként a filmvilágnak —, lám. sikerült itthagynia azt a vezérgondolatot, amelyért mások hiába törekednek, az övénél fényesebb pályák és örökségek birtokosai is, mindhiába. átfogja a múltat, összeköti a jelennel, sőt a jövő feladatai is megfogalmazódnak megoldásra váró oktatáspolitikai gondjainkban. Igaz, az emberbaráti szeretetből táplálkozó, korai jószándékú ösztönösséget a tudatos tervszerűség, a pedagógiai-pszichológiai szakirodalomra, a folyamatosan fejlődő elméletre épülő, gondosan kidolgozott módszei'tan váltotta fel. Az óvodai nevelés — bár mai gondjainktól nem mentesen — oktatáspolitikánk szerves és elismert részévé vált, s ennek megfelelően jelentősen megváltozott az óvónőképzés modellje is. A Bottyán úti óvodában egy vonás azonban mindvégig megmaradt és töretlenül hagyományozódott tovább, egészen napjainkig: a gyermekszeretet, a megértő türelem, a hozzáértő áldozatvállalás. Hálás tisztelet érte az elmúlt korok óvóbácsijaitól napjaink óvónéiig mindenkinek, aki e munkában részt vett. Talán az előzőekkel magyarázható, hogy az óvodának kultusza van. Generációkon keresztül hagyományozódik, s e ragaszkodás legszebb példája, amikor a valamikori óvodás nagyszülő veszi át a nap végén unokáját az óvónénitől. Nem lehet annál nagyobb elismerés, mint amikor a szülő saját emlékeiből táplálkozó tisztelettel és bizalommal adja át kicsi gyermekét az óvónéninek! Vertei József grafikusművész újabb elismerést aratott bélyegterveivel. A Népszava október 4-i számában, többek között, így ír a szemléző S. Gy. F.: A Filatéliai Szemle, a Magyar Posta és a Mabéosz által közösen kiírt versenyen, a népszerű szaklap olvasóinak szavazatai alapján Az 1987. év legszebb magyar bélyege címet az Esztergomi kincstár elnevezésű blokk kapta. Ezzel a tervezője, Vertei József grafikusművész a Magyar Posta vándordíját, a kivitelező nyomda, a Pénzjegynyomda pedig a Mabéosz vándordíját érdemelte ki. (...) Vertei József első bélyegét, amelyet még mélynyomással készítettek, 1949-ben bocsátotta forgalomba a magyar Posta, amikor az újjáépített Lánchidat átadták a foi'galomnak. Az ENSZ postaigazgatása is több bélyegét adta ki. Sportbélyegéért 1955-ben olasz Bonacossa-díjat kapott. Itthon több munkája is elnyerte Az év legszebb magyar bélyege címet. Az esztergomi kincstár egyedi ékessége az 1408 körüli aranyozott ezüstdíszítésű őstulokszarv serleget Vertei úgy jeleníti meg bélyeggrafikáján, hogy az a sötét háttérből szinte felragyog. Kiemelkedik. Szinte mozgást kel tőén, mozgást érzékeltetően elénk növekszik. A blokkon ez alig 30 milliméter. A valóságban: 70,5 centi. A művészi varázslatban, teremtő ei'őben pedig szinte mérhetetlen. Magyarázatot elég nehezen találunk rá. Talán az lehet az oka, hogy — első pillanatban észre sem vesszük — itt a bélyeggral'ikus az egészre hívja fel a figyelmünket, tömör szépséggel, miközben súlyt, hangsúlyt ad neki a részletek finom művű kidolgozásával. A blokk offszettechnikával készült, de Vertei ennél sem hagyta s tudta elnyomni magában a rézmetszői látásmódot, metodikát, zsenialitást.