Esztergom és Vidéke, 1987

1987. január / 1.szám

leg részben régi mogyar munka. Vezetőm azonban nem művészi szépségekről beszélt, hanem arról, hány drágakő van benne. Méretele és drágaságok tobzódása volt ez; s még folytatódott a palota termeiben, óriás gobelinek s ritka becsű porcelánok között. Egy fejedelmi s pazarkodó „művárosban" jártam; szinte jólesett később fölfedeznem mellette a másik Esztergomot, a szegény és meghitt kisvárost. A két Esztergom alig ismeri egymást, noha térkép szerint szorosan összenőttek. Közvetlen a Vár-hegy mögött egy másik dombocska áll, éléről szép régi parasztkálvária néz farkasszemet LISZT FERENC ÜNNEPLÉSE ESZTERGOMBAN 1856-1986. ,,130 évvel ezeiőtt csendült fel a dallam, az .Esztergomi mise.' Az alkalom a székesegyház felszentelése. És száz éve halóit a zeneszerző, Liszt Ferenc, a .hangok nagy tanárja', magyar hazájának — vallomása szerint is — mindig hű fia. Rá emlékezik — emlékezett a haza, hőn szeretett hazája, nemzete s a világ." — mondotta Huszár István 1986. augusztus 31-én Esztergomban, a géniusz szobrának felavatójaként. A világ „hírhedett" zenésze nagy elmékhez méltón egyetlen művével beírta városunk nevét az egyetemes zenetörténet aranykönyvébe. A mű keletkezésének körülményei ismertek. Tudjuk, hogy Scitovszky János esztergomi érsek megbízásából komponálta Liszt e misét. Tudjuk, hogy Scitovszky környezete, nem ismerve fel a zeneszerző nagyságát, közel került ahhoz, hogy meghiúsítsa bemutatását. Tudjuk, hogy Angusz Antal báró, az önkényuralom ,,kultuszminisztere" személyes közbelépésével mentette meg a helyzetet, s tudjuk, hogy Liszt Ferenc új egyházzenei stílusjegyeket mutató művének betanítása céljából 1856. augusztus 10-től, a mise bemutatásáig, Esztergomban töltötte napjait, irányítva a próbákat. A mű újabb bemutatásáig 80 esztendő telt el. A művész és Esztergom ellentmondásosan kezdődött kapcsolatának feloldása halálának 50. évfordulójával vette kezdetét. A zenei élményekben dús program fénypontja akkor mégsem a mise újbóli bemutatása volt, hanem az a koncert, amelyet november 30-án este helyi és fővárosi művészek adtak a Tanítóképző dísztermében, Ferencsik Jónos vezényletével. Talán élnek, s emlékeznek még néhányan az akkori estre, s lehetnek közöttünk, kik most is birtokolják egyikét azoknak a Liszt-plaketteknek, amelyeket Holló Kornél szobrászművész készített az évforduló tiszteletére. a bazilikával; bajuszos hajdúk ostorozzák Krisztust, s csodálatosan gyöngéd szépségű fájdalmas asszonyok siratják. Ott állnak a hegy élén, a szélben, hajadonfőtt és talpazat nélkül, s mintha még ruhájuk is lobogna! S körülöttük a hegyre gugolva, összehúzódva mint menekült csapat, apró, festői, fehér vályog házak, félig beépítve az agyagos partba, egymás hátán csüggve, roskadozva, omló szurdékok és olaszos girbegurbák között: ez Szent Tamás. Mily középkori kép! Ezek az utcácskák alighanem jobban hasonlítanak a Szent István városának primitív utcáihoz, mint akármi más a mai A történelmi események menete ezt követően olyan fordulatokat vett, cmelyek nem kínáltak lehetőséget Liszt és Esztergom kapcsolatának kiteljesítésére, bensőségesebbé tételére. A mű bemutatójának centenáriumán, 1956. augusztusában mégis ismét felcsendült a mű, s egy emléktábla is került a bazilika falára, A hetvenes években többször felhangzott az Esztergomi mise. Ám ekkor már — Szabó Tibor karnagy és a Labor MIM Balassa Bálint kórusának jóvoltából — koncert formájában is megismerhették azt az érdeklődők. Ilyen előzmények után kezdte meg városunk a Hazafias Népfront művelődéspolitikai munkabizottságának javaslatára a három jelentős Liszt-évfordulót magába foglaló 1986-os esztendő programjának előkészítését. Az ország Liszt születésének 175. és halálának 100. évfordulójára emlékezett. Esztergom ezek mellett gondolt az Esztergomi mise bemutatásának 130. évfordulójára is. Esztergom város Liszt-emlékbizottságának gazdag progremjában helyet kapott egy szabadegyetem a TIT rendezésében, Lukin László, Kovács Mária, Hegedűs Raymund és Forrai Miklós közreműködésével. Az érdeklődők eme jeles előadók által ismerkedhettek meg Liszt magyarságával, európaiságával, Bayreuth-tal kialakult kapcsolatával és a liturgikus muzsikát megújító miséivel. Az emlékév nagyívű hangversenysorozatában 11 alkalommal szólaltak meg az ünnepelt művei, ezen belül négy alkalommal csendültek fel az Esztergomi mise tételei. A négy előadásból kettőt a rádió is közvetített. Májusban egyet a bécsi, s az augusztus 31-én elhangzottat a budapesti Petőfi adó. A zeneszeretők őszinte örömére megtisztelte városunkat Cziffra György zongoraművész, s felejthetetlen hangversenyt adott a bazilikában. E rangos zenei esemény, s az augusztus 31-1 koncert nem csak lelkünkben él tovább, Esztergomban. Ámbár, mint hallom, egész új telep ez, s a bazilika építésével függ össze; olasz kőműveseit ültette ide az akkori prímás, saját telkén engedve hsiyet vityillóinak. De ki választ már szét itt régit és újat, magyart és idegent? Eggyé gyalulta mind a „százados szegénység", mely megnevezhetetlen szépséggel árasztja el e dombot; a vityiIlóknak éppúgy meglévén a maguk szépsége, mint a palotáknak. (A Babits-írás második, befejező részét következő számunkban közöljük.) Esztergom és Vidéke 1933. szept. 13. hanem Vertei József grafikusművész jóvoltából az alkalmi postabélyegzőkkel ellátott lapokon is. A szinte valamennyi fontos művet bemutató koncertsorozat október 23-án zárult, amikor is a „Nemzetközi Liszt Szimpózium" résztvevői látogattak el Esztergomba, s örömteli szívvel hallgatták meg Baróti István orgonajátékát. Az emberek gyorsan megszerették a Bibliotéka épületével szemben álló szobrot, amelyről Huszár István augusztus 31-i avatóbeszédében a következőképpen vallott: „Örülök annak, hogy Esztergom városa a Liszt-évben éppen ezen a napon avatja fel Marosits István szobrászművész alkotását Liszt Ferencről. S nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek. Hogy szóljak arról, hogy rám e mű a döbbenet erejével hatott? Méltatlannak érzem magamat beható jellemzésre, de úgy gondolom, Marosits István alkotása példaértékű abban, hogy a művészet egyik ága különös és egyedi alkotásával miként tudja egy másik művészet ismét csak sajátos specifikumát megjeleníteni s a szó igazi és teljes értelmében megörökíteni és mégis az örök mához szólóan kifejezni. A hallhatót tette láthatóvá. Látására rezonálnak lelkünk húrjai és szinte halljuk Liszt akkordjait, futamait, dallamait. Monumentalitás és kecsesség, a ,tűz csiholója' és a finom rezdülések kiváltója egyszerre jelenik meg előttünk. Az értelmi és az érzelmi tartalom együttes kifejezése. Erő és gyöngédség. S hogyan tanít bennünket a lényeglátásra! A kéz az arc! Az eszme a szellem és a kivitelezés eszköze. S mindez mintegy belülről. Nem lehet róla levenni tekintetünket. Igen, szól hozzánk ma is és általa is a „hangok nagy tanárja'. És méltó arra, hogy Esztergom áltaia is még inkább Liszt városává avattassék." Dr. Bárdos István 5