Esztergom és Vidéke, 1988

1988. január / 1. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Az olimpiai eszme kibontakozása és fejlődése Esztergomban I. 1986 tavaszán az értékmentés szándékával megalakult Komárom megyében a Testnevelés és Sporttörténeti Szakbizottság. Feladtai közé sorolta az olimpiai eszme és gondolat felkarolását, hagyományainak, eredményeinek feltárását és azok ápolását is. A bizottság pályázatot írt ki „Komárom megyeiek az olimpiákon" címmel. A bizottság 1986 novemberi ülésén öt város, Oroszlány, Tatabánya, Dorog, Esztergom, Komárom és azok vonzáskörzete szerint munkacsoportokat hozott létre az olimpikonok felkutatására, önéletrajzuk megírására. Határozat született arra vonatkozóan is, hogy minden megkülönböztetés nélkül (születési hely, szereplés) minden olyan olimpikont nyilvántartásba kell venni, aki bármilyen vonatkozásban is kapcsolódik a megyéhez. A bizottság esztergomi tagjaként vállaltam az ezeréves város olimpiai hagyományainak feltárását. A milleniumot követő évek sajtója a megye polgárságának igényéhez igazodott, és egyre inkább kibontakozó sportegyleti élet és sportágak eseményeiről jelentős terjedelemben számolt be. Ebben az időszakban a testgyakorlat és a sport a nevelési rendszer tartozékai voltak. Az Esztergom és Vidéke c. újság valamint az Esztergomi Friss Üjság külön sportrovattal még nem rendelkezett, így a különböző sportegyleti vagy egyesületi életről és az általuk rendezett sporteseményekről, összejövetelekről, a társasági élet hírrovatában számoltak be. A hírek között szerepeltek a korcsolyadélutánok, a díjtekézések, a vívóakadémia, a teaestélyek és bálok eseményei és az azokon résztvevők névsora. Jelentős szerepben és eseményként számoltak be az Esztergomban létrejött sportegyesületek — a Tornaegylet, a Lövész Egyesület, az Esztergom vidéki Kerékpáros Egyesület, az Esztergomi Hajós Egylet, az MTE Esztergomi Túrista Osztály — által felkarolt és „divatossá" vált sportágak, mint a korcsolya, a teke, a torna, a lövészet, a kerékpározás, a labdarúgás, a vívás, az evezés és az úszás eredményeiről. Az esztergomi egyesületek a sportágaikon keresztül igyekeztek minél szélesebb körben kapcsolatokat kiépíteni a budapesti és vidéki egyesületekkel. A sajtó rendszeresen és megkülönböztetett figyelemmel számolt be az intézeti és kerületi tornaversenyekről és bemutatókról. A város testkultúrájának kialakulását, majd fejlődését a különböző szinteken kialakult tevékenységek erősen befolyásolták, — mint a tehetősebb polgári rétegeket magába foglaló egyletek (Hajós Egylet, Tornaegylet) : — a katonatisztek által űzött sportágak: vívás, lovaglás, — a vallási égisz alatt működő katolikus legényegylet tevékenységéhez kapcsolódó kirándulások, sportversenyek (teke, úszás, evezés, biliárd, sakk stb.), — az iskolai tornaversenyek és játékdélutánok. A polgárok közül csak néhányan ismerték fel a sport és játéktevékenység egészségügyi jelentőségét, jó részük csak utánozni kívánta a fővárosi arisztokrácia szokásait. Ezzel együtt jelentős hatással volt Esztertergom testkultúrájára a főváros közelsége és kisugárzása is. A „meghonosodott" esztergomi sportágak mozgásformáinak elsajátítása ez időben csupán az utazásra és a tapasztalatátadásra korlátozódott. Trénerek még nem nagyon voltak, csupán tanfolyamot rendezett egy-két torna- és vívómester. Mindezekről a sajtó ha röviden is, de beszámolt. Az olimpiai eszméről, az olimpiai eseményekről a vidéki sajtó, így az esztergomi is, sokáig nem írt. Az első hír 1908-ban az Esztergom és Vidéke című újságban jelent meg a Nemzeti Sportra való hivatkozással. Ebben a pesti evezősök „angol olimpiádra"-való készülődéséről, az evezősök modorával, valamint az angol és belga evezőstechnika különbözőségével foglalkozott. Az Esztergomi Hajós Egylet részéről igényként merült föl a technikai fogások részletesebb ismertetése, mert az úgymond „... nagy nyereség volna egyletünkre, ha egy kis olvasás árán művezetőnk tüdejének legalább az egyszerű oktatásnál nagyobb kíméletet biztosítanánk — a versenycsapat közül — úgy látszik elég szükség lesz rá ..." 1908 áprilisában a londoni olimpia előtt az esztergomiak az angolok zárkózottságáról, szokásaikról, egészséges életmódjukról és szabadtéri játékaikról olvashattak. A helyi sajtó ezt követően bemutatta olvasóinak az ókori görögök életfelfogását, a testkultúra területén elért eredményeiket, a szabadság- és szépségideálról vallott nézeteiket. A cikk írója dr. Mosonyi Albert azt tartotta a görögökről, hogy azok „maroknyi voltuk dacára uralkodtak az akkor ismert egész világon, kik művészetek és tudomány terén tanítómesterei lettek mindmáig a világnak, kik megalkották. Kőbe vésték a szépség ideálját, hogy ezek a testi kultúra tekintetében is ugyanolyan magas fejlettségi ponton állottak. Bizonyítja ezt nem csak az olimpiai játékok intézménye, amit újabban kezdenek felújítani, hanem azon mindent átható nagy jelentőség, mellyel a szép eszméje az ó-görögök életének minden egyes mozzanatába belejátszott. A londoni olimpián a magyarok közül Fusch Jenő dr. kard egyéniben és Weisz Richárd a birkózás nehézsúlyú olimpiai bajnoka lett. A két magyar olimpiai bajnok eredményét a sajtó büszkén nyugtázta „ ... magasan lengett ott, a nemzetközi porondon a magyar trikolor, hirdetve, hogy van érzékünk a művelt népek kultúrtörekvései iránt és van tehetségünk, hogy az egész világ előtt sikerrel tudjunk akarni." A két kiváló olimpiai bajnok származásuk és nevük miatt igazából nem kapta meg a címnek kijáró elismerést, mert: „...ha Weisz és Fusch urak nevét végig röpíti a telegráf a két féltekén vájjon elfogadják-e két nevet a magyarság reprezentánsának? ... Tisztelet-becsület annak ki derékségével, tudásával és tetterejével magának és hazájának a nagyvilág előtt is elismerést szerez, de kétszeresen illeti meg a hazafiak hálája azt, ki tettével a világot egy magyar név megtanulására és megbecsülésére kényszeríti." A békés versenyzések és eredmények méltatása mellett már a felkészülési problémákra is történtek utalások: „lehetetlen csodálkozásunkat elfojtanunk, hogy a kiválasztott java között is mennyire kompromittálni lehet a sport-eszmét. A cambridge-i nyolcas nem indult mert túlerőltette magát a versenygyakorlattal, a marathoni (42 kilométer) futásnál a futók nagy része eszméletlenül esik össze a célnál, de közben is sokan esnek össze, valósággal hullanak és öntudatlanul kelnek fel. Mens sana in corpore sano! Annyit is jelent ez okosan használjuk az izmiankat." Az olimpiai események propagálását Porgesz kinematografikus biztosította, aki a tanulók számára külön előadásokat is szervezett leszállított helyárak mellett. Dr. Magyar György Folytatás a következő számban !