Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 16. szám

HATVANÖTÖDIK ÉVF. 16. SZ.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton.

Keresztény politikai és társadalmi lap.

SZERDA, 1944. FEBRUÁR 23

Szerdán 20 fillér, szombaton 24 fillér Előfizetési ár 1 hóra: 2 pengő.

HETI ESEMEfiiYEM

BELFÖLD

Országmozgosíiási kormánybiztost neveztek. ki a székely varmegyék élére. — A gyáripari munkások száma 534.44Í tőre emelkedett Magyarországon. — fcgymii- lió pár cipötalpat kapnak a mezőgazdasági munkások. — A magyar kézmuves- ipar termelésének értéket 1943-ban két es íélmilliard pengőre becsülik. — Szeged lett a magyarországi minorita-rend székhelye. — Kétszázezer pengő alaptőkével részvénytársaság alakult Szent- györgyi professzor vitaminkutatásának lolytatására. — A tavalyi bortermés négy és félmillió hektoliter volt.

KÜLFÖLD

Libanonban a politikai foglyok egy részét szabadon bocsátották. — György görög király Angliába utazott. — baiKanon nagy havazások vannak. — A lengyel kormány kijelentette, hogy nem tárgyal területi kérdésekről. — A partizánok borzasztó kegyetlenséggel gyilkolják a hor- vát és szerb lakosságot. — Az amerikai szánátus elhatározta, hogy a megszállt országoknak nagyarányú anyagi segítséget nyújt. — Kerenszki, volt orosz miniszterelnök helyesli Moszkva mostani politikáját. — A vatikáni amerikai ügyvivő bejelentette, hogy Amerika nagy pénzügyi támogatást fog nyújtani a mon- tecassinói kolostor újból való felépítéséhez. —• Hitler meghívta a horvát minisztereket főhadiszállására. — Rooseveitné meg akarja látogatni Dél-Olaszorszagot.

— Lényegesen leszállították Franciaországban a tej adagot. — Feloszlatták a román tartalékos tisztek egyesületét. — Vatikánban csökkentették a zsiradagokat.

— A török költségvetés főösszege 1100 millió török font. — A volt belga államelnök Londonban folytat tárgyalásokat.

— Súlyos nézeteltérések vannak a lengyel kormány tagjai között. — Az angol lapkiadók tiltakoztak a cenzúra megszigorítása miatt. — Legelőkké alakítják at a párisi lóversenytereket. — ístanöülban a török kormány betiltott egy német nyelven megjelenő lapot. — Világhírű műkincseket tömegesen helyeztek el a Vatikánban. — Monte Cassino megmentett apátja megjelent a pápánál és megtette jelentését. — Péter szerb király Angliába készül utazni. — Zsukov tábornagyot Sztálin helyettesévé nevezték ki főparancsnoki tisztségben. — Négyszáz asz- szony és gyermek holttestét ásták ki Castel Gandolfo romjai alól. — Anglia 20.000 tonna szenet adott Portugáliának,

— Sonja Hennie, a többszörös korcsolyázó világbajnok egy filmfelvételben halálos baleset áldozata lett. — A török kormány rendeletére az isztanbuli italmérések nagy részét bezárták. — Olaszországban a svájci követeléseket is zárolták. — Nem szűnnek meg Róma ellen az angolszász terrortámadások. — London csaknem valamennyi gáz-, villany-, telefon- és vizitelepét megbénította a német légitámadás. — A szovjet már nem követel feltétlen megadást Finnországtól.

— Hétezer repülőgép vett részt Berlin elleni legutóbbi légitámadásban, — Közei számilliárd márka a német takarékbetét- állomány. — Az angolok az elmúlt félévben 36.628 katonát vesztettek Churchill szerint. — Európa bombázása folytán 3356 angolszász repülőgép pusztult el.

— Januárban 900 tonna bomba hullott az olasz városokra. — A német tengeralattjárók 115 angolszász repülőgépet lőttek le Nettuno előtt. — Újabb kémszervezetet lepleztek le Argentínában.. — A francia textilgyárosok egy bizonyos pókfajta fonalából selymet készítenek. — Brazília gumitermését az Egyesült Államok már pénzügyileg nem támogatják. Elkobozták Szerbiában a tisztviselők jogosulatlanul szerzett vagyonát. — A londoni lengyel kormány hajlandó egy demarkációs vonalról tárgyalni. — Két év óta a legsúlyosabb légitámadás most érte Londont. — Tozsó japán miniszterelnök átvette a vezérkari főnöki tisztséget. — Német becslés szerint a Lipcsét támadó angolszász repülőgépek húsz százaléka elpusztult.

Nincs kibúvó

Ezekben a nehéz időkben, mikor népünk minden rétegére mindjobban ráne- nezedik a négyesztendős szörnyű világháború súlya, mindinkább nő az egyen felelőssége. V éieményünket, cselekedeteinket ma különösen semmi más nem irányíthatja, befolyásolhatja, mint magyarságunk es nemzeti egyetemes érdekeink otahatatlan szeretete. Minden társadalmi, gazdasági, politikai, irodalmi, művészeti kérdésben arra kell törekednünk, hogy mesiersegbeli hozzáértéssel képességeink legjavát adjuk, önzetlenül végezzük feladatainkat keményen álljunk őrhelyeinken, bárhova rendel is a magyar sors.

Nincs kibúvó ! Felelőség alól senki nem mentesülhet.

Kétségtelen, hogy ez a sok reform és szellemi viaskodas, melyeken az utóbbi evekben keresztül estünk, a háború feszült és terhes légköre : a sok megszorítás, korlátozás, önfeláldozó áldozatvállalás, ami vele jár, mindannyiunkat türelmetlenebbé, idegesebbé, sót kétségbeej- tőbbeké tettek, keli tehát, hogy teljes felelősségérzettel, a rendelkezésünkre álló összes szellemi és erkölcsi erőink lehető legelőnyösebb kihasználásával igyekezzünk önmagunknak, árva magyaroknak etz élet e rettenetes zavaros színpadán méltó szerepet biztosítani.

Az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársának, hazájának, ezáltal az egész emberiségnek ... mondotta a nagy Széchenyi, aki a magyar történelem során, de az egész kuliurem- beriség életében talán a legmélyebben, legerősebben, a legtragikusabban fogta fél a felelősségeket.

Ma nem az a kérdés, hogy pillanatnyilag mi válik annak a bizonyos „ÉN“- nek hasznára, vagy kárára, valami sike- rü'l-e vagy sem, valami jutalmat Ígér, vagy veszedelmekkel fenyeget s a győzelem reménye kacsingat-e belőle, vagy a bukás rémlik benne, hanem az, hogy amit „én“ és „te", mindnyájan akarunk, amit mondunk vagy teszünk, Írunk, dolgozunk, verejtékezünk vagy verekszünk, azoknak az eszméknek érvényesülése és teljesülése-e, melyek Szent István országát ezer évig fenntartották, amelyekért élni kell s melyekért halni érdemes.

Nincs kibúvó! Minden magyarnak egész emberként kell kivenni részét a küzdelmekben.

^rrrmr-jainiriig—xirrmer-sxTi iikl -an i.r

Homok Monte Gassmoo

Az egész keresztény kulturvilág hetek óta aggódva leste a híreket a Monte Cassino körül keletkezett pokolról. Bármenynyi szörnyű tapasztalat áll is mögöttünk, egy nagyon keveset mégis csak reménykedtünk ; hisz az a hir is járta, hogy a hadviselő felek szavatolták a monostor épségéi. És voltunk annyira európaiak és naivak (vagy ez ma ugyanazt jelenti ?), hogy elhittük : Monte Cassino több, mint egy monostor, több, mint egy katolikus templom, mert jelenti az egész 1500 éves bencés kultúrát, vagyis a művelt Európát — és hittük, hogy ez előtt a szentély előtt kitérnek a harckocsik és elkerülik a bombázógépek.

Most aztán megkapták a leckét a mindenáron optimisták, kinyílhatott a szemük mindazoknak, akik számára az ismert világ szemhatára Európával végétért. Most tudomásul kell vennünk, ha eddig nem akartuk volna, hogy van másfajta kultúra (?), mint az, amit mi a kereszténység és az európaiság vignettájával szoktunk jelezni. És ebben a világ- szemléletben más az értékrendszer, más a lélek, (ha ugyan hisznek ilyesmiben) és talán még a logika is másféle tengelyeken mozog, mint itt minálunk.

A montecassinoi tragédia már nem is jelképesen Európa katasztrófája. Az a szellemiség, mely ez előtt a hegy előtt is csak a katona szemén keresztül mondott ítéletet, végzetesen idegen Európa minden hagyományos kulturértéke számára és pszichózisa ezzel szemben hasonló az őserdőből az áruházba pottyant négeréhez : egyszerűen nem érti és első védekező mozdulata a rombolás. Az a hatalom, amely igy tudott elbánni a keresztény Parnassussal, nem fog megállni Szt. Péter sírja előtt sem,

Valamikor mosolyogtunk a jenki világjárón, aki kalappal a fején és pipával a szájában sétált be Michelangelo kupolája alá és rendíthetetlen közömbösséggel fotografált, akár pár perccel előbb a teherhordó szamarat. Most aztán itt sötétednek előttünk a Szent Hegy tetején kormosodó romok és elmélkedhetünk, ha úgy tetszik, Spengler jóslatáról, a nyugateurópai kultúra alkonyáról.

A tények vérvörös lánggal lobognak előttünk. Vagy csak nyomasztó álom, lidérces rettegés az egész, melynek holnap vagy holnapután vége lesz ? A gondolkodó ember, mint valamikor Montaigne a hugenotta-háborúk borzalmas éjszakáiban, rettegve várja az órák múlását az őrtoronyban : életet rejteget-e a következő hajnal, vagy a halál jön vendégségbe ?

Dr. Sz. R.

El ne feledd ember...

Miként a csendben hulló, vagy a széltől kavart hó befedi az ember lábanyo- mát, és a megjárt út meg nem jártnak latszik, — hasonlókepen tűnik el az ember emlékezetéből a lejárt életnek sok jele : csak a távlatot érezzük, de a botorkáló lépéseink görbe vonalát nem látjuk. Mert az ember szeret feledni. Félünk a múltból felbukkanó kísértetektől, melyek az eddigi életünk éjszakáira emlékeztetnének es egyet-mást számonkérnének tőlünk. Ezeket az életszakaszokat az ember szívesen takarja be a feledés hószinü leplével.

Nagyon emberi törekvés. De ezt a legalább annyira mesterséges, mint természetes folyamatot Hamvazószerdának reggelén megtorpant ja, megállítja és visszafelé fordítja egy különös, évezredek óta a lélekmélyböl felszakadó, isteni eredetű hang. Figyelmeztető és számonkérö hang: „Memento homo : El ne feledd ember, hogy por vagy . . .“, hogy most van az ideje, hogy a múltadat újra emlékezetedbe vésd és felszámold !...

Ezen a Hamvazószerdán nemcsak az egyes ember, hanem az emberiség közössége is hallja a „mementót“. A Karnevál rémségesen torzra sikerült, a farsangi színjáték szomorú végéhez ért, és annak befejeződéseképen mintha hallanák az Ur hangját: „Nagy itt a baj, megáradt a gonoszság, szennyes habjai szent lábamat mossák“.

Hamvazószerdán még nem Ítélő szó sújt felénk. De annál inkább kell, hogy észbekapjunk, magunkba térjünk és megfogadjuk a tanácsot : el ne feledd emberiség ... ásd ki a múltadból a hibák gyökereit és értsd meg, hogy az Isten útjain kell járnod történelmed folyamán.

A beismerés hamuja kell, hogy ráhulljon az emberiség homlokára. De ez nem csak akkor valósul meg, ha minden ember a csapások súlya alatt egykor mea- kulpazik, hanem talán akkor is, ha a jó egyik-másik szívben kicsírázik, ha iti-ott gyullad ki titkon újabb pislogó tűz, melynek fényét majd a nagybőjti szél az égig izzítja és ezt látva a népek Ura, elküldi szolgálatából szolgáját, a háborút. Hiszen ezek a szent tüzek is el tudják égetni a bűnfákat, melyeknek kihunyt tűzhelyénél az emberiség közös hamvaz- kodásba kezdhet.

(♦• I)

hkeiaszéki gyűlés. Esztergom szab. kir. város iskolaszéke vitéz Szivós-Waldvogel József ny. vezérőrnagy elnöklésével ülést tartott a városházán. Előtte az új tag, Hollósy Mátyás letette a hivatalos esküt, majd meghallgatta az iskolaszék a szegény iskolásgyermekek karácsonyi segélyezéséről szóló beszámolót, amely szerint készpénzben is adakoztak, természetben is ellátták — ha nem is a régi arányokban — a szegény gyermekeket ruhával, cipővel, élelemmel. Szép szerepet vitt ebben az iskola fiú- és leányiíjúsági csoportja. A bencésgimnázium Mária Kongregációja Vértes Zoard bencéstanár vezetésevei megvendégelte a szegénygyermekeket, ugyanezt tette a Felebaráti Szeretet Asztaltársaság is. Tudomásul vette az iskolaszék, hogy a népgon- dezó által megindított akció révén 60—70 gyermek részesül naponta meleg ételben. Az iskolaszék a jószivü adakozóknak és mindazoknak, akik a gyermekek istápo- lásában közreműködnek, köszönetét mondott.

Házasság. Udvardi Udvardy Adrienné és nemes gyarmatai Dani Imre m. kir. ezredes f. évi tebruar hó 16-án, szerdán déli léi i órakor tartottak esküvőjüket Budapesten, a Kohari-utcai unitárius templomban. Tanuk voltak : Homan Bálint nyug. kultuszminiszter, a vőlegény sógora és SzentRúty Aladár m, kir. honv, ezredes.

Adomány Bartus Józsefnének. Egyik legutóbbi számunkban felhívást intéztünk olvasóinkhoz Bartus Józsetné, egy eltűnt esztergomi honvéd családjának támogatására, A felhívást Parragí István, a Rákóczi vendéglő tulajdonosa átérezve, 50 pengőt juttatott el a kis családhoz. Bartus Józseíné ezúton mond köszönetét a támogatásért és 5 hónapos csecsemője számara kis babaruha segítséget kér Esztergom város közönségétől. Ke feledkezzünk meg az orosz télben szenvedő hős magyar íiaink családjairól. Bármily csekély adományt is juttassunk el Bartusné kis csaladjának. (Attila-u. 35)

Esküvő. Magosligeti Hagara Giziké és’- Kottra Ferenc f. hó 20-án tartották esküvőjüket az oroszkai rk. templomban.

Könyvet a szórvány-magyaroknak. Negyedik éve tartja fenn Bozsa József ÜTI tisztviselő az Erdély legelhagyottabb falvaiba kihelyezett tanítónők és általuk az ottani szórványmagyarság szórakoztató és oktató tárgyú olvasnivalóval való ellátására irányuló akcióját, amelynek kapcsán ezideig 600-at jóval meghaladó könyvescsomagot küldött el a hozzá beérkezett 80 erdélyi címre, A hozzáküldött levelek százai tanúskodnak arról, hogy akciójának milyen fontossága és eredménye van. Ezúton kéri lapunk olvasóit, juttassa el otthon kiolvasottan elheverő folyóiratait, mesekönyveit, oktaió vagy sr,épirodalmí tárgyú könyveit e hó végéig tartó esztergomi tartózkodása alatt az ÜTI esztergomi kerületi pénztár címére, — E helyen mond köszönetét a pénztár tisztviselőinek, kik értékes könyvadományaikkal járultak akciójához.

Adomány. Nábrády János 5 pengőt adományozott Holop Lajosné hadiözvegy családjának.

öt és félmillió gyűlt össze diákotthonainkéit. Az egész ország katolikus társadalma lelkes örömmel csatlakozott az A,

C. országos elnökségétől elindított Katolikus Diákotthon Mozgalomhoz. Az országos gyűjtés eddig is olyan szép eredményt mutat, amely joggal ad arra reménységet, hogy nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is, ahol erre szükség van nemsokára diákotthonok létesülnek, sőt tanoncotthonok is, melyekben a jövő magyar nemzedék kap megfelelő nevelést, Mihalovics Zsigmond pápai prelátus, az A. C. országos igazgatója — mint a Magyar Kurír jelenti — Nagyváradon a diákság ünnepén bejelentette, hogy az elindított gyűjtés már öt és félmillió pengőt ért el. Majd rámutatott arra, hogy a mozgalom gondolatában összetalálkozott az egész ország, rendre, rangra és tájra való tekintet nélkül. Ez a legszebb bizonyíték, hogy a nagy közös cél érdekében egyet gondol és összecsendül minden magyar katolikus szive. Ez a gyűjtés igazolja azt, hogy a 10 millió magyar katolikus nagy alkotásokra alkalmas, ha az Egyházról, vagy a hazáról van szó. Jópéldával a katolikus főpapság járt elő. De különös büszkeséggel szögezte le az országos igazgató azt a tényt, hogy az adakozásban az oroszlánrátrt a magyar falu viseli.