Esztergom és Vidéke, 1987

1987. szeptember / 7.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFÜZET - KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ ORGONAHANGVERSENY - ESZTERGOMI MÓDRA Számos plakát hirdette heteken keresztül a városban Lehotka Gábor orgonahangversenyét, melyen közreműködött a stockholmi zeneakadémia kamarakórusa. Nincs olyan sok hangverseny az esztergomi bazilikában, hogy a helybéli zenerajongó föl ne figyelt volna rá. Sokan voltunk. Ülőhelyet már az oldalsó padokon is alig lehetett találni. A közönség nagyrésze nem esztergomi, főleg külföldiek. A legtöbben németül beszéltek, de volt ott egy nagy létszámú japán turistacsoport is; hátizsákos diákok valamelyik északi államból; szláv nyelveken beszélők a szomszédból. Feszült várakozás után végre megszólalt az orgona, s mi áhitattal hallgattuk az ismerősnek tűnő dallamokat. Hogy pontosan mit, azt nem tudom, mert műsorközlés nem volt. Az első műsorszám után bevonult a kórus. Az általuk előadott művekről még rövid ismertetést is hallhattunk svéd illetve magyar nyelven. Műsorukon egymást követték a nehezbbnél nehezebb darabok: Sapphó, Villon, Garcia Lorca, Dante verseire komponált egészen modern alkotások, főleg német és olasz szerzőktől. A lelkes fiatalok könnyedén, kristálytisztán, néhol virtuóz módon oldották meg feladatukat, nagyszerű élményt nyújtva a vájtfülűeknek. Csakhogy éppen ezért, az első félóra után, a közönség egy része kezdett elszállingózni, de azokat is meglehet érteni, akik orgonahangversenyre számítottak, és most csalódottan távoztak. Az ország egyik legkiválóbb orgonaművészét akarták hallani — hiszen a plakát is erre invitált — s így becsapottnak érezték magukat. Vajon tényleg így kellett ezt a tehetséges fiatal kórust Esztergomban „eladni"?... Több mint egy órás műsorukért végül is nagy tapsot kaptak; még ráadást is énekeltek. Majd leültek oldalra, hogy meghallgassanak még egy művet Lehotka Gábor előadásában. Csakhogy, alig szólalt meg ismét az orgona, a templomban egyre furcsább dolgok történtek. Bejött a sekrestyés (?), és átrendezte a székeket, mikrofonokat, meggyújtotta a gyertyákat, majd — bevezette a soronkövetkező ifjú párt, akik mögött bevonult egy több száz fős násznép. Miközben a művész játszott! Egyre nagyobb lett a zűrzavar. A koncertlátogatók szerették volna legalább ezt az egy orgonaművet meghallgatni, a násznép pedig egyre hangosabb csodálkozással vette tudomásul, hogy itt valaki orgonál, pedig ők ezt nem is kérték. A fotósok villogtattak, az ifjú pár elfoglalta helyét az oltár előtt, s a koncert még mindig tartott. Az utolsó akkordok elhangzása után aztán a közönség elindult az ajtó felé, s közben innen is, onnan is megjegyzések hangzottak: ez becsapás: ez átvágás; visszakérem a jegy árát; na, ide se jövök többet! S ezek csak a magyar vélemények mert japánul vagy svédül — szerencsére — nem értek!... Dohanics Éva Kis jellemrajzok III. A LÉGY (A tolakodó) Tág nagy résen mered a szem, hát szemfüles, mind koncra les. így tőled sem tágít sohasem oly' hű bizony az orrodon ... Árnyékszéken hűségesen kitart veled, hogy ne feledd, mily cseppet kér ő mindezér': Csak nyár alatt nyugalmadat. s a csúf elem orr — s ételen mi terhe volt: — egy pöttynyi folt... Z. F. VÁROSI SPORTCSARNOK Esztergom, Helischer J. u. 5. tel.: 115 Szeptemberben indul a városi tömegsport-bajnokság őszi idénye, kispályás labdarúgásban, női-férfi kézilabdában, teniszben, női röplabdában és tekében. Játéknapok: kispályás labdarúgás: hétfő, kedd, csütörtök. Kézilabda és röplabda: csütörtök. Tenisz és teke: hétfőtől-péntekig. Szeptember 5-én, 6-án a Városi Sportcsarnok nagytermében meghívásos női röplabda tornaviadal lesz. A „Spori" melletti 2 salakpályán a Labor MIM KISZ-szervezete kispályás labdarúgó tornát szervez. Folytatódik az Olimpiai ötpróba akció. Szeptember 12-én az evezés nagypróbára kerül sor, amelyen 40 km-es távon mérhetik meg állóképességüket a résztvevők. (A próbán való induláshoz három hónapnál nem régebbi orvosi igazolás szükséges !) Hétvégi programjaink: 5-én, 6-án: Meghívásos női röplabda torna. 12-én: Olimpiai ötpróba (evezés). Minden érdeklődőt szeretettel vár a Sportcsarnok vezetősége Amikor Jöttment Jenő felhívta Őslakos Lajost... avagy mikor lesz Esztergomnak telefonközpontja Városszerte felröppent a hír: elkészült a várva várt telefonközpont. A jólértesültek még azt is tudni vélték, hogy előjegyzés ide vagy oda: csak készpénzért és azonnal lehet készülékhez jutni. Lett is nagy hajcihő. Ki-ki előszedegette az asszony vagy az ember elől eldugdosott forintjait, s indult hogy még idejében odaérjen. A telefonközpont épülete — elkészültét követően — évekig élettelennek látszott. Automata kapcsolószekrények zümmögése helyett legfeljebb csak légyzümmögést hallhattak az arra járók. (Mármint azok, akiknek hallása a telefonínséges időkben kellőképpen kifinomult.) S a hír igaznak bizonyult! A posta „ó csalafinta cég!" az esztergomi főközpontot az ezredfordulóra ígért határidő előtt 13 évvel és 13 nappal! villámgyors és preciz munkával átadta. Mint később kiderült, nem egészen önzetlenül. Egy tettre kész esztergomi polgár lepaktált a sógorával: tizedannyi pénzen és tíz évvel az ezredforduló előtt — egy év alatt! — elkészíti a „telefonképernyős" hálózatot, amely a beszélgetőpartnert is láthatóvá teszi. Már részvényeseket is gyűtött. Az üzlet bombajónak ígérkezett, csakhogy a posta megneszelte a dolgot, s a kapitalista konkurenseket is megszégyenítő gyorsasággal szerelte föl a zümmögő szekrényeket és kábeleket. Tény ami tény: a telefonosztás napján az új központ körül ezrével tolongtak az emberek. Még a mentők is kivonultak. Egy-két ember bokáját ugyanis — kölcsönösségi alapon — igencsak megrugdalták néhány szép magyar ige kíséretében. A tömeg láttán az idősebbek megjegyezték: ennyi embert utoljára 1938ban, az egyháziak szervezte eucharisztikus világkongresszus idején látott Esztergom. De ez a fajta érdeklődés, amely itt kezet-lábat tört, még a 38-as találkozót sem jellemezte. S lám, a nemzedékek óta hőn óhajtott telefon — valóság lett. Némelyek nem akartak hinni a szemüknek: esztergomi létükre távrecsegő j ük lett. A helyi pletykafészkek még arról is tudtak, hogy egy optimista ősesztergomi végrendeletében meghagyta: ha post mortem megkapná a telefont — szereljék föl a sírjára, mondván: a feltámadásig még szeretne üzenni...