Esztergom és Vidéke, 1987

1987. nyár / 6.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFÜZET - KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ ságának zenei nevelésében, valamint a gitár helyzete a hazai és a nemzetközi koncertéletben. Az egynaposra tervezett tanácskozáson elhangzottakat a rendezők közreadják, s a kikristályosodott gondolatokat eljuttatják a világ minden fontos zenei központjába. A fesztivál eme jelentős új vonásai természetesen nem a hagyományosan kialakult programok helyett, hanem azokkal együtt jelennek meg. A várhatóan jelentős számú résztvevő Roberto Aussel (Argentína), Gordon Crosskey (Ncgybritannia), Hubert Kappel (NSZK), Werner Pauli (NDK), Dávid Russel (Nagybritannia), khiro Suzuki (Japán), Martin Mysiivecek (Csehszlovákia) és Tokos Zoltán (Románia) mesterkurzusain vehet részt. A meghívott művészvendégek tíz koncertet adnak Esztergomban, egyet-egyet Balatonfüreden, Dömösön, Békéscsabán, Keszthelyen, Tatán, Tatabányán és Szekszárdon. A hagyományos budaSajtóvisszhang az 1985-ös gitárfesztiválról Olyan ott, mint amilyen egy hollywoodi történelmi románc szokott lenni, amire jó példa az „Egy dal amire emlékezhetünk" amelyben a forgatókönyvíró úgy állít be egy jelenetet, hogy az epizódszereplők is valahogy így társalognak: „Jó reggelt Chopin, hogy van ma Liszt? Úgy hallom, hogy szombaton Wagner jön vezényelni. Tényleg Verdi beszélget ott Brahms-szal? A kis magyarországi város, Esztergom légköre egy kicsit ehhez hasonlít a fesztivál ideje alatt, Úgy teheted meg a kanyargós utat, amely a hegy tetején álló hatalmas bazilikához és az általános találkozóhelyül szolgáló Martos Flóra kollégiumhoz vezet, hogy az utadon 9-10, a világ vezető gitárosának számító művésszel találkozhatsz. Jó reggelt Costas, helló Wolfgang, szia Hubert, hej ott van Dávid, az ott Roberto, aki Alice-el, Martinnal és Ichiroval beszélget. . .igen, ilyen a kép. Nagy művészek, éjszakai koncertek, nappali mesterkurzusok, előadások, baráti összejövetelek - a gitárfesztivál két hete példa nélkülien barátságos, víg, kedélyes légkörben zajlott. Nem volt egy rossz szó és ritkán adódtak unalmas percek. Ha valaha is kétséges volt, hogy a gitárosok azonos világban élnek, ezek a kétségek eloszolhattak az esztergomi tapasztalatok alapján. Szendrey-Karper László kezdeményezése megmutatta, hogy a határok többsége mesterséges és sokkal inkább a politikusok állították fel, mint az emberek akarata.... Ez fesztivál és nem verseny. Ez is hozzájárul a légkörhöz. Ez a felszabadultság eredményezi az a légkört, hogy a muzsikát gátlás nélkül élvezzék. Beszélnek arról, hogy a jövőben szerzői verseny legyen, de ezt úgy kellene megvalósítani, hogy ne rombolják le Esztergom oldott atmoszféráját. pesti gálakoncert rendezésébe ez alkalommal az IBUSZ is bekapcsolódik. A kongresszusi központban a tizenkilenc országból érkező harmincöt művész által ízelítőt kapnak a hallgatók a bazilika! zárókoncert zenekari programjából is. Az augusztus 18-i zárókoncert műsorán a klasszikusok mellett felhangzik az Esztergomi Békeoratórium is, melyet tizennégy ország tizennégy zeneszerzője komponál a fesztivál rendezőinek felkérésére. E mű ősbemutatóján jelen lesznek a szerzők is, közöttük Marlos Nobre Brazíliából, aki az UNESCO képviseletében érkezik hozzánk a Villa-Lobos-év szervezőbizottságának elnökeként. Gazdag és jelentős programmal várja tehát Esztergom mindazokat, akik szeretik a gitárművészetet, s a fesztiválok mindig vibráló légkörét. Dr. Bárdos István fesztiváltitkár 1983-ban — az Esztergomról szóló cikkében — Matanya Ophee azzal a tanáccsal zárja sorait: „ha jól akarod magad érezni, menj el Esztergomba." Én csak megismételni tudom ezt a kitűnő tanácsot. Colin Cooper: Esztergom 1985: Két hét és 150 dal, amire emlékezhetünk (Classical Guitar: 1985. nov.) Esztergom, Budapesttől északra, a híres Duna-kanyaron túl van, a magyar katolikus egyház központja. A várost, a dombon lévő bazilika hatalmas kupolája uralja, olyan, mintha a Szent Péter bazilikát építették volna újra az Olympos tetején. Van egy valószínűleg kitalált történet, miszerint a kétévenkénti gitárfesztivál első napján, egy diák, aki nem tudta biztosan, hogy hol van az előadóterem, egy Ígéretes embercsoportot követett, de csak a tízórai misén találta magát. .. .Fernando Fernandez-Lavie, a strasbourgi konzervatórium gitárprofesszora, energikus ember, a gitárról alkotott pozitív elképzelésekkel. Ujjbeggyel játszik, amit körömmel segít. Megmutatta nekem a könyvét. Ebben a másféle gitárstílust képviselő fiatalokat célozza meg, ezért akkord mintákat és népszerű zenét is tartalmaz a klasszikus mellett. .. .A másik duót Kertész Anna és Papp József alkotta, akik Szendrey-Karper Lászlónak, a fesztivál szervezőjének tanítványai. Jól, nagyon csiszoltán, könnyedén, elegánsan és kiművelten játszottak. Hiányolom azt a tempót, ami az angol duó játékában megvolt, de hát nem lehet minden együtt. Kertész és Papp feszülten figyeltek egymásra, ami jó jel. A hangszínárnyalatok csodásak voltak. Eze n a koncerten két duó és egy szólista kapott helyet. Minden koncert legalább három előadóból áll, és elég hosszúak, mivel olyan sok ráadás van, amennyit a közönség akar. Az adott hőséget és esőt figyelembe véve, csodálnivaló milyen sokat akar, elismerés fiatalos lelkesedésüknek, lchiro Suzuki szólista. A hét esztergomi fesztivál mindegyikén itt volt. Játszik „Sor"-t (skót téma és variációk) „Fa!Ia"-t („Homage Debussy), „RuizPipo"-t. A „Falla" kiérlelt. Jó ellenpontok. Suzuki előadásmódja kiváló, A közönség imádja őt... ,A nappal forró és napsütéses volt, ellentétben a tegnapi szitáló esővel. Sok ember a városi strand használatára kényszerült. Szegény Duna-víz barna, nem kék, ami senkit nem lep meg. A tanács adhatna hozzá egy kis „Reckitt" kéket, hoqy örömet szerezzen a romantikus turistáknak. 1917-ben Andre Kertész fotós publikált egy híres képet, ami egy eltorzított vízalatti úszót ábrázol Esztergomnál. Ez volt a nagy folyó? Ha a kamera nem hazudik tisztább és kevésbé zsúfolt volt. Bev és Mark éhesek voltak a koncertjük után, de a hangverseny olyan sokáig tartott, hogy minden vendéglő bezárt, bár e tekintetben este 11 óra harminc korainak tűnik, de ez egy vidéki város, és lakói úgy tűnik, nem változtatnak megszokott életmódjukon azért, hogy a fesztivál résztvevőit ételIel-itallal ellássák. Costas Cotsiolis és Alfa Rómeója segítségével az éhes pár vendéglőről vendéglőre járt, de sikertelenül. Bölcsek és belenyugvóak. Mi mások lehettek volna az éjnek ebben a szakában? Jó humoruk az Esztergomban uralkodó hangulat jelzője. Ez gitárfesztivál, és kisebb nehézségek nem állhatnak az élvezet útjába. Colin Cooper: Esztergomi napló (Classical Guitar, 1985. dec.) „A fesztivál fénypontja a gitárzenekar koncertje volt az esztergomi bazilikában. Mintegy kétszáz fiatal gitáros — 27 országból - találkozott itt SzendreyKarper László karmesteri pálcája alatt . . . Rendkívüli élményt jelentettek a különböző országokból jött gitárosokkal való találkozások, a késő éjszakába nyúló beszélgetések és az ecvütt muzsikálás. És mindenkit további munkára ösztönöz az az útravaló, amelyet Szendrey-Karper művész úr adott számunkra." Mónika Rost: Nemzetközi Gitárfesztivál Esztergomban. (Musik und Gesellschaft, 1983. dec.)