Esztergom és Vidéke, 1987

1987. szeptember / 7.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFÜZET - KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ ESZTERGOMI ARCKÉPCSARNOK Bányai Kornél (1897-1934) A modern magyar líra jelentős egyénisége, 1923—1929 között városunk — pontosabban: az egykori Esztergom-tábor — lakója, Újbányán született. (Augusztus 26-án volt 90. évfordulója.) Már lévai gimnazista korában jelentek meg versei. 1915 nyarán — rögtön az érettségi után — behív'ák katonának, és már 1916. február 15-én mint hadapródjelöltet az esztergomi cs. és kir. 26. gyalogezreddel az északi frontra indítják, ahol augusztus elején fogságba esik. Az oroszországi fogolytáborok számára valóságos „egyetemek": a politikai és írói tudatosulás színterein. Omszkban hamar megtanul oroszul és németül; nemcsak a fogolytábor könyvtárát, hanem a városét is sűrűn látogatja. Itt éri az októberi forradalom kitörésének híre. Krasznojarszkban — ahová 1918 novemberében viszik — már lehetősége nyílik, hogy Marx, Engels és Lenin műveit is behatóan tanulmányozza. Kijár a táborból a környező falvakba, és politikai előadásokat tart. Három társával — köztük Sugár Bélával -- magyar nyelvű, forradalmas szellemű irodalmi-művészeti folyóiratot szerkeszt Az Ember címen. Fogsága idején részben összeáll első két verseskötetének anyaga és szerkezete, amelyeket majd hazatérése után jelentet meg. 1921 elején érkezett újra hazai földre, s — rövid lévai időzés után — ősztől beiratkozott a pesti egyetem jogi karára. Egy tanévben több vizsgát is sikerrel teljesítve, már 1923-ban doktorálhatott. Közben — 1921 végén — megjelenteti első kötetét (Búzák születése és halála), amelynek himnikus szabadver^ei két életreszóló élményéből formálódtak. Az egyik, a szörnyarcú háborúé — hogy a már Esztergomban írt verseiből idézzünk — itthon is a „száműzöttek országútján" kergeti őt tovább: „Elszált belőlünk a piros láz, s hogy éltünk, csak rongyaink, /zsebünkben pár lim-lom, kusza sor az egyetlen bizonyság./... / Megölt bennünket a véres hajsza, testvérek ellen és önmagunk/ellenében is! Holtak vagyunk, hátunkban piros éggel, / füleinkben rémítő csattanással: minden élet száműzöttjei!" A másik meghatározó élmény, amit Oroszországból magával hozott: - a háború lélekromboló hatásával szemben — az újjáépítő erejű forradalmiságé, benne az irodalom nagy társadalmi hivatásáé. Ezt a hitét Bányai hazatérve sem adta fel, ami az ellenforradalmi hatalom megszilárdulásának viszonyai között éppen elég ok volt a rejtőzködő létre, a csalódásra. A társadalom diplomás értelmiségiként is „száműzte" őt: periférikus bizonytalanságban kellett megélhetést találnia. Előbb egy pesti bútorgyárosnál titkárkodott, majd — 1923 őszén — az esztergom-tábori Fiúnevelő Intézetben vállalt óraadótanári állást. Ezt a választását nemcsak az anyagi szükség befolyásolta; sokkal inkább a személyes válság kiútjának reménye. Az intézet — Esztergom szélén — otthonos közösséget s vele szellemi, erkölcsi támaszt ígért. Volt fogolytársa, Sugár Béla hívta ebbe a — munkahelyet és lakást egyszerre nyújtó — menedékbe, amely kívülről is eltörölhetetlenül magán viselte a fogolytábor ismerős jegyeit, hiszen annak barakkjaiból hirtelenében alakították át fiúnevelővé. Féja Géza, a négy évvel fiatalabb volt lévai iskolatárs, a pesti egyetemi évek „kenyerestársa", aki 1924 elején Bányai hívására szegődött az intézethez, így foglalja össze Szabadcsapat c. memoárjában e tábori „sziget" jelentőségét: „Eddig még sohasem tapasztaltam olyan mély testvériséget, aminő ezekben a hazatért és saját hazájukban otthontalanul bolyongó forradalmárokban élt. Valóban semmijük sem maradt, csupán emberségök és hitük, ezt pedig megosztották akár falat kenyerüket. / . . . / új és minden eddiginél tisztább emberi közösségérzés lélegzetét éreztem." Bányait a modern irodalom tábora — Osvát és Babits a Nyugatnál — is befogadja: a folyóirat 1922 júniusi számában tíz legszebb versével mutatják be. Később is sűrűn közölnek tőle, s olyan nagy napilapok hasábjain is rendszeresen megjelenik, mint a Pesti Napló, az Est, a Magyarország. Osváth Ernő 1924 elején állást is biztosított Bányainak a Nyugat kiadóhivatalában, de ő ősszel ismét visszatért a „táborlakók" közé. 1925 karácsonyára megjelenteti Esztergomban az 1921-től írt verseinek Örök arc c. gyűjteményét. A kötet ugyanúgy az egyik helyi nyomdában készült, mint 1927-ben a Bányai szerkesztésében, a párizsi Magyar Akadémia és a Balassa Társaság közös kiadásában napvilágot látott Forrás c. antológia, amely a Nyugat második nemzedékének kilenc fiatal — akkor még jórészt kötet nélküli — költőjét ismertette meg a közönséggel. Az 1926 áprilisában megalakult esztergomi Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság alapító tagjai között (Fájával együtt) Bányai is ott van; őt választják a szépirodalmi szakosztály elnökének. Az 1926 decemberi első díszközgyűlésen Balassa Bálintról írt tanulmányának felolvasásával szerepel. O is jónéhányszor meglátogatja Babits Mihályt előhegyi ,villájában, ahol nyári estéken parázs irodalmi viták folytak. (A terasz^togrammfalán az ő aláírását is olvashatjuk.) 1929 szeptemberében a Tiszaföldvár melletti Homokra költözik. Egy olyan nevelőintézetben vállal tanári állást, amelynek saját nyomdája volt. Itt készült harmadik — és egyben utolsó — verseskötete (Közelebb a földhöz). 1929 decemberében megházasodott: felesége régi esztergomi család gyermeke. Homokról, távol a szellemi, irodalmi élet fórumaitól, romló egészséggel — egyre kevesebb verssel jelentkezett. Ezek között néhány nagyon szép mű tanúsítja, hogy — emlékei és a családi szálak révén — Bányai továbbra s kötődik Esztergomhoz. 1934. augusztus 31-én a szolnoki kórházban halt meg; az ottani temetőben — immár díszsírhelyen — nyugszik. Esztergom-Kertvárosban utca őrzi emlékezetét, amelyet a hatvanas évek elején Féja Géza kezdett feltámasztani. Elsősorban neki köszönhető, hogy 1967-ben napvilágot láthatott a félbemaradt, de így is jelentős lírai életművéből egy válogatott kötet (Vasénekű testvéreim); benne 24 olyan verssel, amelyek bizonyosan esztergomi ihletésűek. - — — — A BABITS MIHÁLY VÁROSI KÖNYVTÁR örömmel értesíti kedves olvasóit — megköszönve türelmüket, amellyel a nyári felújítás alatt a kényszerű korlátozásokat viselték —, hogy szeptember 8-tól, keddtől kezdve ismét a megszokott nyitvatartási időben és szolgáltatásainak teljes kínálatával állhat rendelkezésükre. KÖLCSÖNZÉSI IDŐ Felnőttek részére: kedd 9—18 óráig szedra, csüt., péntek 11—19 óráig szombat 9—16 óráig kedd 9—12 óráig. 14—17 óráig Gyermekek részére: szerda 13—17 óráig csütörtök 9—12 óráig, 14—17 óráig péntek 13—17 óráig szombat 14—16 óráig Szolgáltatásaink: Kölcsönzés és tájékoztatás a saját állomány körén túl is (könyvtárközi kölcsönzés, irodalomkutatás); helybenolvasás (kézikönyvtár, 130 féle bel- és külföldi folyóirat), mikrofilmleolvasó, helyismereti különgyűjtemény, hangtár 10 lehallgató hellyel, átjátszás hozott kazettáról, tekercsről is). A XVI. KOMAROM MEGYEI KÖNYVTÁRI HÉT KERETÉBEN a városi könyvtárban szeptember 8-án kedden, 14 órakor esztergomi tudósok (Balogh Albin, Dedek Crescens Lajos, Feichtinger Sándor) emlékére helytörténeti kiállítást nyitunk; szeptember 10-én, csütörtökön, 17 órakor a' Balassa Bálint Társaság „Esztergomi írószo'oák" c. sorozatának első találkozóját rendezzük meg. Bemutatkozik: Zsalus-Zajovits Ferenc. Házigazda: Nagyfalusi Tibor.