Esztergom és Vidéke, 1987

1987. március / 3.szám

c^icnuum VIUEIVC iwnunnuj iHjcnutiniw Esztergom hétköznapjai 1T3T márciusa 1737-ben Esztergom szabad királyi vá­ros magisztrátusát, polgárságát, a vá­rostól még (középkori és a XVII-XVIIl. század fordulóján megerősített) falak­kal elválasztott Szenttamás mezőváros lakóit; a katonákkal rakott vár alatti kis Érseki-Víziváros és Szent György mezejének népét is a pestis tartotta rémületben. A város vezetői 1737. már­cius 7-én a vármegyeházán tartott me­gyegyűlésre sem mentek el - a mai Balassa Múzeum épületébe. A királyi város lélekszámát ebben az időben 3500 főre becsülhetjük. Az egyház 1732­ben készített canonica vizitátiója szerint 1500 gyónóképes felnőtt élt a szinte csak katolikusok lakta városban, hi­szen az 1708-as kiváltságlevél szerint más vallásúakat nem fogadhattak be polgáraik közé. Kivételt csak a rácok jelentettek, akik egykor mint sajkás ka­tonák vitézkedtek a török, majd Rá­kóczi kurucai ellen, s így erősebbnek bizonyultak a Bécsből irányított minden­kori várkapitányok támogatásával, mint a vallási és kereskedelmi okokból is velük ellenséges városvezetés. Ekkor Faichtinger József volt a városi főbíró, s a gyakorlatilag hetente tar­tott tanácsüléseken Bottyán egykori pa­lotájában, a Nemes Város házában ilyenkor Eőszy János, Gánóczy István, Szép Péter, Szkacsányi János, Walther György János, Zellézy András, Pöszler György, Szandthoffer Ferenc és Trim: Lénárd szenátorok ülték körül a tanács asztalát. A szenátorok nevei is mutat­ják, hogy részben a város 1683-as tö­rök alóli felszabadulását, 1685-ös ost­romát követő évtizedekben betelepült német iparosok és kereskedők leszár­mazottjai, részben pedig korábban ka­tonáskodó, vagy vármegyei hivatalt vi­selt nemes emberek voltak, A város főbíráját és szenátorait nagy tisztesség illette meg: a március 9-i tanácsülé­sen Szőcs Pál felett ítélkeztek, aki Gá­nóczy István és Walther György János tanácsnok, egyben vármegyei szolga­bíró úr jelenlétében ,,minden respectus nélkül" süvegét fent merészelte tartani. „Jól lehet, más büntetést érdemlett volna" de a tanácsnokok kegyességé­ből a nyilvános bocsánatkéréssel meg­úszta. Ügy tűnik, alkura máskor is volt lehetőség. Március 2-án a városi mé­szárosok voltak beidézve a tanács elé, akik titkon két bikát vágtak le a vá­roson kívül és húsát eladták. A pes­tisveszély is szigorította a város jogai­nak kijátszásáért járó büntetést. A hat mészárost fejenként nagy Összeg, 6 fo­rint megfizetésére büntették. Apró gyer­mekeikre való tekintettel, őszinte meg­bánásukat figyelembe véve még azon a napon a felére csökkentették a bün­tetést, de az összesen 18 forintot be kellett fizetni, hiszen a büntetéspénzek­ből a főbírónak is járt rész. Hasonló módon értékelte újra döntését a tanács a méhesek ügyében is. A március 13-i tanácsülésen személyesen jelent meg Szalkay István, a várbéli katonaság zászlótartója és panaszt tett, hogy Kiss Mihály, Toóth János és Bél András méheseiből a méhek szüretkor évek óta nagy kárt okoznak szőlejében. A tanács határozatot hozott, hogy a szöllők között méhkaptárakat tartsanak. Március 16-án viszont a méhes gazdák jelentek meg a tanácsteremben „alá­zatosan instáltak azon, mivel már né­melyek közülük ki is rakták (kaptárai­kat), hogy ezen esztendőben helyben maradhassanak." Szalkay úr távollé­tében a főbíró úgy döntött, hogy most maradhatnak, de a jövő nyáron „ki-ki más alkalmasabb helyről gondoskod­jon." A tanácsüléseken olvasták fel a felsőbb hatóságok rendelkezéseit, dön­töttek a város anyagi ügyeiről, de itt tárgyalták meg a bűnügyeket és a kisebb perpatvarokat is. Március 16-án Bekő Mihály házastársa, Jutka felett ítélkeztek, aki nyilvánosan gyújtogatás­sal fenyegette meg előző házigazdáját, mivel az kitette őt. A vörös kakastól való félelem végigvonul a város dön­téseiben. A nyelves asszony végül áres­tomban, a városi tömlöcben való ke­nyéren és vízen való raboskodással vi­szonylag enyhe büntetést kapott. A város főterén, a piactéren, a mai Széchenyi téren, a bíróság helyén ál't a Nemes Város Vendégfogadója. 1737­ben nem lehetett túl jó a forgalma, mert Strausz Mihály vendégfogadós in­kább Dömösre költözött mészárosnak, s a jelentkezők közül a március 27-i ta­nácsülésen választották ki az új bérlőt, Psorer Ulrikot, a táti molnár vejét A Komárom Megyei Levéltár egyik leg­értékesebb anyagrészéből, Esztergom szabad királyi város levé'tárának jegy­zőkönyvei és iratai közül válogattuk ki adatainkat, avval a reménnyel, hogy más alkalommal sem fogjuk untatni a tisztelt olvasót. Ortutay András 1987. március 4-én KISZ küldöttérte­kezletet tartunk, melyen részt vesznek a négy területi alapszervezet válasz­tott fiataljai. 1987. március 9-én hagyományos nő­napi ünnepségen köszöntjük a gyá­runkban dolgozó asszonyokat, 'ányokat vidám műsorral és ajándékkal. Ezt követően a NOSZTALGIA együttes szórakoztatja az ünnepelteket. A FIN keretén belül március 20-án a gyári KISZ-szervezet ünnepélyes kere­tek között emlékezik meg a KISZ meg­alakulásának 30. évfordulójáról. Az esztergomi KlOSZ-alapszerveieí ve­zetősége 1987. március 21-én 20 óra­kor a Fürdő Szálló Pálmatermében ha­gyományos iparos bált rendez. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Jegyek a KlOSZ-irodában kaphatók. A Finn-Magyar Baráti Kör I. negyedévi összejövetelét március hó 30-án 17 órakor tartja a Technika Házában. A programot külön meghívóban közöl­jük. Várjuk tagtársainkat. A Baráti Kör vezetősége Fogadóórák: (a HNF irodájában) 1. Díjtalan jogi tanácsadás: 1987. már­cius 9-én 3-4-ig. Tartja: dr. Németh Gábor ügyvéd. 2. Dr. Nemes Tamás országgyűlési kép­viselő. 1987. március 2-án 3-4-ig,

Next

/
Thumbnails
Contents