Esztergom és Vidéke, 1987

1987. február / 2.szám

Mrozek: Mulatság Február 9., 17 óra, ÁMK színházterem Esztergomi Klubszínpad előadása: B. legény: Bakai Ferenc N. legény: Naszák István S. legény: Galcsik László Rendező: Bakai Ferenc Díszlet: Naszák István Egy farsangi színlaphoz Az itt közreadott kis színlappal Mrozek egyfelvonásos darabját ajánlja a helybéli publikum pártfogó figyelmébe az Lszrergomi Klubszínpad (EKSZ). A játékot és — természetesen — játszó magamagát, ahogy ezt tették hajdanvolt vándorszínész-elődei is. E társulatokat a honi kisvárosokban ilyentájt, farsangelőn kecsegtette leginkább a siker, hogy hosszabb sorozat-játék erejéig is kéoes mellettük kitartani. .. Az EKSZ csak egy alkalmat hirdet: február 9-re, vállalkozása mégis merésznek ítélhető, hiszen amatőr színoadi eayüttes városunkban legutóbb valamikor a 70-es évek elején bátorkodott bemutatóját nagyterembe — ún. „színházi körülmények" közé - vinni. De jó is volna hát bizton remélnünk, hogy most — a közösségi mozgalmak, velük az „amatőrség" huzamosabban tartó apály-korában — játékukat figyelemre méltatja az esztergomi közönség. Bizonyítván magáról, hogy méltó a régi jelzőre, mely szerint ő „Nagyérdemű" — nem utolsósorban azért, mert támogatja, ami arra érdemes. . . Hogy a lengyel Mrozek művészete az: — már régen nem kell bizonygatni. Most 56 éves; feleennyi volt, amikor 1958-ban színházi szerzőként bemutatkozott. Első korszakából főként egyfelvonásosai alapozták meg világhírét: 1960—62 folyamán hét ilyen — abszurdba hajlón, keserűen komikus - játékot írt, köztük a Mulatságot is. 1963-ban kivándorolt; „hosszú" darabjai már Olasz-, illetve Franciaországban születtek, így világszerte — a 70-es évek végétől magyar színházakban is — legtöbbet játszott Tangó és az Emigránsok. Az előbbit például a szolnoki színészek remek előadásában ismerhette meg a szélesebb hazai közönség, az utóbbit több évadon keresztül a pesti Katona József Színház játszotta. Akik azonban ama „legendás" 60-as évektől kezdve az új lendületű amatőr színjátszásra is figyeltek, már jóval előbb láthattak magyar Mrozek-előadásokat. Akár itt, helyben is, hiszen az EKSZ még 1960-70-ben jónéhányszor játszotta Nyílt tengeren c. egyfelvonásosát. Ám a színházi hatás még tegnapról mára is igencsak tünékeny, anynyira az alkotók és a befogadók egyidejű jelenlétéhez kötött. Érhet-e hát bármit is a csupán néhányak foszladozó emlékei közt s egypár krónikában így-úgy megőrzött „érdemek" felidézése?. ..Ártani valószínűleg nem árt; az pedig bizonyos, hogy minden újként jelentkező s megjelenésre hívó társulatnak „előleget" is kell szereznie a bizalomból. Az EKSZ - amely a 30-80 fős publikumok felől, ilyen hosszú szünet után szeretne most a város nagyobb nyilvánosságához közeledni — szintúgy rá van szorulva, hogy „hitelképes" múltját tanúsítsák. Szépítés nélkül megtehetjük: van ilyen fedezete. Az EKSZ is a nagymúltú együttesek közé tartozik: e néven 1968 végétől szerepel, de közvetlen elődje — szintén a Művelődési Központ csoportjaként már 1960-65 között működött. A Klubszínpad legvirágzóbb korszakát a hetvenes években élte. Meglehetős rendszerességgel — s nemcsak Esztergomban, de megye- sőt országszerte — játszott, művelődési házakban, iskolákban, klubokban, utcákon-tereken is; több országos minősítőn kapta meg az arany fokozatot. Ha léte sokszínű elevenségét nem is, de folyamatosságát évtizedünkben is megőrizte az együttes. Minden évben van egy-két igényesebb bemutatója, ezek sorában pedig Mrozektől sem pártolt el: legutóbb - 1985-86-ban Bűbájos éj c. egyfelvonásosát játszotta, ígéretes tehát az EKSZ múltja: nemcsak általában, de Mrozekben is elég gazdag ahhoz, hogy ily sokat várjon most városától: „nagyközönséget"... Ám - ugyanezen az alapon — mit várhat tőle most a reménybeli nagyközönség? Milyen mulatságot?... E sorok írójának módja van rá, hogy - tán elfogultan sem egészen hamis - tanúként jelentkezzék, ugyanis tavaly év végén már láthatta előadásukat, Zártkörű bemutató volt ez, amolyan főpróba a művelődési ház színpadán, ahol a most hirdetett február 9-i nyilvános premier is sorra kerül. Alkalmát egy hagyományos közösségi találkozó szolgáltatta: a Petőfi ÁMK művészeti csoportjainak Luca-napi — s valamikor ehhez illőn „bűbájos éjjé" kivilágló — „mulatsága". . . Az idézőjel itt nemcsak Mrozek felé óhajt kacsintani, hanem azt is jelezné, hogy ez a legutóbbi gyülekezés nem termett igazi mulatságot. Mintha időközben elvesztette volna saját hagyományait; mintha a gyér számú résztvevő abban a helyzetben sem önmagát, sem egymást nem találta volna, hiába kereste, amit ott feltétlenül keresnie kellett — hiszen ezért jött —: a mulatságot... Vagyis az egész alkalom pont arról szólt, amiről a bemutatott Mrozek-mű: az igazi történéseken kívül lévők helyzetéről, akiknek lehetetlen nem-keresniük valamit, — a Valamit ... Eszményt, hitet, közösséget, tagadva-folytatható hagyományt, átvehető generációs „stafétabotot", — mindebben önazonosságot, igazság és személyesség egységét. Mindazt, ami hol van, hová lett? . . . Mrozek indulásától máig (s noha már jóideje francia állampolgár, továbbra is lengyelül — és „közép-keleteurópaiul") ezt az alapkérdést variálja drámai alaphelyzetévé. Kibontásuk folyamatában egy-egy valóság-tünetet emel ki, a többitől az abszurdumig forgatott logikával vonatkoztatva el, míg előttünk nem áll a realitás fonák modellje. Kívülről ellenállhatatlanul mulatságos helyzetkomikum, sziporkázó poénözön, - mögüle a filozofikus példázat mélyárama ragadja meg azt, akinek erre is van hajlandósága. Ahogy a Mulatságban látjuk-halljuk: „Félig-meddig volt csak minden. A mulatság is, a gyász is. . . Minden lehet, de csak majdnem. . . Soha semmi igazában." Merre nyílik kiút — a Teljesebb felé? ... Mivel a választ — a daliás 60-as évek múltán — bizonytalanabbnak, — a drámai alaphelyzetet is inkább érezzük csapdahelyzetnek. Zárt — bezáródó — körűnek, amilyennek a Luca-napi „bulit", jelképes értelemben is. Hogy ezt az akkori előadásnak világosan, tisztán — és pergő ritmusban — sikerült tükröznie: a rendezés és a három szereplő érdeme. Kétségtelen, hogy azon a „mulatságon" ez volt a legjobb Mulatság . . . Természetesen van még mit javítani az előadáson. Mindenekelőtt a három karakter elütő színeit kellene a keresés modell-helyzetén belül élesebben láthatóvá tenni. Akik csinálják, — legyenek hivatásosak vagy amatőrök — jól tudják: egy színpadi előadás csak előadásról előadásra javulhat, a közönséggel együtt teljesedve. Az Esztergomi Klubszínpadnak most ismét van egy olyan „mulatsága", amely erre a „jobb sorsra" érdemes. Bárha minél számosabban érkeznének február 9-én a Művelődési Központ színháztermébe, hogy maguk döntsék el, nagyérdeműn, — mennyire szólt „hites szókat", ki a fenti tanúságtételre vállalkozott: Nagyfalusi Tibor IVl 2509 Esztergom-Kertváros, Wesselényi u. 35-39. Telefon: Esztergom 110, 111 Telex: 22-5400 Az Ipari Vezetőképző Intézet célja, hogy sajátos eszközeivel hozzájáruljon a vállalatok eredményesebb gazdálkodásához és az ipar kívánatos fejlődéséhez. Szolgáltatásaink: — vezetőképzés — szervezőképzés — számítástechnikai és továbbképzés — ipari távoktatás — mikroelektronikai — számítástechnikai és feldolgozás — szakirányú hazai és nemzetközi konferenciák megrendezése — oktatási idényen kívül színvonaias szállodai szolgáltatás biztosítása. Kérje tájékoztatónkat, továbbá éves képzési és továbbképzési programjainkat! Szóbeli információt Pölczman László személyzeti vezető, illetve oktatási osztályaink munkatársai adnak. képzés képzés ipari alkalmazás 6