Esztergom és Vidéke, 1988

1988. január / 1. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Az újjárendezett esztergomi 1987. december 5-étől, szombattól újra látogathatóvá vált az esztergo­mi Főszékesegyházi Kincstár. Több, mint egy hónapig tartott az újjáren­dezése. Simor János bíboros, her­segprímás 100 évvel ezelőtt, ponto­sabban 1886-ban tette látogathatóvá az előző kincstárat. Az anyag állan­dó gyarapodása, az igényesebb elren­dezés, valamint a hazai és nemzetkö­zi turizmus ugrásszerű növekedése tette szükségessé az új kincstárhelyi­ségek létesítését. A Bazilika első emeleti részében, a réginél négyszer nagyobb alapterületen, levegősebb elrendezésben láthatók és tanulmá­nyozhatók a nagyszerű kincsek. Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár hazánk leggazdagabb egy­házi kincstára. A katolikus liturgiá­ban használt szerek: kelyhek, ke­resztek, szentségtartók, ereklyetar­tók, miseruhák, palástok, püspök­süvegek, pásztorbotok gazdag tárhá­za e gyűjtemény, s közülük is ki­emelkedik a világon egyedülálló „Mátyás király kálváriája". A ko­rábbi kincseskamra helyett ötvös­és textiltörténeti múzeumnak is be­illik e kincstár. A legrégebbi korok­ból egy kora-népvándorlási mellke­reszt töredék, és egy karoling, Kál­vária jelenetet ábrázoló ovális he­gyikristály maradt meg. A 13. szá­zadi, bizánci rekeszzománcos erek­lyetartó ikon, valamint balkáni mell­keresztek képviselik a keleti egyház művészetét, jól jelképezve a magyar­ság határhelyzetét Kelet és Nyugat között. A koronázási eskükereszt, és a limoges-i ágyazott zománcos tár­gyak a román stíluskorszakot, a gyönyörű szarvserlegek, úrmutatók, a sodronyzománcos kelyhek, élükön a Suki-kehellyel, és a filigrános kely­hek híven reprezentálják a gótika — a lovagkor művészetét. Mátyás ki­rály és Bakócz Tamás mesés kin­cseiből is maradt néhány: az emlí­tett Kálvária, gyöngyös és tűhímzéses miseruha, drágaköves püspöksüveg és az Itáliában készült Apostoli Ke­reszt. A barokk kor művészeti vi­rágzásának nálunk nem kedvezett a történelmi légkör: a török világ ke­resztény emlékeket pusztító jelenlé­te, a reformáció puritanizmusa egy­aránt gátat szabtak a nagyarányú művészeti termelésnek. Az esztergo­mi érsekeknek pozsonyi és nagy­szombati tartózkodásuk idején még­is sikerült néhány nagyszerű ötvös­tárgyat és liturgikus ruhát megsze­rezni. Szelepcsényi prímás úrmuta­tója, kelyhe és keresztje művészeti csúcsteljesítmény. Esterházy Imre és Károly Ambrus prímások hagyatéka párosulva Mária Terézia kehely és miseruha-adományaival a későba­rokk iparművészet markáns példá­nyai. A nemzeti újraébredés korá­ban épül az esztergomi bazilika. A kor prímásainak, Rudnay Sándor­nak, Kopácsy Józsefnek és Scitov­szky Jánosnak fő tevékenységi terü­lete az építés. Emellett mindegyik­nek jutott ereje arra, hogy egy-egy Főszékesegyházi Kincstár kehellyel, pásztorbottal vagy mise­ruhával gazdagítsa székesegyházát. A kiegyezési időszak nagy prímása Si­mor János. Ö befejezi és belsőleg újra díszíti a székesegyházat. A jó gazda nagyszerű mecénás is lett. Nem csak a Keresztény Múzeumot hozza létre, hanem felépíti a prímá­si palotát is, és hihetetlen szenve­déllyel vásárol és készíttet új egy­házi felszereléseket. Régieket restau­ráltat — kora felfogásának megfele­lően, — újakat terveztet Lippert Jó­zseffel. Ez a historizmus kora. Any­nyira belefeletkezik a múlt nagy stílusainak utánzásába, hogy meg is feledkezik saját nyelvén beszélni, te­remteni. Ennek ellenére nagy érté­kek születnek meg, s most a meg­nagyobbodott területen módunk is van ennek bemutatására. Simor sod­ró hatása mutatkozik meg kanonok­jainak tevékenységén is. A múlt szá­zad végének és a századforduló ka­nonokjainak is jelentős számú em­lékeit csodálhatjuk meg. A trianoni Magyarország legnagyobb vesztese az esztergomi érsekség. A harmincas években kibontakozó modern művé­szeti megújhodásnak sajnos csak na­gyon kevésszámú képviselője van az esztergomi kincstárban. Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus hoz némi változást e területen. Néhány modern kehely jelzi e kort. A mi ko­runkban dr. Lékai László bíboros, prímás energikus egyénisége hozott mozgást a kincstár életében is. Nem volt gazdag, nagy megrendelései in­kább a Római Magyar Kápolna és a szociális intézmények építésére irá­nyultak. Mégis szép emléktárgyakkal gazdagodott általa is a kincstár. Eze­ket elkülönítve mutatjuk be. A Ke­resztény Múzeum is átadta ideillő darabjait. Körülbelül 400 műtárgyban gyönyör­ködhet a látogató, a bazilika építés­történetét bemutató kiállítás mellett. Ha meggondoljuk, hogy a történelem folyamán ez a kincstár 19-szer volt kénytelen mozdulni, menekülni, és hogy a sok háború folytán mindig csak dézsmálták királyaink, főura­ink, szinte csodával határos, hogy ennyi megmaradt. A főszékesegyházi káptalan felelős gondosságának, fél­tésének eredményeképp vonzza ma is a kincstár a műkincsekben gyönyör­ködni és tanulni vágyó hazai és kül­földi túristák százezreit. Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár várja látogatóit téli időben — hétfő kivételével — naponta 10— 15 óráig, nyári időben pedig napon­ta 9—17 óra között. Elhunyt Lékai László bíboros kezde­ményezésére a Művelődési Minisz­térium Egyházi Gyűjtemények Felü­gyelősége segítségével, a Központi Múzeumi Igazgatóság kivitelezésében Fekete György tervei szerint ké­szült el az új installáció. Cséfalvay Pál Felhívás! Az Esztergomi Tanítóképző Főiskola, a TIT Városi Szervezete és az esz­tergomi Általános Művelődési Közp. 1988. február l-jétől Esztergomban, a Tanítóképző Főis­kolán megindítja a NYUGDÍJASOK FŐISKOLÁJÁT. Számítunk minden azon nyugdí­jas jelentkezésére, aki az idejét szí­vesen foirdítja rendszeres tanulásra, önművelésre, szellemi gazdagodásra. Ajánljuk a Nyugdíjasok Főiskolája elvégzését mindazoknak az akár élet­kor szerint, akár egészségügyi okból nyugdíjazottaknak, akik gondot for­dítanak gondolkodásuk frissentartá­sára, küzdenek az öregedés ellen ön­maguk és családjuk érdekében. A Nyugdíjasok Főiskolája az Esz­tergomi Tanítóképző Főiskola kere­tében működik. Az első évben a tör­ténettudományi szakkollégiumto in­dítjuk. Ennek keretében a történet­tudomány alapjainak megismerése után, megfelelő világtörténeti kite­kintéssel a magyar nép történetét dolgozzák fel a hallgatók. A szakkol­légium mellé az érdeklődésnek meg­felelően speciális kollégiumokat le­het felvenni. Az irodalomtörténet, nyelvtörténet, helytörténeti kutatás, valamint a néprajz speciális kollé­giumok közül azt a kettőt indítjuk, amelyiket a legtöbben választják. A tananyagot három félévben, heti 3 órában dolgozzuk fel. A hallga­tóknak félévenként lehetőségük van írásos vagy szóbeli beszámolót ten­ni. A főiskola sikeres elvégzését ok­levél tanúsítja. A Nyugdíjasok Főiskolája közös­ségben biztosítja a rendszeres tanu­lást, a szabadidő tartalmas eltölté­sét. A témakörökhöz kapcsolódóan kiegészítő programokat is szerve­zünk. (PL: színház- és múzeumláto­gatás, kirándulás stb.) Jelentkezési lapot a Főiskola és az Általános Művelődési Központ por­táján lehet kapni. (Kérésre postán is küldünk!) Címünk: Tanítóképző Főiskola Közművelődé­si Tanszéke 2500 Esztergom, Maka­renko út 1—3. Jelentkezési lapot a fenti címre 1988. január 15-éig kérjük beküldeni. A részvétel feltétele: érettségi vagy felsőfokú végzettség, félévenként 300 Ft tandíj. (Kérelemre és külön feltételekkel az érettségitől a főiskola eltekinthet.) »?>• a.?* mfa «{• "T* < rQ t > *»* "t*

Next

/
Thumbnails
Contents