Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 31. szám
HATVANNEGYEDIK ÉVF. 31. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Keresztény politikai es társadalmi lap. SZOMBAT, 1943. ÁPRILIS 17 Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 50 fillér HETI ESEMÉNYEB BELFÖLD Több új konzervgyárát akarnak létesíteni Magyarországon. — Nagyváradnak ajandekozia pálmakertjet a gróf Tisza-csaláü. — Vitéz dany Gusztáv vezérezredest a Vaskereszt lovagkeresztjével tüntettek ki. KÜLFÖLD Leszállították Ausztráliában a katonai korhatárt. — Eltávolítják a gyermekeket Paris elővárosaiból. — Tuniszban a német-olasz hadsereg fokozatos vísszavonulasa szükségképen hadműveleti feladattá vált. — Soussetól északra egyesült a Rom- mel-Arnim hadsereg. — fiorvátor- szágban katolikus es muzulmán önkéntesekből Só-hadosztályt létesítenek. — A török kormány angol szakértőt szerződtetett a közlekedésügyi minisztériumhoz. — Benin szerint a háborút az erők fölénye és a jobb idegek döntik el. — Angol repülőgépek védik Brazília partjait. — A pápa husvétkor rádiószozatot intéz a világhoz. — Berlin erélyesen cáfolja a német kegyetlenkedésről szóló szovjet híreket. — Döntő szakaszába lépett a tuniszi hidföcsata. — Maximálják Amerikában is a vendéglői árakat. — három tömegsírt tala tek a németek, amelyben mintegy 9 — 10.000 a bolsevikektől legyilkolt lengyel tiszt van elásva. — Sztálin közeledni akar a keleti egyházhoz. — 17.000 benzintöltő állomást zártak be Amerikában. — A norvég partok felett lelőttek két angol bombázót. — 250.000 francia hadifogoly szabad munkás lett Németországban. — Sztálin felvette a „Szovjetunió 'egfőbb katonai parancsnoka“ címet. — Az angol költségvetés 2803 millió font hiánnyal zárult. — Megszakadt a vasúti forgalom Ankara és Isztambul között. — Óriási mértékben megnövededett a gibraltári repülőtér forgalma. — Elkészült Svédországban a világ leghosszabb, 96 km-es drótkötélpályája. — Olvadás és áradas folytán megálltak a hadműveletek az orosz harctéren. — Anglia naponta 15 millió fontot költ a háborúra. — Fontos tanácskozásokat tartott az ausztráliai miniszterelnök Roosewelttel. — Tengeri ütközetre számítanak a tu niszi partokon. — Brazíliai csapatok szállják meg Nyugat-Afrikát. — Nagy az élelmiszerhiány Martinique- szigeten. — Anglia gumikészletei nagyon kimerültek. - Argentínából tilos a tengerit kiszállítani. — Dániában a dohánykészletek elfogytak. — A Svédország eddigi háborús hajóvesztesége félmillió tonna. — Palermo irattárait biztos helyre telepítették. — Spanyolország és Mexikó -újból felveszik a diplomáciai kapcsolatokat. — A Szovjet nem akar részt venni a szövetségközi haditanácsban. — Svédországban a kényszerleszállást végző repülőgépeket őrizetbe vették és átkutattak. — A Szovjetben új nagy állam kölcsönt bocsátanak ki. — Bérpótlékot kapnak a munkások Olaszországban a légitámadásnak kitett munkahelyeken. M első nagypéntek lita: dr. Czuczor János Elhangzott az igazságtalan ítélet : Ibis ad crucem ! Keresztre leszel feszítve ! — A keresztrefeszítés nem volt római eredetű. kivégzési mód. Ezt egy asszony, Szemirámisz találta ki. Nagyon gyakori volt ki perzsáknál, az asszíroknál és a szkítáknál. Később átvették az egyiptomiak, innen pedig a karthágóheliek .A görögök és a rómaiak jóval később alkalmazták és mivel felette kegyetlen és meggyalázó volt, csak a rabszolgákat végezték így ki. Mózes törvénye szerint a halálraítéltet lefejezték, vagy agyonkövezték és csak ritka esetben feszítették keresztre a már meghalt egyént. Alexander Jánus volt az, aki meg abban az időben is hallatlan kegyetlenséggel 800 foglyot végeztetett igy ki, amit kartársai soha nem hallott embertelenségnek mondanak.. Később, amikor a rómaiak meghódították Palesztinát, ezt a kivégzési módot is meghonosították, amit már más pi ovinciákban alkalmaztak. Várus He- ródes halálakor 2000 lázadót végeztetett ki így, Titusz pedig Jeruzsálem elfoglalása után oly sok embert küldött a kereszthalálra, hogy szinte már fát sem találtak, amiből a szükséges kereszteket lehetett volna ácsolni. A meghódított Palesztina kormányzói is igy büntették az összes politikai vezéreket, ha sikerült elfogniok. 1, miles, expedi crucem! Tette hozzá Pilátus az ítélethez. Készítsd a keresztet. Két katona már hozza is. A kereszt eredetileg csak egy egyszerű gerenda volt, melyhez odakötözték a szerencsétlent, később kétágú fát használtak erre a célra, melyhez vállánál fogva kötözték a bűnöst. Alkalmaztak X alakú keresztet is, de volt olyan is, amelynek formája hasonlított a latin abc nyomtatott nagy T betűjéhez. A hagyomány úgy véli, hogy Krisztus keresztje az u. n. latin kereszt volt. Ezt állítja Eusebius. Ilyen kereszteket látunk ma oltárainkon és nem ritkán az utak mentén is. A kereszt rendszerint fenyőfából volt. A katonák durván lerántják az Úr Jézus válláról a bíborpalástot és saját nei. A törvény előírta, hogy az elitéit net. A törvény előírta, hogy az elittélt hátára vagy mellére függesszenek egy világos betűkkel írott táblát, melyen olvasható legyen az elitéltetés oka. Két más egyént is vittek Jézussal a vesztőhelyre. Ezt azért tették, hogy az Urak még jobban megszégyenítsék és megalázzák. Mivel Pilátusnak nem volt joga liktorokat tartani, a kivégzést és a rendet katonák hajtották végre, illetve tartották fenn. Ezeket egy százados vezette. A szomorú menet kilépve a helytartó palotájából az egyenes utat választotta, hogy minél gyorsabban érjen a kijelölt helyre. Attól lehetett ugyanis tartani, hogy az ünnepekre összejött sok nép között többen voltak Galileából valók, akik személyesen is ismerték a Názáretit és esetleg megkísérelhették volna, hogy kiszabadítsák, mert a négy katona az épen nem lett volna elegendő, hogy az esetleges merényletet megakadályozza. Ha Pilátus Heródes palotájában tartózkodott, a menetnek a várost a Gennath, azaz a kertek kapuján át kellett elhagynia, hogy azután északnyugatra fordulva folytassa az utat. De ha Pilátus az ítéletet az Antónia erődben hozta meg, ami feltételezhető, akkor meg keletre kellett fordulnia a menetnek, hogy hamarább célhoz érjen. Az isteni Megváltó ereje már nagyon megfogyatkozott. A sok járás, a kegyetlen megostorozás, a tövissel való megkoronázás teljesen kimerítették az Urat. Félő volt tehát, hogy nem ér el élve a kivégzés helyére. Már alig bírta a nehéz keresztet, néha-néha meg is botlott, lélegzete is nehezebbé vált. A katonák, akik észrevették ezt, pár percre megállítják a menetet, hogy az elitéit némileg kipihenje magát. Amíg így pihentek, egy embert láttak ott átmenni, aki épen a mezőről jött és felszólítják őt a katonák, hogy vigye az elitéit után a keresztet. Akár jószántából tette ezt, akár kényszerítve, az Úrnak jól esett. Az embert Simonnak hívták. Valószínű, hogy abból a zsidó gyarmatból való volt, melyet Tolomeus telepített az afrikai Cyrenebe. Neve után erre lehet következtetni. Akkor jeruzsálemben lakott. Két fia volt : Alexander és Rufus, akik később az első keresztény községnek lettek tagjai. Így jelentkezett egy másik Simon, mert az első, aki esküvel fogadta, hogy Mesterét még a halálba is követi, most nem volt sehol. Az idő dél felé lehetett. Lassú menetben értek a kivégzés helyére. A régiek a kivégzéseket emelkedettebb helyeken vagy forgalmasabb utak mentén hajtották végre, hogy így is elrettenő például szolgáljanak. Nem biztos, hogy a hely, ahol a názáreti Jézust felfeszítették, az a rendes kivégzési hely volt. Az a tény, hogy oly közel egy gazdag embernek, arimateai Józsefnek kertje volt, ellene mond ennek. A helyet, a dombot, ahol a menet megállóit, Golgotának nevezték. Ma minden nyelven Kálváriának mondják, ami ugyanaz. Amíg a két katona megásta a kereszt számára a gödröt, a másik kettő elkészítette a kivégzendők szokásos italát. Ez nem volt más, mint borral vegyített mirha. Ize hasonlított az ecetben, vagy alkoholban feloldott epéhez. Alkalmas volt arra, hogy aki megitta, elveszítene eszméletét és így nem érezte annyira a megfeszítés rettenetes kínjait. Az Úr Jézus csak megízlelte, de nem itta meg. A. megfeszítést kétféleképen hajtották végre. Az eliteitet kötéllel odakötözték a kereszthez és még szegekkel is hozzászegezték, vagy csak kötéllel kötötték oda. Az Úr Jézus esetében az első módot alkalmazták. Kezeit és lábait durva vasszegekkel szegezték a fához. Hogy mindkét lábát csak egy szeggel szegezték-e oda, vagy a két lábat külön szegekkel, erre alig van adatunk. Nonnus és naziazi Szent Gergely feltételezik, hogy az Úr két lábát egy közös szeggel erősítették a fához, más egyházi írók, különösen nyugatiak, Szent Cyprián véleményét követik, aki azt mondja, hogy az Úr Jézus lábait külön két szeggel szegezték a kereszthez. Azt állítja ugyanis, hogy az ő idejében Afrikában még így végezték ki a halálraítélteket. Ezt látszik bizonyítani Hynek prágai egyetemi tanár egyik tanulmányában, melyet a turini szent lepelről írt és amely művecske magyar nyelven is megjelent a Korda kiadásában, dr. Czékusz Géza fordításában : ,.Krisztus kínhalála' címmel. Ha a megfeszítés szegekkel történt, ezt a földön hajtották végre. Az Urat ráfektették a keresztre, megfosztva öt előbb ruháitól, kezeit és lábait rászegezték a fára és amikor elkészültek, a keresztet a rajta lévő testtel felemelték és minden kímélet nélkül belezökkentették a már előbb megásott gödörbe, amiáltal a kínok még nagyobbak lettek. Feje fölé szegezték a Pilátus által készített táblát, melyre fehér alapon fekete betűkkel írva volt: „Názáreti Jézus, a zsidók királya“. Írva volt zsidóul, mint nemzeti nyelven, görögül, az általában használt nyelven és latinul, a hódító római császárok nyelvén. A papifejedelmek, akik ezt olvasták, észrevették a keserű gúnyt, mely a szavak mögött volt, meg is kérték Piáltust, hogy azt írja : „Én a zsidók királya vagyok.“ Pilátus ez alkalommal azonban határozott marad. „Amit írtam, az meg van írva,“ felelte a zsidóknak. Hat órától kilenc óráig, déltől háromig, általános sötétség lett a földön. A tudósok bebizonyították, hogy az nem lehetett rendes napfogyatkozás, mert épen akkor holdtölte volt. Valami rendkívüli esemény volt. Az Úr Jézus még egyszer nagy szóval felkiáltott : „Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet“. Feje lehajtott és meghalt. Befejeződött a világ megváltása. Abban a pillanatban a templom kárpitja kettéhasadt felülről lefelé, a sziklák megrepedtek, a föld megmozdult, több sír megnyílt és bennük lévő szentek feltámadtak és megjelentek a városban. A nap leáldozóban volt, közelgett a nagy ünnep, amikor nem volt szabad a testeket a kereszten hagyni. Ezenkívül az Úr ellenségeinek is nagyon fontos volt, hogy ellenfelük minél előbb legyen eltemetve, kérték tehát Pilátust, hogyha még nem haltak volna meg, adja meg nekik a kegyelemdöfést, hogy minél előbb eltemethessék az Urat. Római törvény szerint a testnek addig kellett a kereszten maradni, amíg a madarak, a vadak, vagy a természetes feloszlás el nem pusztította. Pilátus csodálkozott is, hogy ily rövid idő alatt már meghaltak, mert megtörtént, hogy egészséges és javakorbeli egyének tizenkét óra hosszat is éltek a kereszten, sőt olyan esetről is tudtak, hogy a szerencsétlen még három nap múlva is élt. Úgy látszik, hogy a papifejedelmek is feltételezték, hogy az áldozatok még éltek, ép ezért kérték Pilátust, hogy töresse össze lábcsontjaikat. Ez erős kalapács ütésekkel történt és szinte szilánkokká törték a szerencsétlenek lábcsontjait. Szokásos volt a mellkas bezúzása és a k-oponya szétverése is. Ennek ellenére mégis megtörtént, hogy még élő embereket temettek el. Pilátus tehát kiadta a rendeletet, hogy törjék össze lábcsontjaikat a kivégzetteknek, amit a katonák meg is tettek. Először a két latorral végeztek és amikor az Úrhoz értek, mivel ők maguk is meg voltak győződve, hogy az már meghalt, mert saját szemükkel látták. egyikük egy erőtelies , lándzsadöféssel átszúrta a mellét, eltalálva a szívet. Hatalmas seb támadt, melyből Szent János tanúsága szerint vér és viz folyt ki. Tehát halott volt az Úr. Ekkor Pilátushoz járult egy gazdag ember, arimatteai József és megkérte, hogy ő temethesse el a szent testet. Pilátus megengedte. Másik buzgó emberrel, Nikodémussal leemelték a szent terhet a keresztről. Finom szövésű lepelbe burkolták, melléje drága kenettel telt edényt tettek, hogy majd az ünnep elmúltával elvégzik a temetéskor szokásos bebalzsamozást. A papifejedelmek saját pecsétjükkel pecsételik le a sír bejáratához hengerí- tett nagy követ, mert tudták, hogy a Názáreti nem egyszer mondotta, miszerint harmadnapon fel fog támadni. Minden ellenőrzés és óvatosság ellenére az Úr feltámadt, erről tanúskodik az egész hívő világ. Horváth Aszelm előadása a braziljai magyarokról Az Esztergomi Kát. Kör f. hó 11-én, vasárnap délután fél 6 órakor tartotta harmadik kultúrestjét, amely — mint várható volt — minden részletében szépen sikerült. Megjelent a kultúresten dr. Késmárki Frey Vilmos főispán, a székesfőkáptalan több tagja, dr. Etter Jenő polgármester, dr. vitéz Onody- Jánoskúti József várm. főjegyző, dr. Balogh Albin tanügyi főtanácsos és sokan mások is, akiket elsősorban Horváth Anzelm érdekesnek ígérkező előadása vonzott. Dr. Városi István : Magyarok rózsaszála című szép versével kezdődött a műsor, amelyet Klátik Mária tanítónő- képzőintézeti növendék adott elő mély átérzéssel. Ezután Horváth Anzelm bencéstanár ártotta meg mindvégig lebilincselően érdekes és szép előadását ,,A magyar anya brazíliai gyermekei“ címen. Előadása elején hangsúlyozta, hogy a magyarok ezrei nem kalandvágyból, hanem azért vándoroltak ki Brazíliába a trianoni országcsonkítás után, mert az elszakított területeken megszűnt számukra a magyar élet lehetősége. Inkább kivándoroltak, mert bíztak abban, hogy a messzi idegenben a nehéz munka árán legalább megtarthatják magyarságukat. Megrázó szavakkal festette le ezután a 20—30.000 magyar kivándorolt sorsát,
