Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 17. szám

HATVANNEGYEDIK ÉVF. 17. SZ. ^Ü!S8^ SZOMBAT, 1943. FEBRUÁR 27

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény' politikai és társadalmi lap. Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér

Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 50 fillér

HETI ESEMÉNYEK

BELFÖLD

Keleteurópa egyik legnagyobb vi- zierőműve épül a Talabor és Nagyág között. — A múlt évben 8 millió pengő volt a Rádió bevétele. —

7.820.000 hollandi forint egyházi kölcsön van elhelyezve Magyarországon. — 250.000 adag vitamintápszert osztanak ki a leventék között.

— A Hangya 35 millió pengőre emeli fel üzletrésztőkéjét. — Magyarországon 1.70 kg. az évi rizsfejadag.

KÜLFÖLD

A Szovjet eddigi vesztesége 18 millió 200 ezer ember. — A németek 5 millió 400 ezer vörös katonát fogtak el. — Halottakban és sebesültekben 12 millió 800 ezer embert vesztett a Szovjet. — Elpusztult 98.000 szovjet löveg és 39.000 páncélos. — Rommel hadserege átlépte az algíri határt. — Lemondott Franciaország Japán javára kinai engedményes jogairól. — Rendkívüli súlyos veszteségek következtében ellanyhultak a szovjet támadások. — A kötelező katonai szolgálatot bevezették Egyiptomban. — Eeloszlatták Horvátországban az ifjúsági egye sületeket. — Amerika újabb támaszpontokat kér Angliától. — Moszkva árulással vádolja a szerb felkelőket.

— Tovább hátrálnak az amerikai csapatok Tuniszban. — Filmre vették fel a londoni vörös ünnepséget és lepergetik Sztálin előtt. — Ötmillió zsák kávét semmisítettek meg Brazíliában. — 738 halálos 1579 sebesült áldozata van a legutóbbi olasz légitámadásnak. — Churchill elutasította Gandhi szabadonbocsá- tását. — Hitler újabb kiáltványt adott ki Európa lelki és anyagi értékeinek mozgósításáról. — Eddig 55 vendéglőt és kávéházat zártak be Pozsonyban. — Megtörtént a polgári mozgósítás Bulgáriában. — A szovjet meg akarta szállni Csehszlová kiát. — A németek elfogták a VII. szovjet gárdalovashadtest parancsnokát törzskarával együtt. — Angliában kiéleződik a Finnország elleni hangulat. — Ismét leszállítják a boradagot Franciaországban. — Rommel személyesen vezeti a harcot Tunéziában. — Rooseveltet negyedszer is jelölik az elnöki állásra.

— Elrendelték, hogy a francia részvények névre szólóak legyenek. — Csangkaisekne Londonba is ellátogat. — Romániában április hó 1-én érettségiznek a középiskolai diákok. — Az olasz vasutakon női munkaerőket alkalmaznak. — A szovjet háborús árulóknak tekintik a hadifoglyokat. — Az olvadás meglassította a keleti harcok eddigi iramát. — Még mindig kemény harcok folynak a boszniai kommunista csapatok ellen. — Londonba nagyobb kinai katonai küldöttség érkezett. — Éles éllentét van Moszkva és a londoni lengyel kormány között. — Egy angol lap felkínálta Magyarországot és Balkánt Stalinnak. — /■ finn események után élénken érdeklődik Amerika. — A megszállt területek is végrehajtják a totális eljárást.

Kemény derék —

egyenes gerinc

Megsúlyosodott felettünk az idők járása. Az egyetemes próbatétel irgalmatlanul felhozza a lelkek mélyén szunnyadó ösztönöket, de szerencsére a rejtett értékeket is. A harctér napi hírei a férfias erények olyan ragyogó példáit hozzánk elénk, amilyenekről csak regényekben olvastunk kissé valószínűtlennek látszó történeteket. Magasrangú tisztek és egyszerű honvédek írják ma láthatatlan betűkkel a magyar virtus halhatatlan történelmét, igazolva az anyagelvű gazdálkodás által százszor megmosolygott örökérvényű alaptételt: a lélek minden, az

anyag semmi.

Ugyanilyen lélekkel és erővel kell tartani a belső arcvonalat is- A harctér vértanúinak halála kemény memento az itthonmaradot- tak számára. Az az áldozat, mely most az orosz hósivatagon be- mutattatik, irgalmatlanul kötelez. Kötelez mindenekelőtt puritán egyszerűségre, az életet megszépítő és még tisztességes úton is elérhető javainak megvetésére.

Különös és visszataszító jelenség, mikor elvetemedett lelkű emberek a halállal terhes éjszakában, fiaink és testvéreink gyötrelmes szenvedéseinek legnehezebb óráiban, hangos hejehujával és bormámoros kicsapongással máko- nyozzák gyávaságukat és rossz lelkiismeretüket. És hova, mely sarkába a megzavarodott és jómódjának elviselésére még meg nem edzett agyvelőnek helyezzük az esztelen vásárlásoknak azokat a — ha undorító nem volna — nevetséges eseteit, melyekről akármelyik kereskedő léha vicclapba való hangon napestig mesélhetne.

Ha valaha, most van szükség önfegyelmezettségre és mások meg- fegy elmezésére. Egyelőre még a láthatatlan jövő mögött rejtőzik — ha ugyan lesz még egyszer — az a boldognak képzelt békeidő, melyben nem lesz gondunk a mások bajával és élhetünk a magunk kis szórakozásainak. Addig azonban csak az egyetemes nemzeti sors és közös szenvedés az az egyetlen mérték, melyhez minden magatartásunkat szabnunk kell.

Es nemcsak a magunk fegyelme a legszigorúbb törvény, hanem a mások, a léhák és könnyelműek megfégy elmezése is. Azoké, akik még most is játszi könnyedséggé', világítanak éjszakának idején, akik minden erkölcsi és állami törvény megvetésével átlépik azt a bizonyos határt, ahol már csak a börtön ajtaja következhetik: a kis és nagy tolvajok, a tékozlók és halmozók, a vér és könny háborús vadállatai.

Ezekre pedig sújtson le a hatalom könyörtelen keménységgel; biztos, hogy az igazi emberek és becsületes magyarok teljes bizalommal és helyesléssel állnak a hatalom mellé ebben a belső háborúban, mely a béke és jobb jövő útját készíti elő.

Ezt a háborút csak kemény, egyenes gerinccel, törhetetlen, jel- lemes, erkölcsös magatartással és

kíméletlen szigorúsággal lehet megnyerni. A béke, mely után annyi forró szív eped és annyi könny pereg, csak tiszta fegyverekkel megvívott harc jutalma lehet. —s —ő.

Nádler István a mai napon nyugalomba vonni

Esztergomot országosan ismert s a legtávolabbi vidékekről is szívesen keresett katolikus iskolavárossá prímásainak s főpapjainak gondoskodó és nagyfokú áldozatkészségén, tanítással és neveléssel foglalkozó buzgó szerzeteseinek munkásságán kívül főleg az a szerencsés körülmény tette, hogy minden időben és korban voltak olyan széles látókörű s koruk kultúrnivóját előrelátásban s nemes célkitűzésben messze megelőző tanférfiai, kultúrmunkásai s akiket elsősorban kellett volna említenünk: szülöttei, akik a város katolikus nevelésügyének fejlesztésében, fenntartásában s ápolásában szívós energiával, elismerésre méltó hivatottsággal s megalkuvást, el- lanyhulást nem ismerő s nem tűrő készséggel és rátermettséggel munkálkodtak Esztergom katolikus intézményeinek, legfőkép Esztergom katolikus iskoláinak létesítésén és felvirágoztatásán.

A nagynevű Majer István püspöktől napjainkig — ez a kor az örök idő mércéjén alig száz évet jelent — a felsőbb s az alsófokú oktatás csarnokaiban egész sor kiváló pedagógus ültetgette, gondozta, nyesegette, ápolta a művelődés örök forrását szomjazó emberpalánták lelkében az eszményi „ember“ típusát megközelítő kulturalanyt, a mindenkori idők ideális emberét.

Ezek között a jeles és lelkes tan- ügybarátok és nevelők között, mint hivatásos és lelkes szakember az elsők s legkiválóbbak között áll Nádler István tanügyi főtanácsos, az érseki tanítónőképző-intézet igazgatója, ki negyven évi ügybuzgó és fáradhatatlan múnkálkodás után ma, március 1-én lelép a tanári s igazgatói katedra dobogójáról s nyugalomba vonul.

Könnyű feladat volna talán más, előttünk esztergomiak előtt kevésbbé ismert közéleti embert itt, az újság szürke soraiban elbúcsúztatnunk s elköszönnünk egy, talán .idegenből ideszakadt, szorgalmas és kedvelt köztisztviselőtől, de Nádler István tanári és igazgatói működésének megszűntét tudomásul vennünk s elnaplóznunk a rohanó idők eseményhalmaza között igazán nem könnyű feladat, mert Nádler István nekünk esztergomiaknak sokkal többet jelent egy sorrendszerűen nyu- galombavonuló — bár Esztergomban mindig megbecsült — közhasznú közéleti munkásnál, legyen az bármilyen szakmának, vagy élethivatásnak jeles faktora, művelője.

Nádler István Esztergomban született s Esztergomért élt, szülővárosáért dolgozott, fáradt, küzdött, Esztergom nevelésügyén keresztül az ország népoktatásügyének közvetett biztosításáért tevékenykedett hosszú

és fárasztó negyven éven keresztül. Elmondhatjuk róla, hogy Esztergom iskolavárosi jellegének megteremtéséért Nádler István tett Esztergomban legtöbbet, mert 40 évi közéleti munkásságának idejéből 35 évet Esztergomban töltött nevelői munkában.

Nádler Istvánt 1904-ben szentelték pappá s mint hittanár Budapesten működött 1908-ig, mikor az esztergom-belvárosi plébániára küldetett káplánnak. Mint a belvárosi elemi iskolák hitoktatója, tevékeny részt vett a tantestület nevelői munkájában s felsőbb hatósága is tudomást szerezvén a népnevelés iránt tanúsított nagyfokú érdeklődéséről, a biboros-hercegprimás 1910-ben az érseki tanítóképző tanárává nevezte ki.

Ezekben az években a nők is tömegesebben léptek a tanítói pályára s mint a tanítóképző magántanulói szereztek oklevelet. Ekkor érlelő dött meg Benkő M. Szerénának, a vízivárosi zárda főnöknőjének lelkében az elhatározás, hogy Csernoch János hercegprímásnál javasolni fogja az esztergomi apácazárda keretében egy tanítónőképző intézet felállítását. Tervét s előterjesztéseit a hercegprímás jóváhagyván, Nádler Istvánt bízta meg az esztergomi érseki tanítónőképző intézet megszervezésével s ennek igazgatójául 1922-ben őt nevezte ki a hercegprímás.

Nádler István nagy buzgósággal és ügyszeretettel fogott a tanítóképző megszervezéséhez s azt - néhány év alatt az ország egyik legjobb képzőjévé fejlesztette, honnan évente a legkiválóbb katolikus tanítónők kerülnek ki a népoktatás nehéz és rögös pályájára, hol azonban az esztergomi érs. tanítónokép- zőből kikerült tanítónők elismerten a legjobb sikerrel állják meg helyüket.

Húsz éven át, a háborút követő legnehezebb években volt Nádler István ennek a kitűnő intézetnek az igazgatója, a tanára, a lelke, a legkiválóbb munkása, ki nemcsak az intézet körülhatárolt munkájának, de a katolikus nőnevelés, a katolikus népoktatásügy s a hitfelekezeti iskolák törhetetlen és bátor katolikus szellemének is megalkuvás nélküli harcosa volt.

Érdemeit elsősorban a hercegprímás ismeri el a nyugalomba vonuló igazgatóhoz intézett soraiban, midőn négy évtizedes buzgó és példás lelkipásztori munkálkodásáért főpásztori köszönetét és különös elismerését nyilvánítja s külön is kiemeli azt a szakavatott, pontos és kiváló tevékenységet, melyet az itteni tanítónőképző-intézet megalakítása, megszervezése, kiépítése, szellemének megalapozása és irányának biztosítása körül oly lelkesen kifejtett s igy az a jóleső tudat kísérheti nyu-