Esztergom és Vidéke, 1987

1987. április / 4.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 7 1987 ÁPRILIS MŰSORFÜZET - KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ Á Balassa Bálint Társaság munkájáról Az újjászervezett Társaság 1980. március 21-én tartotta alakuló közgyűlését a Városi Tanács dísztermében, és kezdettől fogva nyíltan vállalta jogelődjének minden haladó hagyományát, ugyanakkor azonban tudatosan kereste helyét az új arculatú Esztergom szellemi közéletében. Az újjáalakuló közgyűlésen elfogadott szervezeti és működési szabályzat 2. §-a a Társaság fő célkitűzéseit az alábbiakban határozza meg: 1. Az Esztergomban és közvetlen környékén élő és dolgozó alkotó értelmiségiek helyi szervezetbe tömörítése és együttműködésük megszervezése — a saját szakmai fejlődésük, valamint a város gazdasági-társadalmi fejlődésének előmozdítására. 2. A városi tudományos és művészeti élet kapcsolatainak erősítése a megye, a régió és az ország tudományos és művészeti életével. 3. Az Esztergomból és közvetlen környékéről elszármazott jeles személyiségek és a város kapcsolatának biztosítása, az 1-2. pontokban megfogalmazottak érdekében. A fenti célok megvalósítása céljából a Társaság erejéhez és lehetőségeihez mérten segítséget nyújt a város állami és politikai vezetésének a város fejlődését, jövőjét formáló tevékenységben. (3. §) A tagok szakmai tevékenységének kibontakoztatása és fejlesztése érdekében kapcsolatot tart fenn a Magyar Tudományos Akadémiával, a Veszprémi Akadémiai Bizottsággal, az MTESZ és a TIT helyi szervezetével, tudományos és művészeti programokat szervez saját tagjai vagy meghívott szakemberek közreműködésével. A tagok publikálásra érett kutatási eredményeit az ,,Esztergom Évlapjai" című társasági évkönyvben kétévenként közreadja. A Társaság tagja csak az Esztergomban és közvetlen könyékén élő vagy innen elszármazott magánszemély lehet, aki valamely tudomány vagy művészeti terület aktív művelője, vagy aki szakterületén munkájában és közéleti tevékenységében kiemelkedő eredményeket tud felmutatni. Jogi személyt annak mindenkori vezetője, vagy az általa kijelölt magánszemély képviselhet a Társaságban. A Társaság jelenlegi struktúráját a tagság soraiból választott hét tagú elnökségből, az „Esztergom Évlapjai" öt tagú szerkesztőbizottságból és három tagú számvizsgáló bizottságból áll. Az elnökségben elnöki, alelnöki, főtitkári, két ágazati titkári, pénztárosi és főszerkesztői funkciók vannak. Újjáalakuláskor a társaság taglétszáma 3 fő volt, jelenleg 48 fő. Ebből tiszteletbeli tag 8 fő. Ez a létszám nem tartalmazza a jogi személyek képviseletét. Ugyancsak évente ismétlődő hagyományos rendezvényünk a Levéltári Napok keretében minden ősszel megrendezett felolvasó ülés, ahol a társaság tagjai legújabb helytörténeti kutatási eredményeikről számolnak be nyilvános fórumon. Alapvető feladatunknak tekintjük a Balassa-kultusz ápolását. Ennek kifejezéseképpen évente megkoszorúzzuk a katonaköltő szobrát, és más szervekkel közös megemlékezést tartunk halálának évfordulóján. Több alkalommal rendeztünk zenés műsort névadónk megzenésített verseiből, és forrásértékű tanulmányokat tettünk közzé a személyével és életművével kapcsolatos zenei emlékanyagró!. Kiemelkedő eredménynek tekintjük évkönyvünk kétévenkénti rendszeres megjelenését, melynek anyagi feltételeit alapító társasági tagokként különböző jogi személyek (üzemek és intézmények) biztosítják. Támogatásuknak köszönhető, hogy tudományos igényű helytörténeti dokumentációt hagyhatunk a következő nemzedékre, és hiteles képet azokról a szándékokról, melyek a XX. századvégi Esztergom alkotó értelmiségében munkáltak a város lehetőségeinek jobb kiaknázása, múltjának feltárása, fejlődésének meggyorsítása érdekében. Kaposi Endre Eredmények és gondok Esztergom alkotóművészeiében Éppen egy évtizede annak, hogy a Városi Tanács közművelődési albizottsága áttekintette a városban munkálkodó alkotóművészek tevékenységét, meghatározta a továbblépés irányait, feladatait. Az akkori szellemi élet eme terrénuma jószerével csak a festőket, grafikusokat, fotósokat, és a pályája kezdetén álló Nemere István — akkor még könyvtáros - írót foglalta magában. Három szövetségi és további tizenegy alapítótagot számlált az esztergomi „művésztelep". A szárnyaikat bontó fotográfusok ekkoriban még nem voltak céhbeliek, ha csak a stúdió tagságot, mint afféle „előszobát" nem tekintjük annak. E helyzethez mérődtek az elhatározások, s nyomukban a cselekvések is. Az már első pillantásra is érzékelhető volt, hogy odadó figyelemmel kísérik egymás tevékenységét, és az amatőrök fejlődését is segítik. A megelőző időszak belső vitái nyomán a helyi művészeti életet szolgáló kiállításpolitika alakult ki. Az úgy-ahogy felszerelt kiállítótermek képanyaga is ezt tükrözte. Az akkori közszellemnek köszönhetően a helyben lakók szívesen fogadták maguk közé Dorog és Dömös alkotóit, s a Tatabányáról idejáró, itt dolgozó két képzőművészt is. Akadozott azonban a kapcsolat a művészek és a vezetők között, s égető gondot jelentett a megfelelő műtermek, műhelyek hiánya is. Úgy tűnt, hogy a továbblépést e témákban kell leginkább szorgalmaznunk, A másik cél a kortársművészetnek otthont adó Modern Galéria létrehozása volt, Vörös Béla, Gadényi Jenő, Havas Sándor és Bortnyik