Esztergom és Vidéke, 1989

1989. március / 3.szám

Oli, tekints ránk fönséges szabadság! Vess reánk egy éltető pillan tást, Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától. PETŐFI Hol a szem

9 szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni

9 ki meri idézni az igazi arcát ? BABITS ALAPÍTVA 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKÉ Művelődési, helyismereti, idegenforgalmi tudósító HAZA - NEMZET ARA: 9,50 Ft ILLYÉS GYULA: TARSADALOM Márczius idusza Más idők, más emberek voltak azok! Nem értjük mi már azokat. Nem értjük mi már 1848. márczius 15-ét. Demagógok martalékává ejtjük a szent napot, melyet véresszájú kortesek aknáznak ki a maguk javára. Hideg szívvel, hideg szemmel nézzük a dicsőséges feltámadás nagy napját, mely a mi hétköznapi naptárunkban még csak piros betűkkel sincsen jelezve. (...) Ha még egyszer olyan fagyos szívvel és rideg szemekkel is tekintenénk a negyven esztendő előtt végbement csodákra; ha a mindennapi önzés, a haszonlesés még egyszer oly hatalmas lenne, hogy elfordítaná szemünket a hősöktől a hősködőkre, a félistenektől a hamis bálványokra, a nemzet halhatatlanjaitól saját magunk apró liáziistenkéire: még akkor is meg kellene hallanunk, értenünk és tudnunk, hogy volt Márczius tizenötödike s örökre élni fog annak emlékezete, még akkor is, mindőn képzelt nagyságunkat, önző jólétünket s mindennapiakért megalkuvó szellemünket már régesrég elfelejtették ... Szenteljük hát meg ezt a napot egyetemes részvételünkkel, s ne csak párttöredékes Óvációzással. Vonuljunk ki testületben a honvédek temetőjébe, rójuk le a névtelen hősöknek a kegyelet adóját, s merítsünk lelkesedést és kitartást sírjukon. Azután gyülekezzünk össze Esztergom egyik legnagyobb termében, s hívjuk meg alkalmi szónokul országgyűlési képviselőinket, akikkel együtt üljük meg a nagy nap emlékezetét, s akikkel együtt erősödjünk meg mostani küzdelmeink hazafias és méltóságos folytatására. Ez a mi kötelességünk Márczius 15-én. Legyünk méltóak a nagy naphoz s értsük meg egymást, hogy: összetartásunkban rejlik az erő, a remény s valamikor a diadal dicsősége! Dr. Ivőrösy László (Esztergom es Vidéke 1889) „A nemzeti-nemzetiségi érzést sokan afféle tömegérzelemnek tartják; alacsonyrendűnek tehát. Miért is hagy, valóban, közömbösen annyi embert, még haladó gondolkodásúak körében is, a nemzeti kérdés? Sőt: miért fogadják közülük némelyek eleve türelmetlenséggel a kérdésnek a puszta fölvetését is? A Mert, noha brutálisan itt van és a jövőt fenyegetheti, idejétmúltnak érzik. Még az esetleges vitázok is azt tartják, hogj^ elavult eszmék nem veszélytelen összecsiholtatása — már A csak azért is kár teret adni neki. A tömegszenvedélyek olyanféle kirobbanására s elvadulására nyújthat ugyanis alkalmat, amilyenre a labdarúgópályák közönségét ingerli egy-két ország, sőt városrész eredetileg ártatlan vetélkedése. Haladása útján az emberi agy a bolygók meghódításának módozatain munkái. Szégyenletes. POZSGAY IMRE: „Egy modern technológiára épülő és egész embert, személyiséget kívánó társadalomban szuronyokkal az utcát ki lehet takarítani, de nem lehet közösséget teren^eni, szolidaritást az emberek között, működő kooperációt a vállalkozók között és a mai tudomány, technika színvonalának megfelelő, belső indítékokból származó, azonosuláson alapuló rendet

: csinálni. A botos ispán a kapásokat tudja ellenőrizni és a cselédeket, egy béresgazda a fogatosokat el tudja irányítani, mert primitív termelőeszközök működtetése közben a hajcsár szerepe is beválik. Egy képzelőerőt és tehetséget, növekI vő szellemi munkarészt igénylő új társadalmi termelésben az ilyen emberrel semmire sem lehet menni. Ha még egyszer Európában hogy ebben a korban eszmék ilyen torzulataira kell szót paza- ilyen eszközökhöz kellene nyúlni egy szocialista országban, az a rolnunk. (...) W véleményem, hogy akfDr nem csak egy reformra kész politikai garnitúrának, hanem magának a szocializmusnak is befellegzett. Patriotizmus és nacionalizmus, nemzeti büszkeség és nerhzeti türelmetlenség: tudjuk, hogy már e szavajg mennyire öSsze vannak kuszálva; korszak és színhely szerinjj mily veszélyesen mást jelentenek; csaknem oly veszélyesen, mintha abban a hiszemben, hogy macskát hívok, tigrist invitálok be. Az eddig elmondottak után talán nem kell külön megindokolnom az én nem mai keletű különbségtevésemet a nacionalista és a nemzeti érzésűek közt. Nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, Bármikor és bárhol. A A nacionalista jogot sért (más népekét, önző előnyért); a patrióta jogot véd (voltaképp nem is a maga népéét, hanem az Emberét, az Emberiségét). g (Szakvizsgám — naciBnalizmusból, 1970) : Akkor ennyi nyílt katonai beavatkozással járó válság után, semmi esélye nem lenne ennek a szocializmusnak arra, hogy elfogadtassa magát a világban, mint az emberi problémák megoldásának lehetséges alternatíváját. Egy 53-as Berlin, egy 56-os Poznan és Budapest, egy 68-as Prága, egy 70-es, 76-os, 80-as, és 81-es Lengyelország után ki hinne még abban, hogy a szocializmus az emberi problémák megoldásának társadalma? Holott arról van szó, hogy a szocializmus sztálini politikai modellje és gyakorlata, nem JPedig a szocializmus eszméje bukott meg." (Októberi kérdések, 1988) Szerkesztős megjegyzés: az alábbi írást reitő borítékon ez a címzés állt: Esztergom (Szent István szü lővárusa) lapjának — ha van. Ha ninos, bárki felbonthatja, tartalma puhlikus. GÉS-SIK JÓZSEF Az árvafeiiyő márciusa ENztcrgoiii Polgarailiox! A közmegegyezés szellemében elhatároztuk, hogy közösen ünnepeljük meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját 1989. MÁRCIUS 15-ÉN A KŐVETKEZŐ PROGRAMRA HÍVJUK VÁROSUNK LAKÓIT: 10.00 órakor: Kegyeleti megemlékezés a szentgyörgymezői 48-as honvédtemetoben (Találkozó 9.30 órakor a Bibliotéka előtt.) 18.45 órától: Gyülekezés a fáklyás felvonuláshoz (Az esztergom-párkányi kompkikötőnél) 19.00 órakor: Himnusz, szavalat, a felvonulás útvonalának ismertetese. Koszorúk elhelyezése a Kossuth-emléktáblánál (Fürdő Szálló) és a Petőfiemléktáblánál (Kossuth Lajos u. 21.) 20.00 órakor: , , , Koszorúzás a Magyar Függetlenségi Front emlékmuvenel (Széchenvi tér) Az ünnepség a Szózat közös eléneklesével ér véget POLGÁROK! Lobogózzuk fel nemzeti zászlókkal házainkat, intézményeinket! Helyezzünk gyertyákat az ablakokba, ezzel is emlékezzünk a iiaza szabadságáért és függetlenségéért elesett hősökre! LEGYEN EZ A NAP AZ ÖSSZEFOGÁS, A NEMZETI KÖZMEGEGYEZÉS NAPJA! Megjelenésünkkel, méltóságteljes magatartással tegyünk hitet múltunk tisztelete, jövőnk szándékaink szerinti alakítása mellett! Balassa Bálint Társaság, Esztergom Barátainak Egyesülete, Esztergomi Kulturális Egyesület, Esztergom Város Tanácsa, a Hazafias Népfront és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Esztergom Városi Bizottsága, Magyar Demokrata Fórum Esztergomi Szervezete és a Magyar Szocialista Munkáspárt Esztergom Városi Bizottsága. Szurdokvölgy. Északi nyílásájJRl az Oltár déliben a Gyilkostó. Közepében Ips öblözet: Tündérkert. Fölötte Fsziklafal. Meredek hegy, Jfenyővel borított csupakő-hegf. Bércének ormán korán érke/ö. későn takarodó jégsipka. Gyakran sétálok arra. Semmi másért, csak várni a kikeletet, csak lesni, miként töri át a rengeteget az első sugár, csak menekülni az őrlő gondok elől a bársonyos vargányák világába. Lassacskán az egyedüli helyre, ahol lélekben mé^otthon lehetek. Fenyőt-hordozó gyönyörű havasok, múltunkat, vágyainkat, sóhajainkat és nagy elbukásainkat őrzővisszhangzó szent hegyek, vajon még meddig mondhatom: itt az én Hazám? Gyergyó-, Csík-, Udvar nelyszék koszorúja — s benne ékkő gyanánt Székely-Hargita — 'ajon ringattok-e még gyermekbölcsőt e maroknyi nép megmaradásához? Nincs válasz, hallgat az árvafenyő is. Ott áll az a kis fenyő a Tündérkert sziklafalába kapaszkodva. Áll? Inkább csak küzködik, kínlódik, hogy éppen meglehessen: apró gyökereit a repedésekbe fúrta, remélvén némi biztonságot sorsa örök bizonytalanságában. Mert e tájon ritkán volt szélcsend, manapság meg éppenséggel tomboló kedvében a Nemere. Fölötte nagy, egyre terebélyesedő szálfa, vélnéd óvja a kicsit. Sokáig hittem én is. Ma már tudom, más sorsot kíván neki: tépje ki innen mielőbb Erdély száguldó szele! Vagy legalább roppantsa derékba, mert a kettétört fenyőből már soha nem lesz királyfenyő. A megroppantott fenyő már nem hullat írmagot. Mostanság már csak ezért a kis fenyőért járok ki a szurdokvölgybe. Oltárkő felől, mindig csak onnan. ahol legendáink szerint a megmaradásért fehér mént áldoztak őseink. Legféltettebb kincsüket: a bizonyosságot a bizonytalanságért. Ez hát a jussunk, ezért hajt most is a márciusi télbe az aggódás: él, dacol-e még az árva kis fenyő? Még él. Épp csak hogy megvan. Ágai töredezettek, háncsa gyűrődéseiből azt sejtem: derékban már roppant. Mi lesz a sorsod árvafenyő?! Más tájakon már a tavasz szele, lesz-e, lehet-e számodra is kikelet? Jajj! És láss csodát! Vörös gyantacseppek hullnak, betűket, mondatokat írókáznak a fehér hóra: — Vedd üzenetemet, vidd el mindenkinek: Gyergyóból, Háromszékből, Csíkból vidd el a kiáltást: FOGY, APAD A HARISNYÁS, VÉGE A SZÉKELYFONÓNAK, ELNÉMULT AZ ADVENT A HARGITÁN. A MI SZÁMUNKRA IMMÁRON TILALMAS A SZÓ, NINCSEN NEKÜNK MÁRCIUSUNK SE! Időnk számláltatik, siess hát. Talán még lelsz bíztatást; ha találsz, hozd azt el nekünk. Legalább annyit: nem vagyunk már árvák, csak időverte elesettek. S akkor lármafa sorsomat nyugton viselem. Bár meglehet, magról már nem kél több árvafenyő, de gyökereimből, e földben fogant sejtjeimből akkor is új hajtás, új sarj fakad! Elhoztam az árvafenyő üzenetét. Utam innen hozzá visz ismét. De nem tudom, mit mondok majd neki: készüljön-e a tavaszra, vagy fogadja el sorsát? Nem tudom, nem tudom, nem tudom...