Esztergom és Vidéke, 1988

1988. szeptember / 7. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1988 SZEPTEMBER MŰSORFÜZET — KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ Ara: 7,—Ft VITÉZ JÁNOS EMLÉKEZETE DR. PASKAI LÁSZLÓ bíboros, prímás, érsek beszéde Elhangzott: 1988. június 3-án, a Bazilikában Esztergom városa Vitéz János-emlékévet ül, amelynek kiemelkedő eseménye a mai hangverseny, egyszersmind ősbemutató. Születésének 580. évfordulója alkalmából illő és méltó módon emlékezünk a kiemelkedő esztergomi érsek-prímásra, aki Janus Pannonius pécsi püspökkel együtt a legnagyobb magyar humanisták közé tartozott. 1408-ban született a Körös megyei Zrednán elszegényedett nemesi családból. A tehetséges ifjú a papi hivatást választotta. Volt zágrábi őrkanonok, váradi prépost. A kor szokásának megfelelően különböző világi tisztségeket töltött be a kancellári hivatalokban. 1445-ben, Hunyadi János közbenjárására, nagyváradi püspök lett, majd húsz év múlva, 1465-ben Mátyás király révén esztergomi érsek-prímás. Az ország vezető politikusa volt, kiváló szónok. — Miután Mátyást királlyá választatta, a királyi koronát is visszaszerezte Bécsből. A kor szokása szerint katonáskodott, és mint kiváló parancsnok vezette bandériumát. Mindamellett a béke éveiben a tudományok és a művészetek felvirágoztatásán fáradozott. E téren úgyszintén maradandót alkotott. Kiváló tudós volt. Nemcsak a teológiában és a teológiai művek ismeretében, hanem az akkor indult tudományosság minden területén, a humanista műveltség ápolásában is. Kortársai versengve ajánlották neki műveiket. Regiomontanus, kora legnagyobb csillagásza itt Esztergomban, Vitéz János udvarában írta a Direkciók táblázata című munkáját, amelyet most Krakkóban őriznek. Ö is neki, a „főpapok gyöngyének" ajánlotta művét: „Te olyan nagy bőségben vagy a tudománynak és az erénynek, annyira ismered az isteni és emberi tudományokat, és amikor minden tudományos munka hallgatója vagy, mindet felülmúlod műveltségeddel." Vitéz Jánost mint a magyar humanizmus egyik legfőbb megteremtőjét és mecénását tartjuk számon, aki esztergomi udvarába a tudományok, a művészetek és a költők kiválóságait vonzotta. A prímási palota, amely — mint írják — ,.az egész világ szép dolgaival volt berendezve", vörösmárvány folyosójával, csillagvizsgálójával nagy vonzerőt jelentett. Egész háza tele volt különleges emberekkel; köztük festők, szobrászok, fafaragók, egyházi és világi tudósok is voltak. Érseki működéséhez kapcsolódik az Academia Istropolitana, a Mátyás által kezdeményezett és II. Pál pápa jóváhagyásával alapított pozsonyi egyetem. Ünnepélyes megalapítására 1467 júniusában itt, Esztergomban került sor. Itt gyülekeztek a meghívott olasz, német, osztrák, lengyel és magyar tudósok, hogy innen induljanak Pozsonyba. Az egyetem négy fakultását bolognai és bécsi mintára szervezte meg. Az Academia Istropolitana, sajnos, nem volt hosszú életű és Mátyás király halála után megszűnt. Azt is ki kell emelnem, hogy Vitéz János alattvalói fölött féltékenyen őrködött. Ezt az akkori idők társadalmi és gazdasági körülményei között tette. Ebből csak egyet emelek ki: a vámszedési jog eltörlésével, illetve a jogtalanul szedett vámok visszakövetelésével védte őket. A politikában való jártasságát elismerik. Ö segítette, hogy királlyá válasszák Mátyást. Ezért is helyezte őt a király Esztergomba. De később összeesküvésbe keveredett unokaöccsével, Janus Pannoniusszal együtt 1471-ben Kázmér lengyel herceget hívta be az országba. A magyar főurak mind mellette álltak a Mátyás elleni összeesküvésben. A király azonban ügyes politikával elválasztotta az összeesküvőket Vitéz Jánostól, aki így egyedül maradt. Mátyás a salvus conductus, vagyis menedéklevél ellenére elfogatta és Visegrád várába záratta. Majd, miután kiszabadult, visszatérhetett esztergomi várába, de csak szigorú megkötésekkel. 1472. augusztus 9-én halt meg — s mint feljegyezték — nem annyira kora miatt, mint bánatában. Vitéz János kora Európáját Magyarországra hozta és Magyarország horizontját európaivá szélesítette. Képes volt magával ragadni itáliai, görög, német, osztrák, lengyel és magyar tudósokat; az egyháziakat és világiakat pedig egységbe fogta. A humanizmus és a reneszánsz áramlatába kapcsolta Váradot, azután — nagyobb méltóság, tekintély és gazdagság birtokában — Esztergomot tette azok központjává. Udvara és könyvtára Mátyásnak is például szolgált. Esztergom városa a nagy magyar humanista, tudós főpapra emlékezik. Szolgálja e megemlékezés Esztergom múltjának megbecsülését és indítson a kultúra mélyebb ápolására, művelésére.