Esztergom és Vidéke, 1987

1987. január / 1.szám

A számítógépek szinte éjjel-nappal do'goztak azért, hogy az eredmény korrekt, pontos, a lakosság által is ellenőrizhető legyen. A végső eredmény az 1986. december 5-i állapotot tükrözi, ekkor le kellett zárni az összeszámolást. A 8917 adóalanyból 8572 szavazat érkezett be, de ebből 2590-et mentességük miatt nem lehetett beszámítani - az „aki úgysem fog fizetni, könnyen szavaz igennel" elv alapján. Ez azt jelentette, hogy 6327 szavazatból a többségnek el kellett fogadnia a TEHO-t ahhoz, hogy a tanács az erről szóló rendeletet megalkothassa. Erőfeszítéseink eredményeként 3756 „igen" szavazat gyűlt össze és ez a fizetésre kötelezhetők 59,36%-a. Ezt az eredményt december 8-án társadalmi bizottság hitelesítette. Elemezték a szavazók véleményét a célról és a fizetendő összegről. A lakosság nagy többséggel az 500 Ft és a közművesítés fejlesztése mellett foglalt állást, ezért a tanácstestület ezt foglalta rendeletbe. Végezetül néhány szó a tapasztalatokról. Az elmúlt egy-másfél év során bebizonyosodott, hogy az esztergomiak szeretik városukat, hajlandók tenni is érte, ha bevonják őket a döntésekbe, ha értelmes a cél, amit kitűznek eléjük, ha megfelelő a szervezés. Meggyőződésünk, hogy senki sem mondott igent, aki nem akart, s még nagyobb arányú lett volna az egyetértés, ha az embereknek jobbak az anyagi lehetőségeik. Sokan azonban még így sem kértek mentességet — bár jogukban állt —, sőt többet is felajánlottak, mert megértették, hogy aki a nehezebb időkben befelé fordul, a köz ügyei iránt közömbössé válik, aki felad magában mindent, az egyben saját céljait is feladja, azok megvalósításának feltételeit rombolja. Hinni kell abban, hogy a város fejlesztésében csak közös öszszefogással lehet előrelépni, de így igenis lehet, és kell is. A tanácstestület köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki véleményével, javaslataival segítette munkáját. Állást foglalt amellett, hogy ezeket a véleményeket meg kell becsülni, fel kell használni, válaszolni kell rá annak érdekében, hogy a megindult párbeszéd tovább folytatódjon, a demokratizmus elmélyüljön, s ez természetes lételemévé váljék mind a lakosságnak, mind az érte dolgozó tanácsnak. Esztergomiak! Köszönjük. Dr. Erdélyi László 2 HOGYAN TOVÁBB? TÁJÉKOZTATÓ A DOBÓ GIMNÁZIUM FELVÉTELI RENDJÉRŐL Iskolánkat mostanában - személyesen vagy telefonon - sokan felkeresik; hogyan, milyen feltételekkel lehet jelentkezni és felvételt nyerni intézetünkbe. Teszik ezt annak ellenére, hogy a pályaválasztási intézet rendszeresn tájékoztatja az érdeklődőket és ugyanezt teszi intézményünk is az általános iskolák segítségével. Ezért gondoltunk arra, hogy jelen írásunkkal megkönynyítsük a tanulók, a szülők, az iskolák pályaválasztási döntését. Iskolánkban gimnáziumi és egészségügyi szakközépiskolai nevelés-oktatás folyik. A gimnáziumban azoknak a tanulóknak adunk az első két évben általános, a harmadik, a negyedik évben általános és fakultatív szakirányú képzést, akik egyetemeken, főiskolákon szándékoznak továbbtanulni. Továbbá felkészítjük tanulóinkat az érettségi utáni munkavállalásra, és alapot adunk az emelt szintű szakmai képzéshez is. Végzőseink nagy többsége főiskolára, egyetemre jelentkezik. A jelentkezettek 60-70%-a az első felvételi után be is kerül, de többszöri próbálkozás után ez az arány eléri a 80%-ot is. Kevesebben készülnek az érettségi utáni azonnali és végleges munkavállalásra. A gyakorlati fakultáció szerepét még nem értették meg tanulóink, emelt szintű szakmai képzésre végzetteinknek csak töredéke jelentkezik. Vagyis - a gimnáziumi nevelés és oktatás elsődleges feladatát iskolánk átlagon felüli eredménnyel végzi. Ezt bizonyítandó el kell mondanunk, hogy a túljelentkezés minden évben nehézzé teszi beiskolázási feladatainkat. A szakközépiskolai nevelő-oktató munkánk elsődleges célja olyan egészségügyi szakemberek képzése, akik érettségi után bekapcsolódnak az egészségügyi intézmények munkájába, másodlagos célunk elősegíteni a kitűnő tanulók egészségügyi felsőoktatásba való felvételét. A fentiekből következik kik jelentkezzenek iskolánkba. Azok, akik tovább akarnak tanulni valamelyik főiskolán vagy egyetemen (minden főiskolára vagy egyetemre előkészítjük tanítványainkat), vagy azok, akik egészségügyi pályán akarnak elhelyezkedni. (Ők az érettségivel általános ápolói aszisztensi oklevelet kapnak. Végezetül: azok jelentkezzenek, akik tudnak és akarnak tanulni, s van bennük erős elhatározás, hogy céljuk elérése érdekében képesek lesznek a szükséges és elégséges erőfeszítésre. Mazurka Károly, a Dobó Katalin Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója ESZTERGOM UTCÁIT JÁRVA A SZIGETEN A Prímás-sziget „természeti adottsága már-már vetekszik a budapesti Margitszigetével". E szép és tetszetős hasonlat az „Esztergom Évlapjai" 1981-es kötetében olvasható. Valóban: a sziget fekvése, a Duna által ölelt zöldje, sétaútjai, sportépítményei, rejtett zegzugai kedvelt hellyé teszik. A pihenni, kikapcsolódni vágyók valóságos zarándoklata jár ide: fürge cipőjű rövid- és hosszútávfutók, kutyáikat terelgető öregurak, tipegő csemetéjüket sétáltató „gyedes" mamák, gesztenyét dobáló suhancok, — és a város minden rendűrangú polgárai. Itteni útjaimon az örömbe üröm is vegyül. Szinte minden fordulónál valami nem odavaló, valami természetellenes szúr szemet. Kezdjük mindjárt a sziget csücskénél! Szép és hangulatos a Sobieski-emlékmű körüli játszótér. Azonkívül, hogy az itt található faragott állatfigurák némelyike már elhalálozott, elkorhadt, kedves hely. Csupán egy a furcsa: a hintát majd mindig várakozók gyűrűje veszi körül. A fél városból ide hozzák a legkisebbeket, mondván: másutt nincs hinta. Libikóka akad, de „igazi," gyerekeknek való hinta jószerivel sehol. E hiányt mások is felismerték, így készült el a „Szandokán", a sziget nagy játszótere — hinta nélkül! Tervezője sok szépet álmodott ide. Van itt szánkózásra is alkalmas domb, csúzda, homokozó, kötélhágcsók, sőt cölöpgálya is, matrózkötéllel. Csupa-csupa ötletgazdag játék. Csakhogy: az enyészet is betette a lábát. Látszólag még minden rendben, de a tér egy részét már felverte a gaz, a gálya kötelei már szétszaggatva, a fakutyák közül kettőből már arasznyi rozsdás szögek meredeznek elő, a láncos függőhíd egyik foka már elveszett. Talán egy szülői védnökség még kézbe vehetné a dolgot vagy a városgazdálkodás,